Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, kezdjük egy picit távolabbról: a játék nem valami frissen megjelent alkotás, hiszen 2020-ban már elérhető volt a Steam kínálatában - a fejlesztők azonban úgy gondolták, hogy megérné átportolni konzolokra is a motyót, hadd ismerje meg minél több ember ezt a kalandot. Választásuk a Switchre és PS4-re esett, hozzánk az utóbbi futott be, de rápillantottunk a Nintendo variánsra is.
A visszafelé kompatibilitásnak hála PS5-ön zajlott a tesztelés oroszlánrésze, de a negyedik generációs masinán szintén kipróbáltam, hogy tényleg lefedjük az összes spektrumot. A verdiktet láthatjátok, ám egy picit meg kell védenem a programot: minden hibája ellenére ritkán lehet találkozni manapság ilyen típusú alkotással, ahol a fejlesztők tényleg abszolút szabad kezet kapnak, tulajdonképp minden téren.
A BD tehát meglehetősen izgalmas mixtúra: vegyük alapul az első két Fallout játékot (igen, azokat), adjunk hozzá rettenet mennyiségű kalandjátékos elemet (szintén abból a korból), majd öntsük nyakon az egészet szürreálisan gusztusos/gusztustalan környezettel. Oké, ez nem volt pontos, mert távolítsunk el közben minden RPG tartalmat, kivéve a dumálást.
A sztori egyébként remek: történetünk Dél-Afrikában játszódik, ahol hősünk balesetet szenved menyasszonyával együtt egy, az égből váratlanul felbukkanó idegen építmény miatt. Ugrunk jópár évet előre és Mark (azaz mi) megkéri tesóját, Don-t, hogy legyen olyan jó és vigye fel helikopterével a Penrose-ra (idegen építmény). Ez meg is történik, de valami nagyon balul sül el és sikeresen időutaznak egyet. Egy olyan világban térnek magukhoz, amiben túl sok köszönet nincs.
A pusztulás és romok között elgépiesedett emberi roncsok, sztázisruhába burkolt csontvázak, tudattal és identitással rendelkező , szektás robotok meg ki tudja még mi cirkál. Na, ebből a kulimászból kellene valahogy kimászniuk és tulajdonképp így veszi kezdetét az elbeszélés. Ahogy mondtam, a sztori egészen remek, viszont kell hozzá nem kevés nyitottság és gyomor, mert azért ez a káosz nem fekszik mindenkinek.
A képi világ azonban egyértelműen anyagunk legerősebb pontja - elképesztően kreatív és gyönyörűen megfestett tulajdonképp minden egyes bejárható négyzetméter. Rengeteget fogunk beszélni, ilyenkor pedig a felugró ablakokban gyönyörködhetünk. Nagyon nehéz szavakba önteni az egészet, mert a tényleg remek és ötletes megoldások mellett azért pár dolgot sikerült túltolni.
Találkozunk majd egy öntudatra ébredt, melankólikus hangulatú vonattal, aki siránkozik élete szerelme után, de a rettenetes, bármilyen reagge előadót megihlető, szereléssel foglalkozó entitás se lesz egyszerű "fazon". Nézzétek meg a screenshotokat, mert abszolút vízválasztó lehet. A játékmenet viszonylag egyszerű, de itt már sajnos kiütköznek a játék hibái.
Izometrikus nézetből látjuk Markot és tulajdonképpen annyi dolgunk van, hogy bejárjunk minden szakaszt, tárgyakat vegyünk fel és ha kell, kombináljuk őket, valamint mindenkivel csacsogjunk, akivel lehet. A gond az, hogy egyrészt viszonylag sok terület érhető el és irgalmatlan mennyiségű backtrack lesz. Másrészt a logikai feladványok finoman szólva sem ülnek, mert vagy azonnal rájövünk, mit kell csinálni, vagy pedig addig próbálgatjuk a dolgokat, amíg meg nem adja magát a fejtörő.
Persze az elakadás simán összejöhet, de kizárólag azért, mert valamit nem vettünk észre és nem vettük fel. Ebben próbál majd segíteni a jegyzetfüzetünk, ahova minden nagyobb eseményt és tájegységet leskiccelünk. Mivel egy PC portról beszélünk, a kezelhetőség kérdése szintén felmerül. Sajnos ezt sem tudták jól megoldani, cserébe elképesztően nyögvenyelősre sikerült. Ahol az egér point&click működik, ott nekünk analóg karokkal kéne navigálni, ami majdhogynem botrányos.
De nem csak a finom mozgás bukik meg, hanem botrányosan ostoba lett a gombok elrendezése, aminek eredménye, hogy már bőven benne voltam az anyagban és még mindig összekevertem a rádió előhívását a szállítóeszközünk landoltatásával. Szóval ezt azért jobban át kellett volna gondolni, vagy megadni a mappelési opciót hogy mi variálhassuk kedvünkre.
Technikailag nagyjából rendben leszünk, bár a töltési idők nem túlzottan kíméletesek - a már említett backtrakkel karöltve nem alkot túl hálás kombinációt, még PS5-ön sem. Itt kell megemlítenem, hogy a Switch verziót nagyon messziről kerüljétek el. Nem tudom, hogy a vas gyengusz erőforrása vagy valami más miatt, de olyan botrányosan rondára sikeredett, hogy ihaj. Szóval még az egyetlen, igazi pozitívum is elveszik. Ha a Witcher-t meg lehetett oldani, akkor nem hiszem el, hogy ez itt nem sikerült.
Olyan 10-12 órányi időtöltést biztosít a BD, ami teljesen korrekt. Már csak azért is, mert legalább kétszer végig lehet vinni, hiszen a párbeszédekből és más döntéseinkből más és más végkifejletet láthatunk. A zenék tökéletesen illeszkednek amúgy ehhez a lekoszlott univerzumhoz, ami nem csoda, hiszen Mick Gordon felel értük. Ő hangszerelte többek között a Doom, a Wolfenstein és a Pray dallamait és itt is abszolút kimagasló munkát végzett.
Az értékelésnél nem volt túlzottan nehéz dolgom, hiszen egy alapvetően kimagasló művészi értékkel bíró ámde foghíjas alkotásról beszélünk. A kitűnő történet mellett remekül megírt szereplőkkel és dialógusokkal találkozunk egy tényleg nagyon aprólékosan kidolgozott, totál beteg univerzumban. Sajnos a többi összetevő már határeset, mert a kaland elemek kimerülnek a végtelen mászkálásban és egyszerű feladványokban, de az irányítás se lett valami játéksobarát. Cserébe meg nem drága. A hat pont a PS verziónak szól - Switch tulajok másfelet vegyenek le belőle, a PC-s kompánia meg adjon egyet hozzá nyugodtan.
Beautiful Desolation / Tesztplatform: PlayStation 4
egynek jó...- Stílus: Kaland
- Megjelenés: 2021. május 28.
- Ár: 7.090 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Remek sztori
- Nagyon érdekes és részletesen kidolgozott világ
- A kezelhetőség nem túl jó
- Túl sok repetitív elem
- A Switch port gyalázatos