Assassin's Creed Origins teszt

Nem is csigáznék tovább senkit, el kell ismernem mindjárt az elején, hogy ami jó, az jó: A legújabb Assassin's Creed ismét egy szórakoztató és hangulatos játék lett, amelybe ezúttal láthatóan beletették a szívüket Ubisofték. Mindenképpen az utóbbi évek legjobban sikerült AC-része, és ha még egy kicsit több újítást bevállalnak, akkor akár még többről is szó lehetne.

Történetünk ezúttal az Assassin-rend megalapításának idejére kalauzol el minket. Főhősünk Bayek, egy igazi régi vágású harcos, aki Egyiptom uralkodójának védelmére esküdött fel.

Átlagos hajnali életkép a falubálból.

Örvendetes, hogy kifejezetten mélyen kidolgozták őt: tragikus háttértörténete, szarkasztikus, olykor sötét humora és másokkal való törődése mind-mind elősegítik, hogy szimpatizáljunk vele, és hogy érdekeljen minket a sorsa. Simán mérhetjük őt Ezio Auditorehoz vagy Edward Kenwayhez is-nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem ők voltak a kedvenceim.

Fontos szereplő még Aya, Bayek szerető felesége, aki maga is harcos, de nem csak a közvetlen főszereplők sikerültek jól. A mellékkarakterek ugyanúgy érdekesek lettek, és ismét vannak köztük egészen híresek is, mint például egy bizonyos Julius Caesar, vagy a szépséges Kleopátra.

Az új helyszín, Egyiptom, szintén egyfajta főszereplőként funkcionál, hiszen nagyon jó kis alaphangulatot ad, és és egyszerűen hibátlanul néz ki. Az utóbbi részek városai is látványosak voltak, de már egyre kevésbé estünk hanyatt tőlük, Egyiptom azonban visszahozta azt az érzést, amit anno az első résznél éreztem: hogy ez egy csodás helyszín lesz bármilyen kalandra.

Ez itt tutira Miami.

Nem teljesen mondható ez el sajnos az újfent előkerülő, kötelező jelleggel megjelenő modern kori szekvenciákról, amelyek most is kicsit elnagyoltak, hogy ne mondjam feleslegesek lettek. Komolyan mondom, hogy szerintem a fejlesztőknek sincs kedvük ezekhez, csupán szükséges rosszként funkciónálnak, így fogják össze a számtalan iterációt. Értem is a koncepciót, de szerintem érdemes lenne az abszolúte minimumra redukálni ezeket a betéteket, sőt, tőlem akár el is hagyhatnák őket, hiszen csak a kizökkentésre jók.

Persze azért a modern kori betétek kevesek ahhoz, hogy elrontsák az élményt, amit az Ubisoft-féle Egyiptom óriási bejárható területei, változatossága ad nekünk. Már akkor sem járunk rosszul, ha csak turistáskodni és kicsit tevegelni nézünk be az Origins világába. Csillagos ötös!

Azért óva intenék mindenkit a szimpla barangolástól, hisz a történet is teljesen jól sikerült (többnyire), és szerencsére ugyanez igaz a mellékküldetésekre is. Érdekes kis sztorik, szinte mindegyik, segítségükkel tényleg úgy érezhetjük, hogy egy tőlünk függetlenül is élő, lélegző világba csöppentünk.

Dárdás Pali és barátja.

Az egyikben például egy gladiátorral kell megismerkedjünk, akiről egyre inkább kiderül, hogy neki is érző szíve van, kidolgozott karakter. Az egyetlen nagyon kicsi panaszom csupán annyi lenne, hogy az átvezető animációk valahogy észrevehetően kevésbé szépek, mint a főküldetésekben, kissé mintha élettelenebbnek tűnnének a karakterek, de ez sem zavaró egyáltalán, és el tudom képzelni, hogy csak a sokat látott teszternek tűnik fel.

A játékmenet ezúttal is a megszokott elemekből tevődik össze. Épületekre mászunk és ugrálunk közöttük (vagy épp le róluk), lopakodunk, rejtőzködünk szalmabálákban, bozótosokban, stb. E téren nem sok újat mutat fel az Origins, de kicsit azért frissítettek a régi formulán, ami jól is áll a programnak.

A harcrendszer viszont szerencsére már nagyobb mértékben megújult, ezúttal jobban hasonlít a Dark Souls-ra vagy az Arkham-sorozatra. A teszt, ahogy tőlem már megszokhattátok, a PS4-verzióból készült, itt a támadásokat az RB/R1 lenyomásával indítjuk, az RT/R2 lenyomásával pedig megtörhetjük az ellenfél védelmét. El is hajolhatunk persze a támadás elől, ezt is egyszerűen, egyetlen gomb segítségével érjük el. Ha két támadógombot egyszerre nyomjuk le, akkor speciális, látványos támadást, és kivégzést hajt végre Bayek barátunk. Könnyen megtanulható, nagyon játékosbarát rendszer.

Azt hiszem, ez a kilátás megfelelő lesz az esti randira.

Fegyverből igencsak sok féle-fajta áll rendelkezésünkre, és nem csak a kinézetük változik, hanem szerencsére a tulajdonságaik is, így meglehetősen sokféleképppen küzdhetünk meg az ellenfelekkel. Ne feledjük azért, hogy az elsőszámú és leghatékonyabb fegyverünk továbbra is a lopakodás lesz. Bármennyire is élvezetes közelharcba bonyolódni az őrökkel, azért sokkal jobb érzés árnyékként elvégezni egy egész küldetést, ez az igazi sava-borsa most is a játéknak.

Néha már detektívmunkát is végeznünk kell, újabb és újabb nyomokat találnunk, hogy megnyíljon előttünk a továbbjutás lehetősége. Sok esetben az ilyen típusú feladatok segítségével derül fény arra is, hogy pontosan kit kell eltennünk láb alól-igaz ez mindenekelőtt a mellékküldetésekre, ahol talán kicsit túl sokszor is bukkan fel a nyomozós rész, ezek úgymond külön kis játékok a nagy játékban.

Meg kell említenünk, hogy néhány aspektust egészen bátran kölcsönzött az Ubisoft más címekből, egészen pontosan a The Witcher 3-ból vagy a Far Cry-ból, így az igazat megvallva alapjában véve nem ez a világ legegyedibb játéka, ez viszont jottányit sem von le az értékéből. Egész végig szórakoztató és élvezetes marad, ami egy 30+ órás játéknál több, mint puszta dícséret.

Észreveszitek a képen a rejtekhelyet?

Az Inventory-rendszer sem szégyell a jobbtól tanulni, nevezetesen a Destiny-től. A fegyvereket és különböző felszereléseket előfordulásuk gyakorisága szerint rangsorolja, régi dolgainkat pedig eldobhatjuk, vagy eladhatjuk nyersanyagért cserébe. Jól illik ez a rendszer az AC-hez, és a menü is jól néz ki, nyoma sincs már az Unity vagy a Syndicate kaotikus felületeinek.

A merényletek vagy az erődök úgymond elfoglalása, jobbanmondva az erre való felkeszülés az, ami egy kicsit a Far Cry-ízű. Egy gomnyomással segítségül hívjuk Senu-t, a sasunkat, akit irányítva berepüljük a kérdéses objektumot, megszámoljuk az őrőket, stb. Szintén jól működő dolog, nem kell bántani ezt sem azért, mert nem teljesen eredeti.

Természetesen pénzt, egyiptomi drachmát is gyűjthetünk a játékon belül, ezen menő ruhákat, miegymást vásárolhatunk, akár meglovagolható, legendás hátasokat is, mint például egy unikorist. Ez lehet, hogy nem igazán hasznos, hisz a térkép hemzseg a megülhető állatoktól, de poénnak egyáltalán nem utolsó.

Áááh, szóval itt hagytam a kardom!

Amint az mostanában egyre több játékban lehetséges, valódi pénzünket is költhetjük, de nyugalom, ez szinte teljesen felesleges, az Origins elég nagylelkűen bánik velünk ahhoz, hogy ez nélkül is mindent megszerezhessünk, ami szükséges és lehetséges.

Optimistán tekintettünk az új Assassin's Creed részre, és mint azt láthatjátok, meg is hálálja bizalmunkat. Ez az a vérfrissítés, amire a sorozatnak már évek óta szüksége volt. Nem szégyellt tanulni más címektől sem, a korábbi iterációk hibáiból sem, az eredmény pedig egy hosszú időre minőségi szórakozást kínáló játék lett. GC-s szavajárással élve: a polcon a helye!