Assassin's Creed Odyssey teszt

2018. október 01.
74.6571
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
adriano profilja, adatai
adriano
A legújabb Assassin's Creed nem teljesen az, amire a franchise hallatán elsőre eszünkbe jut. Nem pusztán folytatás, nem is az előző, végre-valahára jól sikerült rész, az Origins újracsomagolása, amire talán néhányan számítottak. Úgy tűnik, hogy az a rész csak a kezdet volt azon az új úton, amin a sorozat elindult. Az Odyssey még merészebben keveri a stílusokat, és még hangsúlyosabban nyílt világú RPG-vé alakítja az AC-t. Működik a dolog? Szerintünk igen!
Advertisement


Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem az ókori Görögország nagyon király helyszín. Meg is örültem, amikor megtudtam, hogy az új AC-iteráció itt fog játszódni, hiszen nem csak történelmileg érdekes ez az időszak, hanem látványos helyszíneket és hangulatos csatákat, harcokat is kínál. Legalábbis ebben reménykedtem, és úgy érzem, hogy nem is ért csalódás.

Történetünk nagyjából Kr.re 430 körül veszi kezdetét. Főhősünket mi magunk választhatjuk meg, legalábbis kettő közül: Az egyik lehetőség Alexios, a másik Kassandra, azaz értelemszerűen nyomulhatunk női karakterrel is. A közös bennük annyi, hogy testvérek, és mind a ketten a híres-hírhedt spártai Leonidász leszármazottai.

Tüzes a menyecske, annyi szent.

Tüzes a menyecske, annyi szent.


Jól fontoljuk meg, hogy kit választunk, mert a későbbiekben ezen már nem fogunk tudni változtatni. (Én egyébként Kassandra mellett döntöttem, valahogy érdekesebbnek tűnt a kicsit tipikus fizimiskájú Alexiosnál.) A lényegen persze nem változtat, hogy kinek a bőrébe bújunk, környezetünk néha másképp reagál az egyik karakterre, mint a másikra tenné, de maga a sztori túlnyomórész ugyanaz marad.

Szerintem ne spoilerezzünk, legyen elég annyi, hogy hősünk gyerekkora nem is indulhatna nehezebben. Valahogy aztán mégis megerősödik, igazi harcossá válik, és még arra is lehetősége nyílik, hogy megtudja, ki is ő valójában, és fontos-e egyáltalán az ő létezése...igazi ógörög melodráma, nemde?

De szép sas vagy, Sanyi!

De szép sas vagy, Sanyi!


Ha már AC, természetesen néha-néha a modern világba is kitekintünk, de ezek a részek korántsem annyira hangsúlyosak, mint az eddigi részekben, inkább csak egy keretbe foglalják az egészet. Rajtuk keresztül jövünk rá, hogy az Origins közvetlen folytatásába csöppentünk, mivel a mai korban ugyanazokkal a karakterekkel szembesülünk, akiket ott is megismerhettünk. Kassandra (vagy Alexios) már az elején bizonyítja, hogy igazi bajkeverő, úgyhogy nagyon hamar belekóstolhatunk a harcrendszerbe.

Erről leginkább annyit érdemes tudni, hogy nem igazán változott az Originshoz képest, PS4-en például ugyanúgy a felső gombokkal kell leggyakrabban operálnunk. Az ütközetek levezénylése sokat egyszerűsödött valamelyest, pedig már ott sem volt túl bonyolult. Ellentámadás helyett legfőbbképp az elugrálásra kell koncentrálnunk, ha sikerül, akkor már be is vihetjük a sebzést. Igazából kifejezetten kevés kihívást tartogatnak ezek az akciórészek, kivéve ha két-három szinttel magasabb ellenfél jön szembe, mert az viszont pillanatok alatt könyedén elintéz minket.

Kikötők, azok a rég volt szép idők.

Kikötők, azok a rég volt szép idők.


Még szerencse, hogy nyilván mi is tudunk fejlődni, úgyhogy előbb-utóbb bárki száját játszi könnyedséggel kenhetjük el. Három skill-fa képében jelennek meg a tanulási lehetőségeink: a Harcos, a Vadász és az Bérgyilkos. Maguk a képességek egyébként változóak aszerint, hogy Kassandrával vagy Alexios-szal toljuk, úgyhogy időmilliomosok akár mindkettővel is kipörgethetik a játékot. Az Ubisoft ezt javasolja, de én személy szerint úgy éreztem, hogy egy karakterben is épp elég variációs lehetőség lakozik, csak emiatt felesleges még egyszer nekiállni.

Akárcsak az Origins, az Odyssey is igyekszik rávenni minket, hogy minél többet kutakodjunk, lootoljunk, mert szinte minden zegben-zugban értékes cuccokra -vagy épp pénzre, stb.- bukkanhatunk. Az összegyűjtött dolgokból aztán továbbiakat készíthetünk, és tényleg igazán egyedi főhőst hozhatunk létre, köszönhetően a sokféle ruhának vagy fegyvernek. Érdekes viszont, és külön pozitív, hogy a felfedezési vágyat mégsem a megtalálhazó jóságok hozzák ki belőlünk, hanem maga a kíváncsiság. A világ ugyanis tényleg olyan látványos és változatos, hogy magunktól is kedvünk támad barangolni, nagy elismerés ezért a készítőknek.

A lentiek rosszban sántikálnak, de én is.

A lentiek rosszban sántikálnak, de én is.


Merthogy az ókori Görögország bizony tényleg hatalmas. Rengeteg kis bejárható szigetből tevődik össze, mi pedig gyalog, lóháton és hajóval fedezhetjük fel. Egyedül magával a grafikai megjelenítéssel kapcsolatban merültek fel bennem felemás érzések. Tény és való, hogy szép a játék, de hogy az Origins-hoz képest semmit sem fejlődött, az egészen biztos. Sőt, ki merem jelenteni, hogy még némi visszalépés is érezhető, de félreértés ne essék, tényleg nem rossz a látvány, és a dizájn, a hangulat elég rendesen kárpótol.

Ráadásul ez a nagyfokú kidolgozottság nem is csak a környezetre érvényes, hanem nagy-nagy örömömre a karakterekre is. Jól megírtak, érdekesek, élettel teliek, nekem sokkal jobban tetszettek, mint az eddigi részek szereplői, pedig már az Origins főhőse is kedvelhető figura volt. A párbeszédek is kitűnőek, gyakran poénosak is, ráadásul funkciójuk is van. Eldönthetjük, hogy kinek mire milyen választ adunk, így építgetve a kapcsolatainkat és sok esetben magát a történet alakulását is.

Szerintem Lara Croft egyik őse a csaj.

Szerintem Lara Croft egyik őse a csaj.


Cselekedeteinken ugyanúgy sok múlik. Mindennek tetejébe ezúttal nem is vagyunk semmilyen rend részesei, úgyhogy gyakorlatilag bármit megtehetünk, nem igaz? Szerencsétlen járókelőket akarunk zaklatni, meglopni? Megtehetjük! Mármint elég unszimpatikus húzás lenne, de megtehetjük. Maximum ha nagyon rosszul viselkedünk, akkor GTA-szerűen körözést adnak ki a fejünkre, nekünk pedig vagy el kell bújnunk a ránk vadászó zsoldosok elől, vagypedig eltennük őt láb alól. Utóbbit úgy is megtehetjük, hogy hozzá sem érünk, csak mondjuk elcsaljuk valami veszélyes helyre, ahol elintézi helyettünk a természet, vagy más rosszarcúak.

Lehetőségünk van akár romantikus szálakba is bonyolódni, akár a saját nemünkkel is, ami eléggé meglepő és bevállalós húzás, főleg, hogy egy blockbuster címről beszélgetünk. A dialógusok megoldása különben kicsit fura, mindenki angolul beszél, erős görög akcentussal. Többektől hallottam, hogy sokkal jobb lenne ha ógörögül rizsáznának, hát nem is tudom, nekem nem nagyon hiányzik, nem zökkent ki így sem. A szinkronszínészek közt akad gyengébb is, de túlnyomórészt teljesen rendben vannak, főleg a fontos karakterek, akik között ismét találhatunk történelmi nagyságokat is.

Naplemente, hajó, romantika.

Naplemente, hajó, romantika.


Mint a bevezetőben utaltam rá, az Odyssey mondhatni szakít a régi formulákkal. Lopakodós akciójátéknak már jószerivel egyáltalán nem nevezném, de azért azok se csüggedjenek, akiket épp azok miatt a részek miatt érdekelne a dolog. Való igaz, hogy szerintem érdemes inkább a face-to-face ütközeteket előnyben részesíteni, de azért mégis a konfliktusok legtöbbje megoldható rejtőzködve, óvatosan is. Arról van szó csupán, hogy láthatólag már a készítők sem ezzel a lehetőséggel foglalkoztak igazán.

Ők most sokkal inkább a felfedezés örömét, magát a világot helyezték előtérbe. A barangolás élményét elősegítendő ki is kapcsolhatjuk a különféle indikátorokat, jeleket a térképen, hogy mindent magunknak kelljen felkutatnunk. A menüben még le is írják, hogy szerintünk így érdemes játszani az Odysseyt, s bár én köszöntem szépen és nem kértem a lehetőségből, jó páran biztosan örömüket lelik majd benne.

Hogy bírja el azt a buzogányt?

Hogy bírja el azt a buzogányt?


Az elődök alapjaira építkezve, de mégis magához képest egy eléggé új irányba tart tehát az Assassin's Creed-széria, és szerintem jó úton jár. Ismétlem, csak magához képest új az irány, hisz sokszor láttunk már hasonlót felépítést, de egyszerűen annyira jó minőséget kaptunk, hogy igazán elnézhetünk neki néhány hiányosságot. Csak így tovább!

Assassin's Creed Odyssey / Tesztplatform: PlayStation 4

a polcon a helye
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2018. október 05.
  • Ár: 11.499 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Hatalmas bejárható világ
  • Érdekes történet
  • Hosszú játékidő
  • Jó karakterek
  • Grafikailag nem történt előrelépés
  • Néhol gyengébb szinkronhangok
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    9
8.5
8 hozzászólás

fighterlaci

5 éve, 11 hónapja és 5 napja

Én a második rész után nem adtam több esélyt neki, nagyon beleuntam. Ezekkel a "kis" változtatásokkal, amik ebben most jöttek, ismét azt mondom, hogy megveszem. Viszont várok vele pár hetet, sok volt most a jó game, kifogytam! röhögő smiley

válasz erre

Vidoros

5 éve, 11 hónapja és 6 napja

Csak azt sajnálom hogy a jelenkori történetszál nagyon pite már bennük. Pedig szerintem nagyon fontos. De nem nekem csinálják az új AC-ket.

válasz erre

Hentes

5 éve, 11 hónapja és 6 napja

Ez igen komoly pont, nem hittem hogy ilyen jól fog teljesíteni. mosolygó smiley Mondjuk a szinkron engem rohadtul zavarna (előzetesben írtátok hogy milyen ****), meg várok néhány patchet hogy biztos jó legyen.

válasz erre

petrovicsz

5 éve, 11 hónapja és 7 napja

Ez nem lett magyarítva? meglepett smiley Teljesen úgy emlékeztem hogy magyar lesz.

válasz erre

Direktor

5 éve, 11 hónapja és 7 napja

Jó kis kalandnak tűnik, kár hogy már nem bízom a Ubisoftban, még ilyen szép pontszám ellenére sem. szomorú smiley

válasz erre

Patrik94

5 éve, 11 hónapja és 7 napja

Biztos kivárok vele amíg ki nem jön az első néhány patch.

válasz erre

muki

5 éve, 11 hónapja és 7 napja

Kellett is már kicsit módosítaniuk, mert már unalmas volt a formula. Talán most kap egy új lendületet.

válasz erre

Ronalddo

5 éve, 11 hónapja és 7 napja

Szép zsíros pontszám! meglepett smiley

válasz erre
Assassin's Creed Odyssey
11.499 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaManiac profilja