Rendszeresen jókat mulatok azokon a vitákon, amikor különféle játékosok arról próbálják meggyőzni egymást, hogy a Call of Duty mekkora divatjáték, a Battlefield pedig mennyivel jobb és realisztikusabb nála, és aki COD-fanatikus, az bizony egy lúzer, mert a Battlefieldben biztosan kardjába dőlne már az első összecsapások során. Tény, hogy van valóságalapja a fentieknek, de anélkül, hogy megsérteném a DICE sorozatának rajongóit - valóban nincsenek ilyen szándékaim -, jobb ha belátják, hogy a Battlefield sem éppen az a videojáték, amely életben tartana minket a valódi harcmezőn, illetve ami realisztikusan mutatja be a katonai helyzeteket, a járművek viselkedését és így tovább.
Alapesetben ugyanis mindkét széria sajnos egy kaptafára épül már évek óta, így a játékmenetnél gyakran fontosabb a filmszerű élmény, vagy éppenséggel a körítés, a realizmusra pedig ebből kifolyólag már nincs elég idejük a fejlesztőknek, de az is előfordulhat, hogy ők maguk sem akarnak valószerű élményeket közvetíteni a játékosok felé. Mivel valószínűleg már nem csak a Call of Duty-rajongók, hanem a Battlefield fanatikusai is a nyakamra pályáznak - mentségemre szóljon, mindkét sorozatot imádom -, elárulom hogy az ARMA III járt a tesztgépemen, aminek elődei nem véletlenül lettek az utóbbi évek legrealisztikusabb katonai szimulátorai.
Ki volt az a barom, aki leszedte a lánctalpakat erről a rozsdás tragacsról?
A sorozat mögött álló Bohemia Interactive ugyanis a kérdéses sorozattal sosem arra törekedett, hogy lenyűgözze a játékosokat, hogy egy interaktív akciófilmet készítsenek nekik, sokkal inkább arra, hogy valószerű katonai helyzeteket, realisztikus ütközeteket és szimulációt nyújtsanak játékuk segítségével. Az ARMA-epizódok a szimulátoros és a keményvonalas megközelítés miatt sosem voltak olyan népszerűek, mint a fentebb megnevezett és sokkal közérthetőbb pályatársak, ellenben egy fanatikus réteg így is folyamatosan megvásárolta az aktuális részeket, a kiegészítőket és az egyéb tartalmakat, aminek köszönhetően egyre jobbá válhatott a széria, sőt véleményem szerint a második felvonással ért el a csúcsra.
Nemrégiben azonban halkan és csendben befutott a régóta várt és esedékes harmadik rész, amivel még az ősz nagy sikercímei, avagy a Call of Duty: Ghosts és a Battlefield 4 előtt szerettek volna előhozakodni a cseh fejlesztők, ennek pedig sajnos meglett a maga hátulütője is. Hogy miről van szó? Egyszerűen arról, hogy a Bohemia Interactive összecsapta a végeredményt, ami ettől függetlenül is párját ritkítja a színtéren - ilyen összetett katonai szimulátor ugyanis garantáltan nincs még egy -, de úgy érzem, hogy a csehek ennél azért sokkal többre és sokkal jobbra is képesek lettek volna, ha adnak még legalább 2-3 hónapot a projektnek.
Te fuss arra, én meg erre, hátha összezavarjuk!
A legnagyobb problémám például az, hogy az ARMA III-ból egyszerűen kimaradt a kampány. Pontosítanék, a helye megvan, de maga a kampány csak később érkezik majd, méghozzá ingyen letölthető DLC csomagok formájában. Bár elég sokat gondolkodtam rajta, mégsem tudtam rájönni, hogy ez miért is volt érdeke a fejlesztőknek, hiszen így csak magukra haragították a rajongókat, köztük például engem is, hiszen most lett volna időm belefolyni, beleszeretni a kampányba, de később már biztosan nem fogom még egyszer előszedni a játékot, hogy három részletben átélhessem a kampányt, hiába érdekelt volna ez a rész a legjobban.
Mivel azonban a teszt megköveteli, elárulom, hogy minek is kellene lennie a kampányban, amelynek betöltését követően az Égei tenger egyik szigetére látogathatunk el, méghozzá a 2030-as évek közepén, a NATO-erők oldalán, ahol a brit speciális erők egyik katonájaként próbálunk érvényesülni. A katonailag fontos területen egyébiránt seregeink szó szerint óriási ellenállásba ütköznek, így Scott Miller kapitány oldalán az lesz a feladatunk, hogy embereink biztonságát szem előtt tartva megtörjük az iraki erőket, ezáltal győzelemre vezessük a NATO haderőit, hogy mielőbb a birtokunkba kerülhessen a kérdéses sziget, ami esetünkben egy hatalmas, 50 kisebb településsel és rengeteg zöldövezettel rendelkező szabadon bejárható területet jelent, ergo "csak" ettől eshetünk el a három későbbi letölthető tartalom érkezéséig. Felháborító!
Főnök, találtam egy vargányát!
Nem kevésbé felháborító ugyanakkor az is, hogy így mindössze alig van mit tenni az ARMA III-ban, hiszen bár van multiplayer mód, ami szép és jó, de számomra - és bizonyára sokak számára - a sorozat mindig is inkább az egyjátékos összecsapásokról szólt, így a kipróbálásig eljutottam, de Battlefieldhez szokott ingerküszöböm számára túl száraz volt mindez. A multiplayeren felül lehetőségünk lesz ugyanakkor részt venni néhány bevetésen, amik rövidek ugyan, alig 15-20 perc alatt teljesíthetők, de legalább igazi ARMA-élményekkel kecsegtetnek, akárcsak az a néhány pálya, ami a betanítást szolgálja.
Természetesen az alkotás mindettől függetlenül is lehetőséget nyújtott arra, hogy belekóstoljak az ARMA III játékmenetébe, amiről magabiztosan ki merem jelenteni, hogy sokat finomodott és fejlődött az előd óta, de még mindig elég nyers ahhoz, hogy a fentebb említett sorozatok rajongói megkedveljék. A Bohemia Interactive ugyanis a realizmusra törekedvén mindent úgy alkotott meg, hogy valóban úgy érezzük magunkat, mintha egy csatamező kellős közepén, egy igazi katonai helyzetben lennénk, ahol egy találat bizony egy találat, az automatikus regeneráció csak a mesében létezik, a fegyverek pedig bizony rázkódnak tüzelés közben, akárcsak a valóságban.
Szerinted az ott a kertész? Á, ahhoz itt marha nagy a fű!
Az irányítás és a játékmenet tehát az ARMA III-ban sem lett egyszerűbb, sőt mi több, inkább összetettebbé vált, így a csatamezőn rohangálva ezúttal sem tudunk majd egyetlen gombnyomással tüzelni - pláne nem rohanás közben -, hiszen a való életben sem tudunk célozni, ha éppen egy vakondtúrásokkal tarkított mezőn rohanunk át teljes menetfelszerelésben. Mindez természetesen igaz a járművekre is, hiszen a valós katonai helyzetek szimulálásához hozzátartozik, hogy valódi páncélosok, repülőgépek és egyéb harcjárművek is irányításunk alá kerülhessenek, és bár ezek vezérlése nem emelkedik a hardcore szimulátorok magasságába, de így sem fogunk tudni csak szimplán a nyilak nyomogatásával elnavigálni egy több tonnás monstrumot.
Ami a kampány mellett egyébiránt nagyon szemet szúrt még számomra, az nem más, mint a grafika, ami az én gépemen - nem maximális, de a közepesnél jobb beállítások mellett - egyáltalán nem tűnt olyan szépnek, mint amit előzetesen láthattunk az alkotásról, például a cikk körüli képeken. Ezzel számomra komoly csalódást okoztak a fejlesztők, akárcsak olyan apróságokkal, minthogy a részletesség hiánya mellett még a házakat sem tudjuk összedönteni - holott erre mintha ígéret lett volna - hiába is lövünk bele többször néhány rakétát. Hogy mi történhetett a korábban beígért csodaszép küllemmel, magam sem tudom, de az ARMA III ebben a formájában minden lett, csak éppen szép nem.
Közlegény! Ha még egyszer bevilágít az ablakon, katonai szolgálatának hátralévő részét NeHajoljleaszappanért tizedessel fogja tölteni, világos?
Összességében azonban így sincs szívem lepontozni a végeredményt, és meg is mondom miért! Az ARMA III ugyanis stílusában egyedülálló élményt képes nyújtani még ebben a formájában is, és bár a kampánnyal nem kizárt, hogy a kilencven százalék fele is elmozdult volna a végleges értékelés mércéje, de így, ebben az állapotában engem nem tudott meggyőzni úgy, mint közvetlen elődje, ami továbbra is a katonai szimulátorok mesterművének tekinthető véleményem szerint. Természetesen aki rajong a stílusért, az így is imádni fogja, de az a fránya kampány...
A teszt során nVidia GTX 760 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve.
