Apró kiegészítésekkel, különlegességekkel, extrákkal lehet kiemelni az ilyen játékokat a futószalagról, és bár ez nem fogja feltétlenül azt jelenteni, hogy jó a produktum, legalább emlékezetes lesz. Hasonló a helyzet a most terítékre kerülő Blitzkrieg 3-mal is. Megvan benne az a kis extra, ami annyira nem is kicsi, így hát lássuk, mennyire lesz ez emlékezetes, és milyen minőségben.
Aki ismeri a játék elődjét az nem fog meglepődni, ha annak a tetézését fogja most megkapni. Mint a Blitzkrieg 2-nél, itt is mértéktelen egységmennyiség, realizmus, és történelemhű reprezentáció van meghirdetve, és végső soron nem hazudtak, sikerült minden téren bizonyítaniuk, de ettől nem biztos, hogy jó lesz a játék, ugyanis beleestek abba a hibába, hogy egyszerűen túl sokat akartak.
Úgy lehetne legkönnyebben leírni a Blitzkrieg 3-at, mint a Hearts of Iron és a Company of Heroes furcsán kitekert keveréke. A játék indulásakor kapunk egy lehetőséget három frakció közül, Németek, Szovjetek, vagy a Szövetségesek, és berepülünk a legelső küldetésünk közepébe. Miután teljesítettük megjelenik Európa térképe, és a jelenlegi nagyhatalmak erőeloszlása is, vagyis, hogy ki mennyi részt ural Európából.
Az első pár küldetés tutorial még, így relatíve könnyedén meg lehet őket csinálni, bár a tippek, és instrukciók nem árulnak el mindent, csak a legfontosabbakat. Méret- és színkülönbséggel vannak ellátva a küldetések, hogy lássuk, mennyire fontosak azok, illetve mely misszió elvégzése után ugrunk a következő időperiódusra. Küldi teljesítés után, egységeket kapunk melyek a feladat méretétől függően változnak mennyiségben és minőségben is. A kisebb, ismételhető küldetések "farmolásával" szert tehetünk rengeteg haderőre, de azok legtöbb esetben rossz minőségűek lesznek. A nagyok ismétléséért nem kapunk állandóan egységet, azoknál a nehezebb mellékfeladatok teljesítését érhetjük el az újrajátszással, amikért ritka minőségű ember, vagy gépezet jár.
Így tudjuk bővíteni seregünket; a katonák és hadigépek ritkasága a már megszokott fehér-zöld-kék-lila színsorrendet követi. Persze ez nem jelenti azt, hogy a lila egységek a legjobbak; egy lila közepes tank simán elpusztul egy fehér nehéz tank akár egyetlen lövése által is, főleg, ha az utóbbi egy újabb periódusból származik. Élet, sebzés, célzás, mozgás, és páncél; ezek a legfontosabb adatok, melyeket fejleszteni lehet a küldetések után kapott "Research" pontokkal.
Nem kerestek kibúvót a készítők, tényleg az összes, vagy megközelítően az összes harci járművet felsorakoztatták mindhárom oldalon. Azon kívül, hogy a tipikus tankok, és kocsik tiszteletüket teszik (Stug, Panther, Tiger, Sherman, Churchill, Pershing, illetve a különféle betűkkel és számokkal ellátott szovjet tankok), Nival nem volt rest előásni a legritkábban látott járműveket is, például a Super Pershing-et, vagy a Panzerkampfwagen VIII Maus-t. Az utóbbi látványa könnycseppeket hívott elő szemgödreimből, ami után (diszkréten) lezuhantam a székről, mikor megláttam, hogy mennyi pontba kerül behívni.
Igen, az egységek pontokba kerülnek. A gyengébbek 25-ről indulnak, az egyszemélyes hadseregek meg akár 180-ba. Ilyen a Maus is, és mivel egy normális küldetésre általában 200-250-ig terjed a ponthatár, ezért, főleg a játék elején alaposan ki kell számolni, hogy mit akarunk magunkkal vinni. Sokszor a sok gyenge egységgel többre megyünk, mint az egy nagyon erőssel. Sajna ritkán derül ki egy pályáról, hogy melyik felállás az előnyösebb, mert a leírás nem mindig egyértelmű, az ellenség kompozíciója meg főleg. Amint eljutunk a játék vége felé, az ottani küldiken már elég sok pont áll majd rendelkezésünkre, hogy ne gondolkodjunk, és csőstül küldjük az áldást az ellenre.
Túlságosan sok küldetés nem áll rendelkezésünkre, annak ellenére, hogy hatvannál több lett beígérve. Nem számoltam meg, ugyan, de lehet, hogy ideszámolták a PvP és a Boris elleni játékmódokat is, így lehet, hogy összességében kijön a szám, de mivel eléggé repetitívnek érződtek a kisküldik, nem éreztem a változatosság varázsát. Nem a pályák miatt volt ez, azok végső soron kidolgozottak, és szinte semennyire sem ismétlődtek, hanem a játékmenetre gondolok.
Amint megnyílnak, nincs jobb választás a tarackoknál és a rakétavetőknél az AI ellen. Távolra ellőnek, és az ellenség ritkán reagál rájuk, így tökéletes eszközök arra, hogy végigdaráljunk velük egy kommandós, vagy akár védekezős pályát. Azért a legjobb ez a felállás, mivel a tank-gyalogság kombó nem valami hatásos. A tankoknak szinte semekkora a látókörük, ami szerintem egy picit röhejes, a gyalogságnak vagy a könnyű harckocsiknak cserébe viszont elég nagy. A baj akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy a gyalogság két pillanat alatt elhullik, a kocsik általában egy lövéstől robbannak, amihez hozzájön, hogy az ellenség előszeretettel van beásott pozícióban, nekik menni öngyilkosság. Ebben nyújt megoldást a tarack.
A gyalogságot csakis felderítésre használjuk, annyira menjünk csupán közel az ellenséghez, hogy pont ne lőjenek rájuk, de a tarackjaink már tüzeljenek. Ez a taktika az összes pályán alkalmazható, kivéve az időre menőkön, ott sajnos nincs lehetőség kivárni, hogy a gyenge célzás értékkel rendelkező távolsági ágyúk eltalálják a célpontot. Viszont az egész látómező nagyon furán van megoldva, és gyakran akkor sem lő Áron, az ágyú, vagy Tamás, a tank, amikor egyértelműen látjuk a célpontokat, sőt, Tomi néha kezet is akar fogni az ellenséggel, annyira a közelébe megy, lövési táv maximumán jóval beljebb.
Persze van olyan pálya, ahol megállás nélkül kapjuk az utánpótlás pontokat, így, ha véletlenül elfogynának a tarackjaink, kénytelen leszünk mégis a gyalogság plusz tank koktélt használni. A katonák közül én a MG Squadot vagy a Sniper-t tudom ajánlani, az előbbit a példátlan tűzereje miatt, a másikat a messzire látás miatt. Ha Anti-Tank csapat van megbújva egy épületben, és járműveinket életveszély lenne odaküldeni kicsit se féljünk, a gyalogságot be lehet zavarni épületekbe, hogy közelharcban kiszedjék a megbújókat. Ha meg kifogytunk a tank ellenes eszközökből, akkor végső elkeseredésünkben a katonákat is oda lehet uszítani, akiknek kriminálisan közel kell menniük, ha rá akarnak dobni gránátokat. PvP-ben ez duplán rossz, mert az ellenséges tankok hátrálni fognak szinte mindig, ebből kifolyólag a halálukba küldjük szegény embereink.
De az ellenséget sem kell sajnálni, annál ellenére, hogy az AI esze valahol a tehén terebélyes hátsórésze alatt van. Gyakorta küld gyalogsággal tankokat, melyek támadásáról csak a kedves bemondó ad hírt. Mi csak azt láttuk, hogy az egyik tankunknak elfogyott a fél élete, vagy embereink épp magas ugranak léc nélkül; a térkép még csak egy pillanatra sem mutatná a támadókat, ami azért bajos, mert, mint ahogy mondtam, a tankoknak semekkora látóterük nincs, főleg, ha kapnak egy vakító "debuff"-ot, és a gyalogságot kilövik mellőlük (mely egy gyakori eset). Így kénytelenek vagyunk az ellenség arcába menni, ami ritkán végződik pozitívan.
A játék szerves részét képezik még a katonai vezetők, akik seregeink élén állnak. Küldetések elején kiválaszthatjuk, hogy ki legyen vezetőnk, és különféle bónuszokat adnak egységeinknek, vagy a légi támogatásoknak. A missziók utáni tapasztalati pontoknak hála szintet lépnek előbb utóbb, és ilyenkor ingyen növelik egységekkel tartalékunk.
Épületet kell építeni? Nem. Hááát igazából "Pillbox"-okat lehet a Skirmish pályákon felhúzni, a romjaikra küldve egy gyalogsági egységet. Javításra nincs lehetőség, ami azért bajos, mert találkoztam "repair" szavacskával a fejlesztések valamelyikénél. Hát nem; mint kiderült, a játékban nem lehet "gyógyítani" a járműveket, mert a javítás a "debuff"-ok leszedését jelenti. Persze a tankok nem vesznek el, ha kilőtték őket, benne maradnak a tartalékban, és a következő pályán újra tudjuk hívni, de azért egy szerelő jármű, vagy gyalogság nem zavart volna engem egyáltalán.
A "repair" furcsasága félreértés, persze, de van ahol konkrétan nyelvtani hibák, és szintaktikai problémák léptek fel a szövegben. Én megértem, hogy a csapat orosz, és talán egyikőjük sem volt igazán oda az angolért, de legalább egy szakos tanárral, vagy lektorral átolvastathatták volna a kész szövegeket. Sajnos ez a trehányság a játék több pontján is visszaköszön.
Például a lagg-olásnál. Gyakori a diavetítés az "cinematic"-ok elején, a szöveg ezek végén gyakran félbe maradt jelenetváltáskor, és játék közben is sokszor tapasztaltam akadozást. Mivel 2014 óta készül a játék, az ilyen üvöltő hibák jelenléte elszomorító, a bug-okról nem is beszélve.
Ezektől az irányítás szenved a leginkább; a kijelölést nem feltétlenül veszi észre a játék, a katonák kúszás közben néha gyalogos sebességgel mennek, vagy a kúszási sebesség felével. Egyszer nem tudtam irányváltoztatásra kényszeríteni egy harckocsit, ami váltig állította, hogy az ellenség bázisának közepe igenis biztonságos, és csak a "Stop" gomb hatására sikerült jobb belátásra téríteni. Ami már viszont fájdalmasabb bogárkának bizonyult, az a németek egyik utolsó pályáján történt, amikor is az összes utánpótlást, amit berendeltem, a játék átalakított, hogy a szövetségesemhez tartozzanak, aztán eltűntek. Csoda, hogy sikerült egyáltalán megcsinálnom a küldetést.
Hát a multiplayer és Boris? Nem töltött el sok izgalommal egyik játékmód sem, főleg, hogy mindkét esetben nagyon limitáltak a lehetőségeink. Skirmish az egyik mód, ahol létesítményeket kell elfoglalni pontgenerálás érdekében, illetve más játékosok seregét, avagy bázisát lehet megtámadni, ahol, ha pechük van, az AI fogja irányítani egységeiket. Boris viszont több; ő az a bizonyos tanuló AI, akihez hasonlót még a világ nem látott. De akkor miért van három nehézségi fokozata? Elvileg játékról játékra tanul, annyira, hogy late-game egységekkel olyan undorító vereséget mért rám, hogy életkedvem is elment. Easy módban. Jó ez mondjuk inkább az én saláta képességeimet bizonyítja, de, ha a játék nekem is adott volna könnyen elérhető Howitzer tarackot a pálya elején, akkor nem fájna a fejem a dolog miatt. Annyira.
Sebaj, legalább csinosan nézett ki halálom. Grafika terén nem tudok akadékoskodni, részletes, színes a megvalósítás, a tankok is láthatóan különböznek egymástól, az effektusok reálisak, nem elnagyzoltak. A zene nagyszerűen meg lett ragadva, a hangok viszont már kevésbé. Olyan érzésem volt, hogy a szinkronszínészek alkalomadtán máshol jártak a felvételek alatt, ráadásul az MG ropogását nem akarom tudni, honnan nyúlták le a fejlesztők, de eléggé furán hangzik.
Összességében sajnos nem sikerült túl jól a Blitzkrieg 3. A rengeteg egység egyszerűen túl sok, értelmetlen volt rengeteg majdnem ugyanolyan tankot felsorakoztatni, mert csak összezavaróak, és nehéz belőni, hogy melyik is az igazán jó (a nehéz tankokat leszámítva). A játékmenet csiszolatlan, a single-player élmény hamar véget ér, és a multi sem tud igazán lekötni. Nincs meg a Company of Heroes-ban tapasztalt zökkenőmentes irányítás és egységegyensúlyozás, sem a Hearts of Iron szabadsága. Minden hiba természetesen patch-ekkel változni fog, de jelenlegi stádiumában ez csak egynek lesz jó.