Catherine: Full Body teszt

2019. augusztus 30.
76.2711
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
iPet profilja, adatai
iPet
Egy cikk bevezetőjével általában nem szoktam sokat vesződni, mert a legtöbbször adja magát a dolog. Néha beugrik egy saját sztori, vagy valamilyen városi legenda, esetleg a fantáziám úgy meglódul, hogy szinte maguktól mozognak az ujjaim a billentyűzeten. Viszont jelen tesztünk alanyánál sosem látott gondban vagyok. Hogy a jó életbe vezessek fel egy olyan programot, ami egyszerre egy rém idegesítő puzzle-platformer és szociális szerepjáték, ugyanakkor egészen durva mértékű audiovizuális élvezetet okoz?
Advertisement


Ahogy azt az eredeti játék ismerői, tulajdonosai megtippelték, a Catherine: Full Body tulajdonképpen egy remake a 2011-es eredetiből, ami még PS3-ra és Xbox 360-ra jelent meg. Már akkor amolyan tiltott gyümölcsként kezelték, hiszen csak úgy áradt belőle a bujaság, a csábítás és valljuk be, azért nem feltétlenül vagyunk eleresztve hasonszőrű programokkal konzolon.

Maga a játékmenet ezáltal egy rettentően furcsa hibrid lett, ahol helyett kapott a vizuális novellákból ismert csábítás a Persona szériára jellemző szerepjátékos elemekkel karöltve, valamint a platformer megvalósítás sem mindennapi.

Ha eddig eljutottatok a tesztben, valamint a képeket is megnéztétek hozzá, akkor már gondolom a Napnál is világosabb, hogy a CFB egy brutális rétegjáték. Ráadásul nem elég, hogy bírnod kell a fenti mixtúrát, még a tipikus japán jegyekkel is meg kell birkóznod.

Miki egér in 2019. Jó lett az upgrade

Miki egér in 2019. Jó lett az upgrade


Pontosan emiatt szerintem lehetetlenség objektíven díjazni alanyunkat, mert azért ehhez tényleg gyomor kell, a lehengerlően szexi lánykák ellenére. Az utolsó fun fact következik, mielőtt elmélyednék a dologban: a játékot amúgy az a gárda alkotta meg, akik a Persona sorozatért is felelnek, nem véletlen tehát az áthallás a két cím között.

Hősünk, Vincent egy nagyon fura figura. Hivatását tekintve programozó, illetve mérnök. Van egy gyönyörű barátnője, Katherine, akivel nagyjából öt éve van együtt. A felszínen minden rendben lévőnek tűnik, ám hamar kiderül, hogy derék héroszunk valójában egy felnőni és elköteleződni képtelen alak, aki kellemesen el van a sehova sem vezető melójával, a lelakott lakásában, miközben egészen egyszerűen nem tudja megkérni kedvese kezét, inkább piálni jár a haverokkal esténként.

Várható, hogy ebből előbb-utóbb gond lesz. Jelen esetben ez a bizonyos gond egy szőke, kék szemű, látványos női jegyekkel rendelkező fehér ruhás, combfixes hölgyemény képében manifesztálódik, aki nemes egyszerűséggel pillanatok alatt elcsavarja Vincent fejét. Hősünk a bekapcsolódásunk utáni első éjszakát durva rémálmok között tölti, ahol valamilyen oknál fogva meg kell másznia egy tornyot, teszi ráadásul mindezt szarvakkal a fején, kispárnával a hóna alatt, birkák társaságában.

Másszál már hogy a varjú vigye el a szennyesed!

Másszál már hogy a varjú vigye el a szennyesed!


A reggeli ébredés kellemesebb, lévén az este megismert lány, Catherine ott hever mellette teljes pompájában. Aztán persze lecsap az irdatlan bűntudat és menteni kéne a menthetőt, de nagyon úgy fest, hogy a szőkeség nem csak egy kis kalandot keresett.

Így kezdődik a sztori, amiről többet nem is mondanék, lévén ez a fő mozgatója játékunknak. Egészen rettenetes és szürreális szituációkba keveri magát amúgy derék protagonistánk és természetesen a mi segítségünkre van szüksége, hogy kimásszon valahogy a csávából. Magát a játékmenetet két részre lehet bontani. Az egyik fele a már emlegetett éjszakai ügyességi rész.

Ez elsőre pofonegyszerűnek tűnik, hiszen mindössze annyi teendőnk van, hogy kockákat húzogatva egyre feljebb tornásszuk magunkat egy pályán, egészen a kijáratig. Dolgunkat nehezíti, hogy időre megy a dolog, lévén a legalsó sor elemei rövid idő alatt a mélybe hullanak.

Nem is iszom sokat!

Nem is iszom sokat!


Egyszerre ráadásul csak egy egységet tudunk felfelé vagy oldalra haladni. Az elején még nem vészes a dolog: szépen lassan megszokjuk a metodikát és abszolváljuk a szakaszokat. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy valahol a játék felénél ugrik több szintet a nehézség, mi pedig durva anyázva vágjuk a kontrollert párnánkhoz, huszadjára, mert sehogysem tudjuk megoldani az egyik részt, akárhogyan törjük rajta a fejünket.

Azok, akik egy építőmérnök térlátásával megáldva, nyilván előnnyel rendelkeznek a többi esendő halandó felett (én is ide tartozom - írom ezt vöröslő fejjel az egyik feladvány miatt). A játék próbál azért egy ideig segíteni. Ez a szándék felszedhető tárgyak képében realizálódik, amiket ha jó helyen lövünk el, alaposan leegyszerűsíthetik a feladványokat.

Aztán persze érkeznek a speciális kockák. Van, amiről egyből tovább csúszunk. Lesz mindent elnyelő örvény, tüskéket lövő, mozdíthatatlan, robbanó, hogy csak néhányat említsek a sok közül. Nagyon fontos, hogy programunk nem ismeri az autosave-et, így manuálisan kell ezt megoldanunk. Erre a szintek közötti "pihenőben" lesz lehetőségünk.

Egészen furának tűnik ez az álom

Egészen furának tűnik ez az álom


Itt beszélgethetünk a többi báránnyal, akikről fontos, személyes információkat tudhatunk meg, sőt, még különféle mászási technikákat is elsajátíthatunk. Az első komolyabb negatívum úgyszintén ide köthető, lévén néha irreálisan nehézzé válik a játék. Igen, abból a fajtából, amikor elhagyja a szánkat a mindjárt kidobom a lemezt az ablakon mondat, csak nem ilyen cizelláltan megfogalmazva.

Aztán ha mindezt túléljük, akkor elképesztően stílusos és látványos anime betéteken gördül tovább a sztori, egészen estig, ahol pedig a már emlegetett krimóban iszogatunk barátainkkal. Ilyenkor jön elő a játékmenet második fele, ami gyanúsan emlékeztet a Persona címekben látottakhoz. A kocsmában beszélgethetünk a haverokkal valamint a személyzettel, iszogathatunk, híreket nézhetünk a tv-ben, ráülhetünk a rötyire, zenéket válogathatunk.

Mobiltelefonunk is központi szerephez jut, mert egy kazalnyi bejövő üzenetre tudunk válaszolni, sőt, Catherine egyenesen bombázni fog minket különféle lenge öltözékű fotóival, így tehát érdemes lesz ezeket megnyitni és szemrevételezni.

Szeretnétek ilyen üzenetre kelni, mi?

Szeretnétek ilyen üzenetre kelni, mi?


Rendkívül fontos, hogy kinek mit válaszolunk. Lesz ugyanis egy mérce, ami mutatja, hogy éppen jófejek vagy kvázi gonoszak vagyunk a körülöttünk lévőkkel. Válaszainktól függ, hogy a játék végén melyik befejezést láthatjuk: több, mint tíz féle van, ha jól számoltam, így akár érdemes többször is nekifutni az anyagnak.

Persze nem kell mindent előröl kezdeni, mert egy végigjátszás nagyjából húsz órára rúg és lehetőségünk van az utolsó nagy csata előtt külön slotba menteni. Kicsit katyvasznak tűnhet az eddigiek alapján a Catherine és valóban szokni kell az egészet.

Ahogy a bevezetőben említettem, itt egy remasterről van szó, ráadásul a nagyon alapos fajtából. Nem csak a komplett grafikus motort cserélték le, hanem egy teljesen új szereplőt, Rint is behozták a képbe - nagyon hasonló a szitu, mint a Persona 4 Golden vagy a jövőre érkező Persona 5 Royal esetében.

Kitolom, betolom, rátolom, megtolom, eltolom

Kitolom, betolom, rátolom, megtolom, eltolom


A külcsín egyébként egészen gyönyörűen fest, ami nem is csoda, hiszen a P5 enginjét kapta meg a felújítás alatt. A szereplők roppant stílusosak, a megmászandó tornyok kellően változatosak és betegek, de természetesen a hölgyek teszik fel a pontot az i-re.

Audio szempontból úgyszintén nagyon erős az anyag. Ha jól láttam, akkor elérhető az eredeti japán szinkron, de természetesen ott van az angol is, közöttük olyan orgánumokkal, mint Troy Baker (Vincent) és Laura Bailey (Catherine). A zenék önmagukban is megállják a helyüket, de ha kedvünk szottyan, akkor a Persona szériából is belökhetünk a jól ismert művek közül egyet-egyet.

A nehézségen és a fura stíluson kívül van még néhány olyan dolog, ami miatt pontot kell levonnom. Az elején még kifejezetten érdekes a rémálom-anime film-kocsmázás triumvirátus, viszont a stuff közepe táján bizony szépen rá lehet unni erre az ismétlődésre. Mivel a sztori remek, Catherine meg eléggé látványos fotókat küldözget, így az érdeklődésünket fenn fogja tartani a végéig a motyó, de simán lesznek olyan pillanatok, amikor egyszerűen ráununk és napokig elő sem vesszük.

Ne sírj, ennyire nem lehettem szörnyű!

Ne sírj, ennyire nem lehettem szörnyű!


A szavatosságot megtolván a készítők még két extra módot belepasszíroztak a csomagba. Az egyik a Babel Mode, ahol négy viszonylag nagy térképen tudunk egy haverunkkal versenyezni, hogy ki ér fel hamarabb a csúcsra. Tulajdonképpen a Colosseum is ez, csak mindezt online tehetjük meg. Az összegzésnél nem vagyok alapvetően bajban, mert kiváló anyag lett a Catherine: Full Body.

Egy remek, szórakoztató, kifejezetten felnőtt alkotás. A történet nagyon rendben van (persze angol nyelvtudás kell hozzá), míg a puzzle-platform elemek garantálják a kellő kihívást. Ezzel együtt vedd figyelembe a vásárlás előtt, hogy bizony abszolút kimeríti a rétegjáték fogalmát és a magas pontszám ellenére sem tudom mindenkinek ajánlani.

Ha azonban érdekelnek az újdonságok, esetleg belefásultál a TPS-FPS dolgokba, akkor töltsd le a demóját, hátha téged is el fog csábítani minden romlottsága ellenére.

Catherine: Full Body / Tesztplatform: PlayStation 4

a polcon a helye
  • Stílus: Puzzle
  • Megjelenés: 2019. szeptember 03.
  • Ár: 18.499 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Remek sztori
  • Gyönyörű grafika
  • Remek, új karakterrel bővített tartalom
  • Meglehetősen egyedi játék
  • A puzzle részek egy idő után embertelenül nehezek
  • Lehetne egy kicsit változatosabb
  • A rétegjáték tankönyvi definíciója
  • Hang
    8
  • Grafika
    9
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    8
8
5 hozzászólás

Nozomi

4 éve, 11 hónapja és 8 napja

Az alap játék nagyon bejött, erre is kíváncsi leszek.
A ritka valóban felnött témájú játékok egyike, a puzzle mondjuk tényleg brutális tud lenni a vége felé de ha nagyon nem menne valakinek ebben elvileg lesz lehetöség átugrani.

válasz erre

Patrik94

4 éve, 11 hónapja és 9 napja

Ez a játék nekem nagyon kimaradt eredetiben. Viszont azt hiszem, a borítókép elég volt hozzá hogy meggyőzzön! röhögő smiley Viccen kívül: igen jó pontot kapott, manapság elég ritka egyébként. Kéne egy demót néznem előtte, mert ahogy írod, a stílus igen egyedi.

válasz erre

Imperator

4 éve, 11 hónapja és 10 napja

Én csak remélni tudom, hogy a Bábel módban kijavították azt a bugot, hogy az utolsó pályán úgy esnek a blokkok hogy lehetetlen megmászni azokat, így teljesíthetetlen a pálya, egyedül coopban lehet teljesíteni mert az valamennyivel könnyített.

válasz erre

Gólem

4 éve, 11 hónapja és 10 napja

Lehet bármilyen katyvasz, a csöcsök miatt kipróbálom! röhögő smiley

válasz erre

Hentes

4 éve, 11 hónapja és 10 napja

Durcán szexi ez a game! meglepett smiley

válasz erre
Catherine: Full Body
18.499 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja