Ezt a kettősséget legújabb játékunk, a Balan Wonderworld, is megragadja, és színházi környezetbe bugyolálva prezentálja nekünk. A játékos két gyermek közül választhat, Emma vagy Leo, hogy az egyik cipőjébe bújva belekerüljön Balan Csodavilágába, és lelki békét hozzon a színházban megtalálható tizenkét szereplőnek, kiknek lelkeit elárasztották a Negati nevű lények, melyek a fizikai manifesztációi a negatív érzéseknek. Azonban a világ sok titkot rejt, és a kaland nem ér véget barátaink megmentésével.
Színes, zenés hely a Csodavilág, melyben tizenkettő szint található. Ezeken kell végigmenni, majd egy boss-al megmérkőzni, hogy megtisztítsunk egy szereplőt a csúnya érzelmektől. Kalandjainkon kosztümök fognak segíteni, melyek különféle szupererőkkel vérteznek fel minket. Minden fejezetben meghatározott fajtájú öltözékeket találhatunk, ám ezeket, feltéve, hogy nem veszítjük el őket, visszük magunkkal ruhatárunkban a következő pályákra.
Ez gyakorlatban úgy fest, hogy egyszerre három kosztüm lehet nálunk. Ha nincs rajtunk egy sem, akkor karakterünk csupán ugrani tud (Space vagy bal egérgomb). Ám ruhától függően megváltozik ennek az akció gombnak a funkciója: például a kis sárkány öltözékben tüzet tudunk fújni, láthatatlan emberként néhány másodpercre eltűnünk, a bulldózer ruhát felvéve pedig nagy tömböket tudunk eltolni. Legtöbb esetben a támadó típusú kosztümökben nem tudunk ugrani, ha pedig valami kalandozást segítő van rajtunk, akkor támadásunk a fejre ugrás lesz.
Minden pályán vannak "Checkpoint"-ok, ahol tudunk ruházatot váltani, és ha zuhanásos "halált" szenvednénk, illetve úgy kapnánk sérülést, hogy nincs rajtunk kosztüm akkor ezekre térünk vissza az aktuális szupererőnket elveszítve. Az így elhagyott öltözékeknek búcsút kell intenünk, nem megy vissza a ruhatárba, mint mondjuk akkor, mikor negyedik ruhát vennénk fel, ami a legutolsót visszarakja a szekrényünkbe.
Egy fejezet három plusz egy pályából áll. Az első kettőben összeszedünk egy medált, és kinyitjuk az adott szereplő szívének kapuját, hogy aztán megküzdhessünk a harmadikban a főellenféllel. Azonban az ilyen fejezetek hármasával nyílnak csak meg, így az elején csupán az első három pályacsokor érhető el. A többihez arany Balan szobrokat kell gyűjtögetnünk, melyek elszórva találhatóak a pályákon, illetve hármat lehet szerezni egy főellenféllel történő harcnál.
Ezek a szobrok az elsődleges gyűjtögethető tárgyak, melyekhez tervezés kell, ugyanis egy adott pályán található kosztümökkel nem fogjuk tudni megszerezni az összes ott eldugott szobrot. Mindenhol lesz néhány olyan, amihez egy másik fejezetben megtalálható öltözék ereje kell. Ezek mellett pedig Balan erőpróbáin is lehet szobrot szerezni, melyek "Quick Time Event"-ek. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő időben kell az akció gombot lenyomnunk a sikerért. Jelenesetben Balan sziluettje fog berepülni az ilyen próbákon többször is, és amint tökéletesen illeszkedik a maestro testéhez, akkor kell rányomni a gombra.
Ezek a próbák a második számú gyűjthető kincseket fogják százalékosan növelni alapjáraton, a drágakövekre hasonlító könnyeket. Szobrot csak akkor kapunk itt, ha az összes eseményt sikerül tökéletesre csinálnunk. Könnyekből rengeteg van egy pályán. Venni belőlük szeretetet lehet, mert egy aranyos, életre kelt plüssállat szívéhez a leggyorsabb út a hasán át vezet. Timeknek hívják ezeket a kis lényeket, és amellett, hogy édesen (vagy idegesítően, kinek mi...) nyivákolnak és a nekik adományozott könnyeket zabálják két pofára, a pályákon is hasznosak, színüktől függően.
Ez mondjuk nem a legtisztább módon van átadva a játékosnak, így én összesen két fajta Timet tudtam megkülönböztetni: a pirosat, ami támadja a minket piszkálni óhajtó Negati-kat, illetve az összes többit, akik könnyeket, tojásokat és kulcsokat cipelnek el nekünk, ha épp olyan kedvük van (kulcs a kosztümök "kinyitásához" kell). A Timek szigetén, avagy a főtéren, ahonnan a különféle pályák elérhetőek, lehet még több szőrmókot kikeltetni a fent említett tojásokból. Ha egy Tim elég könnyet nyakalt be, akkor felpuffad; ilyenkor, vágjunk hozzá egy másik nyivákoló golyóbist, hogy a pufi jómadár egy tojást pukkantson ki magából. Szürreálisan aranyos.
A sok Tim azért jó, mert a sziget közepén található egy félkész torony, melynek van egy számlálója. Ez állandóan megy felfelé, feltéve ha etetjük a kisállatainkat, és nekidobáljuk őket a torony aljában lévő fogaskeréknek. Minél több Timünk van, annál gyorsabban megy fel a számláló, és bizonyos határértékeket elérve fog tovább épülni a torony. A végén lesz nagy meglepi, de némileg nyűgnek érződhet a kényszerített várakozás és a monoton dobálózás.
Tehát összeszedtük a megfelelő szobormennyiséget, megnyílt az összes fejezet, letudtuk az utolsó főellenséget is, a történet egész kellemesen lezárult, azonban nincs még vége a mókának. Mindegyik fejezet kap plusz egy pályát, új kosztümökkel, egy második szoborfajtával, és még nagyobb kihívásokkal. Tele van tartalommal a játék, ráadásul nem csak a szobrok utáni kajtatás és tervezés fogja elvenni az időnket, hanem a bénázásból fakadó obszcén kiabálás is, ugyanis az irányítás roppant csúszósra sikeredett.
Ez azt jelenti, hogy karakterünk nem fog azonnal megállni, miután elengedtünk az irányító gombokat, hanem még siklik egy kicsit előre, illetve indulásnál is kell néhány század másodperc lassú csúszkálás, mielőtt sebességbe kapcsolnánk. Ezeknek hála igencsak könnyű eltéveszteni a platformok közötti ugri-bugrit, ráadásul a kamerakezelés, még rontja is az esélyeinket állandó forgolódásával, dőlésével, visszarántásával.
Én értem a célt, az pedig a főszereplő központban tartása lenne, de amikor egyszerre akar többfelé fókuszálni a kamera, akkor bizony kaphatunk olyan nézetet is, ahol semmit sem fogunk rendesen látni. A lépcsőknél pedig egy bug miatt, ha ugrálnánk, akkor a kamera nem követi a karaktert, aki így kipattog a látószögből. A platformokon történő hiba, általában egy feneketlen lyukat jelent számunkra, elbukva így egy potenciálisan fontos kosztümöt a szoborszerzéshez.
A második nagy baj a játék kriptikus mivolta miatt van. Nem igazán közöl velünk túl sokat a rendszer (pedig van magyar felirat, juhé), pedig a főellenségeknél igencsak fontos volna, ugyanis ilyeneknél három szobrot is lehet szerezni harci stílussal. Na de mi az a harci stílus? Itt csak tippelni tudok; úgy vettem észre, hogy háromféleképpen lehet mindegyik főellenséget megsebezni. Három bevitt találat után egyébként is nyerünk, de ha teszem azt az egyik sebzést valami támadó kosztümmel követjük el (például lövés), a másikat ráugrással, a harmadikat pedig az aréna manipulálásával (oszlop ráborítása a főellenre), akkor kapunk három szobrot a végén.
Ezek mellett a történetmesélés ugyancsak minimálisan felvilágosító. Képeken keresztül történik a narráció, ami alapjáraton nem rossz, és egyedül Balan beszél aktívan, ő is halandzsanyelven. Főszereplőinkről szinte semmit sem tudunk meg, a megmentendő karakterekről pedig a főellenfél harcok előtt kapunk némi infót. Kissé elkapkodottnak, és erőltetettnek érződik helyenként. Az irányítást is jobb játék megkezdése előtt feltérképezni, ugyanis az sem feltétlenül intuitív, annak ellenére, hogy csupán pár gombot használ a játék. Például a menü felhozása a középső egérgombbal történik; az "Escape" használata túl "mainstream" gondolom.
A harmadik probléma a kosztümökkel van. Hiába található több mint 80 ezekből, nagyrészük vagy használhatatlan, vagy pedig felesleges. Van például a legelső fejezetben összeszedhető malac, illetve a kilencedikben található döngölő robot. Mindkettő ugyanazt csinálja: ugrás közben kicsit lebegnek, majd az akciógomb újra lenyomásával a földre seggelnek, szétzúzva törhető kockákat maguk alatt. Azonban a robot a fém- és jégkockákat is szét tudja kapni, míg a malac csak a kőből készülteket.
Így nagyon hamar ki tudjuk válogatni a legerősebb, legjobb ruházatokat, hogy azokból többet felhalmozzunk, mert a csúszkálás és a pániknyomogatás közben simán el lehet veszíteni nem egy kosztümöt. Elég szomorú, hogy az irányítás ilyen bajosra sikeredett, mert a prezentáció nagyon találó. A grafika mesés, színes, stílusos, jól adja a különféle helyszínek mögött megbújó jót és rosszat is, még ha a szereplők inkább tűnnek karikatúráknak.
Azonban a zene, itt van a kincs elrejtve. A muzsika megfog, megtart és nem enged el; ezt jó esetben a játékmenetnek kellene megtennie, ami sajnos, a már említett problémák mellett, nem éppen a legizgalmasabb, ám a zeneszámok mégiscsak megragadóvá tették a hangulatát az egész Csodavilágnak. Egy-két felvételt leszámítva mindenhol varázslatos melódia szólt a hangfalamból, ráadásul musical kompozíciókat is lehet hallani a fejezetek végén, habár ezek eléggé ismétlődőek sajnos a tánc pedig, melyet a szereplők ezek alatt lejtenek... khm inkább felejtősek.
Érdekes kérdés, hogy mennyire fogják értékelni a kihívást a gyerekek, melyet ez a játék nyújt, hisz végső soron, nekik készült. Nem egy nehéz alkotás, alapjáraton, azonban az irányítás és a kamerakezelés hiányosságai sok fejfájást fognak okozni. Így számítsunk repkedő egerekre és káromkodásokra csemeténk szájából. Meg a mienkből is, ha mi is kipróbálnánk. Arról nem is beszélve, ha 100%-osra akarjuk teljesíteni a játékot, akkor aztán kössük fel a gatyát és az előkét, ugyanis Balan legnehezebb (és legidegesítőbb) erőpróbáiból sok lesz az utolsó pályákon. Ezeknél hab a tortán, hogy nem lehet azonnal újrapróbálni őket, hanem be kell fejezni az adott pályát előtte, majd az egésznek újra neki kell futni.
Szerencsére a demó ingyen elérhető, mindenképpen adjunk egy próbát a Balan Wonderworld-nek, mielőtt kifizetnénk az ijesztően borsos árát. Nekem az élmény, végső soron, pozitív volt, hiába a rengeteg frusztráció. A monoton játékmenetet a prezentáció teszi színessé, az irányítás nehézségét a siker ellensúlyozza. Kár, hogy mindez kevés ahhoz, hogy egy maradandó alkotással gazdagodhassunk.
Balan Wonderworld / Tesztplatform: PC
egynek jó...- Stílus: Platformer
- Megjelenés: 2021. március 26.
- Ár: 20.750 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Zseniális muzsika
- Kellemes, hangulatos látványvilág
- Csúszkáló irányítás
- Gyenge kamerakezelés
- Rengeteg kosztüm értelmetlen, használhatatlan
- Minimális információátadás