Beautiful Desolation teszt

2021. június 22.
98.8601
iPet profilja, adatai
iPet
Álmodtam egy világot magamnak - énekelte Pataki Attila az Edda Művekből, miközben mindenféle fénylénnyel és egyéb entitással hadakozott. Én meg hoztam neked egy világot, gondoltam én, miközben arra vártam, hogy tesztalanyunk, a Beautiful Desolation kezdő animációja szépen lassan leperegjen és megkezdhessem az elemzési folyamatot. Nos, ami a szemem elé tárult egy kis idő után, azon valszínűleg még a derék Attis is eltöprengene.
 


Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, kezdjük egy picit távolabbról: a játék nem valami frissen megjelent alkotás, hiszen 2020-ban már elérhető volt a Steam kínálatában - a fejlesztők azonban úgy gondolták, hogy megérné átportolni konzolokra is a motyót, hadd ismerje meg minél több ember ezt a kalandot. Választásuk a Switchre és PS4-re esett, hozzánk az utóbbi futott be, de rápillantottunk a Nintendo variánsra is.

A visszafelé kompatibilitásnak hála PS5-ön zajlott a tesztelés oroszlánrésze, de a negyedik generációs masinán szintén kipróbáltam, hogy tényleg lefedjük az összes spektrumot. A verdiktet láthatjátok, ám egy picit meg kell védenem a programot: minden hibája ellenére ritkán lehet találkozni manapság ilyen típusú alkotással, ahol a fejlesztők tényleg abszolút szabad kezet kapnak, tulajdonképp minden téren.

Báttya, kéne a repülő vas!

Báttya, kéne a repülő vas!


A BD tehát meglehetősen izgalmas mixtúra: vegyük alapul az első két Fallout játékot (igen, azokat), adjunk hozzá rettenet mennyiségű kalandjátékos elemet (szintén abból a korból), majd öntsük nyakon az egészet szürreálisan gusztusos/gusztustalan környezettel. Oké, ez nem volt pontos, mert távolítsunk el közben minden RPG tartalmat, kivéve a dumálást.

A sztori egyébként remek: történetünk Dél-Afrikában játszódik, ahol hősünk balesetet szenved menyasszonyával együtt egy, az égből váratlanul felbukkanó idegen építmény miatt. Ugrunk jópár évet előre és Mark (azaz mi) megkéri tesóját, Don-t, hogy legyen olyan jó és vigye fel helikopterével a Penrose-ra (idegen építmény). Ez meg is történik, de valami nagyon balul sül el és sikeresen időutaznak egyet. Egy olyan világban térnek magukhoz, amiben túl sok köszönet nincs.

A pusztulás és romok között elgépiesedett emberi roncsok, sztázisruhába burkolt csontvázak, tudattal és identitással rendelkező , szektás robotok meg ki tudja még mi cirkál. Na, ebből a kulimászból kellene valahogy kimászniuk és tulajdonképp így veszi kezdetét az elbeszélés. Ahogy mondtam, a sztori egészen remek, viszont kell hozzá nem kevés nyitottság és gyomor, mert azért ez a káosz nem fekszik mindenkinek.

Jó a sapid, hol focizol?

Jó a sapid, hol focizol?


A képi világ azonban egyértelműen anyagunk legerősebb pontja - elképesztően kreatív és gyönyörűen megfestett tulajdonképp minden egyes bejárható négyzetméter. Rengeteget fogunk beszélni, ilyenkor pedig a felugró ablakokban gyönyörködhetünk. Nagyon nehéz szavakba önteni az egészet, mert a tényleg remek és ötletes megoldások mellett azért pár dolgot sikerült túltolni.

Találkozunk majd egy öntudatra ébredt, melankólikus hangulatú vonattal, aki siránkozik élete szerelme után, de a rettenetes, bármilyen reagge előadót megihlető, szereléssel foglalkozó entitás se lesz egyszerű "fazon". Nézzétek meg a screenshotokat, mert abszolút vízválasztó lehet. A játékmenet viszonylag egyszerű, de itt már sajnos kiütköznek a játék hibái.

Izometrikus nézetből látjuk Markot és tulajdonképpen annyi dolgunk van, hogy bejárjunk minden szakaszt, tárgyakat vegyünk fel és ha kell, kombináljuk őket, valamint mindenkivel csacsogjunk, akivel lehet. A gond az, hogy egyrészt viszonylag sok terület érhető el és irgalmatlan mennyiségű backtrack lesz. Másrészt a logikai feladványok finoman szólva sem ülnek, mert vagy azonnal rájövünk, mit kell csinálni, vagy pedig addig próbálgatjuk a dolgokat, amíg meg nem adja magát a fejtörő.

Itt lehet pecázni?

Itt lehet pecázni?


Persze az elakadás simán összejöhet, de kizárólag azért, mert valamit nem vettünk észre és nem vettük fel. Ebben próbál majd segíteni a jegyzetfüzetünk, ahova minden nagyobb eseményt és tájegységet leskiccelünk. Mivel egy PC portról beszélünk, a kezelhetőség kérdése szintén felmerül. Sajnos ezt sem tudták jól megoldani, cserébe elképesztően nyögvenyelősre sikerült. Ahol az egér point&click működik, ott nekünk analóg karokkal kéne navigálni, ami majdhogynem botrányos.

De nem csak a finom mozgás bukik meg, hanem botrányosan ostoba lett a gombok elrendezése, aminek eredménye, hogy már bőven benne voltam az anyagban és még mindig összekevertem a rádió előhívását a szállítóeszközünk landoltatásával. Szóval ezt azért jobban át kellett volna gondolni, vagy megadni a mappelési opciót hogy mi variálhassuk kedvünkre.

Technikailag nagyjából rendben leszünk, bár a töltési idők nem túlzottan kíméletesek - a már említett backtrakkel karöltve nem alkot túl hálás kombinációt, még PS5-ön sem. Itt kell megemlítenem, hogy a Switch verziót nagyon messziről kerüljétek el. Nem tudom, hogy a vas gyengusz erőforrása vagy valami más miatt, de olyan botrányosan rondára sikeredett, hogy ihaj. Szóval még az egyetlen, igazi pozitívum is elveszik. Ha a Witcher-t meg lehetett oldani, akkor nem hiszem el, hogy ez itt nem sikerült.

Nyugi, az ott nem egy hulla, csak kissé elfáradt

Nyugi, az ott nem egy hulla, csak kissé elfáradt


Olyan 10-12 órányi időtöltést biztosít a BD, ami teljesen korrekt. Már csak azért is, mert legalább kétszer végig lehet vinni, hiszen a párbeszédekből és más döntéseinkből más és más végkifejletet láthatunk. A zenék tökéletesen illeszkednek amúgy ehhez a lekoszlott univerzumhoz, ami nem csoda, hiszen Mick Gordon felel értük. Ő hangszerelte többek között a Doom, a Wolfenstein és a Pray dallamait és itt is abszolút kimagasló munkát végzett.

Az értékelésnél nem volt túlzottan nehéz dolgom, hiszen egy alapvetően kimagasló művészi értékkel bíró ámde foghíjas alkotásról beszélünk. A kitűnő történet mellett remekül megírt szereplőkkel és dialógusokkal találkozunk egy tényleg nagyon aprólékosan kidolgozott, totál beteg univerzumban. Sajnos a többi összetevő már határeset, mert a kaland elemek kimerülnek a végtelen mászkálásban és egyszerű feladványokban, de az irányítás se lett valami játéksobarát. Cserébe meg nem drága. A hat pont a PS verziónak szól - Switch tulajok másfelet vegyenek le belőle, a PC-s kompánia meg adjon egyet hozzá nyugodtan.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

Beautiful Desolation / Tesztplatform: PlayStation 4

egynek jó...
  • Stílus: Kaland
  • Megjelenés: 2021. május 28.
  • Ár: 7.090 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Remek sztori
  • Nagyon érdekes és részletesen kidolgozott világ
  • A kezelhetőség nem túl jó
  • Túl sok repetitív elem
  • A Switch port gyalázatos
  • Hang
    8
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    4
  • Hangulat
    5
6
6 hozzászólás

muki

3 hónapja, 6 napja

VaPe írta:
Nekem bejön teszt alapján. De szigorúan csak PC-re.
Csakis. Én is így vagyok vele

válasz erre

VaPe

3 hónapja, 6 napja

Nekem bejön teszt alapján. De szigorúan csak PC-re.

válasz erre

fighterlaci

3 hónapja, 1 hete

Nekem egy próbát megér ennyiért!

válasz erre

Gólem

3 hónapja, 1 hete

Nem túl ígéretes játék.

válasz erre

muki

3 hónapja, 1 hete

Hát nem ez a legjobb pont amit valaha láttam, de engem rohadtul elkezdett érdekelni a game!

válasz erre

petrovicsz

3 hónapja, 1 hete

Na ez egy olyan játék amiről eddig még csak nem is hallottam, de kinézetre nagyon bejön! És látom a hangulattal sincs gond. PC-n tolnám, ott remélem nincs ennyi problem.

válasz erre
Beautiful Desolation
7.090 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

marco profilja