De a Firaxis sosem engedte, hogy túlságosan is megszokjunk egy játékmenetet, hisz nézzük bármelyik Civilization játékot, az alapokat leszámítva mindig másmilyen a prezentáció. Ez a helyzet most is, a Civilization VI: Rise and Fall kiegészítővel, mely ugyan nem fogja gyökeresen felforgatni a rendszert, viszont elegendő újdonságot tartalmaz, hogy magába szippantsa azt, aki elfordult a játéktól.
A legelső látványos adalék, az újabb civilizációkon és vezetőkön kívül a korok színesítése; ennek eredménye az arany, sötét és a semleges kor. A játék bizonyos történeti pillanatok (Historic Moments) alapján pontokat oszt ki nekünk és vetélytársainknak, melyekből, ha elég összegyűlik, akkor a következő történelmi korszakot potenciálisan aranykorban játszhatjuk le. Ha nem tudunk elég pontot összeszedni az egy sötét kort fog eredményezni.
Megijedni nem kell, így is úgy is a korváltásnál mindenképp választhatunk bizonyos elkötelezettségek közül (Dedications). Ezek tulajdonképpen bónuszok, melyek a kor erejéig támogatnak minket hatásukkal; értelemszerűen az aranykori elkötelezettségek jobbak, mint a sötét-, vagy semleges koroké, de nem sokkal. Alapvetően csak egy darab ilyen elkötelezettséget választhatunk négy lehetőségből, de, ha sikerül egy sötét korban elég pontot összeszedni, hogy aranykorba kerüljünk, akkor egy különleges hőskort fogunk kapni, ahová három aranykori "Dedication"-t választhatunk.
Aranykort viszont, ahogyan halad a játék egyre nehezebb és nehezebb lesz összehozni, ugyanis a történelmi pillanatok előbb utóbb kifogynak. Eleinte a felfedezések, más civilizációkkal és városállamokkal való találkozások, no meg barbár táborok kiürítése hozza a pontokat a házhoz, illetve háborúzás alatt elfoglalt, avagy a merészen, ellenséghez közel lehelyezett városok is. Ha először kutatunk ki egy új korhoz csatolható technológiát, ha csodát építünk, ha egy híres személyt kapunk, ha egy városunk elér egy monumentális lakosságmennyiséget, ha elsőként építünk repülőt vagy válunk hűbérurává egy városállamnak akkor oszt változó mennyiségű pontot a játék, de persze a sornak messze nincs vége.
A későbbi korokban viszont elenyészik a terjeszkedés igénye, már mindent láttunk, mindenkivel találkoztunk; ilyenkor kreatívvá kell válni, rengeteg csodát kell építeni, és olyan elkötelezettséget vállalni, ami Kor Pontokat ad kereskedelmi utak, épületek vagy negyedek felhúzása és hasonló, könnyedén teljesíthető dolgok után.
#Ha már szóba kerültek a városok, az információs sáv és ikonok frissülésén kívül kaptak egy hűség értéket is, mely magáért beszél: ha túlságosan is leesik ez a szám, akkor fellázadnak a lakosok, elszakad birodalmunktól a város, és így bárki könnyedén, mindenféle büntetés nélkül elhappolhatja. Ezen hűség mércét a fővárostól való távolság, más civilizációk közeli települései által kifejtett nyomás, illetve a város boldogsága befolyásolja elsősorban, egyéb tényezők mellett. Néha viszont kevésnek bizonyul minden igyekezetünk a hűség fenntartására; ilyenkor kell igénybe venni a kormányzók segítségét.
A kormányzókat arra tervezték, hogy, nevükből fakadóan, kormányozzanak, lehetőleg ilyen zavaros lojalitással rendelkező városokat. Persze ezeket a személyeket nem lehet csak úgy előhívni, ha épp baj van, hanem bizonyos polgári ismeretek (Civics) megszerzése után kapunk " Governor Title"-eket , melyek felhasználása után tudunk bekérni egy kormányzót, vagy előléptetni a már meglévők közül egyet. Hozzájuk csatolható az egyik új körzetopció is a "Government Plaza", ahol az épületek értékét a "Governor Title"-ek adják (mivel egyet kapunk felhúzásukkor), nem pedig elhanyagolható plusz hatásaik.
Kétféle érdekes diplomáciai eszközt hoz még el nekünk a kiegészítő; az egyik a fejlesztett szövetség lehetősége a másik pedig a vészhelyzet. Ha nagyon jóban vagyunk valakivel, vagy akár szövetségben is állunk velük, akkor "Alliance" pontok gyűlnek közöttünk a kereskedelmi útvonalaink alapján, és idővel szintet is léphet az (maximum háromig). Minden szint újabb bónuszt ad az egymáshoz vezető kereskedelmi utakhoz, vagy a katonasághoz, szövetség típusától függően.
Vészhelyzet akkor alakulhat ki, ha valaki arcátlankodik, és valami olyasmit tesz, ami alapjaiban rengetheti meg a világot. Például elfoglal egy városállamot... vagy eldob egy nukleáris töltetet, ami valakin landol, esetleg megtérít egy szent várost a saját vallására. Ilyenkor összefoghatnak más civilizációk a bűnös ellen, és egy megadott körön belül móresre kell tanítaniuk a célpontot, brutális pénzjutalomért és bónuszokért cserébe, ami a résztvevők között eloszlik. Ha ez nem sikerül, akkor a rosszcsont fog kapni jutalmat, kevesebbet ugyan, de legalább nem kell osztoznia rajta.
Nincs Civ DLC új civilizációk nélkül, és nem hagytak cserben minket a készítők. Kilenc vezető fogja gazdagítani a rostát, de csak nyolc új civilizáció, mivel a majdnem kimondhatatlan nevű vezető, Chandragupta, Indiát gazdagítja, Gandhi agresszívebb kiadásaként. Kelet felől nem csak ő érkezik; Dzsingisz kán az úgyszintén háborús mongolok élén disznó mód rúgja fel a rendet, ahol csak lehet, míg Seondeok királynő a rend, a kultúra és a kutatás rögös útját hirdeti Koreát vezetve.
Ha elnézünk messze nyugatra, két indián törzset láthatunk. Az első a Mapucse nép, akik hősüket, Lautaro-t követve védik birodalmuk és ellentámadásuk nyomán városaink hűség értéke fog potenciálisan csökkenni. A Krí indiánok a másik törzs, őket "Poundmaker" fogja gyors és korai terjeszkedésre bírni, amit kereskedelmi utakkal és diplomáciával fog megszilárdítani.
Az afrikai harcedzett Shakára is jellemző a hadászat, de ő nem fog megállni holmi hanyagságoknál, mint tárgyalás; ha nem működik, akkor a militarista felfogása Zulu világuralmat követel, azonban kénytelenek óvatosan bánni a Skótok szövetségeseivel. I. Róbert király azonnal torol ilyenkor, annak ellenére, hogy inkább a békében tud igazán kiburjánzani a skót nép... golfozással. Khm, minden esetre mellettük a Hollandok ismét feltűnnek, vízhez kötött életmódjuk a folyó-, tó-, és tengerpartokon tombol, I. Vilma királynővel, mint vezetőjük.
Amit viszont egyáltalán nem értek, hogy mit keres Grúzia a játékban, aminek az angol neve olyan ijesztően hasonlít az egyik amerikai állam nevére, hogy ugyanaz (Georgia), így sokan nem is fogják tudni, hogy kik ezek, a kellemesen napbarnított Tamar királynővel élükön. Minden esetre eléggé vallásorientált a civilizáció, az aranykor is extra elkötelezettséggel jön nekik, és legalább az uralkodó is azon vezető, akinél az állam anno az aranykorát élte. Ennek ellenére szívesebben láttam volna egy skandináv, dél-amerikai vagy esetleg közép európai (magyarok mondjuk?) civilizációt, de reménykedni még lehet a jövőbeli DLC-kben.
Az új népek új egységeket is hoztak magukkal, de azokon kívül is kapunk friss lehetőségeket, mint például a "Pike and Shot" lovasság elleni katonacsoportot, a felderítő Drónokat vagy a támogató "Supply Convoy"-okat egyebek mellett. Nincs túl sok sem ebből, sem pedig az új nyersanyagokból (borostyán, teknőc, olíva) és az új épületek is kimerülnek a "Government Plaza", illetve a "Water Park" szórakoztató negyedhez tartozó tákolmányokban, az új csodák mellett. Persze ezt egyáltalán nem lehet hibának felróni legfeljebb enyhe hasfájásnak; az AI idétlenségeit viszont már annál inkább.
Fejlődő a rendszer, de még mindig nem teljesen: egy hosszú játékmenet alatt továbbra is többször esett nekem a számítógép látszólag teljesen okvetlenül, hiába voltam békés jófiú (relatíve). Emellett ismert bug-ok is felfedezhetőek még, bár ezek ugyan nem játéktörőek, de rendkívül bosszantóak tudnak lenni. A legirritálóbb ezek közül a vadászgépekhez köthető bug, ami miatt nem látjuk mindig az összes támadható célpontot, illetve a karaván bug, ami mindig jókora fps bezuhanásra készteti a játékot, mikor új kereskedelmi utat kell választatnunk (bár ez csak akkor jön ki, ha kilencnél több karavánunk van, és a térkép is nagyrészt fel van már fedezve).
A prezentáció változatlan; minden színes, minden vidám, bár a kép színárnyalata kortól függően változik: sötét kornál árnyékosabb lesz, aranynál fényesebb, de ez nem tudja eltakarni a tényt, hogy eljárt kissé a játék felett az idő, ha nem nézzük a vezetők grafikáját. A zenével szerencsére semmi ilyen baj nem lehet, az továbbra is hozza azt a szintet, mely miatt akusztikus orgiának is lehetne nevezni az egészet.
Elsőre kicsit drágának tűnhet, de vegyük figyelembe a többi DLC opciót, és ha kimatekozzuk, akkor látni fogjuk, hogy nagyon is megéri megvenni a Rise and Fall-t, amihez ráadásul hozzájönnek a civilizációkon kívüli újdonságok is, úgyhogy bátran tudom ajánlani bárkinek, aki Civ rajongó; aki meg nem volt az még, hát itt az ideje.