Anno 1404: Venice teszt

/>Sajnos a tavalyi esztendőben kimaradt a látókörünkből az alapjáték, így elmaradt a teszt és a bemutató is róla, azonban a hozzá készült Venice expanzió mellett sikerült szert tennünk egyre abból is, így néhány sorban nem árt, ha áttekintjük, vajon miből lett a cserebogár! Az Anno 1404 ugyanis nem volt más, mint egy kereskedelemre épülő, komoly menedzselési képességeket igénylő városépítős stratégia, méghozzá a 2009-es év egyik legjobbja. A játékban kis városkánk fejlesztése, bővítése, és egyensúlyának megteremtése mellett komoly figyelmet kellett szentelni a felfedezésre, a szövetségesek igényeinek kielégítésére, de ha szükség volt rá, akkor a háborúskodásra is. A középpontban azonban egyértelműen a kereskedelem - kizárólag hajóval - állt, stílusosan az 1400-as évek eleji körítéssel párosítva. Az adott térképeken sandbox módban képesek voltunk körbehajókázni a végeláthatatlan vizeket, bárkivel szóba elegyedhettünk, vásárolhattunk tőle, a cél csupán az volt, hogy - bármilyen úton - elérjük kitűzött céljainkat.

A játékot elsődlegesen a hangulata miatt zárhattuk rögtön a szívünkbe, de az utolsó apró beállításokig kifinomított kereskedelmi rendszer, illetve a pontos gazdasági menedzsment lehetővé tette, hogy a játékmenetbe is nagyon hamar beleszeressünk. A kampány kimért, fokozatosan adagolt sztorija is biztosan rengeteg fanatikus szívét dobogtatta meg, de a mai napig helyt álló és szemet gyönyörködtető kinézetre sem lehetett panaszkodni, hiszen a már-már mesés, olykor csillogó-villogó makettek vagy animációs filmek szintjével vetekedő megvalósítás is az azonnali vonzódás megteremtéséért volt felelős. Természetesen voltak apró hiányosságai is a programnak, elsősorban talán a többjátékos mód nemlétét lehetett felróni számára, de a hardcore rajongók és a kritikusok további momentumokat is hiányoltak, amelyek kicsit összetettebbé, és mindenképpen jobbá varázsolták volna a végeredményt. Természetesen nagy hibákat így sem vethettünk a szemére, és ami volt, azt is könnyen elfelejthetjük a jövőben, lévén megérkezett az Anno 1404 első kiegészítője, a Venice. Az alábbiakban őt fogjuk kivesézni nektek bővebben.

Aki nem játszott az alapjátékkal, az feltehetően nem sokat ért majd a most következő sorokból, bár feltehetően ők nem is olvasgatják el az expanzió bemutatását. Vessük is bele magunkat rögtön a közepébe, és vizsgáljuk meg először a kiegészítő negatívumait. Kezdjük talán ott, hogy egy minőségi bővítmény belenyúl mindenbe, ami az alapjátékban jó volt, lévén elsősorban ugyebár azt kell erőltetni, amivel korábban sem volt probléma. Nos, a Venice fejlesztői feltehetően másképpen gondolkodnak, ugyanis a játékmenetben szinte semmilyen változás nem érhető tetten. Még egy rendesen összerakott kampányra sem futotta a fejlesztőknek, márpedig Velence témaköre - túl felkapott lett mostanság a város - megfelelő táptalajt biztosítana egy derekas történetnek. Szerencsére egy összefüggéstelen küldetéssorozat azért bekerült a kiegészítésbe, bár ez sovány vigasznak bizonyul az alapjátékban tapasztalt, kiválóan összerakott kampányhoz képest.

A program legnagyobb negatívumait talán ez a két dolog teszi ki, de nyugodtan megemlíthető a módosítatlan, egy cigarettányi időt felölelő töltési idő is, bár ez inkább szőrszálhasogatás. A kinézet, a játék felépítése és struktúrája semmit sem változott az elődhöz képest, így nem is lehetett nagyon mit elrontani vele, bár olyan fájó pontok, mint az újabb épületek, termékek, illetve opciók bevezetése a komoly hiányosságok címszó alá sorolhatók még. Számomra legalábbis óriási szívfájdalmat jelentett, hogy a csodaszép velencei épületeket csak nézegetni lehetett, a stílusukban építkezni viszont már lehetetlen volt, pedig ha már egyszer megalkották a fejlesztők, igazán megengedhették volna a velük történő városépítést. Ha már itt tartunk, akkor megállapítható, hogy egy teljes értékű kiegészítőhöz képest az újdonság is kevés, hiába került bele a többjátékos mód, van aki inkább az egyjátékos élvezetekre hajt, és azok bizony szinte teljesen biztos, hogy csalódni fognak. Ám éppen itt az ideje, hogy félretegyük a negatív oldalunkat, és lássuk a friss dolgokat, valamint a pozitívumokat.

Ami ugyanis frissesség a játékban, az egyben jó és ötletes is. Kezdjük talán az offline frissítésekkel, amelyek között a kémek, illetve a tanácsházak megjelenése bizonyult a legjobb ötletnek. Érkeztek persze újabb hajók, ilyen-olyan díszítőelemek, virágágylások, becsületpont-beváltó lehetőségek, vulkáni szigetek, és egyéb apróságok is, azonban ez a kettő olyan szinten feltúrja a játékmenet alapjait, hogy az már élmény. A kémek segítségével ugyanis lehetőségünk lesz borsot törni az ellenfél orra alá. Saját emberünket beköltöztethetjük a szemben álló városának egyik házikójába, majd nem kevés összeg ellenében megparancsolhatjuk neki, hogy kezdjen el ott rendetlenkedni. Attól függően, hogy melyik társadalmi réteg kuckójába fészkelte be magát, olyan brutális támadásokat leszünk képesek elkövetni vele, mint a futótűz, vagy éppen a mérgezés, amelyekkel nem csak óriási kárt, hanem az ottani lakosság moráljának csökkenését is elérhetjük. Persze nem árt óvatosan bánni a kémekkel, hiszen előbb-utóbb kiszúrhatják ottlétüket, és ha ez megtörténik, akkor akár borulhat minden, amit addig elértünk.

Ugyanakkor nem csak mi küldhetünk ilyen kedves emberkéket az ellenfelekre, hanem ők is ránk, így nem árt odafigyelni, ha hirtelen lángba borulna egy városnegyedünk, holott a lakosság minden igénye ki van elégítve. A másik hasonlóan jó ötlet a tanácsházak megléte, amelyek egyszerűen, de nagyszerűen működnek. Ha általuk ugyanis kellő elismerést szerzünk egy adott szigeten, és megfelelő mennyiségű pénzmagot teszünk le az asztalukra, akkor elkerülhetjük az építkezés mizériáját, illetve a gyarmatbirodalom egyensúlyának megteremtéséig vezető rögös utat, majd rögtön irányítást szerezhetünk a város felett. Persze mindez csak a gazdagok kiváltsága lesz, és nem árt majd figyelni az ellenfélre is, aki szintén előszeretettel vásárolja fel a városkákat, sőt, ha úgy hozza a sors, akár még mi is elveszíthetjük egy ilyen formában már korábban megszerzett település feletti hatalmunkat. Így leírva kicsit úgy tűnhet, mintha egyszerűsödött volna általa a játékmenet, de nem így történt, sőt, meglepően jópofa húzásként értékeljük, ha egyszer megértjük a használatát.

Természetesen direkt a végére hagytuk a legjobb frissítést, avagy a többjátékos mód megjelenését. A multiplayer olyan, amilyennek elképzeljük, mintha bármelyik offline pályát betöltenénk, csak éppen nem a gép, hanem hús-vér, elképesztő intelligenciával rendelkező - a mesterségeshez képest - játékosok ellen küzdenénk. Persze mindez így sokkal nagyobb móka, hiszen felvásárolni egy haver szigetét, vagy felgyújtani a városát, valami elképesztően nagy élmény, de természetesen nem csak gonoszkodhatunk, hanem a kooperatív lehetőségnek hála együttműködésre is lehetőségünk lesz. Az alapjáték kiválóan felépített kereskedelmi és egyéb rendszereinek hála a közös játék valami elképesztően kidolgozott és élvezetes lett, megtehetjük, hogy egyikünk csak erre - például kereskedelemre -, míg másikunk csak arra - például építkezésre - figyel, a diplomáciai döntéseket pedig együtt hozzuk meg. Persze nem ártott volna jobban kategorizálni ebben a részben a lehetőségeket, mert többször is olyan káosz alakult ki a játék közben, hogy a hajbakapás elkerülése érdekében inkább kénytelen voltam kilépni a kooperálásból, mert ha valaki egoistább a másiknál, máris bukott a menet, elég csak eltüntetni egy olyan házikót vagy épületet, amit más húzott fel.

Az Anno 1404 multijához ugyanakkor idő kell, méghozzá nem kevés. Egy-egy meccs akár hosszú órákig is eltarthat, és úgy kezd neki az ember, mint a bármelyik másik pályának. Először egy kicsit húzza a száját, hogy megint elölről kezdjen mindent, hiszen néhány perccel ezelőtt még egy tökéletes birodalom élén csücsült, majd meghozza a döntést, hogy akkor legalább az alapokat leteszi, de ha azok megvannak, akkor már képtelen visszafogni az érzelmeit, és belemerül a játékba. Még egy ház, még egy farmocska, kell még egy újabb kereskedelmi útvonal, és így tovább, majd azon kapja magát a fanatikus játékos, hogy órák óta a birodalmát építi, és közben felhőtlenül szórakozik. Ezt képes nyújtani az Anno 1404: Venice multiplayer mókája is, csak éppen végtelenszer, mindig újat mutatva a bejáratott szemeknek. Nem is vitás, nagyon jó ötlet volt, hogy beletették a fejlesztők ezt a módot, nélküle ugyanis egy kisebb DLC csomagként sem nagyon állná meg a helyét a bővítmény.

Amely ugyanakkor a fentiek fényében egy kiváló darab lett, expanzió ő az expanziók között, és bár akadnak hiányosságai, ha megvan az alapjáték, és a kettőt összetesszük, akkor egy közel tökéletes játékot illeszthetünk gyűjteményünkbe. Természetesen a végső értékelésnél mi kizárólag a kiegészítőre korlátoztuk figyelmünket, de hangsúlyoznánk, hogy az alapjátékkal közösen erősen a maximális pontszám felé hajlana a summázó pontszám. Önmagában azonban a kiegészítő üvölt a kampányért, ordít a több friss tartalomért, de ennek ellenére mégis sikít azért, hogy vedd meg, vidd haza, telepítsd fel, és szeress bele, mert ha valamibe, az Anno 1404: Venice-be nagyon könnyű lesz fülig belehabarodni. Ha megvan az alapjáték, akkor kötelező vétel, ha nincs, akkor pedig erősen ajánlott megismerkedni vele.

#tv#