Volt egy időszak, amikor mondhatni divat volt a kalandjátékok haláláról beszélni. Szerencsére az a kor már elmúlt, noha a műfaj tekintetében ma sem túl jó a helyzet, annak ellenére sem, hogy az indie színtérnek köszönhetően azért jelentős javulás érzékelhető, arról nem is beszélve, hogy rendre térnek vissza a nagyobb nevek, sorozatok vagy játékfejlesztők, elég csak az újra aktív Jane Jensen-re gondolni - lesz új Gabriel Knight is -, vagy Tim Schaferre, aki igazából nem is tudjuk, hogy hol bujkált az elmúlt évek során.
Pontosabban tudjuk, hiszen rendszeresen találkozhattunk műveivel, amelyek a Double Fine Productions égisze alatt jelentek meg, de az 1998-as Grim Fandango óta mintha nem akart volna visszatérni a kalandjátékok világába, pedig igencsak lett volna kereslet rá. Közben készített persze egy Psychonauts-ot, meg volt ott egy Brütal Legend is, amit én különösen élveztem, de hol voltak ezek az élmények például a legendás The Secret of Monkey Islandtól, amelyen bizony annak idején Tim Schafer is keményen dolgozott, sőt nélküle biztosan nem olyan lett volna a végeredmény, mint amilyennek megismertük.
Tükröm-tükröm mondd meg nékem!
Elég az hozzá, hogy nem csak mi kértük a Jézuskától, hogy vigye vissza a vadonatúj lapos tévénket meg az Activision Call of Duty-játékait oda, ahonnan hozta, és inkább vegye rá Schafert arra, hogy egy újabb kalandjátékot készítsen nekünk, hanem milliónyi rajongó világszerte, és ezt a nyomást vélhetően már a játékguru is megérezte. Noha a Broken Age csak egy Kickstarter-projektként kezdte életét, az alkotó tehát nem mert kockáztatni, de a hihetetlen mértékű támogatás, a rengeteg pénz, valamint a sok-sok, már a bejelentéskor is elismerő vélemény és bátorítás vélhetően ráébresztette Schafert arra, hogy van még helye a kalandjátékoknak a mai piacon.
Így született meg hosszas huzavona után a Broken Age, amiért én személy szerint már az előzetesek alapján is összenyálaztam a monitort - pedig nagyon nem akartam -, és bár egy kicsit megrökönyödtem amikor kiderült, hogy két részletben várható a végeredmény megjelenése, Schafernek még ezt is megbocsájtottam, és könnyes szemekkel indítottam el a megjelenést követően a játékot. Hogy mi volt az első gondolatom? Tisztán emlékszem rá, de nem tűr nyomdafestéket, így lefordítva, illetve cenzúrázva csak annyi, hogy: azt a rézfán fütyülő rézangyalát, végre csoda történt, a legenda ugyanis újra egy - remélhetőleg - legendát alkotott.
Nem az a dagadt, aki tortának öltözik, hanem aki csirkecombbal teszi azt!
Persze hátrébb a nagy szavakkal, hetekkel a megjelenés után egy fél játékról még nem lehet ilyesmiket mondani, de a Broken Age így is nagyszerűen sikerült, ezt a nagyszerűséget pedig közel hibátlan megvalósításának és nagyszerű összetevőinek köszönheti. Ilyen például a történet, amit páratlan formában tálaltak a fejlesztők, hiszen két, látszatra egymástól teljesen független cselekményszálat élhetünk át, amelyek között bármikor válthatunk, attól függően, hogy éppen egy tinédzser fiú, vagy egy tinédzser lány hasonló sorsát akarjuk-e továbbálmodni. Nyilván nem kell lángésznek lenni hozzá, hogy rájöjjünk, a kiadásra váró második fejezetben majd összefonódik a két sztori, de addig óriási izgalmak és fordulatok várnak ránk, mert hosszú évek óta a Broken Age végre egy igazán kellemes, de sokkal inkább valódi történettel lát el minket.
A sztori érdekessége, hogy rendkívül komoly, felnőttes témákat is feszeget, méghozzá gyakran burkolt formában, elvonatkoztatva a valóságtól, aminek megértéséhez kell egy bizonyos mentális fejlettségi szint. Ugyanez igaz a háttérben meghúzódó poénokra is, amelyek nem olyan direktek, mint annak idején a Monkey Island esetében, de jól is van ez így, hiszen amennyiben egy alkotás ilyen problémákat feszeget, nincs is szükség arra, hogy esetleges idióta humorral tönkretegyék ezt a renomét az illetékesek. Persze Schafer tudta hol a határ, így ki merem jelenteni, számomra a Broken Age a történet tekintetében - a kalandjátékok között - az utóbbi évek legjobbját produkálta.
Amikor benéz a Nap az ablakon.
Mint fentebb említettem, az alkotás két főhőst, két látszólag teljesen különálló világot fest le előttünk. Egyikük Vella Tartine, egy fiatal lány, aki erős tradíciókon alapuló társadalomban született, és csak arra vár, hogy szűzként felfalhassa egy Mog Chothra nevű szörnyeteg. Kortársai ugyan megtiszteltetésnek veszik a kiválasztást, Vella azonban inkább nyűgnek, így elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, szembeszáll a tradíciókkal és megpróbálja megölni Mog Chothrát, ehhez azonban hosszú utat kell bejárnia.
A történet másik főszereplője Shay Volta, egy fiatal fiú, aki egy Bossa Nostra névre hallgató űrhajó foglyaként a mindennapi teendők unalmába és fogságába esik. Egyetlen vágya, hogy megszabaduljon az állandóságtól és a gyerekes feladatoktól, még akkor is, ha az űrhajó azt állítja, hogy fajának megmentője, feladata pedig, hogy túlélőként új hazát találjon. Mondanom sem kell, Shay mindent megtesz azért, hogy kijátssza az űrhajót, ám nem is sejti, hogy ezzel mekkora veszélybe sodorja saját magát.
Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.
Hogy miként fonódik össze a két történet? Ez már más lapra tartozik, de aki eljut az első fejezet végére, nem marad többé titokban előtte, és kicsit átkozni is fogja Schafert azért, hogy nem lehetett egyben kiadni egy ilyen fenomenális kalandot. Apropó kaland, a Broken Age aki a fentiekből nem szűrte volna le, egy klasszikus point n click kalandjáték, amelyben tehát a két főhőst felváltva irányítjuk, de meglepő módon nem a játék, hanem mi döntünk arról, hogy mikor melyik felett vesszük át az irányítást, aminek köszönhetően gyakran lesz olyan érzésünk, mintha egyszerre két játékot játszanánk.
A játékmenet terén egyébiránt túl sok újdonság nem vár ránk, de minek is kellene változtatni a jól bevált recepten, ha az már évtizedekkel ezelőtt is működött, és a körítés elviszi a hátán a végeredményt? Amit negatívumként fel tudnék sorolni, az a túl kevés, de inkább kritikán aluli fejtörők, amik nem megszokottak Schafer alkotásai esetében. Lehet, hogy a második felvonásra tartogatta őket a játékguru, azonban az első fejezetben finoman szólva is csalódást okozott mind a mennyiségük, mind a minőségük. Szintén nehezen szoktam meg továbbá a kontextus alapú irányítási rendszert, a tárgyak esetében ugyanis nem választásos módszer van, hanem minden esetben egy adott, és odaillő cselekvést használhatunk, ami nem rossz, sőt mi több, kellemesen működő módszer, de egy ilyen régi sulis kalandjáték esetében szívesebben láttam volna a klasszikus formulát.
Eredetileg szövőgépnek terveztem, de aztán űrhajó lett belőle.
Ami azonban a Broken Age esetében még mindenképpen kiemelendő - a kiváló történet és hangulat mellet -, az nem más, mint a grafika. Nem szép, nem állejtő, hanem egyszerűen csodálatos. Nem kirívó, nem kiemelkedő, mindössze élmény ránézni, élmény látni, ahogyan rajzfilmszerű formában mozognak a karakterek, elevenednek meg a cselekmények és az egész végeredmény olyan összhatást kelt, mintha egy interaktív mesét néznénk. Sokat gondolkodtam azon, hogy mivel lehetne jellemezni ezt a látvány- és stílusvilágot, de a legjobb talán, ha úgy szemléltetem, hogy amennyiben a kilencvenes években ilyen technika állt volna a LucasArts csapatának rendelkezésére, akkor vélhetően efféle kinézetű - és a kinézet itt most a stílusra, a kreativitásra értendő - kalandjátékok születtek volna.
Összegezve, a Broken Age az utóbbi évek messze legjobb kalandjátéka lett, ami nem véletlen azok után, hogy tudjuk ki, illetve kik állnak a projekt mögött. A végeredményt egyértelműen története és kinézete viszi el a hátán, de játékmenete miatt sem kell nagyon szégyenkeznie, mindössze nem hoz semmi újdonságot a műfajba, de ami még ennél is nagyobb, a kihívás tekintetében nem idézi fel előttünk a klasszikusokat, holott a program minden más téren képes erre. Őszintén remélem, hogy a Broken Age-re kapott pozitív reakciók kinyitják majd Schafer szemét, és felébresztik, mert az efféle klasszikus kalandokra bizony óriási szükség volna. Legalábbis ilyen minőségben!
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.
