Meghallhatsz karddal a kezedbe vért ontva, igazságért, bosszúért vagy más nemes célért. De elbújhatsz egy sarokba és gyáva cenk módjára megfutamodhatsz mindentől és mindenkitől, a választás rajtad múlik. Egyik sem rosszabb a másiknál, mint ahogy az alfa és az omega sem különbözik oly' nagyon. Azt mondod, van még remény? Körbenéztél már a vidéken? Esetleg a kutyaólnyi celládban ahol évek óta rothadsz és mégsem jön el érted a megváltás? Nem, barátom, számunkra nincs kiút, mi elkárhoztunk. Arra sem találtattunk érdemesnek hogy talpon állva fogadjuk hű barátunkat, a kaszást. Mit mondasz? Hogy megtudtad a szabadulás módját a kazamatákból? Sok sikert kívánok neked az istenek nevében, akik elhagyták ezt a világot!
Halvány lila gőzöm sem volt arról hogy mire is vállalkoztam. Szeretem a kihívásokkal teli, nehéz, akár még szöszmötölősnek is nevezhető stuffokat, van türelmem és kitartásom is hozzájuk, de az a nyavalyás DS majdnem kifogott rajtam. Őszintén szólva először bele is tört a bicskám, nagyjából a második főellenség után én vissza is raktam a polcomra az anyagot, mert olyan rút módon szivoláztam az említett dögnél, mint egy kezdő bukkake színésznő az első forgatásán. Csak nem hagyott nyugodni azonban a dolog és másodszori nekiveselkedésre, hosszú hetek kitartásával megadásra kényszerítettem a játékot (ezt akkor egy diadalittas halálhörgéssel adtam a világ tudtára).
Képzeljétek el a Gyűrűk Urát de úgy, mintha a hobbitok elbuktak volna és az orkok elsöprik az embereket. Képzeljetek el egy egykor gyönyörű, de most már teljesen elpusztított világot kiégett mezőkkel, várromokkal, mocsarakkal, erdőkkel. Egykor a sárkányok uraltak mindent ezen a földön, de megszülettek a Tüzek Urai a halandó emberekkel együtt, akik kihívták a gonoszt és hatalmas csatában legyőzték a gyíklényeket. Az emberek számára beköszöntött a tökéletes világ. Azonban semmi sem tart örökké, mint ahogy a tökéletesség sem: egy ismeretlen forrásból származó rontás támadta meg a birodalmat és pusztított el szemvillanás alatt mindent, teljesen átformálva az egész arculatot. Az embereken különös jelek rajzolódtak ki, ami egyfajta élőhalott státuszba ragadta őket. Mindenki a hősökre várt?
Nézzük az alapokat, amik nagyon nem változtak az előzményhez képest. Ez még mindig egy akció-rpg játék, mint ahogy a bevezetőben is említettem. Minden megölt szörnyért lelkeket kapunk, amiket az első újításánál, a tábortüzeknél tudunk felhasználni több féle módon. Egészen pontosan ez a fizetőeszköz ha bármilyen tárgyat vagy varázsigét szeretnék vételezni, illetve ebből tudunk szinteket is lépni, ami mondanom sem kell hogy elengedhetetlen. Jön a csavar: tegyük fel, hogy szereztünk 5000 lelket és találtunk egy gusztusos tábortüzet, ahova letelepedvén feltunigoljuk egy kicsit a karakterünk.
Azért fantasztikus ez a játék, mert nem csak a karaktered fejlődik, hanem te magad is. Amikor elkezded az egészet, egy zombi is képes úgy megizzasztani, mint sok más anyag esetében a főellenség (és most nem viccelek!). Az egésznek a lényege a tanuláson, fejlődésen és gyakorláson van. Memorizálod az ellenfelek támadásait úgy, hogy a kardjuk állásából meg fogod tudni mondani hogy most kitérni kell vagy blokkolni a pajzzsal. Kitapasztalod, hogy mikor érdemes elgurulni, hátraugrani vagy esetleg támadni. Majdnem minden összecsapásnak saját ritmusa van, amit ha megérzel, egy kicsit könnyebb dolgod lesz. Ha nem, nos, akkor nagy szívásokra kell felkészülnöd. Azt a szót, hogy egyszerű, itt felejtsd el. Mondok egy példát: a hősöm 20. szintű volt, jó kis fegyverekkel és páncéllal. Úgy gondoltam, hogy visszamegyek a világ első szakaszaira, hogy azt a sok halált megtoroljam és szórakozzak egy kicsit.
Figyelmetlen lettem, aminek az eredménye az lett, hogy az első utamba jövő dög nemes egyszerűséggel belerúgott egy szakadékba. Köpni-nyelni nem tudtam, de még egyszer ezt a hibát nem is követtem el. Ha nem fordulsz tisztelettel és alázattal ehhez a játékhoz, nagyon sokszor fogod látni a "Meghaltál" képernyőt (nem mintha amúgy nem). Ha esetleg vörös fejpánt volt a jeled az oviban, akkor szerintem inkább valami agyatlan lövöldével próbálkozz, mert ebbe beletörne a fröccsöntött műanyag Rambo késed. Az iszonyatosan királyul kinéző, de brutálisan nehéz főellenfelekről már nem is beszélek! Ha meglátod bármelyiket, az első gondolatod az lesz hogy futás, a második pedig, miután épp töltődik vissza a mentett állásod, hogy mit fogsz ezzel csinálni, amikor a közelébe sem tudtál férkőzni, nem hogy megütni! Rendezz le egy dolgot magadban mielőtt belevágsz a kalandba: itt nagyon sokszor fogsz elhalálozni. Ha ezt elfogadod, talán nem kerülsz kontrollertörő hangulatba.
Vértócsákban visszanézheted más játékosok halálát, vagy esetleg meg is fogadhatsz egy-két földre írt tanácsod, ezt már neked kell eldöntened, mert nem mindenki jóindulatú itt! Nem hagyhatjuk ki azonban a negatívumokat sem. Sajnos sokszor fogunk bugokba illetve framerate zuhanásba ütközni. Beleragadsz a hullákba, nagyobb főellenségeknél beszaggat nagyon durván a kép, stb, sajnos gyakran a játékélmény rovására. Továbbá az nem mindenkinek lesz pozitívum, hogy súrolja a vállalhatatlanul nehéz kategóriát.
Összegzésként mit is írhatnék? Ha szereted az atomdurva kihívást egy szívfájdítóan gyönyörű világgal párosítva, ha nem riadsz el az olyan dögöktől amik sok esetben még a képernyőre sem fértek ki, ha tudsz az életedből áldozni sok tíz órát a játékra, ha nem rettentenek el a bénácska programozási bakik, akkor ez a te játékod. Ha belemélyedsz, garantálom neked hogy nem ereszt, hiába fogsz sokszor üveges szemmel nézni a tábortűzbe, a fejedben azzal a kérdéssel hogy "Ezt most hogy fogom megölni?".
Könyörületet és megalkuvást nem ismerő, a stílusában messze a jövőbe mutató stuff ez, túlzás nélkül a generáció legjobbjai közt a helye!
Dark Souls / Tesztplatform: PlayStation 3
a polcon a helye- Stílus: RPG
- Megjelenés: 2011. október 07.
- Ár: 14.990 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Bődületes hangulat
- Tökéletesen kidolgozott dark fantasy világ
- Hatalmas ellenfelek
- Nehéz
- Néha belassul és szaggat
- Apróbb grafikus bugok
- Nehéz