Az Oroszországból érkező játékok nagy részét az emberek nem szeretik, ugyanis nem mindig hozzák azt a szintet, mint amit a nyugatról érkező produktumok. Ezt el is könyvelhetjük tényként, egyet azonban le kell szögezni. Ha nagy átlagban tekintünk az említett országból származó játékokra, akkor párhuzamot húzhatunk közöttük a hangulatuk terén, ugyanis lehetnek szebbek és jobbak a világ másik részéről érkező játszani valók, de hangulatosabbak ritkán. Számos alkotást meg lehetne nevezni, de direkt nem hozok példákat, legyen elég annyi, hogy a Cryostasis is ebben a kategóriában kap helyet, hiszen ha nem is Crysis szépségű, de iszonyúan hangulatos...
/>
A játék indításakor túl sok magyarázat nem fog elénk tárulni, ugyanis szinte egyből belevetnek minket a dolgok közepébe, hogy később mi magunk fedezzük fel a történet apróságait. Mivel nem csak a játék közben, hanem a legvégén is olyan fordulatok, és megdöbbentő dolgok kaptak helyet a sztorit szemlélve, hogy az már a detektív regények rafináltságával vetekszik, nem szeretnék túl sok mindent lelőni, csak a lényeget.
1968-ban járunk, valahol az Északi Sarkon. Megbízást kapunk egy magáról jelet nem adó atommeghajtású jégtörő hajó felkutatására, amely valószínűleg a közelünkben ragadt a jég fogságában. Mi magunk (Alexander Nesterov), meteorológusok vagyunk, de ez a történet szempontjából nem olyan fontos. Ez az előzmény, a feladatunk pedig annyi lenne, hogy bemenjünk a hajóra, amely tényleg jégbe fagyott és a dolgok mögé nézzünk egy kicsit, ugyanis valami feltűnően nincs rendben.
Baljós sejtéseink nagyon is beigazolódnak, hiszen nem sokkal az indítás után ránk támad egy ember testű, de degenerált elméjű mutáns, hogy minket nyugodalomra intsen. Mi történik itt? Mi okozta ezt? Mégis mi volt ez? A kérdésekre mind megtaláljuk a választ, sőt lehetőségünk lesz akár happy end-del is lezárni a játékot, de ezt majd ti szépen megtapasztaljátok, én inkább elmondanám milyen ötletekből is építkezik a Cryostasis.
A stílus FPS lesz, viszont a harcnak nem lesz akkora szerepe, mint a stílusban fogant társak esetében. A műfajt egyértelműen besorolhatjuk a horror kategóriába, hiszen néhányszor tényleg le lehet esni a székről. Ha összerakjuk a felvázoltakat, akkor végeredményként egy belső nézetes túlélő horrort kapunk, de a minőségibb fajtából, ahol tényleg a túlélésért kell majd küzdenünk.
Mielőtt viszont belemennénk a harcba és az ehhez kapcsolódó dolgokba, meg kell említenünk még egy apróságot a sztorival kapcsolatban. A történeti szál felgöngyölése ugyanis itt nem csak annyiból fog állni, hogy megyünk előre és magától minden kiderül. Főhősünknek van egy különleges képessége (Mental Echo), miszerint képes emlékekbe hatolni és ezáltal megváltoztatni a múltat és vele együtt egyértelműen a jelent is. Ez sajnos nem szabadon használható opció, hiszen csak akkor lesz lehetőségünk úgymond gondolatolvasásra, ha ezt a játék felkínálja. Általában elhullt emberek agyába kell belemásznunk és fényt derítenünk a történtekre, de ez a része nem csak az egy helyben ácsorgásról szól, hanem a cselekvésről. A fejlesztők ugyanis okos fejtörőkkel és logikai feladványokkal toldották meg az agykurkászást, magyarán itt lép életbe az, hogy megváltoztassuk a múltat és ezáltal a jelent is.
Nézzünk egy egyszerű példát. Emberünk jégbe fagyva fekszik egy lépcsőn, elállva ezzel a továbbjutás lehetőségét. A mi feladatunk tehát eltüntetni onnan, de ehhez bele kell másznunk az agyába és megváltoztatni a múltját. Mire visszatérünk a jelenbe, emberünknek hűlt helye sem lesz, az út pedig tisztává varázsolódott. Van viszont egy másik példája is az úgymond időutazásnak, mikor is spontán következik be a múlt-látás. Ilyenkor csak megyünk előre és hirtelen fekete fehérré változik az amúgy sem színes környezet és harmadik típusú szemlélőként deríthetünk fényt a történet azon szakaszának történéseire. Itt általában nincs lehetőségünk a módosításra, de a továbbhaladáshoz, illetve a kirakós újabb darabjához kapunk fontos információkat.
Mivel a Cryostasis képében tényleg egy valódi túlélő horror tárul elénk, a fejlesztők gyakran használják a régen is jól bevált receptet. Sötétség, csend, majd hirtelen nagy robajjal elénk vágódik egy mutálódott vad tengerész, mi pedig máris mehetünk egy tiszta alsónadrágért. A zseblámpa szerencsére alapfelszereltség, de sikerült azt is olyan sejtelmes fényűvé varázsolniuk, hogy egy perc nyugalom nem sok, annyink sem lesz.
A játék harcrendszere, melyet a kezdetekkor nem igazán veszünk igénybe, de végül nagyon fontos szerephez jut, elég silányan lett kivitelezve. Alapjaiban nem rossz, de nem is kiemelkedő. A kezdetekkor használatos fejsze az egyik leghasznosabb társunk a játék hetedik, nyolcadik pályájáig, viszont utána elszabadul a pokol, kapunk komolyabb fegyvereket is, úgy, mint távcsöves puska, sorozó, majd végül egy forgótáras puska, amelynek a legnagyobb haszna van a nagyobb dögök ellen. Bár alapjaiban nem a harc a legfontosabb eleme a játéknak, elkerülhetetlen lesz az összetűzés egy-egy ránk támadó idegen ellen. Az ellenfelek száma fokozatosan növekszik, és fajtájukat tekintve sem fogunk hiányosságokra panaszkodni, hiszen az egyszerű fejszés támadóktól kezdve, a puskás szörnyeken keresztül még egy világító szemű dupla forgó tárassal felszerelt döggel is összefutunk a hajón.
#tv#
Az alkotás egyik nagyon jó ötlete mégis az, hogy nem csak az ijesztő ellenfelektől kell félnünk, hanem a fagyhaláltól is. Mivel az északi sarkon vagyunk, a hajó pedig működésképtelen, fűtésről ne is álmodozzunk. Folyamatos harcban leszünk a hideggel is, amire még rátesz egy lapáttal az, hogy az ellenfelek, ha megsebeznek minket, nem az életerőnket fogyasztják le (olyan nincs is tulajdonképpen), hanem a feltöltött hőcsíkunkat, ami szépen lassan fogyogat. Ez teszi ki tulajdonképpen az életerőt is, hiszen ha elfogy, meghalunk, tölthetjük be a korábban elmentett állásunkat. Természetesen számos módja lesz ennek az úgynevezett hőcsíknak a feltöltésére. A legegyszerűbb az áram visszakapcsolása, aminek hála kigyúlnak a fények és a villanykörte kellő hőt ad le egy kis töltődéshez. Ezen kívül vannak még forró csövek, hősugárzók, villanytűzhelyek, fáklyák és még sorolhatnám napestig, hogy mik, a lényeg, hogy akkora veszélyben azért nem leszünk, mindig sikerülni fog újratöltenünk a testhőmérsékletünket.
A pályák kialakítása ahhoz képest, hogy csak egy hajón játszódik az egész, kifejezetten változatosra sikeredett. Persze többször találkozunk hasonló terekkel, de összességében mégis valami aprósággal mindig feldobták a fejlesztők az aktuális pályaszakaszt. Azt külön ki kell emelni, hogy elég klausztrofóbiás élményünk is lehet néha, hiszen a szűk folyosók és átjárók, amik kivilágítva sincsenek és bármikor előbukkanhat egy mutáns is, elég furcsa és izgalmas összképet kölcsönöznek. Legtöbbször belülről fogjuk élvezni a hajó borzalmait, viszont előfordul, hogy néhány perc erejéig ki kell lépnünk a fedélzetre, mikor is szedhetjük a lábunkat, hiszen komoly köhögések közepette, csak perceink, sőt másodperceink vannak a fagyhalál beálltáig. Ahogy elkezdünk fázni, és egyre hidegebb lesz, a képernyő sarkai is kezdenek virtuálisan jégbe borulni, ami csak fokozza a klausztrofóbiás és fagyos hangulatot, hogy a hajó teljes felületét borító jégvirágokat és jégcsapokat szóba se hozzam.
A helyszín tehát szépen és változatosan lett megoldva, minden leleményességet és ötletet bedobva a közösbe, viszont a grafika megítélése nagyon is emberfüggő. Kifejezetten magán hordozza az orosz játékokból ismerős védjegyeket, melyek megmagyarázhatatlanok, de mégis első ránézésre tudni fogjuk, hogy ez bizony onnan származik. Ha valaki szereti, illetve szerette az orosz játékok grafikai megvalósítását, a Cryostasis esetében sem fog kivetnivalót találni, hiszen kellően realisztikusra sikeredett, de azért magán hordozza a játékos jegyeket. Ellenben, ha valaki inkább a nyugat felől érkezett csillogó-villogó játékokkal szimpatizál, az minden bizonnyal egy csúnya jelzőt fog biggyeszteni a játék képzeletbeli kartonjára, pedig nem csúnya ez, csak más. Persze van, amibe hovatartozás nélkül is bele lehet kötni, hiszen nem éppen 2009-es színvonal, ilyen például az oly' sokat látott jégvirágok esete vagy éppen az ellenfelek mozgása, de erre nagyon úgysem figyelünk oda, hiszen a hangulat mindent elvisz a hátán.
Aminek egy horror játékban kifejezetten nagy szerepe van, az a hang és a hangeffektek. A zenét nem hoznám szóba, ugyanis olyanról tulajdonképpen nem beszélhetünk, a játékban vagy néma csend van, vagy sejtelmes zajok, illetve mutáns-berobbanós hanghatások. Ezek pedig kifejezetten jól el lettek találva. A fegyverek hangjai is rendben vannak, más zajokkal sincs semmi különösebb gond, így ebbe a részébe nagyon nem tudok belekötni. A nadrágszíjat itt csak azért kell meghúznom, mert a csend sokszor már idegesítő, ilyenkor egy kis hátborzongató zenét bedobhattak volna a fejlesztők, amolyan orgonás kíséretet, ha már egyszer horror játékról beszélünk.
Ötletek és egyéni megvalósítások tehát büszke szereplői a Cryostasis-nak és időtlen idők óta most éreztem újra azt a hangulatot, ami tényleg horror játékká tesz valamit. Hihetetlen élmény szaladgálni a folyosókon, minden sarokba bekukkantani, keresgélni az áramkapcsolókat, hogy ha csak egy percre is, de hadd lássunk valami fényt. Az egész megvalósítás valami olyan fagyosra sikeredett, hogy sokszor még a fűtést is fel kellett csavarnom, hiszen annyira magával tud ragadni a játék, hogy az adrenalintól való izzadás sem segít saját testhőmérsékletünkön, a folyamatos fagy és hideg, szinte kiszökik a monitorról és belepi az egész testünket, hogy stílusos legyek, csontunkig hatol a félelem.
Ha tényleg szeretnél a polcodon tudni egy kiváló horror-játékot, javaslom nézz utána a Cryostasis-nak, előnyben főleg azok vannak, akik szeretik az Oroszországból érkezett darabokat. Ha Dead Space-en és társain edzettél, akkor előbb szerezd be az alkotás demóját, hiszen az is megjelent, mert lehet, hogy a nyugati grafikán edzett szemek nem fogják szeretni ezt a velejéig romlott keleti megoldást, amit a Cryostasis esetében is látunk. Egy kis régi Burzum lemez feltétele után a játék indítása tényleg túltesz az élményen. A pontszámokat sajnos kicsit meg kell cifrázni, mert tökéletes játék nincs, a Cryostasis sem az, de a hangulata, az bizony magával ragadó.
#tv2#
ziszkó
