Aliens Versus Predator teszt

/>Utoljára körülbelül tíz éve játszhattunk Aliens vs Predator játékkal, pedig ez az a téma, amitől hevesebben kezd verni a szíve minden valamirevaló horror-rajongónak. A technológia már pár éve adott ahhoz, hogy egy borzongató kalandot elevenítsenek meg nekünk a játékfejlesztők, de valamiért idáig senki se gondolta úgy, hogy érdemes lenne egy új AvP játékot készíteni. Nem is olyan régen még szó volt egy Aliens: Colonial Marines című játékról, ám sajnos úgy tűnik, hogy soha nem fog megérkezni. A rossz hírrel szerencsére jó is érkezett, kiderült ugyanis, hogy az első AvP játékért felelős Rebellion gőzerővel fejleszt egy új Aliens Versus Predator játékot. Végre eljött a pillanat: az univerzum rettegett lényei ismételten összecsapnak, amiből az emberek is kiveszik a részüket.


Már a nyitóképernyőnél is kirázhat minket a hideg, a folyamatos zúgás és sistergés bárki nyakán képes felállítani a szőrt. A menürendszer kissé puritán, de a feladatát tökéletesen ellátja, igaz ennél látványosabbat is el tudtunk volna képzelni. Rögtön választhatunk mindhárom faj közül, de érdemes sorrendben haladni, hiszen a játék története így áll össze a legjobban. Elsőként az emberekkel kell bizonyítanunk. Itt jegyezném meg gyorsan, hogy felejtsük el a normal nehézségi szintet, és kezdjük egyből hardon, hiszen jóval félelmetesebb élményben lesz részünk, de még ez a fokozat se olyan nehéz, hogy megakadjunk valahol. Az emberek kampánya izgalmasan indul, az első két pálya kifejezetten jól sikerült. Érdekes, hogy eredeti számításaimmal ellentétben sokszor világosban, kültéri részeken kell felvennünk a harcot az idegenekkel, ami kicsit visszaveti a félelemérzetet, de szerencsére nincs komolyabb gond ezekkel a pályákkal.

A fegyverek szinte egy az egyben a Bolygó Neve: Halálból lettek kimásolva, a hangjuk tökéletesen adja vissza a filmben hallottakat, így ez egy hatalmas plusz pont a fejlesztőknek. Hard szinten viszonylag könnyű elhalálozni, de a fejlesztők rengeteg egészségügyi csomagot rejtettek el a pályákon, így nincs ok az aggodalomra. Fegyverekből nincsen sok típus, de a filmben látott összes gyilkoló-alkalmatosságot kipróbálhatjuk, s a kampány erejéig nem nagyon lesz olyan érzésünk, hogy kevés lenne ez a mennyiség. A készítők igyekeznek mindent bevetni azért, hogy az idegeinken zongorázzanak, ami párszor sikerül is, de a legtöbb ötletet már láthattuk más játékokban, így nem a szétrobbanó lámpától fogunk megijedni. Az alienek viszont pokolian kemények, s bár néha hihetetlenül ostobák, olykor mégis komoly feladat lelőni őket. A humán kampány 4-5 óra játékidővel rendelkezik, ami bőségesen elég. Egységesen elmondható az összes faj kampányáról, hogy kevés pályából állnak, de ezek olyan hosszúra sikeredtek, hogy nem igazán lehet okunk a panaszra.


A következő történeti szál a Predatorhoz kapcsolódik, amely az emberi kampányban látott iszonyatos hentelés helyett jóval nagyobb taktikai érzéket követel meg. A Predator filmek összes fegyverét kipróbálhatjuk, ami nem számít soknak, de éppen elegendő variációt adnak ahhoz, hogy élvezzük velük a földöntúli erőnket. A láthatatlanság ezúttal is komoly szerepet kap, hiszen az embereket egyesével is levadászhatjuk, ha elég ügyesek vagyunk. Az alienek ellen már nem sokat ér az álca, hiszen szag alapján követnek minket. Míg az embereket simán le lehet vágni a kezünkre szerelt pengékkel, addig az alienek igazán kemény ellenfelek, gyakran blokkolják az ütéseinket, így érdemes őket távolabbról leszedni. Ha két-három alien ér a közelünkbe, akkor komoly bajban vagyunk. A történet során utalásokat láthatunk az emberi kampányban látott eseményekre, s lassan kezd összeállni a kép, hogy mi történt a bolygón.

Az alienek kampánya ígéretesen indul, bár a második AvP játék elejét sajnos nem közelíti meg színvonalban. Ettől függetlenül nincs okunk itt sem a panaszra, a laboratóriumi szökésünk előtt például kísérleteznek velünk egy kicsit, ami nagyon tetszett. Az Alient irányítva hamar rájövünk, hogy sérülékenyek vagyunk, de szerencsére nekünk is megadatott az álcázás lehetősége. A játékban ugyanis majdnem minden lámpa kiüthető, amivel a pályák nagy részét besötétíthetjük. Ha sötétben állunk, akkor az emberek nagy része nem vesz minket észre, így lesből támadhatunk. Az Alien irányítása elsőre körülményes, hiszen nehéz eldönteni, hogy a plafonon vagy a falon vagyunk, de szerencsére a célkereszt nagy segítségünkre lesz. A célkereszt ugyanis abba az irányba áll, amelyik falrészen éppen vagyunk, továbbá azt is kijelezni, hogy sötét van-e ott, ahol állunk. Az Alien kampányt végigjátszva áll össze teljesen a történet: nem tudom, kinek mennyire fog tetszeni, de amit lehetett, azt kihozták a témából a Rebellion emberei.


Ami kiváló ötlet, hogy a harc nem csupán lőfegyverekre korlátozódik, komoly szerepet kapott a közelharc is. Minden lénnyel tudunk blokkolni, a Predatorral és az Aliennel pedig van egy gyenge és egy erős ütésünk. A gyenge ütést lehet blokkolni, az erős ütést viszont nem, ennek elhárítására egy gyenge ütés bevitele szükséges. Ez a rendszer leginkább egy kő-papír-olló játékhoz hasonlítható, amely nagyon megdobja a játékot. Szintén jó dolog, hogy a fejlesztőknek sikerült kiegyenlítettre megcsinálni a három szereplő erejét, ami leginkább a többjátékos részben csúcsosodik ki. Az előző részekben sokan nem szerettek emberrel lenni, hiszen a többi fajhoz képest gyenge volt, most viszont ugyanolyan erős, mint a többi, még közelharcban is van esélyünk, ha kiismerjük az ellenfeleink technikáját.

A multiplayer résszel viszont komoly problémák vannak, ami elszomorító, ha figyelembe vesszük, hogy az előző két résznek ez volt az erőssége. A játékmódok ugyan ötletesek, de a kivitelezés nem sikerült a legjobban, olykor komoly bugokba is ütközhetünk. A Predator Hunt során a gép tucatnyi emberből választ egy Predatort, akinek le kell vadásznia az embereket. Amennyiben tétlenül ülünk a fán, úgy a program átadja másnak a Predator szerepét, így rá vagyunk kényszerítve, hogy minél gyorsabban végezzünk ellenfeleinkkel. Sajnos a rendszer néha bekattan, és nem ad plusz időt egy gyilkolás után, így gyakran ok nélkül kapja meg más a vadász irányítását. Az Infestation játékmódban egy Alien indul az emberek ellen, de ha valakit megöl, akkor az áldozata is Alienné válik. Ez a játékmód nagyon szórakoztató, csak gyakran kínosan rövid ideig tart. A maradék játékmódok már kevésbé ötletesek, a deathmatch mellett van species deathmatch, ahol a fajok csatáznak egymás ellen, valamint létezik egy domination nevű játékmód is, ami a Call of Dutyba való, nem ebbe a játékba.

A legnagyobb probléma a multiplayerrel sajnos az, hogy a világháló tele van idiótákkal, akik egyszerűen képtelenek normálisan játszani a játékot. Az infestation során tucatnyian ugranak le a szakadékokba azért, hogy alienné változhassanak (ha öngyilkos leszel, alienné válsz), a predator hunt alatt pedig egymást ölik meg az emberek a fegyverekért. Elég zavaró dolog ez, és sajnos ez az a játék, amit nagyon el lehet rontani az éretlenül játszó emberek magatartásával. A multiplayer igazi oldalát valószínűleg csak akkor tapasztaljuk meg, ha megfelelő mennyiségű barátunkkal játszunk együtt, ekkor viszont nagyon szórakoztató tud lenni.

Grafikailag a játék se nem jó, se nem rossz. Az emberek mozgása nagyon béna tud lenni bizonyos esetekben, eléggé darabosan közlekednek, leginkább egy robotra emlékeztetnek. Ezt persze ügyesen palástolják a fejlesztők azzal, hogy a legtöbb ember robot a játékban, de ez nem lehet mentség. Ezzel szemben az alienek valami olyan elképesztően jól néznek ki, hogy a játékos gyakran kap szívrohamot, amikor a plafonról kapja az első ütést. Az Alien kidolgozottsága szintén piros pont, majdnem úgy néznek ki, mint a filmekben. A Predatorra se lehet egy rossz szavunk, az Alienhez hasonlóan megszólalásig emlékeztet a filmbeli mására. A pályák vegyes összképet adnak: míg a belső terek egészen tűrhetőre sikeredtek, addig a dzsungeles részek egyes helyeken borzalmasan néznek ki. Amit nagyon hiányoltam, az Alien barlangokban egy enyhe nyálkás effekt, kicsit száraznak tűnnek az idegenek barlangjai. Ami mellett azonban nem lehet szó nélkül elmenni, az a brutalitás. Készüljön fel mindenki gyomorilag, hiszen a legkülönfélébb belezéseket, nyakfelvágásokat, átszúrásokat láthatja az, aki leül a játék elé. Ez megadja azt, amit a két filmből hiányoltunk, és a tizennyolc éven felülieknek jelzés ez esetben szigorúan értendő.

Az Aliens Versus Predator nem egy rossz játék, de lehetett volna sokkal jobb is. A három kampány 12-15 órás szórakozást ígér, és igazából nem sok kivetnivaló van bennük, mindegyik hozza nagyjából az elvárt minőséget. A történet olyan, amilyen, de a témából kihozták a fejlesztők, amit lehetett. A multiplayer csak akkor szórakoztató, ha rengeteg barát gyűlik össze, vadidegenekkel sajnos semmi értelme jelenleg játszani. A program megannyi bugtól hemzseg, leginkább a többjátékos részben; némi idő még kellett volna a Rebellion embereinek. Bár a második AvP játék színvonalát messze nem éri el ez az alkotás, aki szereti ezt a két lényt, az mindenképpen tegyen egy próbát az új epizóddal, csak ne üljön le elé olyan nagy elvárásokkal.