Crash Bandicoot N. Sane Trilogy (Switch, Xbox One, PC) teszt

2018. július 08.
45.5691
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
Déja vu? Valóban, aki szemfüles és egy évre visszamenően is nagyszerűen működik a memóriája, az tudni fogja, hogy a Crash Bandicoot már egyszer tesztelve lett nálunk adriano kolléga által. Akinek meg teljesen újként hat ez a teszt... hát "spoiler alert". Majdhogynem egy évvel a PlayStation 4-es megjelenést követően a PC, Xbox One és Switch tulajdonosok is végre felhúzhatják a nosztalgiasapkát, eljött hozzájuk is a Crash Bandicoot N. Sane Trilogy, tesztünk pedig az utóbbira platformra fókuszál.


Gyorstalpaló: három játék "remake"-ével van dolgunk; Crash Bandicoot, Crash Bandicoot 2: Cortex Strikes Back és Crash Bandicoot: Warped. Az első rész PlayStation-re jelent meg huszonkét évvel ezelőtt, így nem meglepő, hogy az új generációs Sony konzolra adta ki az N. Sane Trilogy-t először a Vicarious Vision stúdió. Eredetileg nem tervezett Switch-es megjelenést a csapat, csak miután egy hiperaktív programozó önszorgalomból átportolta az első pályát került az egész játék átvitele a terítékre.

A gyűjtemény nem egy hétköznapi értelemben vett "Remake", mivel nem egy az egyben lett a három klasszikus játék modernizálva, hanem az eredeti pályaszerkezetet felhasználva újra megalkották azokat, egyedi animációkkal és hangfelvételekkel. Ez abból fakadt, hogy a forráskód egyáltalán nem volt elérhető a csapatnak, de a Naughty Dog és a Sony, illetve a rajongók segítségével is sikerült rekreálni a klasszikus hármast kisebb-nagyobb különbségekkel.

Tyűűű Korti, téged nem vertelek össze az előző részben?

Tyűűű Korti, téged nem vertelek össze az előző részben?


A teszt fő fókusza, azonban, hogy mennyivel másabb a PS4-es verzió a Switch-étől. A grafikát nézve semmiben, de itt ki kell emelni a perspektíva fontosságát. Míg a "AAA"-s FPS címekkel alaposan ellátott PlayStation 4 esetében a Crash játékok valóban eléggé satnyának tűnnek, a Switch-nél más a helyzet. Itt is van nagyszerű prezentációval rendelkező alkotás (Wolfenstein 2, Bayonetta), de sokkal inkább a Mario címekhez, és az ahhoz hasonló játékokhoz vagyunk szokva, amik mellett a Crash grafikája egyáltalán nem érződik elavultnak.

Az irányítás a következő aspektus, melyet lencse alá kell venni, de nincs igazán szembetűnő különbség. Az első játék csak két gombot használ, az ugrást (B) és a támadást (Y), illetve az X lenyomása megjeleníti életünk, a pályán elpusztított dobozok, és az összegyűjtött Wumpa gyümölcsök mennyiségét. A második és harmadik részben hozzá jön még a becsúszás/guggolás lehetősége (A), illetve az úgynevezett "Ground Pound" (ugrás közben az A lenyomása), amikoris Crash a rondábbik felét, Coco pedig a szebbiket vágja a földhöz.

A PS pártiaknak ezzel az irányítással semmi gondjuk sincs, de a Nintendósok szívni fogják fogukat, ameddig meg nem szokják, hogy nem az A-val kell ugrani és a B-vel támadni, de ebbe könnyen bele lehet jönni. Emellett továbbra is jelen van a segítőkész kontrollervibrálás, mely segít a precíziós ugrások végrehajtásánál; barátságosan fog morogni kezünkben a Joycon, ha nem leszakadó platform alá érkezünk ugrás közben.

Ausztrália híres és titokzatos búgócsiga-bandikutja.

Ausztrália híres és titokzatos búgócsiga-bandikutja.


Így nyugodt szívvel engedhetjük leesni karakterünk, ahelyett, hogy törésig tolnánk az "analog stick"-et, miközben vörösödő fejjel üvöltjük, hogy "Nehogy leess te félkegyelmű, különben a hülye tiki maszkoddal csaplak agyon.", mivel sajnos a kameranézet és a pályák szerkesztése nem teszik könnyűvé a távolságok behatárolását.

Ez a funkció leginkább az első rész "remake"-jében fog hasznunkra válni, ahol a "trial-and-error" játékstílus nagyon gusztustalan méreteket ölt. Adriano már említette eme a hibáját a trilógiának, de én úgy vettem észre, hogy nem a második-harmadik rész szenved ettől túlságosan, hanem az első.

Ez az irányítás miatt van, ami eléggé el lett itt baltázva. Ez a tény, melyet a készítők is bevallottak, számomra nagyjából játszhatatlanná varázsolta a második világ és az azután következő pályákat. Ez az irányításbeli hiba pedig a "Hit-detection"-nél található, ami a rendszer reakciója az ütközésre: jelenesetben karakterünk ütközésére a platformmal.

Nem Bo, hanem Co és nem egyszer hanem kétszer.

Nem Bo, hanem Co és nem egyszer hanem kétszer.


A hiba könnyű megértéséhez rajzolok nektek egy képet: képzeljünk el egy deszkát, mely össze van zsírozva, és le is van kissé kerekítve elől illetve hátul. Középen van egy száraz csík, melyre, ha ráugrunk, akkor meg tudunk állni a deszkán. Ha az ugrást akár egy centivel is elhibázzuk, akkor megyünk a levesbe. Na, mármost tegyünk tíz ilyen deszkát másfél méteres távolsággal egymástól, és próbáljunk meg hibátlanul végigugrálni rajtuk. Igen, nagyjából húsz perc után akarjuk megetetni azzal a becses személlyel a saját lábát, aki kitalálta ezt a feladatot. Nekem is ilyen érzéseim voltak a fent említett pályáknál.

Egyetlen mentsvára van az egésznek, hogy hiába kapunk "Game Over"-t, csak annyi történik, hogy elölről kell újra kezdenünk a pályát... bár ez nem teszi a helyzetet kevésbé frusztrálóvá. Ráadásul az ilyen pályák eszement sokáig képesek eltartani, úgyhogy inkább játsszunk a második és harmadik résszel, ha szeretjük idegrendszerünk épségét; én is így tettem, mielőtt kivágtam volna szegény Switch-em monitorostul, és kontrollerestül együtt, spontán lomtalanításként.

A másik két rész sokkalta könnyebb, nem csak azért, mert nincsenek már hajmeresztő precíziós ugrások (legalábbis nincs annyi), hanem, mert több élet van eldobva, több gyümit is lehet találni (100 darab = 1 élet), és a bónusz részeket is könnyebb elérni, illetve bármikor újra lehet ismételni őket, ha elbarmolnánk (az első rész ilyen téren is elég kegyetlen). Nem hibátlanok viszont; Adriano már említette a harmadik részben megjelenő autóversenyző pályákat; egyetértek vele, totál értelmetlenek, milliószor kell újra csinálni, hogy esélyünk legyen nyerni, de legalább nem lehet meghalni rajtuk, és potya életgyűjtésre megfelelőek.

Olyan sok téma van összezsúfolva egy képben, hogy Crash inkább repcsit imitál.

Olyan sok téma van összezsúfolva egy képben, hogy Crash inkább repcsit imitál.


Emellett kedves kollégám a pályaelöregedést is megjegyezte, mely annyit jelent, hogy a modern játékosoknak eléggé repetitívnek fognak tűnni a pályák; mivel sajnos azok. Könnyedén összetéveszthetőek egymással, és bár hangulatosak (Ausztrália and bandikut rulz), elég hamar ásítozni fogunk, gondolván, hogy "Komolyan, már megint? "; de legalább a Boss harcok érdekesek és egyediek, annak ellenére, hogy a kezdés előtt a töltőképen megjelenő tipp a legtöbb esetben túlságosan is megkönnyíti a dolgunk.

A zene és a hangok egy másik gyengepontjai a játékoknak. Az átvezetőkben ugyan új szinkronhangokat kaptak a karakterek, melyek nagyszerűen visszaadják a szereplők jellemét, a zene viszont nem igazán járul hozzá, hogy berántson a játék a világba. Igaz, hogy alapjáraton kellemes és alkalomadtán hangulatos is, de valamiért mindig visszahúz a szívem a klasszikus Donkey Kong Country első két részéhez SNES-en, ahogyan azok a játékost egy pillanat alatt beszippantották mesteri muzsikájukkal; Crash sajnos ezen a téren nem alkotott maradandót.

Mindezeket összefogva adriano értékelése helytálló szerintem is, bár mivel Switch-ről van szó, a grafika kicsit többet kapna tőlem, viszont nálam megjelenne az indokolatlanul sok töltögetés negatívuma pluszban, bár ez elhanyagolható végső soron.

Az első rész végigszenvedői között ilyen mimikákat sorsolunk ki.

Az első rész végigszenvedői között ilyen mimikákat sorsolunk ki.


Aki túltette magát ezeken a csúnyaságokon, arra rengeteg gyűjtögetnivaló drágakő, gyémánt és relikvia, illetve titkos pályák és alternatív utak várnak a trilógiában, úgyhogy maximalisták és retrókedvelők előre, az biztos, hogy ez a kollekció megéri a pénzét, hisz úgy vág kukacon elfeledett gyerekkorunk, hogy hetekig nem fogunk magunkhoz térni.

Nagyjából ennyi ideig fog kitartani a mérhetetlen tartalma a játékcsomagnak, amit szigorúan TV-n vagy monitoron érdemes játszani, hisz könnyebb az élet, ha látjuk árnyékunk pöttöm foltját ugrásnál, miközben megy a platformakrobatika.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Crash Bandicoot N. Sane Trilogy (PS4)10.799 Ft

Crash Bandicoot N. Sane Trilogy (PC)11.799 Ft

Crash Bandicoot N. Sane Trilogy (XBOX ONE)10.799 Ft

Crash Bandicoot N. Sane Trilogy (Nintendo Switch)10.799 Ft

Crash Bandicoot N. Sane Trilogy (Switch, Xbox One, PC) teszt / Tesztplatform: PlayStation 4

egynek jó...
  • Stílus: Platform
  • Megjelenés: 2017. június 30.
  • Ár: 10.799 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Hibátlanul visszahozza a régi hangulatot
  • Crash még mindig nagyon szerethető
  • Hosszú játékidő
  • Mára már nagyon elavult játékmenet és dizájn
  • Még elavultabb grafika és hangok (ha ez zavar)
  • Helyenként nehézkes irányítás
  • Hang
    6
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    8
6.8
5 hozzászólás

Marduk

1 hete és 2 napja

Gargameth írta:
Ezzel a játékstílussal csak manapság van gond, mivel sok gamer nem kedveli az error részt, hisz arra számítanak, hogy a normál játékmenet könnyen átvészelhető, és nem jellemzi azt az "NES Hard" nehézség. Ez leginkább az első Crash részre jellemző itt, ahol az error legtöbb esetben a rosszul kivitelezett játékmechanika miatt van, melynek hála nagyon egyszerű elrontani a gyakori precíziós ugrásokat, melyeknek hála hamar kiborulhat a bili.
Én csontig rágtam az eredetieket. A CB1-nek teljesen más volt az ugrás mechanikája, mint az azt követőknek, és a fejlesztők is nyilatkozták, hogy nem gondoltak bizonyos dolgokra a mechanika elkészítésénél. Mivel a CB1 különbözött későbbiektől mechanikusan, és a készítők a későbbi játékok mechanikáját vették alapul, ezért lehetett számítani arra, hogy a CB1 pályák (a régiben is elég nehezek) csöppet húzósabbak lesznek mint régebben. Persze ezt valamelyest kompenzálták vagy pontosan nem is tudom, mert az ékkövek megszerzéséhez nem kell a pályát úgy végigtolni, hogy nem halsz meg (igen, a régiben ez követelmény volt, persze a bónusz körök dobozai nem számítottak bele). Amit hallottam, hogy a híd pályák készítettek ki sok embert, meg persze a jó öreg Slippery Climb, ahol nagyon fontosak a precíziós ugrások, amik az új "hitboxoknak" hála nehezebbé váltak valamelyest, de meg kell hogy nyugtassam a közönséget, hogy az eredeti sem volt gyalog-galopp.

válasz erre

Direktor

1 hete és 2 napja

De király hogy csináltatok neki saját tesztet, így jól rámutattok a különbségekre. Király lehet Switchen.

válasz erre

muki

1 hete és 2 napja

Fura ezt látni más platformon. Nekem Crash mindig PS játék marad...

válasz erre

Gargameth

1 hete és 2 napja

Marduk írta:
Nem tudom, hogy a trial-and-error játékstílussal mi a baj manapság. Elég sok tesztnél ellövik ezt, de nem értem, hogy ez miért baj.
Ezzel a játékstílussal csak manapság van gond, mivel sok gamer nem kedveli az error részt, hisz arra számítanak, hogy a normál játékmenet könnyen átvészelhető, és nem jellemzi azt az "NES Hard" nehézség. Ez leginkább az első Crash részre jellemző itt, ahol az error legtöbb esetben a rosszul kivitelezett játékmechanika miatt van, melynek hála nagyon egyszerű elrontani a gyakori precíziós ugrásokat, melyeknek hála hamar kiborulhat a bili.

válasz erre

Marduk

1 hete és 2 napja

Nem tudom, hogy a trial-and-error játékstílussal mi a baj manapság. Elég sok tesztnél ellövik ezt, de nem értem, hogy ez miért baj.

válasz erre
Crash Bandicoot N. Sane Trilogy
10.799 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Hellblade profiljagery1113 profiljaSoldier86 profiljaLaci721 profiljaNeurotic profiljarDAVE profiljaWarriorAutobot profiljaManiac profiljaMarduk profiljaWillThaWheel profilja