Brawl Busters teszt

/>Masszív tömegeket hosszú ideig lekötő online játékot készíteni emberpróbáló vállalkozás. A sikert nem csak a programozás, a tényleges játék elkészítése adja, hanem nagyon fontos, hogy a játékosok ne csak egy kipróbálás erejéig töltsék előtte az idejüket, hanem hosszú hónapokon, éveken át a rabjaivá váljanak. A programnak tehát adnia kell valami pluszt, ami odaragasztja maga elé a játékosokat, s mindemellett egy nagy kalap szerencsére is szükség van ahhoz, hogy ne vérezzen el a virtuális csatamezőn. Gondoljunk csak bele, hány olyan játék bukott meg, amely kifejezetten jól sikerült, csak éppen rossz időben jött ki, s nem sikerült a konkurencia elől elhalásznia a rajongókat. Többségben vannak az online szerepjátékok, de a lövöldék között is akad egy pár. Lássuk, hogy a varázsgömbön mit jósol a ma esti cikkünk, a Brawl Busters jövőjével kapcsolatban! Elvérzik, vagy győzedelmeskedik? A székre ül, vagy mellé? Star Wars vagy Star Tre? nem megy ez nekem, szóval csak röviden: lássuk!

A Brawl Busters nem más, mint egy ingyenesen játszható online TPS, amelyet a koreai illetőségű SkeinGlobe hegesztett össze nekünk. Az ingyenesség természetesen nem azt jelenti, hogy teljesen szabadon játszhatunk a játékkal, hanem a mostanában nagy népszerűségnek örvendő mikro tranzakciós rendszert használja. Akinek idegen ez a fogalom, annak dióhéjban a következőt kell tudnia róla: a szoftver ugyan ingyenes a nagyközönség számára, azonban az, aki mélyebben bele szeretne merülni az élvezetekbe, sajnos hamar olyan korlátokba ütközik, amelyeket csak fizetés ellenében tüntethetünk el. RPG játékok esetében ilyen korlát lehet például egy-egy lezárt terület, vagy éppen alacsonyabb maximálisan elérhető szint. Nem beszélve a tárgyi limitekről, azaz a valamit is érő cuccokért bizony fizetni kell.

Ugyan szerepjátékos elemek is találhatóak a Brawl Busterben (ezekről bővebben később), a játék elsődlegesen a "shooter" kategóriába tartozik, éppen ezért a limit "csupán" a karakterekre aggatható tárgyakra vonatkozik. Mivel elég sok olyan felszerelés is akad, amelyek jelentős előnnyel ruházzák fel a használókat, ezért aki komoly szinten szeretne a játékkal foglalkozni, annak érdemes széttörni a malacperselyt.

A SkeinGlobe alkotásában három játékmód elérhető a számunkra. Egyrészt lehetőségünk van egyszemélyes küldetésekben részt venni, ami tulajdonképpen egyfajta gyakorlásnak felel meg, bár személy szerint én azt az elvet vallom, hogy az éles játékra csak éles játékkal lehet felkészülni.

Ha úgy döntünk, hogy bedugjuk a hálózati kábelt, akkor a következő játékmódok nyílnak meg előttünk: Team Deathmatch, Boss Battle, Zombie Survival, Free For All, valamint a Glow Rush. A nevek sok mindent elmondanak, magyarázatra talán csak az utolsó két tag szorul. A Free For All nem más, mint a Deathmatch Brawl Busters-beli változata, míg a Glow Rush berkein belül nem az ellenfelek megölése a legfőbb cél, hanem a töltöttségi szintjük, azaz a "Glow"-juk elnyerése, amihez azonban könyörtelenül át kell gázolnunk rajtuk. Ebben a módban az a csapat nyer, amelyik hamarabb összegyűjti a 43 pontot.

A harmadik játékmódról sajnos nem tudok hosszabban nyilatkozni, mivel a Ranked match-ek egyelőre csak mutatóban vannak a főmenüben, a készítők elmondása szerint az elkövetkezendő hetekben válnak majd elérhetővé a magasabb szintű (legalább húszas) játékosok előtt.

Amikor legelőször kezdtem el játszani a játékkal, egyre csak két cím villogott az agyamban, amelyeket nem bírtam kiverni a fejemből. Az egyik a Monday Night Combat, míg a másik a Team Fortress 2 volt. Külső nézete, valamint a grafikája miatt a Brawl Busters nagy mértékben hasonlít... na jó, legyünk korrektek kiköpött úgy néz ki, mint az Uber Entertainment alkotása. Szerencsére nem csak küllemre idézi azt, hanem gépigény tekintetében is. A játék nem néz ki rosszul, s a gépigénytől sem fogjuk a hajunkat tépni.

Ugyan a Valve brutálisan népszerű online játéka kinézetre is hasonlít a jelen tesztünk alanyára, a Team Fortress 2 mégsem a külcsín miatt, hanem a játszható karaktereknek köszönhetően jutott eszembe. A játék legelején saját magunk kreálhatunk egy karaktert, ami pofás opció, bár senki se gondoljon egy The Sims, vagy éppen egy The Elder Scrolls szintű palettára. Miután túl vagyunk ezen a részen, kiválaszthatjuk, hogy karakterünk milyen osztályba tartozzon. A "mindenki legyen hű a nevéhez" elvet követve a rocker barátunk gitárral szórja az áldást, na meg a pofonokat, az amerikai focis és a bokszoló többek között a testi erejét veti be, a baseball-játékos inkább távolról hatékony, míg a tűzoltó egyértelműen támogató karakter. Az erőviszonyok rendben vannak, talán a tűzoltó sikerült kicsit kevésbé hasznosra, de bizonyos helyzetekben fordíthat a csaták kimenetelén.

Mint azt korábban említettem, a játékban némi RPG-vérvonal is helyet kapott. Mielőtt bárki Dragon Age-szintű elemekre gondol, tisztázom a helyzetet. Az imént említett karaktergeneráláson felül a meccseken elért eredményünk függvényében tapasztalati pontokat kapunk, amelyek egy idő után szintlépéshez vezetnek. A "level-up" a játékban nem csak a haveroknak való vagánykodás miatt fontos, hanem azért is, mert adott szintenként eltérő bónuszokat kapunk, amelyek megkönnyíthetik az életünket.

A technikai részét illetőleg a játék vegyesen teljesít, bár ha pólust kellene választanom, akkor azt mondanám, hogy az összkép mindenképpen pozitív. Ami a grafikát illeti, tökéletesen meg voltam elégedve vele. Azt az elvet vallom, hogy online játéknál az úgyis csak egyfajta kiegészítő dolog, ami arra jó, hogy elmélázzunk rajta, amíg újra nem éledünk.

Ami a hangot illeti, a játék ezen szegmense kissé szúrta a szemem. Vagyis a fülem. A zenével valahogy nem bírtam megbarátkozni, túlságosan is - kapaszkodjatok! - a The Sims 2-t idézte az indítás után felcsendülő dallam. Félre ne értsétek, 22 éves főiskolásként (mármint én vagyok annyi, nem a suli) bevallom, hogy imádom a The Sims szériát, de valahogy nem illett ide az a szólam. Ez persze a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy végig ugyanazt a zenét hallani a játékban, azért egy kis változatosságba nem rokkantam volna bele. Az effektek, illetve a szinkron terén semmi gond sem volt.

Az irányítással kapcsolatos benyomásaim pozitívak. Könnyen megtanulható, pár gombot kell csak ütögetnünk, aki a pasziánszban elboldogul, az valószínűleg itt is ellesz. Első blikkre kicsit furcsa volt, hogy a játékban nem kapott helyet célkereszt, de pár kör után ez fel sem tűnt nekem. Egyedül a "levegőben elcsapkodás" zavart, sokszor sikerült mellé ütnöm az ellenfeleimnek, s a karakterem úgy lehetett vele, hogy "Akkor is befejezem a mozdulatsort, ha addig élek is!", mivel irányt változtatni ilyenkor nem tudtam. Ja, és sokszor addig is éltem.

A játék technikai részével kapcsolatban két dolgot emelnék csak ki, amelyek kissé szúrták a szemem. Az első dolog nem volt akkora gond, mindössze annyi történt, hogy a Brawl Bustersben egyszerűen meghaltak a hangerő-szabályozó gombjaim. Hiába nyomkodtam őket, semmit sem módosítottak, azonban amint kiléptem a programból, egyből helyreállt a dolog. Más játékoknál ilyet nem tapasztaltam, ezért ezt eme szoftver számlájára írom.

Kissé jobban zavart az, hogy a szerver/játékválasztó ablak valamiért nem volt hajlandó frissülni. Mire felfogtam, hogy milyen lehetőségeim vannak, addigra sorban kiírta az összes szerverre, hogy tele vannak, és frissítési lehetőséget nem láttam a böngészőben. "Sebaj, gondoltam, majd újra rákattintok a Multiplayer opcióra, és minden rendbe lesz" - gondoltam én. A játék azonban másképp vélekedett a dologról, és csak úgy bírtam naprakésszé tenni a listát, hogyha először átléptem a "Singleplayer" menüre, és onnan kattintottam a "Multiplayer" feliratra. Apró hiba, de azért elég zavaró. Remélhetőleg a fejlesztők hamar kijavítják ezt a kellemetlenséget.

Mint játék, a Brawl Busters meglehetősen különös helyet foglal el... a lelki szemeim előtt. Ha megkérdezné bárki, hogy ajánlom-e a játékot, azt válaszolnám, hogy nem. Nem, mivel semmi olyasmit nem tud nyújtani, amit máshol ne kaphatnánk meg, s mindehhez hozzájön az, hogy fiatal kora miatt a játék meglehetősen kiforratlan. A szerverkeresőn még van bőven mit finomítani, kevés pályán gitározhatjuk szét egymás agyát, ráadásul számos technikai malőrrel is találkoztam: a játék nehezen indul, valamint laptopon valamiért letiltotta a hangerő-szabályozó gombjaimat, emiatt mindig tálcára kellett tennem, ha túl hangosnak, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon halknak találtam. És akkor még nem beszéltem arról, hogy néhány funkció még elérhetetlen a számunkra. Ellenben a játéknak van egy olyan tulajdonsága, ami mellett nehezen mehetünk el. Az, hogy az alkalmi játékosokat is megcélozza. A regisztráció egyszerű, a játékmenet szintúgy, s pár perc alatt könnyen bele lehet tanulni az egészbe. A Team Fortress 2 ugyan ingyenes játék, de komolyan neki kell ülni, ha valaki nem szeretne minden körben a "First kill" lenni, a játékokhoz nem szokott egyéneknek kicsit túl komplex lehet. Ellenben a Monday Night Combat meglehetősen egyszerű, viszont nem ingyenes, s aligha ismerek olyan embert, aki látatlanban beruházna a játékra, még ha később van is rá esély, hogy megszereti. Éppen ezért mégis azt mondom, hogy próbáljátok ki a Brawl Busters-t, mivel veszíteni nem veszíthettek vele.

Nem akarom a falra festeni a borsót (vagy mit), de nem vagyok benne biztos, hogy a játék hosszú életű lenne. Élvezetes, de egyelőre nem tud eleget nyújtani... legalábbis nekem. Nem beszélve arról, hogy a mikro tranzakciós rendszer nem a szívem csücske, s az ellenszenvem leküzdésében nem segít az a nem elhanyagolható tény, hogy a valódi pénzünkért a játékban csak időlegesen vásárolhatunk dolgokat, pár nap, esetleg hét után eltűnnek az így szerzett értékeink. Mindent összevetve egy próbát megér a játék, de senki se várja tőle az világ következő csodáját.