Cave Story+ teszt

Sok játékkal találkoztam már a Game Channelnél eltöltött több mint három évem alatt, s ha valamit megtanultam, az az, hogy az informatika világában a papírforma nem mindig érvényesül. Pontosítok, nem mindig borul. A nagy számok törvénye alapján ugyanis lehet nagy kedvencem bármely adott stílus, találkoznom kellett volna már olyan képviselőjével, amely nem üti meg azt a mércét, ami felett ajánlom az adott játékot.

Akármennyire is szeretem a felülnézetes zombis alkotásokat, a Burn Zombie Burn! ritka gyenge volt. TPS fronton nem egy Harry Potter bizonyított, míg az elsőszemélyű lövöldék közül a Tunnel Rats volt az a példány, amelynek emlékmaradványait máig próbálom kitörölni az agyamból. Az oldalnézetes játékokban azonban még nem kellett csalódnom. Az egyik legősibb, legklasszikusabb stílus képviselői a legtöbb esetben azt nyújtják, amit az emberek elvárnak tőlük, azaz színtiszta szórakozást, kikapcsolódást - persze mindezekbe bőven belefér a vért izzadás, valamint a készítők szüleinek felemlegetése.

A Cave Story++ alapfelállása nem nevezhető túl bonyolultnak, ettől független balgaság lenne a játék sztoriját egyszerűnek neveznünk. A kezdő képsorokon láthatjuk, amint egy fehérköpenyes tudós elkeseredetten próbálja elérni az egyik ismerősét a számítógépen keresztül, azonban sok siker nem övezi a próbálkozásait. Miután megtudjuk, hogy étlen, s szomjan be lett zárva a helyiségbe, megváltozik a díszlet, s egy fiút láthatunk, amint magához tér egy barlangban. Itt kapjuk meg névtelen és hangtalan (és személytelen) főhősünk felett az irányítást, akivel másfél perc mászkálás után bele is csöppenünk az események sűrűjébe. Rejtélyes nyúlszerű teremtmények, boszorkányok, robotok várnak ránk, mialatt megpróbáljuk megállítani azt a gonosz elmét, amelyet mindenki csak a "Doktornak" hív.

A Cave Story++ játékideje nagyban függ a nehézségi szinttől, valamint attól, hogy melyik befejezést választjuk, de általánosságban elmondható, hogy körülbelül nyolc óra jelenti a minimumot. Hogy ez kevés-e, esetleg épphogy sok, döntse el mindenki maga, az azonban biztos, hogy amint egy fokozattal nehezebb szintre kapcsoltam, egyből leszűrtem, hogy a végigjátszási idő bizony exponenciálisan nő. Míg könnyű fokozaton a kihívást csak egy-egy boss-harc jelentette, addig közepes nehézségen már egyszerű volt elvérezni, s hamar beláttam, hogy a kamikaze-akcióim (amikor beszaladok az ellenségek közé, és minden oldalra lövöldözve győzöm le őket jelentősen rövidebb idő alatt, mint szisztematikus tisztogatással tenném) csúfos eredménnyel végződnek, így itt az ideje, hogy leálljak velük. A kihívás tehát egy opció a játékban, így egyaránt jó helyen keresgél az, aki szenvedni akar a képernyő előtt, és az is, aki csak kikapcsolni szeretne egy hosszú, fárasztó nap után.

A játékmenet a klasszikus vonalon halad, karakterünkkel két dimenzióban mozogva kell ugrálnunk, lőnünk, a megölt ellenségekből kihulló kristályokat gyűjtögetnünk, amelyek segítségével fejleszthetjük fegyvereink erősségét. Általánosságban véve elmondható, hogy a Cave Story++ nem kísérletezik túl sok új megoldással. Ami azt illeti, ez egyaránt tekinthető előnynek és hátránynak. Jó dolog, mert nem kell félnünk az új, játék(os)idegen megoldásoktól, amelyek sokszor romba döntik az élvezetet, másrészt az innováció nem haszontalan dolog, ugyanis anélkül a legtöbb program elveszne a tömegben. A Cave Story++ nagy szerencséje, hogy az előbb említett tömeg nincs, stílusából eredően kevés alkotás közül kell kitűnnie, így ha összességében egyben van a játék, a készítőknek már nyert ügyük van.

Nem szükséges az, hogy Sherlock Holmes vére csörgedezzen bennünk ahhoz, hogy kiszúrjuk, a játék többet nyújt, mint... mint valami más. Az eredeti verzió még 2004-ben jelent meg, s az érdekessége volt, hogy egy egyszemélyes programozói munka végtermékeként látta meg a napvilágot. Daisuke "Pixel" Amaya alkotása, az ingyenes Cave Story+ hamar népszerűvé vált, s rövid időn belül utat tört magának számos más platform közé, többek között a grafikus számológépek felé is. A "+" tehát nem véletlen szerepel a címben. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy miben nyilvánul meg, mi az, amivel többet nyújt, mint az eredeti verzió?

A számos apró finomításon, s egy-két új módon felül a legszignifikánsabb különbség egyértelműen a játék küllemében fedezhető fel. A grafika terén ég és föld a két játék, azonban ha összességében nézzük, még az új verzió is erősen húz a Game Boy Color szintje felé. Aki mindenesetre nem feltétlen a legújabb CryEngine nyújtotta élvezetekre vágyik, az nyugodtan essen neki a Cave Story+ +-nak, a hangulata ugyanis hamar képes berántani az embert, a kinézetre pedig valóban nem sok panasz lehet, bár tény és való, hogy régi generációs kézi konzoloktól és ingyenesen mobiljátékoktól várnék el hasonló színvonalat.

Az eredeti verzió rajongói sem kell, hogy megijedjenek, a játék beállításai között kedvünkre váltogathatunk a régi és az új küllem között, így aki egy stabilan futó nosztalgikus élményre vágyik, az tíz euró kicsengetése után bele is vetheti magát az élményekbe.

A zenék szintén javításon estek át, az új dallamok már elszakadnak a nyolcbites tartománytól. A szinkronhangok rögzítésével szintén nem sok gond lehetett a játék készítése során, mivel egy szó sem hallatszódik az alatt a jó pár óra alatt, amíg végigverekedjük magunkat a földalatti rendszereken. Amennyiben botfülem ellenére jól hallottam ki, úgy az egyéb hanghatások maradtak a régiek, az effektek nem sok kalapáláson estek át a nagy renoválás alatt.

Az irányítás kritikus pontja minden olyan játéknak, amely az ügyességünkre van kihegyezve. A Cave Story++ kontrollja abszolút kellemes, azonban nem árt újrakonfigurálni a gombkiosztást, az alapbeállítás ugyanis kissé kényelmetlen, s nehezen szokható. Ezen felül azonban semmi problémám sem volt az irányítással, s akinek ehhez a stílushoz idegen lenne a billentyűzet, annak szerencséje van, ugyanis a játék támogatja a kontroller használatát is.

Mindent összevetve a Cave Story++ egy jó játék. Nem a legkiválóbb, amivel valaha játszottam, de kellően szórakoztató, s a nem csak névleges, hanem valóban eltérő nehézségi fokozatoknak köszönhetően egyaránt képes laza kikapcsolódást, vagy éppen izzasztó kihívást nyújtani. Persze semmi sem tökéletes, így Pixel alkotásának is megvan a maga hibája. A beleölt órák alatt valamiért egy percig sem éreztem úgy, hogy egy teljes értékű PC-s játékkal játszanék. Talán a grafika, talán a hangok, vagy éppen a kevés változatosságot felmutató ellenségek miatt, de mindvégig úgy véltem, hogy ezt a játékot a kézi konzolokra találták ki, és ott nagyon is megállná a helyét, PC-n azonban szimplán nem nyújt eleget. Nem beszélve arról, hogy az eredeti verzióval szemben a "plusz" már nem ingyenesen elérhető, hanem tíz eurót kell kiadnunk érte, ami ugyan nem éppen egetverően magas ár, véleményem szerint éppen a duplája annak, mint amit még nem éreznék soknak érte.

A Cave Story++ tehát jött, látott, s mondhatni győzött. Nem tisztán nyert meg magának, de mindenképpen pozitív benyomást tett rám. A papírformát nem borította, azonban van egy olyan satnya érzésem, hogy nem ez lesz az a játék, amelyet évek múlva is előveszek. Akit nem riasztanak el a fentebb taglalt hibák, annak bátran ajánlom a játékot, hiszen a maga nemében egyedi alkotással töltheti el az idejét az, aki ellátogat a Steam online bazárába.