Nanananana, nanananana, Batman! Biztos vagyok benne, hogy aki szereti a szuperhősöket, az emlékszik erre a nagyon könnyen megjegyezhető rigmusra, mivel mindenki kedvenc Denevérjét lehetett így hívni. Most, évtizedekkel később, a Batman: Arkham Origins esetében ezt sajnos úgy kellene énekelni, hogy nenenenene, nenenenene, Batman!
Szokásomtól eltérően egy pici értékeléssel kezdeném a tesztet. Rettenetesen frusztrált és csalódott vagyok, mivel az Arkham Asylum egy olyan remekül összerakott produkció volt, amire az ember fia csak csettinteni tudott, illetve megemelni a sapkáját a Rocksteady előtt. Olyan hihetetlenül autentikus hangulatot árasztott magából a játék, amit a remek történet, a friss, új, piszkosul látványos freeflow harcrendszer és a zseniális Mark Hamill, mint Joker szinkronja emelt a hatványra. Emelett bemutatták, hogy a kifutóban lévő, akkori Unreal engine hozzáértő kezek alatt mi mindenre képes még. Kötelező vétel volt, szerintem mindenki számára. A folytatás, a Batman: Arkham City is kiemelkedett, de sajnos a tűz valahogy már nem volt az igazi.
A nagy bejárható és megmászható területeken kívül nagyon máshoz nem mertek nyúlni, egy kicsit biztosra mentek a fejlesztő srácok és lányok, noha maga a játék, ahogy már mondtam, ettől még remek volt. Most, a harmadik rész stáblistája közben rettenetes mértékű csalódottságot érzek, mivel az új brigád egy olyan részt hozott tető alá, ami sok esetben nevetséges, nagyrészt frusztráló és nyomokban szórakozást is tartalmaz. Erősen gondolkodtam rajta, hogy nagyon szigorú, 6 ponttal jutalmazom az Arkham Originst, de aztán egy picit megenyhültem. Az új Batman, gyakorlatilag a széria prológusa, egy, az előző két részt felhasználó, DLC szagú koppintás lett sajnos, de nézzük is a részleteket.
Mandíner öcsém
A sztori kezdetén láthatjuk, hogy Batman nemrég ért haza és még nagyon kis zöldfulű denevér. Karácsony estéjén azonban riasztást kap a közeli Blackgate börtönből, mivel Gotham hírhedt gengsztere, Black Mask épp most tört be, ejtette fogjul Loeb komisszárt, meg egyébként is. Hősünk gyorsan el is indul rendet rakni, aminek a vége az lesz, hogy a szerencsétlen tisztségviselőt személyesen mutatják be a halálnak, a Maszk pedig 50 millió dolláros vérdíjat tűz ki a testépítővé avanzsált denevérre, amiért nyolc elit bérgyilkos is bejelentkezik, noha Killer Crock már a betanító pálya végén kiszáll a buliból.
Ez lenne a felütés, de vétek többet elárulni, mivel a történet a legerősebb pontja a játéknak. Gondolom sejtitek, hogy meglepetésben nem lesz hiány. Talán ez az egyetlen pont, ahol a fejlesztők elérték a Rocksteady által meghúzott lécet. A stuff még mindig egy külső nézetes, főleg verekedésre és barangolásra építő nyitott világú, azaz sandbox játék. A térkép a Cityből ismerős lehet, gyakorlatilag teljesen megegyezik a kettő. Gotham két részre lett osztva, nagyjából mint Buda és Pest, ráadásul egy elég impozáns híd köti össze a két fél részt. Újdonságként megemlíthető, hogy a Batcave is elérhető let, itt tudunk beszélgetni kedvenc komornyikunkkal, valamint néha pár kütyüt is itt tudunk felvenni.
Valaki nagyon tud élni...
A gyors közlekedést elősegítendő, mind a kilenc városrészben kapunk egy spawn pontot, ahová egy elnyomhatatlan animáció keretein belül a gépünk visz el. Ezért cserébe, a mozgásterünk alaposan meg let kurtítva, ugyanis nem minden házat, ráaádsul nem is minden felületet és magasságot tudunk megmászni. Ez teljesen érthetetlen, mivel az AC sokkal szabadabb volt. Ezek a pontok egyébként csak akkor érhetőek el, ha a megjelölt rádiótornyokat felszabadítjuk Enigma rejtvényeitől, de erről és a Most Wanted listáról egy picit később.
Orosz rulett teli tárral, Bats?
Noha karácsony van, az utcák teljesen kihaltak, csak és kizárólag rosszarcúak mászkálnak szabadon. Az egész játék során alig fogunk találkozni civilekkel, ráadásul ők is börtönőrök. Ez mondjuk azért elég cinkes, mert így a játékmenet a következőkből áll. Megyünk, ház, észrevesznek minket, bunyó, értékelés, 2 házzal később ismétlés. Aztán megint. És megint. Ha a külsőségeket nézzük, sajnos egyetlen szó jut róla az eszembe: elavult. Hiába próbálták meg poénos dolgokkal feldobni a környezetet, mint például zokni a börtönrácsokon, karácsonyi díszek a hídon, neon néhány bolton, egészen egyszerűen nem néz ki jól.
Valamiért Batmant is teljesen újratervezték, aminek az eredménye az let, hogy kaptunk egy iszonyú gázul festő, leginkább a rommá gyúrt Chris Redfieldre emlékeztető, páncélozott hústornyot, akiben némi ED 209 vonást is felfedehetünk. Szörnyű. Hiába a nagy bejárható terület, ha semmi kiemelkedő nincs bennük, így a keresgélés meg a repkedés is teljesen értelmét veszti. Az egyetlen olyan pont, amit élvezettel jártam be, az bizony a GDCP épülete volt. Ahogy már említettem, a jtékmenet is pont azt nyújtja, mint az előző két rész, ami valljuk be, egészen egyszerűen már unalmas.
A kötelező szigorítás
Megyünk a térképen A-ból B-be, itt felváltva jönnek a Predator és a bunyós részek, ismétlés. Semmi kreatív, egyéni ötlet, mindent láttunk már, kétszer is. A harc önmagába véve egyébként nagyon szórakoztató és látványos, egy bizonyos pontig, mert onnantól kezdve átlép ultra könnyűbe az egész. A progi kétharmadánál ugyanis szert teszünk egy elektromos kesztyűre, amivel az addig megüthetetlen pajzsos katonákat, valamint a nagy laklikat is simán daráljuk be, természetesen unalmas nyomkodássá degradálva az egészet.
Kütyükből egyébként összesen 12 darabunk lesz, újdonság a ragasztós gránát például, amivel lefixálhatjuk az ellent, illetve ezzel tudjuk a gázcsöveket is eldugítani. Az egyetlen dolog a történet kivételével, amibe nem tudok belekötni, az a tartalom. Olyan mennyiségű másodlagos opciónk van a szórakozásra, hogy szerintem simán beéri a GTA ötödik részét is. Azt hiszem elég, ha annyit mondok, 25 óra alatt fejeztem be a kalandot és az összesített számlálóm 42 százalékon állt meg, amin pislogtam is nagyokat, mert elég sok dolgot felfedeztem. A már emlegetett Most Wanted lista tartalmazza a gonosztevőinket, akik folyton terrorizálnak minket. Van olyan, mint például Bird, akit elég hamar lerendezhetünk, de például a Pingvin már hosszabb, mivel a várost be kell járni az eldugott fegyverei miatt. Vagy említhetném Anarkyt is, akinek meg bombákat kell hatástalanítani időra, aztán jól bucira verni a kis fejecskéjét.
Ennek a résznek a krémje Enigma, aki eldugott összesen 200 felvehető file-t, illetve 90 megsemmisítendő antennát. Ugye ez lenne az a szakasz, amit az AA-ból már jól ismerünk, tehát jönnének a fejtörők. Na, ezt felejtsük el, ugyanis még egy majom is ki tudja legózni a kombinációkat. Nagy kár érte, ezt a szegmenst vártam erősre pedig. Ezen kívül kapunk egy bitang jó, picit a Helyszínelőkre hajazó részt is, amiért viszont megy is a mosolygós nap! Összesen kilenc bűntényt kell felderítenünk, ami nyomkeresésből, a helyszínek átvizsgálásából és újrapörgetésből áll, de iszonyatosan szórakoztató az egész. Sajna a kilencből az egyharmada jön a sztorival, de a maradék tényleg nagyon jó.
Hol vagy, Júlia?????
Természetesen megkapjuk a jól megszokott kihívásokat is, azaz a predator és bunyós mappeket, mindenhol három serleget begyűjtvén érjük el a maximumot, amiért persze térképenként kell bizonyos direktívákat teljesítenünk, mint mondjuk ne üssön meg minket senki, vagy csak a kütyüket használjuk. Itt bőven 200 fölött van a begyűjthető dolgok száma, szóval nem keveset garázdálkodhatunk ebben a részben is. Ha ez nem lenne elég, kapunk extra kihívásokat is, négy különböző fülre lebontva. Például Gotham Knight részben közelharci dolgokat teljeíthetünk, aztán ha elünk bizonyos szinteket, extra erősek lesznek a tárgyaink.
De ha még ez sem lenne elég, akkor összesen 24 Anarky taget is megkereshetünk, amik pedig a város nevezeteségeiről szolgálnak plusz infóval. Ha figyeljük a rádiónkat, akkor láthatunk majd crime in progress feliratot is, ilyenkor valami tömeghentet kell szátoszlatnunk. Mindezek mellé került még egy iszonyatosan elbaltázott, totálisan felesleges kompetitív multi is, két frakció ellenségeskedéseivel egyetemben. Ha jól láttam, összesen négy map áll a rendelkezéünkre, ahol csapat alapú deathmatch megy látástól orrvérzésig. Itt az egyetlen kiemelhető elem az Robin és Bat feltűnése, akik jól össze tudják kuszálni a dolgokat.
Egyébként meg kevés az ember, lagos, rosszak a szerverek, idióta a hitbox, teljesen felesleges az egész. Az mondjuk nem volt túl elegáns húzás a készítőktől, hogy pár totálisan abszurd acsi is itt nyitható meg, így kényszerítvén a szegény farmereket az online csatatérre. Ahogy említettem, a jól megszokott szinkronszínészi gárda is lelépett, de azért az újak is elég jó. Itt van Nolan North, Roger Craig Smith és Troy Baker, akik bizony hozták is az elég magasra rakott nívót.
A szomszéd srácok, most költöztek be
Egy, semmilyen kardinális újdonságot sem kapó, biztonsági dolog lett a Batman: Arkham Origins tehát. Pontosan azokat a dolgokat csinálhatjuk, mint az előző két epizód esetében, ami egy picit vérlázító. Oké, a történet jó, a tartalom nagyon rendben van, a nyomozás egészen kiváló, de könyörgöm, ne nézük már ennyire birkának a vásárlókat, hogy lenyomjuk a torkukon az ósdi grafikát, a repetitív játékmechanikát, a szabadság hiányát, a logikai elemek degradálását és még sorolhatnám. Itt, most mindenki előtt megfogadom, ha én kapom tesztelésre a következő részt (azt hittétek hogy nem lesz?) és megpróbálják negyedszer is elsütni mindezt, akkor már borítékolom is a 4 pontot. Lehet, hogy mégis hatot kéne adnom erre az epizódra is?
