Mert miről is szól a Bound? Egy terhes hölgyről, aki valamilyen tengerparton sétál, pihen, miközben egy nagyon szép, kék könyvet lapozgat. Eközben megelevenedik egy mese a szemünk láttára, ahol a fantázia birodalom uralkodója megkéri lányát, hogy szabadítsa meg királyságát egy szörnytől, nem mással, mint a tánc és mozgás erejével.
Sokszor nehéz lesz eldönteni, hogy mi a valóság és mi a kitaláció, amire a program egy szürreális, de álomszerű nézettel szeretne ráerősíteni. Szóval a koncepció, ahogy látjátok, tényleg érdekesnek tűnik, viszont hiányzik belőle az a kohézió, ami a Journey-t naggyá tette.
Ne legyünk azonban ennyire negatívak, kezdjük a jó pontokkal. A fejlesztők megpróbáltak egy normális játékot felhúzni az álom köré, így kapunk egy ügyességi, valamint platform elemekkel kombinált stuffot, ahol meredélyek fölött egyensúlyozunk, különféle mozgó platformokra ugrálunk és így tovább, mint a műfaj bármely darabja esetében. Sőt, még egy kis csatározás is belefér a repertoárba, de ezt nem a megszokott módon interpretálták - erről egy picit később.
Szerintem a külcsín is tetszetős (nézzétek meg a képeket), nagyon jól kapja el a program hangulatát. Viszonylag gyakran mozog az elemekből összerakott látkép, ami az érintéseinkre reagálván folyamatosan átalakul, így adva még egy nagyon érdekes változót az amúgy eléggé sablonos ugrabugrához. Ami viszont vitathatatlanul telitalálat, az hősnőnk táncos animációja.
Mert tulajdonképp a Bound erről szól: a mozgás, azon belül is az ütemre való lépdelés, hajlongás mindennek az esszenciája. Egy jó tánc sokkal kifejezőbb tud lenni bármilyen szerelmi vallomásnál. Akik magas fokon űzik ezt a tevékenységet, hihetetlen üzeneteket tudnak közvetíteni pusztán a testükkel: bánatot, megbánást, szeretetet, kedvességet, testvériességet. Nagyon rég foglalkozom játékokkal, de soha az életben nem láttam ennyire kecses, légies, határozott mozgást, mint amit itt megjelenítenek a szemünk előtt.
Hercegnőnk a legapróbb rezdülésre is lehetetlen piruettekkel, oldalhajlításokkal, spárgával reagál. Már az is szemet gyönyörködtető, ahogy egyszerűen lépdel, hát még akkor, amikor valami összetettebb tevékenységet végez. Hogy visszakanyarodjak a fentebb már emlegetett harchoz: kapunk egy képességet, amivel védőburkot tudunk magunk köré vonni. Ennek segítségével a legtöbb fizikális akadályon át tudunk gázolni. Ilyenkor szalagok röpködnek körülöttünk, meg eszement figurákba kezdünk.
Oké, kérdezhetitek joggal, hogyha ez ennyire egyedi és tetszetős, akkor mégis mire fel a cikk elején említett negatív felhang? Sajnos hiába a sok kreativitás, egészen egyszerűen nem áll össze egy egésszé a játék. Kicsit az volt az érzésem, hogy sok elemet csak és kizárólag azért tettek bele, hogy többnek mutatkozzék annál, ami. Jó példa erre a küzdelem.
Teljesen felesleges, messziről bűzlik az erőltetettségtől, mert oké, hogy tudunk mindenféle védőpajzsot vonni magunk köré, de totálisan kidolgozatlan egyébként. Említhetném a platform elemeket is, ami a látványos mozgással semmilyen formában sem kompatibilis. Szépen kimérjük a távolságot, elrugaszkodunk, aztán balerinánk össze - vissza flikflakkol a levegőbe, mi meg erre nem számítunk és lezuhanunk, hogy csak egy példát említsek.
Első nekifutásra úgy 2-3 órára számítsunk, mint játékidő. Ez nézőpont kérdése, hogy sok vagy kevés, szerintem pont rendben van, bár ehhez képest az árazás meg mást sugall. Persze a neves kortárshoz hasonlóan a Bound is elmélyedést kíván, főleg azért, mert egy teljesen más aspektusból közelíti meg a hétköznapi problémákat. Van még egy nagy eltérés, ami szintén nem vet jó fényt cikkünk alanyára.
Ugye a Journey audio szempontjából is káprázatos volt. Még most is beleborzongok, hogy milyen tökéletességgel kapták el az érzések hullámvasútját a komponálók. Ehhez képest itt ez még csak nyomokban sincs meg. Bár nem feltétlenül rossz ez a szegmens sem, valahogy mégse áll össze egy kerek egésszé.
Tulajdonképp ez a legnagyobb "hibája" a Boundnak: feleslegesen akarja magára erőltetni a klasszikus videojáték szerepet. Ez egy művészi alkotás és így is kellett volna kezelni, vagy, ha már ebbe az irányba mozdulnak, akkor normálisan össze kellett volna tenniük a komponenseket. Attól, hogy egymás mellé teszik a harc, ugrálás, mászkálás szentháromságot, nem feltétlenül fog az működni.
Nagy kár érte, mert amúgy simán lehetett volna legalább annyira elvont és stílusos, mint a ki nem mondott riválisa. Ugyanakkor még így is van benne annyi egyediség, hogy bőven megérjen egy próbát, különösen akkor, ha kedveled a mozgást, mint művészetet kifejező elemet.
Bound / Tesztplatform: PlayStation 4
egynek jó...- Stílus: Platformer
- Megjelenés: 2016. augusztus 16.
- Ár: 5.990 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Zseniális a tánc, mint elem
- Nagyon kedves mese
- Helyenként kifejezetten szép
- Nem állnak össze a különféle elemek
- A platform részek erőltetettek
- Kicsit talán drága