Assassin's Creed: Bloodlines teszt

2010. január 03.
73.6111
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Maniac profilja, adatai
Maniac
Mostanában szinte özönlenek a PlayStation kis hordozható masinájára a nagyobb, már bejáratott nevek miniatürizált verziói, amelyek nem a nagy testvérek folytatásai, esetenként mondhatni kiegészítései. Emlékezzünk csak a kiválóan sikerült Little Big Planet-re, vagy éppen a MotorStorm: Arctic Edge-re, amelyek mellé most odatehetjük a polcra az Assassin's Creed franchise alapján elkészült Bloodlines-t is, ami tulajdonképpen nem más, mint az első nagy epizód amolyan kis folytatása. Kijátszása egyáltalán nem kötelező azoknak, akik bele akarnak vágni a második epizódba, hiszen semmilyen összekötő vagy egyéb szerepe nincs a programnak, a fejlesztők csak szimplán elhatározták, hogy a Sony kis gépére továbbgondolják Altair kalandjait, és nem egy az egyben lemintázzák az első részt. Hogy bölcs döntés volt-e, azt hamarosan kiderítjük, mindenesetre a játék tipikus esete annak, hogy valakinek vagy nagyon, vagy egyáltalán nem tetszik valami, az Assassin's Creed: Bloodlines esetében ugyanis középút nincsen.

/>
Assassin's Creed: Bloodlines teszt - 2. kép

Mivel egy történeti folytatásról beszélünk, a sztoriban ne várjuk azt, amit már ismerünk. Az első nagy alkotás ismerete természetesen elengedhetetlen a PSP-s Assassin's Creed kijátszása előtt. A helyszín jelenleg Ciprus, hősünk, avagy Altair pedig úgy tudja, hogy itt még akad néhány Keresztes lovag, akit érdemes lenne orvul levadászni, és egy titkos tárgyra is nagyon fáj a foga, amit minden áron szeretne birtokában tudni. A nagy kalandra magunkkal visszük az első epizódból már jól ismert Mariat is, amit nagyon hamar meg is bánunk majd. Az alábbiakban aki azt várja, hogy komolyabb párhuzamokat vagy különbségeket fog hallani a Bloodlines és az első nagy epizód között, az egy kicsit téved, hiszen bár azért felemlegetjük a régi nagy öreget, összehasonlítani a kettőt - folytatás ide vagy oda - elég nagy vétek, hiszen sem a harcrendszer, sem a játék egésze nem az az Assassin's Creed, amit a névtől sokan elvárnának. Ennek ellenére mégsem nevezhető rossznak a késztermék. Lássuk, hogy miért!

Assassin's Creed: Bloodlines teszt - 3. kép

Bár egy alapjaiban mediterrán helyszínen vagyunk, a szabadon bejárható városrészek, amelyeket jellegzetes kapuk választanak el egymástól, szinte semmiben sem különböznek a már jól ismertekhez képest. Magyarul ez annyit jelent, hogy találkozni fogunk óriási csupasz házakkal, amelyeket könnyedén megmászhatunk, a szűk sikátorok és a nagy terek mellett pedig így egy második szinten, az épületek tetején is könnyedén közlekedhetünk, ugrándozhatunk. Ismét a világosabb színek lesznek az uralkodóak, a megfigyelési magaslatokat megmászva pedig beláthatjuk az egész várost, hogy onnan nyaktörő ugrással egy szénakazalban landoljunk. Az élmény hasonló, mint a nagy testvér esetében volt, bár más sajnos már kevésbé, hiszen az első negatívum, ami felüti a fejét, hogy az utcák eszméletlenül kihaltak, szinte már ordítanak a tömegekért. Bár területeink sem olyan nagyok, mint az első Assassin's Creed esetében voltak, tömeggel sajnos így sem fogunk nagyon találkozni. Azonban sajnos nem ez az egyetlen negatívuma a programnak.

Assassin's Creed: Bloodlines teszt - 4. kép

Kezdjük rögtön az én nagy szívfájdalmammal, avagy az irányítással, amely minden objektivitás elvesztése után is borzalmasnak nevezhető. Bár a joystick használatával elég ügyesen tudjuk navigálni hősünket, az irányítás egyértelműen összecsapott, olyan, mintha az illetékesek túl sok felesleges opciót szerettek volna belesűríteni a PSP szerény gombkiosztásába. Maga a futkározás még nagy vonalakban el is menne, a harcrendszer sem sikerült túl rosszra, azonban a játék mondhatni egyik legfontosabb része, avagy az ugrándozások és az akrobatika eszméletlen rosszul lett kivitelezve. Az majdhogynem még rendben is van, hogy a sokszori nagy sietségben rossz felé ugrunk, és mondjuk több emeletnyi magasságból lezuhanunk, de ha éppen egy kisebb seregnyi lovaggal a hátunk mögött próbálunk meg elmenekülni, és a borzalmas irányítás miatt képtelenek vagyunk felugrani egy ablakpárkányra vagy egy kiszögellésre, amelyet megmászva eltűnhetnénk az őrök elől, akkor már kissé megszorongatjuk a kis konzolt, de úgy, hogy az súlyos ropogásban nyilvánul meg.

Assassin's Creed: Bloodlines teszt - 5. kép

Ha már feljutottunk a házak tetejére, akkor sem mindig rózsás a helyzet, hiszen még onnan leugrani, vagy esetleg átszökkenni egy másik tetőre sem mindig túl egyszerű, hiszen főhősünk jobban szeret inkább leesést szimulálva megkapaszkodni az adott objektum szélén, mintsem a szél szárnyain átreppenni egy másik helyre. Szomorú, és egyben idegesítő, hiszen józan ésszel is sokkal normálisabb, és nem utolsó sorban egyszerűbb irányítást is kitalálhattak volna hozzá az illetékesek, felesleges volt ennyire túlbonyolítani. A kiszögellésekre ugrálást például felesleges volt két gombra kiosztani, míg például a harcrendszeren sem ártott volna finomítani egy kicsit, hiszen láttunk már sokkal bonyolultabb játékokat, sokkal egyszerűbb irányítással működni. Azonban nem csak ez a része sikerült félre a játéknak, hiszen az élmény és maga az egész koncepció is tulajdonképpen elveszett az első nagy epizód óta. Mindez viszont lesz akinek nem éppen negatívumként fog visszaköszönni, pláne akkor, ha a túlzott lopakodást nem szerette az első epizódban.

Assassin's Creed: Bloodlines teszt - 6. kép

Az Assassins Creed: Bloodlines ugyanis inkább lett egy hátsó nézetes akciójáték, mint egy lopakodós, megfontolt program, hiszen bár fontos szerephez jut majd a lopakodás is, valamint az akrobatikus mutatványok, egyéb ügyességi részek, az akció, a kardozás, és egyebek sokkal nagyobb szerephez jutnak. Ennek ellenére is, küldetéseink többsége természetesen úgy van kialakítva, hogy használjuk rejtett vagy éppen dobótőreinket, és ne csak kardunkkal legyünk nagy legények. Így például feladataink között általában a jól ismert menjünk el ide vagy oda, ott lopakodjunk el a célszemélyig, majd azt tegyük el láb alól, és közben vagy mészároljunk le mindenkit, vagy olyan csendben legyünk, amennyire csak tudunk, és végül érkezzünk vissza a biztonságot jelentő négy fal közé. Ebből az ördögi körből sajnos képtelen szabadulni a Sony hordozható masinájára írt Assassin's Creed, ennek fényében, valamint a történet sablonosságát tekintve is, kissé unalmas lesz a végeredmény, valamint szerény véleményem szerint a játékmenetet tekintve sem sok hasonlóságot mutat az első nagy epizóddal, hiszen míg ott azért valóban számított valamit a rejtőzködés és a lopakodás - itt is el tudunk bújni, illetve papnak álcázni magunkat, de feleslegesen -, addig a Bloodlines betöltése után elsősorban az akción lesz a legnagyobb hangsúly, és azt sem mindig orvul, hanem a legtöbbször szemtől szemben ejtjük majd meg.

Assassin's Creed: Bloodlines teszt - 7. kép

A viszonylag rövid és monoton kampány mellett ugyanakkor bevállalhatunk mellékküldetéseket is - felépítésük szinte megegyezik a főküldetésekével -, sőt, a pályákon elszórva találhatunk majd fejlesztésekre beváltható pontokat is. Nyilván az upgrade opció beépítése sovány vigasz a - nevezzük így - kissé más játékélmény, valamint a semmitmondó kampány mellett, de azért érdemes lesz meglátogatni az opciót, hiszen sebzésünket, lopakodásunk gyorsaságát, valamint egyéb hasznos funkciókat is fejleszthetünk, amik azért elég hatékonyak lesznek a harcban, ahol a legtöbbször csak ütjük-vágjuk az ellenfeleket, de ha ügyesek vagyunk, még kombókat is előcsalhatunk. Akit már lesokkolt egy kicsit a "megmásult" játékmenet, és elszörnyülködött az irányítás egy részének hiányosságain, akkor azoknak most jön az igazi kegyelemdöfés, ugyanis ennyire csapnivaló szinkrongangokat és zenéket már régen hallottam játékban, és most PSP-s szinthez viszonyítok. Nem tudom, hogy direkt lett-e ilyen, amilyen, de Altair hangja borzalmas, olyan akcentusa van, hogy hallgatni is rossz, ennek fényében pedig ki lehet találni, hogy a mellékszereplők milyen teljesítményt nyújtanak. Borzalmasat!

Assassin's Creed: Bloodlines teszt - 8. kép

Hangok terén tehát teljesen elbukott a program, azonban van két igazán nagy erőssége, amit így a cikk végén muszáj kiemelni. Az egyik nem más, mint a kinézet, hiszen ha másra nem, a grafikájára igazán büszke lehet az Assassins Creed: Bloodlines. Bár a városok üresek, PSP-s szinthez az átvezetők, valamint minden egyéb más is pazarul néz ki. Én személy szerint éppen ilyen kinézetet vártam tőle, így ez teljes mértékben kellemes csalódás volt a sok negatívum után. A másik pozitívuma a programnak viszont nem egy amolyan kézzelfogható dolog, hanem éppen ellenkezőleg. Ez a hangulat lenne, amely bizony a Bloodlines esetében is abszolút a helyén van. Altair bőrébe bújni PSP-n, mondjuk egy hosszúra nyúlt vonatút alatt, vagy éppen a suliban, természetesen óriási, sőt mi több, elmondhatatlan élmény, amit feltehetően csak az ért meg, aki már játszott a nagy előddel, és az kellőképpen elvarázsolta. Ha már ott érezted a bizsergést, akkor a PSP-re írt Assassin's Creed is teljes mértékben elkápráztat majd, sőt, megeshet, hogy annyira rabul ejt, hogy a fentebb említett negatívumokat is hajlamos leszel elnézni neki. Kellő türelem mellett, elsősorban hangulata miatt ugyanis egy óriási alkotásként könyvelhetjük el a játékot, de ha finnyás vagy, és zavarnak ezek a - sokak szerint - apróságok, messze kerüld el a programot. Mindenki másnak viszont - főleg Altair fanatikusainak - kötelező játék, hiszen nincs is annál nagyobb élmény, mint egy Nyelvfilozófia előadáson orvul hátba támadni néhány Keresztes lovagot. Jól mondom?

#tv#

Assassin's Creed: Bloodlines / Tesztplatform: Sony PSP

egynek jó...
  • Stílus: TPS
  • Megjelenés: 2009. november 17.
  • Ár: Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • hangulatos
  • szép
  • Altair újra itt van
  • csak kívülről az, ami
  • borzalmas szinkronok
  • rossz irányítás
  • Hang
    3
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    5
  • Hangulat
    9
6.3
9 hozzászólás

Shade

15 éve, 5 hónapja és 14 napja

marco írta:
Az Assassins Creed I és II között.
Az tök komoly.

válasz erre

marco

15 éve, 5 hónapja és 14 napja

Shade írta:
Ez most akkor az első assassin's creed elött, vagy után játszódik? Vagy csak egy alternatíva.
Az Assassins Creed I és II között.

válasz erre

Shade

15 éve, 5 hónapja és 14 napja

Ez most akkor az első assassin's creed elött, vagy után játszódik? Vagy csak egy alternatíva.

válasz erre

Vendég

15 éve, 5 hónapja és 14 napja

Nekem hatalmas csalódás ez a game. Sokkal többet vártam. Nem tudom, a Chinatown Wars óta van egy szint, amit szeretnék visszakapni psp-n (is).

válasz erre

Shadow

15 éve, 5 hónapja és 17 napja

PSP-hez képest szerintem egésszen jo a grafja
(kicsit prince of persiás röhögő smiley)

válasz erre

marco

15 éve, 5 hónapja és 18 napja

Nekem maga az AC2 is csak ideig óráig volt érdekes. Kb 10 óra játék után meguntam. Nem tudom, ez mennyire kötne le...

válasz erre

Yoyo

15 éve, 5 hónapja és 18 napja

Nagyon kíváncsi lennék rá, milyen lett, sejtettem hogy az irányításon fog bukni az egész, és a cikk csak megerősítette a dolgot. A zene ennyire rossz? Úristen, a nagytestvérekben Jesper Kydd zenéi adják a hangulat nagy részét, ha ezt itt tényleg elszúrták, akkor az komoly probléma.

válasz erre

Marduk

15 éve, 5 hónapja és 18 napja

De rossz lehet a hang és a zene szomorú smiley ezt se fogom kipróbálni.Ment az öt mosolygó smiley

válasz erre

[Tiltott felhasználó!]

15 éve, 5 hónapja és 18 napja

[Tiltott felhasználó!]

Assassin's Creed: Bloodlines
nincs ár
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja