Természetesen a jól implementált újdonságokat mindig tárt karokkal fogadjuk. Míg tavaly nehéz jelenetekkel és realisztikus felállásokkal traktálta galamb-lelkünket az Activision aranytojó tyúkjának legújabb tojása, úgy a mostani epizód, mely a Black Ops elágazásnak a legújabb része, nem rest ügynököt faragni belőlünk.
Azonban nem csak a reflexei és az ösztönei élesek emberünknek, de képes kemény logikát igénylő feladatokkal is megbírkózni. Bizonyítékok alapján ki tud jelölni célpontokat és nyomokat követve olyan kódokat old meg, melyeket más még csak nem is remélhet.
Ami pedig ráadás, hogy mindez nagyszerűen illeszkedik az egyjátékos kampányba és annak narratívájába, mely, ahogy a cím is sugallja, a hidegháborúnak egy szakaszát mutatja be. Az 1980-as évek elején találjuk magunkat, olyan híres történelmi személyek társaságában, mint Ronald Reagan és Mikhail Gorbachev, ám a sorozatból már ismert figurák is megjelenhetnek, mint például Imran Zakhaev. Úgyhogy a fő történelmi pontok meg vannak tartva, ám továbbra is egy fiktív világban szaladgálunk, bár kétlem, hogy ez bárkit is váratlanul érintene.
A felvezető küldetések után megalkotjuk saját karakterünket. Újdonságnak számít, bár sajnálatos módon az igazán izgalmas része kiaknázatlanul marad. Dönthetünk emberünk neméről, bőrszínéről, hátteréről, ám ezek szinte semmit sem befolyásolnak, legfeljebb a dialógusokban változik meg itt-ott egy-két dolgot.
Ami viszont érdekesebb az a két speciális képesség, miket mindezek mellé választhatunk. Segítségükkel könnyebben hozzá tudjuk igazítani a játékot a saját stílusunkhoz. Több élet, gyorsabb újratöltés, kisebb fegyver visszarúgás és a többi; sokféle variáció közül lehet válogatni.
Kár, hogy az általunk irányított karakter egy néma főhős, akinek a hangját még találat bekapásnál, zuhanásból történő sérülésnél, de még halálnál sem halljuk feltétlenül. A bőrszín néha kivillan, a nem pedig a fent említett dialógus-változtatásokon kívül csupán egyszer okoz változást a játékban, akkor is egy ártatlan rovására. Sajna a képességválasztás kivételével inkább csak szemkiszúrásnak hat a karaktergenerálás. Ám, miután túltettük magunkat ezen, a játék többi újdonságként ható implementációja sokkal jobban lett megcsinálva.
Lássuk is a nyomozós részt, mely kéz a kézben jár a lopakodással. Ilyet nem látni minden nap, főleg nem Call of Duty-féle játékoknál. A történet folyamán össze kell majd raknunk néhány puzzle-t, ha tökéletesre akarjuk teljesíteni a mellékküldetéseket. Ez úgy néz ki, hogy egyes missziók során szert tehetünk bizonyítékokra, nyomokra, melyeket közelebbről is megvizsgálhatunk, ha épp nem vagyunk bevetésen. Például fel kell törnünk egy flopin lévő kódot (igen gyerekek, a 80-as évek domináns adathordozójáról van szó).
Három nyomunk van: egy jelentés, egy kódpapír és egy lehallgató helyeket tartalmazó lista. A kód négy számjegyből áll. A papírról már leolvasható négy számjegy, jajdejó, akkor biztos az a megoldás; hát nem az. Az így kapott számot egyeztetni kell a jelentéssel, ahonnan így kapunk egy helyszínt, végül pedig a lehallgató helyeket tartalmazó listán kell a megfelelő helyszínhez csatolt irányítószámot beütni a számítógépbe és bumm. Nem egy irgalmatlan bonyolult fejtörő, ám nem is olyan egyértelmű, mint hinnénk.
Ha nem akarunk ilyenekkel foglalkozni, természetesen nem kötelező, mint ahogyan a mellékküldetések sem éppenséggel kötelezőek. De a sztori végefelé, mikor az utolsó küldetésbe kezdünk, kapunk egy kiértékelést az összes mellékfeladat kapcsán, ráadásul még a befejezésre is kihatással lehetnek eredményeink. Amik viszont biztos befolyásolják azt, azok a dialógusok; bizony megjelenik a kérdezz-felelek is. Bár emberünk hangját itt sem hallatja, hiába válaszol kérdésekre, vagy folytat beszélgetést társaival.
A történet minimális dinamikával kezeli ezeket a válaszokat, és van néhány érdekes fordulat eldugva. Tovább nem is mennék bele, legyen elég annyi, hogy a hidegháború egyik résztvevőjét alakítjuk. A szovjetek, nem meglepő módon, rosszalkodnak, nekünk pedig a kezükre kell csapnunk, hisz mi vagyunk a békéért felelős amerikaiak színeiben parádézó ügynökök.
Olyan érdekes helyszínek korhű reprezentációit fogjuk bejárni, mint Kelet Berlin, Vietnám, Törökország, de még magában a KGB központjában is meg fogunk fordulni, úgyhogy a rengeteg színes környezet adott, a hangulat annál inkább, az akció pedig sosem hagy alább, kivéve a gondolkodós részeknél, de azokban is van elég izgalom ahhoz, hogy ne váljanak egy pillanatra sem unalmassá.
Még, akkor is, ha lopakodnunk kell egy adott pályán. Az ilyen helyeken nem célra vezető, ha végiglőjük magunkat egy pálya startjától a célig, hisz ugyan meg lehet oldani, hogy egy kisebb rendőri hadsereget szitává lövünk, de ez csak alacsony nehézségi fokokon járható út. Meg egyébként is sokkal szórakoztatóbb megtalálni az alternatív útvonalakat, melyekből akár több is lehet, ráadásul az átvezetőkben társaink megfelelően reagálnak, ha vérfürdőt rendeztünk, vagy Sam Fisher-t megszégyenítő módon kommandóztunk.
Ám a lövöldözés továbbra is a konfliktus kezelés domináns módja. Van látványos közelharci kivégzésre, illetve egy gonosz elkapására is lehetőség. Az utóbbinál élő pajzsként használva lyuggathatjuk ki áldozatunk társait, mielőtt neki is golyót röpítenénk a fejébe. Kegyetlen, de itt vagy te lősz, vagy téged lőnek, a lovagias harcmodor a múlté.
Azonban nem tudnám a játékot igazán sokkolónak, hatásvadásznak nevezni, hiába kaptam a kampány elején figyelmeztetést a látványos erőszakkal kapcsolatosan és opciót annak enyhítésére. Persze kemény jelenetek továbbra is vannak, de messze nem olyan mennyiségben és intenzitásban, mint arra számítottam.
A fegyvertípusokba belemenni túl sok értelme nincs, hisz rengeteg féle és fajta vár ránk, mint mindig, és ezek multiban kerülnek inkább előtérbe, ahol ismét megjelenik a profilunk szintlépése mellett a fegyverek szintezése is. A vásárolható extrák, kiegészítések mind ezekhez a szintekhez vannak kötve; ha a régi rendszer működik, minek leváltani? Ez és az alapvető multis része a játéknak majdhogynem semmit sem változott az elmúlt egy hónapban, Wicked kolléga bétatesztje után.
A Zombies játékmód ezúttal nincs annyira agyon nyomva történettel, mint a Black Ops 4-ben, illetve még azt sem fogjuk teljesen felfogni, amit épp mondanak a fülünkbe a küldetés koordinátorok, mert állandó a rohangászás. A zombik a megszokott módon, több hullámban, egyre nagyobb és erősebb tömegben törnek ránk és társainkra (vagy csak ránk, ha szólóban csináljuk), és nekünk, amellett, hogy életben tartjuk magunkat, több feladatot is el kell végeznünk a helyszínen, mielőtt behívhatjuk a helikopátert, ami elvisz minket.
Nem lesz könnyű dolgunk, még akkor sem, ha arzenálunkat alaposan feltankoljuk a műhelyasztaloknál, próbababáknál. A zombik mellett a Dark Aether létsíkról egyéb groteszt szörnyek is tiszteletüket tehetik, sőt, mi is ellátogathatunk a sötét éterbe. Csapatban talán kicsivel könnyebb dolgunk van, mert hiába ütnek le a szörnyek, társaink bármikor feléleszthetnek, ameddig le nem jár a kivérzést mutató csíkunk.
Azonban ennek ellenére egyszer sem sikerült elérnem a helikoptert, ami egy percig várja az utasokat, aztán tovaröppen, úgyhogy küldetéseim mind kudarccal záródtak. Szerencsére lelkesedésemet ez semennyire sem törte le. Egyedül a limitált pályafelhozatal volt szomorkás, de erre könnyű gyógyír lehet egy jövőben remélhetőleg érkező pályakiegészítés.
A prezentációba ugyancsak nem kell nagyon belemenni, hisz mindent hoz a Cold War, amit az elődje is, és ez így van rendjén. Nem számítottunk hatalmas grafikai újításokra egy év alatt, bőven elég volt a formulának a megforgatása. Ha a Modern Warfare elfutott baj nélkül, akkor itt sem lesz semmi probléma. És ez az utóbbi kijelentés az egész játékra használható; nincs semmi probléma.
Egyedül akkor van, ha nagyon szívünkre vennénk a multiplayer rendszer ismerős mivoltát, a fent említett arc- és hangtalanságát a kampány főszereplőjének, illetve a nyitva hagyott, és szerény véleményem szerint nagyon gyenge befejezését a kampánynak.
De vajon tényleg ez a tuti vége a történetnek? Biztos nincs valami jobb? Dehogynem, a remény hal meg utoljára. És indul az újrajátszás, talán most egy magasabb nehézségi fokon, más válaszokkal reagálva a döntéshelyzetekre. És vajon "biztosan" érkező a kiegészítő tartalmak melyik finálét fogják kánonként felhasználni? Vagy igazából mindegy a végkifejlett ilyen szempontból? Ahhh túl sok kérdés, és kevés válasz... de ha ismét újrajátszanám, akkor talán...
Call of Duty: Black Ops - Cold War / Tesztplatform: PC
a polcon a helye- Stílus: FPS
- Megjelenés: 2020. november 13.
- Ár: 22.999 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Fantasztikus prezentáció
- Érdekes, újfajta kampány megközelítés
- Rendkívül szórakoztató Zombies-mód
- Kevés pályával egyelőre
- A sztori főhőse eléggé színtelen
- Néhány lehetőség kiaknázatlanul maradt
- A multi nem igazán Black-ops-os