Tagadhatatlan, hogy megosztó alkotásra sikeredett a CP 2077. A játékosok az egyértelmű technikai malőröktől kezdve a legkisebb idétlenségekbe is belekötöttek (például nem lehet sétálni, csak kocogni, nincs fodrászat és meztelenül sem lehet az utcákat róni (mert egy akció szerepjátékban tényleg ez a legfontosabb)), és valóban, nem egy tökéletes alkotással van dolgunk ám messze nem olyan rossz a helyzet, mint azt hittem volna. Az is igaz, hogy nem a konzolos verziók egyikét teszteltük, hanem a PC-set. Egyelőre azonban engedjük el ezeket a gondolatokat, és lássuk, milyen érdekességekkel vár minket Night City.
A néhai Richard Night nevét magán viselő város mindent tartalmaz, amit az alapító atya mellőzni akart: bűnt, korrupciót, bizonytalanságot és nyomort. A cégek által irányított élet, a kilátástalanság, az erőszak hétköznapi mivolta és a valóságtól való menekülés fémjelzi Night City mindennapjait. Senki sincs biztonságban, még a vezető személyek sem, kevés emberben lehet igazán megbízni, és úgy írhatjuk rá nevünket a történelem porosodó lapjaira (mint kis- illetve középkategóriás emberek), ha mártírokként életünket adjuk a rendszer felborításáért.
Kellemes kilátások. Lényegtelen, hogy céges mitugrászok, a rengeteg banda avagy nomád családok egyikének a tagjai vagyunk, a Carpe Diem életmód az egyedüli, amit igazán követni lehet; ki tudja, mikor jön el a halál. Mert bármikor bekopogtathat. Előttünk is megjelenik egy szép napon a kaszás, egy legendás személy formájában. A véletlen találkozás elindít egy visszafordíthatatlan folyamatot, új útra tereli emberünket, aki ugyan egyik napról a másikra élt, de meghalni mégsem akar. Viszont az új út, új lehetőségeket is rejt, többek között megoldást az egyre közelebb libbenő fekete csuklyás alakra.
Harcolni kell, hisz nincs veszítenivalónk. Öt tulajdonság és számtalan ezekhez köthető adottság ("Perk") közül válogathatjuk össze a játékstílusunknak megfelelőket. Lehetünk nők, férfiak, vagy keverékek, és bár annyira nincs nagy választék a testalkatot illetően, a rengeteg hajtípus és arc alakítási lehetőség révén igazán egyedi főhőst rakhatunk össze, kinek neve: "V". A kinézetét jól gondoljuk ki, ugyanis a karaktergenerálás után nincs lehetőség változtatásra. Az öt tulajdonság a fizikum, a reflex, a tech tudás, az intelligencia és a "Cool", mely a megfontoltságot keveri a hidegvérrel.
Az én emberem egy érdekes hibridre sikeredett, aki a céges világból indult, nagy erővel, éles reflexekkel és rendíthetetlen "Cool"-al felvértezve. A fizikum alatt megjelenő atlétika, pusztítás és ökölvívás adottság-fákon leginkább az atlétikára helyeztem pontokat, ezekkel több maximum életet, regenerációt és gyorsabb állóképesség pont visszatöltést adva V-nek. Ám a reflex alatt lévő karabély, pisztoly és penge opciók is kaptak jónéhány pontot, azt eredményezve, hogy emberem gond nélkül végezni tud egy csürhével egy szamuráj kard vagy akár egy jobb kés segítségével is.
Ám ez csupán egy kombináció a rengeteg közül. Lehet a hack-elésre is gyúrni, mellyel az ellenség "cyber" eszközeit, kamerákat, drónokat tudjuk megbolondítani, lekapcsolni, vagy zárlatossá tenni (Watch Dogs stílusban). De akár a tech fát is megnézhetjük, ha épp a "craft" rendszert szeretnénk maximálisan igénybe venni. Kár, hogy egy-egy eszköz összerakása és fejlesztése ijesztően sok alapanyagba kerül. Azonban az egyes attribútumok magas értéke kalandozásaink során is előkerülnek (például ajtófeltörés erővel vagy intelligenciával), illetve a dialógus opciókat is befolyásolhatják, sőt, a hátterünk is adhat új lehetőségeket egy beszélgetés során. Rendkívül sokoldalú és rugalmas ilyen téren a rendszer, öröm volt látni.
A sztorit nem részletezném, mivel talán a legerősebb része a játéknak, a hangulat mellett; messzire menő, szerteágazó és mély. Night City egy élettől pezsgő hely, ahol a lakók saját útjaikat járják, beszélgetnek, élik életüket, és ha szerencsénk van, meg is találhatnak a problémáikkal. Egy "Street Cred" mérce mutatja, mennyire ismerik nevünket az utcákon, és ezt itt pozitív értelemben kell venni. Tudják, hogy megbízható, professzionális ügynökök vagyunk, és rengeteg munkalehetőség hullhat így az ölünkbe a sztori folyamán.
Ám, ha figyelmen kívül is hagyjuk ezeket a mellékküldetéseket, a játékidő még így is elismerésre méltó. A főszál több ágon halad, melyek ugyan függetlenek egymástól, mégis nagyszerűen összeér az egész egy megkapó és grandiózus narratívába. Rengeteget fogunk beszélgetni a különféle szereplőkkel, megismerhetjük komplikált hátterüket, véleményeiket, vagy nem, ha nem vagyunk rájuk kíváncsiak. Lehet erőszakosan, megértően, semlegesen bánni beszélgetőpartnereinkkel, emiatt pedig már egy dialógusnak is többféle vége lehet.
Azonban előbb utóbb eljön az a pillanat, amikor nem tudjuk kibeszélni magunkat egy szituációból. Ilyenkor előbukkannak a fegyverek és elkezdődik a Night City szimfónia. Rengeteg különféle karabély, shotgun, kézi lőfegyver és közelharci eszköz vár a "muzsikusokra", a virtuózabb technikusokra pedig egzotikus szoftver kiegészítések, jobb operációs rendszerek. Amellett, hogy a fegyvereket, a páncélként funkcionáló ruházatokat és a "cyber" kiegészítőket saját magunk is gyárthatjuk, fejleszthetjük (mint ahogy fent említettem), ha nincs más, vannak specializálódott árusok mindenfelé, akik ráadásul magas "Street Cred" szinten hajlandóan az igazán különleges árúikat is kigördíteni.
Ellátogathatunk "ripperdoc"-okhoz, akik a fémvégtagok, belső huzalok és csontozatok árusai és beépítői (ilyeneket természetesen nem csinálhatunk magunknak). Egy új kar, egy jobb láb, frissebb belső vezérlőegység, ezek bármit belénk építenek a megfelelő összegért. Szerencsére a lóvé sosem lesz akadály (kivéve talán az elején), hisz a rengeteg mellékmunka mellett a nagyvilág tele van felvehető szeméttel, tárgyakkal és eszközökkel, melyek elorzása senkit sem fog zavarni, és mint tudjuk, számunkra használhatatlan például egy pakli kártya, de az árus bizony fizet érte. Csak beszélgetőpartnereink néznek furcsán, miközben dumálnak, mi meg rommá zsákmányoljuk az adott helyiséget.
Napestig lehetne beszélni a játékot ellepő színes tartalomról. "Brain Dance" nyomozások, utcai bandák, bűnözők levadászása, autóversenyek, mértéktelen felnőtt tartalom, mesterséges intelligencia által adott filozófia leckék... a világ megfog, beszippant és nem enged menekülni. A küldetések változatosak, szórakoztatóak, a járművek irányítása elfogadható, minden sarkon dekadencia, minden falon holografikus kijelzők, vagy graffiti, furcsa öltözékek, robotemberek, emberi robotok; képtelenség betelni a játékkal. Még a rengeteg technikai probléma sem volt képes a függőségemet "meggyógyítani" (ezekről lejjebb).
A prezentáció pedig mindezt hangulatosan adja át. Sajnos nem volt lehetőségem mindent maximumra tolva élvezni a látványt; ahhoz bizony frissítéseket kellett volna eszközölnöm, de az egy éves konfigurációm még így is jól bírta a megpróbáltatásokat. Alap "ray-tracing", majdhogynem minden opció felhúzva, HDR és a "Film Grain" lekapcsolva, mivel az általuk visszakapott sötétebb, az "FG" esetében pedig zajosabb kép annyira nem volt meggyőző, illetve a DLSS is automatikusra állítva, hogy visszafogja a felbontást, ha mélyrepülésbe kezdene az FPS. Így is történt némi akadozás, mikor egy-egy fénydúsabb klubba kerültem, de en bloc a látványvilág már így is igencsak tetszetős.
A zene legtöbb esetben nagyszerű, kivéve egy-két jellegtelen számot, és harc közben is néha-néha belerohan monoton ismétlődésbe a háttérmelódia. A szinkronszínészek nagy része előtt le a kalappal. Keanu Reeves Johnny Silverhand-jét hallgatni mindig egy élmény, ám nem csak az ő neve köthető a Cyberpunk 2077-hez. Többek között olyan "hírességek" kaptak vendégszerepet az alkotásban, mint Alanah Pearce vagy Jesse Cox, és állítólag Dr. Disrespect is el van dugva valamerre. Szerencsére még nem találtam meg őt (nem is szeretném), a másik kettőnek pedig igencsak feledhető szerepet adtak.
Végezetül pedig következzék az utálkozók kedvenc szekciója: mi a gond a játékkal? Bug-os. Irgalmatlanul. Azonban engem ez annyira nem bosszantott alapvetően, ugyanis a hibák nagy része inkább vicces, semmint frusztráló, a javítások pedig állandóan érkeznek. Levegőben lebegő tárgyak, semmiből megjelenő, csúszkáló karakterek, felületek, főleg korlátok csúszós ütközés-felismerése, a szeméttelep textúráinak hiányosságai, néhány felvehetetlen tárgy... van miből válogatni, ha igazán szeretnénk kötekedni.
A frusztráló bug-ok már talán, szerencsére jelenlétük majdhogynem teljesen hanyagolható. Kettőt emelnék ki: az azonnali halált, illetve a "chash"-elést. Az előbbi kiváltó okát nem tudom; talán egy ellenfél lövése volt bug-os és ölt meg azonnal, hisz minden ilyen alkalomnál tűzharcban voltam. Az utóbbi szerencsére csupán egyszer fordult elő. Ugyan mindkettő eset bosszantó, azonban mivel nagyon ritkán fordultak elő, és a játék igencsak gyakorta ment, ezért sosem okoztak nagy visszalépést.
Ezek mellett egy negatívumot találtam még, azt is a játékmechanikák között, ha nem számítjuk az AI furcsaságait (nem a legokosabb algoritmus mozgatja az ellenséget). Ez pedig a rendőri reagálás, ha civileket bántalmazunk. Ha véletlenül kitör a tűzharc köztünk és egy agresszív banda között, akkor ha tévedésből megsebzünk egy arra lófráló ártatlant, akkor a rendőrök másodpercek alatt rajtunk vannak drónokkal, melyeket ha leszedünk, mert idegesek vagyunk, hogy mit szólnak bele, hagyjanak már, sok hülye, akkor nagyon hamar kommandósok fogják megnézni, mi történt a robotkákkal.
Viszont úgy nem lehet harcolni, ha minden oldalról lőnek. Meglepő ez a megoldás, ugyanis a Night City felfogás szerint nincs lehetőség a lakosságot teljes mértékben megvédeni, bizony a bandák jelenléte és bűnözése mindennapos látvány. Ám, ha mi felrúgjuk Manyi nénit, akkor oda elit rendőri erőt kell küldeni, mert valahogy el kell téríteni a játékost a randalírozástól. Ritka eset ez, mert szerencsére a civilek távol tartják magukat a tűzharcoktól, de azért előfordul néha, és ilyenkor ahelyett, hogy megvadulnánk, ahogy én tettem, inkább rohanjunk.
Összességében, azonban, a Cyberpunk 2077 hozza mindazt, amit a készítők megígértek, és amit mi is elvártunk tőle. Egy hatalmas játékteret, számtalan lehetőséget, állandó tennivalót és egy megfogó sztorit kaptunk, fantasztikus prezentációval és sok "bug"-gal megspékelve. Mindezektől függetlenül azt mondom, vegyétek és egyétek. A grafikai beállításokkal mondjuk el lehet ökörködni, ha nem éppen optimális a vasunk, de a végén a magyar feliratot ne felejtsük el beizzítani. Minden egyes játékindításkor... mert ez is bug-os.
Cyberpunk 2077 / Tesztplatform: PC
a polcon a helye- Stílus: RPG
- Megjelenés: 2020. december 10.
- Ár: 12.490 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Botrányosan addiktív
- Dinamikus, életszagú környezet
- Fantasztikus prezentáció
- Rengeteg mellékküldetés, munka, tennivaló
- Bugos... nem kicsit, nagyon
- Multira még várni kell