Call of Duty: Black Ops 3 teszt

Olvashattátok nálunk, pár nap alatt 550 millió dolláros forgalmat generált a cucc, ami már egy szabad szemmel is jól látható összeg. De vajon a játék is jó lett?

A Treyarchot mindig is nagyon kedveltem, ebből sosem csináltam titkot. Amíg az IW féle Modern Warfare vonal egyre sótlanabb, laposabb lett, míg a párjuk pont ellentétes görbét járt be. A Black Ops első és második része is kifejezetten sikeres lett, köszönhetően a nagyon húzós történetnek, a jól eltalált körítésnek, valamint a mókás zombi módnak.

Aztán tavaly az Advanced Warfare-rel a Sledghammer is beszállt a buliba, egy roppant meggyőző epizóddal. Kevin Spacey, mint megalomán főgonosz zseniális húzás volt, de a nagyon high-tech felé elmozdulás is jól állt az AW-nek, meg is kapta a magas pontszámot a különböző orgánumoktól.

Kuss, én így szállok le

A BO harmadik részét nagyon vártam, mert érdekelt, hogyan folytatják a sztorit. Nem fogom eltitkolni előletek, hatalmasat csalódtam a játékban, egészen pontosan a single részében, ugyanis messze elmaradt nem csak az én elvárásaimtól, hanem úgy mindentől, amitől jó lehetne. Másképp megfogalmazva: annyira lapos, unalmas, primitív lett, hogy még egy CoD veterán is el fog csodálkozni rajta.

50 évvel járunk a második Black Ops után, egy disztópikus világban, ahol persze minden nagyon csilivili high-tech. Hősünket az első bevetésén darabokra tépik (szó szerint) az ellenséges androidok (nem, egyik sem Sam*ung), hogy aztán mindenféle kibernetikus cuccal pótolják az elveszett végtagjait, aztán nyomás át egy ilyen katonákból álló elit egységbe. A harmadik pályán aztán rájövünk, hogy itt valami nagyon nem stimmel, ugyanis a helyi CIA erőket brutálisan meggyilkolják a saját központjukban és minden szál a szakaszparancsnokunkra és embereire utal.

Ahogy elkezdjük felgöngyölíteni az ügyet, úgy mélyedünk el a trágyában, mivel egyre durvább dolgokat hozunk a felszínre. Ennyi legyen is elég a történet ecseteléséből, de annyit még elárulok, hogy a hiba nem bennetek van, hanem tényleg pontosan úgy kezdődik az egész, mint az Advanced Warfare, ami elég nagy pofátlanság. Természetesen próbálták változatossá tenni a fejlesztők legalább a játékmenetet, ami többé-kevésbé sikerült is.

Nohát, hova csöppentem?

Ugye a legnagyobb pozitívum a szingli résszel kapcsolatban, hogy egyszerre négyen is tolhatjuk, hasonlóan a World at War epizódhoz. Ennek megfelelően a pályák is így lettek kialakítva: viszonylag nagy nyitott területeket kapunk, ahol egy négy fős szakasz kényelmesen tud kommandózni, különböző taktikák bevetésével. Ez papíron nagyon jól hangzik, viszont több sebből vérzik, ráadásul egyszerre.

Amennyiben nem a barátainkkal toljuk, akkor felejtsük el, hogy taktikusan játszunk. Olyan szakaszokba kerültem be, hogy legszívesebben felsírtam volna. Tizenéves Vér Istvánok, akik az egyéni statokra mennek rá, miközben megy valami mese a háttérben, esetleg az anyjuk üvöltözik, hogy kész a kaja. Ebben a formában teljesen élvezhetetlen.

Noha bekerült egy Realistic nehézség is, ahol egy lövéssel végeznek velünk, még ez sem kényszeríti ezeket a nyomoroncokat fedezék mögé. Ami szintén nem segít, az a jól megszokott AI teljes hiánya. Az ellenfelek szépen gyalogolnak a fegyverünk csöve elé, de ez nem újdonság, ám ettől függetlenül roppant mód bosszantó.

Szóval a fentiek miatt inkább egyedül kommandóztam. Ami szintén óriási visszalépés az bizony a grafika. Nem azt mondom, hogy szörnyű, de sajnos az átlagos szintet alig üti meg. A környezetünk próbál változatos lenni, de nagyon kevés poligonból épülnek fel a dolgok, az ellenfeleink szinte ikrek lesznek, de ezt nem is nagyon ragoznám túl, nézzétek meg a mellékelt képeket.

Srácok, nem harap a lépcső!

Ég és Föld a különbség akár a sokat emlegetett AW-hez képest, hogy mondjuk egy Destiny-t már fel se hozzak, mert az reggelire meg is eszi. Ami viszont mindenképp pozitívum, hogy próbálták azért a dolgot változatosra csinálni, így tulajdonképp a multikban megszokott lehetőségeket emelték át a szingli kampányba.

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a második küldetés után mindig egy Safe house-ban kezdünk, ahol pimpelhetjük emberünket, variálhatjuk a nemét, mi válogathatjuk össze az adott misszióra a felszerelést, vizsgálgathatjuk a begyűjtött tárgyakat és eredményeinket, estébé. Kapunk másodlagos képességeket is, ami három fő csoportra lett bontva.

Ezek pont úgy működnek, mint mondjuk a Bioshocknál a varázslatok, de szép kis káoszt tudunk csinálni velük a harcmezőn, ez tény. Ha csak ezt a részt kellene pontoznom, szó nélkül menne rá egy jó hatos, mert nem ér többet, annyira blőd az egész.

Hála a jó égnek, van azonban más is a tarsolyban, mint például a kegyetlenül eltalált és szórakoztató zombi cucli. Ezt most az 1950-es évek Amerikájába helyezték át, ráadásul egy különálló, saját sztorival bír az egész, egy jó adag noir hangulattal nyakon öntve. A metodika nem változott, azaz a négy választható szereplő egyikével kell helyt állnunk az egyre keményebb hullámokban ránk törő zámbók ellenében.

Persze ezt is ajánlott a barátainkkal játszani, mert úgy jóval szórakoztatóbb, valamint úgy csapatmunkára is lehetőségünk lesz, ami itt nagyon ajánlott, ugye.

Az utolsó nagy szelete az anyagnak természetesen a kompetitív multiplayer, ami hatványozottan fejlődött az elődökhöz képest. A legelső, ami szembeötlik, hogy iszonyú feszített tempója van egy-egy meccsnek, ami persze az új skilleknek köszönhető. És igen, jól láttátok, itt is tudunk a falon futkározni és úgy osztani a fejlövéseket. A térképek is ehhez igazodnak, azaz a legtöbb közepes méretű, amin a két csapat nem nagyon tud bujkálni.

Ez lesz itt a HUB

A pályatervezés amúgy alapból nem rossz, csak az elég vicces, hogy nem minden falszakaszon tudunk futni, noha látványra meg lehetne oldani. Természetesen a perk - skill szent kettősséghez nem nyúltak, hanem inkább a nyakunkba varrtak kilenc új kasztot, választható képességekkel. Négyet alapból meg tudunk nyitni, a maradékhoz viszont szinteket kell lépegetnünk, ami szintén nem egy kőkemény újdonság.

Mégis, abszolút pozitívan tudok nyilatkozni a multiról, mert az új képességek, killstreak-ek, valamint a parkour mozdulatok egészen friss színt visznek fel a palettára. Az a legjobb amúgy az egészben, ha hulla fáradtan hazaérsz egy húzós nap után, és egy kis gyilkolásra vágysz, tökéletes időtöltés lesz.

Nem kell túlgondolni, mész előre, osztod a halált, néha egy picit gondolkodol, de mindvégig jól fogsz szórakozni. És igazából ez az, amiben a CoD még mindig nagyon jó: a szórakoztatás! Nem mindenki szeret napokat szöszölni azzal, hogy a fegyverének a ravasza a hupilila milyen árnyalatában pompázzon, vagy hogy az ACOG távcsővel szivecskés legyen a bejelölt végpont, esetleg kiskutya formájú. Beülsz a fotelbe, elindítod és gyilkolsz.

Említettem a durva tartalmat: ezeken kívül kapunk még egy, leginkább a Mirror's Edge-hez hasonlítható ügyességi részt, ahol természetesen az új képességeinket tehetjük próbára, valamint a szingli kampány befejezése után jöhet a Dead Ops Arcade is. Bátran ki merem jelenteni, hogy tartalom szempontjából bizony messze ez a legjobb CoD.

Banyek, pont úgy nézel ki mint a szomszéd

A hibákból már sokat felsoroltam, viszont most folytatnám, sajnos, mert van még belőle bőven. Elég vicces például, hogy két külön profilba menti a szingli játékot, attól függően, hogy online vagy offline coop-ban játszol. Igen, ez azt jelenti, hogyha a barátaid átjönnek, akkor nem tudod onnan folytatni a neten, ami rendkívül vicces és vérlázító.

Nem elég, hogy a grafika elég ósdi (PS4-en mindenképp, a PC-t nem próbáltam), még irgalmatlan beakadásokat és frame rate zuhanást is tud produkálni. A pályák próbálnak változatosak és nagyok lenni, viszont emiatt sokat veszített az anyag a korábbi filmszerűségből és feszességből, ami nem áll túl jól neki. A hangokról és zenékről nehéz érdemben nyilatkozni, mert hozzák a megszokott minőséget. A fegyverek kellően durván szólnak, a robbanások néha leszakítják a fejünket, viszont sajnos a szinkron nem lett túl jó, mérsékelten élték bele magukat a szereplők.

Tehát ahogy látjátok eléggé felemás a Call of Duty: Black Ops 3. Nagyon sajnálom, hogy néhány elejtett félmondaton kívül semmi köze sincs az előzményekhez. Összességében nézve nem tartja azt az újhullámos vonalat, ami az Advanced Warfare-rel elindult.

Charlie, te vagy az?

Az egyszemélyes kampány kifejezetten gyengére sikerült, mind a történet, mind pedig a megvalósítás nézőpontjából, mert ez sokkal inkább előző generációs motor, mint kurrens. A frame drop is létező jelenség, de természetesen ezen patch formájában még lehet javítani.

A zombizás és a multi rendkívül szórakoztató, mert az új képességek pont annyit tesznek hozzá a gyilokhoz, amennyit kell, így legalább egy évig még bőszen tolhatjuk. És hogy kinek is ajánlanám a játékot? Ha kedveled a szériát, egészen nyugodtan ruházz be rá, mert csalódni nem fogsz, pláne akkor, ha az online lövölde miatt veszed.

Mindenesetre nagyon remélem, hogy jövőre az Infinity Ward villant egy kövéret, mert úgy látom, hogy a Treyarch-nál is elkényelmesedtek a srácok. Bár igaz, 550 millió dolláros bevételnél én is inkább a lambómat políroznám.