Dark Souls 3 teszt

2016. április 15.
75.1411
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
A tűz lassan kialszik. A Dark Souls 3 ezen mondata végig veled lesz, miközben szúrsz, vágsz, gurulsz védekezel és a túlélésért küzdesz ebben a rendkívül ellenséges környezetben. Miután mi vagyunk a kiválasztottak, a Hamuból Születettek, a Parázs életben tart minket - a füstölgő páncélunk ennek a szimbóluma - míg a halál kioltja a lángokat. Az emberi mivoltunk helyett a DS 3 arra kér minket, hogy egy alig pislákoló lángocskát tartsunk életben. Ironikusan ez akár a játék szimbóluma is lehetne, mert a harmadik epizódnál picit kifulladt a széria.
Advertisement


Noha az alapok még most is nagyon jók - jól átgondolt, mély harcrendszer, ellenséges, de lenyűgöző környezet - viszont ez a rész már egy picit elmarad a neves elődöktől, a Bloodborne-hoz képest pedig kifejezetten látványos a regresszió. Kicsit olyan, mintha egy Greatest Hits válogatást látnák, egybegyúrván az eddigi legjobb elemeket, nyakon öntve valami hatalmas fanservice-szel: a formula természetesen még most is működik, sőt, viszont a remek szórakozás közepette is érzünk egy pici keserű szájízt a látottaktól.

Fogták a BB sebességét (sajnos a briliáns PS4 exkluzív játék tökéletesre csiszolt gurulás - kitérés kombója nélkül), hozzáadták a Soulsra jellemző kombinációs lehetőségeket és így engednek szabadon minket egy olyan világban, ahol az előbbi gótikus utcái köszönnek vissza az utóbbi középkori mellvédjeivel, kastélyaival egyetemben.

Szevasz MTV, ez itt a pecóm

Szevasz MTV, ez itt a pecóm


Élőhalott katonákkal küzdünk a várfalon, miközben igyekszünk elkerülni egy sárkány leheletét, hogy aztán pár órával később egy hatalmas monstrum karmai alatt bukfencezzünk át és megpróbáljuk felnyársalni, mielőtt ő likvidál minket. A helyszín ezúttal Lothric, egy gyönyörűen és mélyen kidolgozott dark fantasy világ, amin elég erősen érezhető a korábbi Souls-ok lenyomata.

Ahogy a bevezetőben is említettem, picit olyan érzése van az embernek, hogy leporolták az összes emlékezetesebb pályát és szakaszt, aztán becsomagolták egy friss, kaotikus papírba. Az elérhető helyszíneknek más lesz a ritmusa amúgy, mint amit megszoktunk. A legelső DS koncepcióját, azaz hogy a labirintusok végül sok kanyargás és rövidítés megnyitása után a központi hub-ba tértek vissza, elhagyták.

Lothric inkább egy pókhálóhoz hasonlít, ahol minden új szekvencia egy önálló környezeti puzzle. Nagyjából mindig két út közül tudunk választani, természetesen ezek végén különféle főellenségekkel. Ameddig a szemünk ellát, fantasztikusan komor, ugyanakkor letaglózó látványban lesz részünk. A felfedezés, ismeretlenbe ugrás érzése itt is nagyon erősen jelen van, mert sokszor lehetetlennek tűnő ösvényeken barangolunk, hogy aztán kiderüljön, egy nagyon masszív, eddig még felfedezetlen, új területre kerültünk. A világ elrendezése (sokak bánatára) megköveteli, hogy a tábortüzeknél használjuk a teleport funkciót, ami a Bloodborne-hoz hasonlóan egy központi helyre repít vissza minket.

Itt tudjuk majd fejleszteni hősünket, mind fizikai paramétereit, mind pedig a felszerelésünket. Noha ez az oldschool DS játékosok szemében a folytonos barangolás megszakítása talán szálka lesz, mindazonáltal én személy szerint üdvözöltem ezt. Annyira részletesen és szépen van kidolgozva minden, hogy vétek lenne nem körbe bámulni a dolgokat.

Rendbe kéne már rakni a kertet

Rendbe kéne már rakni a kertet


Jó példa erre az első helyszín, a High Wall of Lothric. A sorozattól megszokott látványosan érkezünk meg: hatalmas kétszárnyú ajtót nyitunk ki lassan, miközben a lenyugvó nap fénye elkezd bekúszni és megpillantjuk a gótikus, csavart tornyokat a narancssárga háttér előtt.

A közvetlen környezetünk sem kevésbé látványos: mindenhol groteszk, kifacsart, karóba húzott tetemek szegélyezik utunkat, eltorzult végtagjaikkal szintén az épületek felé mutatva. A napsütés ellenére egy másodperci békét sem érzünk, folyamatos kényelmetlenség lesz úrrá rajtunk a díszlet miatt.

Legalábbis ez a játék célja. Ha már veterán vagy, akkor viszont pontosan az ellenkezője fog történni. Teljesen mindegy, hogy talpig vasba öltözött, pallost és embernyi pajzsot forgatsz, vagy rongyokba bugyolálod magad, katanával a kezedben: már az első pillanatban úgy érzed, otthon vagy. Eltelik 20 óra, ami olyan, mintha egy nagyon kényelmes, ismerős papucsba bújnál bele. Majdnem pontosan úgy kell küzdeni a játékban, mint amire emlékszel, noha az agresszívabb stílus talán most először kifizetődő. Változtatások természetesen voltak, de a legtöbbjét teljesen feleslegesnek érezzük. Kezdésnek nézzük meg az úgynevezett weapon art-ot.

Ezek fegyver specifikus extra támadásokat takarnak. Ha a fentebb említett katanával hadakozunk, akkor itt a WA-t aktiválva a kardhüvellyel is támadhatunk. A csatabárdok esetén egy hatalmas harci üvöltést hallatunk, amivel megnő egy ideig a sebzésünk, míg a kétkezes, nagyobb kardokkal felfelé is tudunk csapni, amivel a normál méretű dögöket simán leverjük a lábukról.

Ők az előző bújócska verseny nyertesei

Ők az előző bújócska verseny nyertesei


Az esetek legnagyobb részében, ha megfelelően használjuk ezeket az extra opciókat, sokkal hatékonyabban tudjuk kezelni a nagyobb tömegeket, de sokszor elég a normál taktikánkat követni egyébként. Már csak azért is, mert ezek az extra támadások egyszerre használják a stamina csíkunkat, illetve az újonnan megjelenő, FP névre hallgatót is (kvázi mana). Ezt az Estus flaskánk egy másfajta verziójával tölthetjük vissza, ugyanakkor az életerőt feltöltő variáns mindig elsőbbséget élvez, ezt gondolom nem kell külön ecsetelnem.

A stúdió másik játéka az élő példa rá, hogy képesek az innovatív megoldásokra a harc terén, viszont itt úgy tűnik, mintha teljesen kifogytak volna a friss ötletekből. Ne értsetek félre, a recept még mindig jól működik, de új, izgalmas ingerek hiányában bizony kissé megfáradt. Nem véletlen, hogy a sorozat atyja, Hidetaka Miyazaki szeretné végre befejezni ezt a szálat.

Szintén egy elég fontos jellemző a hardcore nehézség és a legkisebb hiba azonnali, könyörtelen megtorlása. Már eleve a szlogen is ezt sejteti (Készülj a halálra), ráadásul ezzel azokat a játékosokat célozták meg, akik szeretik a durva kihívásokat, amik teljesítése után nagy büszkeséggel mondhatják el magukról, hogy bizony én ezt is megcsináltam. Van még egy kulcs, ez pedig az igazságosság. Kőkemény az anyag, ugyanakkor mindig tisztességesen, szabályokat betartva tette mindezt.

Sajnos a DS 3 esetében átestek a ló túloldalára a fejlesztők. Ahelyett, hogy érdekes, nehezen legyőzhető új ellenfeleket kreáltak volna, túl sokszor csinálnak olyat a dögök, ami szimplán parasztság. Feltételezem, ha már pár napja kalandoztok, az összes ládát karddal bontjátok le, hogy meglessétek, növeszt-e lábakat.

Virág. Virág, mindenhol.

Virág. Virág, mindenhol.


Nos, Lothricban majdnem minden ilyen rejt egy szörnyet, aki a mimic névre hallgat. Az a csodás tulajdonsága, hogyha magához ölel, akkor bizony instant halált okoz. Mivel számolatlan mennyiségben kapjuk őket, nagyon hamar unalmassá válik velük a küzdelem. De van egy másik roppant kedves darab, aki ha rád néz, folyamatosan csökkenni fog a maximum életerőd egészen addig, hogy egy blokkolt csapás is végez hősünkkel.

Hiába regenerálódunk egy idő után, az Estus palackból kell inni, hogy maxon legyünk. Az egyetlen esélyünk ellene, ha megrohamozzuk, minél hamarabb likvidálva. Mivel őket csoportosan kapjuk majd a nyakunkba, sejthetitek, mekkorák a túlélési esélyeink. Ragozhatnám tovább is, de a lényeget szerintem értitek, hogy gondoltam a ló túlsó felét.

Vita nélkül a főellenségek a legkeményebb pontjai a szériának, mind kreativitásban mind pedig aljas húzásokban. Ez most sincs másképp, de sajnos túl sokszor folyamodnak ők is mocsok dolgokhoz: lesz olyan, aki duplikálni tudja saját magát. Le kell valahogy vernünk egy szörnyet, aki képes feltámasztani saját magát. Vannak alakváltók, egy lövéssel instant halált okozók meg még egy csomó más görény.

Az a baj ezzel, hogy az abszolút diadal érzésétől fosztanak meg minket a trükkökkel, ráadásul sokkal inkább szerencsésnek érezzük majd magunkat, mintsem egy kérlelhetetlenül ügyes harcosnak. A megkönnyebbülés, hogy levertünk végre valakit nem azonos azzal a jóleső dologgal, amikor tudatosan, felépítve a harcot nyerünk, diadalmasan magasba lökvén véres kardunkat.

Egy jobb buli utáni pillanatkép

Egy jobb buli utáni pillanatkép


Az előző iterációban kicsit ekéztem a grafikát, hogy mennyire kopottas már. Szerencsére ezt a részét nagyon jól megoldották, sokkal szebb az összkép, mint volt előzőleg. Nézzetek róla összehasonlító videókat, minimális a difi a PC-s és konzolos portok között. Az egyetlen probléma a sokszor 30 alá zuhanó képfrissítés, ami főleg varázslatoknál, illetve a boss harcoknál jön elő.

Emiatt sosem fogunk meghalni, de azért tud zavaró lenni. Külcsín tekintetében is azt kell hogy mondjam, a Bloodborne sokkal stílusosabb. A DS 3 ott van a nyomában, de nem tud átlépni rajta. Egy picit a multin is változtattak, mert itt apró parázsgömböt kell összetörnünk ahhoz, hogy segítőket hívjunk egy-egy rázósabb szakaszhoz, viszont ezzel együtt az aljas fekete fantomoknak is utat nyitunk saját síkunkra.

Elég nehéz összefoglalni a dolgokat. Egyrészről nagyon sokat köszönhet a játékos társadalom ennek a franchise-nak, mivel visszahozta a kihívást, mint fogalmat a köztudatba. De az a nagy helyzet, hogy saját maguknak teremtettek egy olyan konkurenciát, amire valószínűleg nem is számítottak.

Kicsit olyan, mintha a BB kapta volna meg az összes olyan ötletet és gondolatot, amit nem mertek a DS világába belerakni. Ezzel az epizóddal még egyet villantani akartak, ami az összpontszámot tekintve sikerült is, hiszen kevés játék ér el mostanában ilyen kimagasló eredményt.

Egyezzünk ki döntetlenben!

Egyezzünk ki döntetlenben!


A mágia azonban megkopott. A Dark Souls 3 nem tud felnőni sem a neves elődökhöz, sem pedig az FS másik címéhez. A grafikát sikerült egy nagyon jó szintre hozni, viszont egy picit kopottasnak hat a játékmenet, túl sok aljas trükköt vet be a program, sokszor érezzük majd lélektelennek, kiégettnek magunkat miközben sorozatosan elhalálozunk.

Megkopott az abszolút diadal érzése is, helyette inkább megkönnyebbülünk, amikor egy szakasz végére érünk. Ennek ellenére méltó (remélhetőleg) lezárása egy példaértékű sorozatnak, ami minden Souls rajongónak kötelező.

Dark Souls 3 / Tesztplatform: XBOX ONE

a polcon a helye
  • Stílus: Akció RPG
  • Megjelenés: 2016. április 12.
  • Ár: 9.988 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Nagyon szép dark fantasy környezet
  • Jól működő harcrendszer
  • Egyszerűbb, de szórakoztatóbb multi
  • Kissé igazságtalan új ellenfelek
  • Túl sokszor használ aljas trükköket a gép
  • Elfogyott a kreativitás
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    8
8.3
Dark Souls 3 ezen mondata végig veled lesz, miközben szúrsz, vágsz, gurulsz védekezel és a túlélésért küzdesz ebben a rendkívül ellenséges környezetben. Miután mi vagyunk a kiválasztottak, a Hamuból Születettek, a Parázs életben tart minket - a füstölgő páncélunk ennek a szimbóluma - míg a halál kioltja a lángokat. Az emberi mivoltunk helyett a DS 3 arra kér minket, hogy egy alig pislákoló lángocskát tartsunk életben. Ironikusan ez akár a játék szimbóluma is lehetne, mert a harmadik epizódnál picit kifulladt a széria. '>
Dark Souls 3 ezen mondata végig veled lesz, miközben szúrsz, vágsz, gurulsz védekezel és a túlélésért küzdesz ebben a rendkívül ellenséges környezetben. Miután mi vagyunk a kiválasztottak, a Hamuból Születettek, a Parázs életben tart minket - a füstölgő páncélunk ennek a szimbóluma - míg a halál kioltja a lángokat. Az emberi mivoltunk helyett a DS 3 arra kér minket, hogy egy alig pislákoló lángocskát tartsunk életben. Ironikusan ez akár a játék szimbóluma is lehetne, mert a harmadik epizódnál picit kifulladt a széria. '>
9 hozzászólás

kulacs

8 éve, 7 hónapja és 7 napja

Bloodborne után vettem meg a Dark Souls 2-t és nekem úgy nem igazán jön be, persze ez nem azt jelenti, hogy rossz vagy ilyesmi, csak szerintem a sorrenden kellett volna változtatni... Mindenesetre a teszt nagyon jó lett! Polcon lesz a játék ez biztos! röhögő smiley

válasz erre

RyutheStaR

8 éve, 7 hónapja és 9 napja

Teljességgel egyetértek a teszttel. Nálam se taszította le a Bloodborne-t a trónról, de élvezem a játékot. röhögő smiley

válasz erre

Mordorer

8 éve, 7 hónapja és 9 napja

Nagyszerű és objektív teszt. Én is úgy gondolom hogy a hibái ellenére rajongóknak kötelező és másoknak is érdemes lehet beszerezni. Viszont ha kimarad, nem fog semmilyen hiányérzete lenni az embernek.

válasz erre

kpal

8 éve, 7 hónapja és 10 napja

Az biztos durván szép ,de kicsit nekem monoton a játékmenet.

válasz erre

Gólem

8 éve, 7 hónapja és 10 napja

Kicsit sajnálom hogy nem igazán fejlődött a játék meg maga a játékmenet hanem inkább butult.

válasz erre

Ravor

8 éve, 7 hónapja és 10 napja

Jó teszt lett, nem tudok mit hozzá tenni, egyetértek vele teljesen röhögő smiley

válasz erre

Ronalddo

8 éve, 7 hónapja és 10 napja

Kiadós és korrekt teszt. Megvettem, nem öltem bele sok időt de már az alapján is észrevettem én is amiket írtál, kopottas grafika, túl casual harc, egyebek. Kisit sokallom az árát egyébként de így lesz teljes a történet úgyhogy must buy volt. mosolygó smiley

válasz erre

Santonio

8 éve, 7 hónapja és 10 napja

Remélem, tényleg ez a záró epizód mert ha folytatják, olyan nevetséges lesz mint RE vagy a Halo. A trilógia akkor jó ha trilógia mosolygó smiley, nagy lelkesedéssel ugrok bele hétvégén, remélem tényleg ilyen király hangulata van.

Csatákat sajnálom hogy így ledegradálták.

válasz erre

zender

8 éve, 7 hónapja és 10 napja

SOKKAL mosolygó smiley kevesebb pontra számítottam. Örülök hogy ilyen jó lett, adok neki egy esélyt!

válasz erre
Dark Souls 3
9.988 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja