Feltehetően már mindenki tudja, hogy hosszú idő után az Alan Wake végre megjelent PC-re is. Sosem felejtem el a napot, amikor első ízben láttam meg egy játékmagazin oldalain az első képeket az alkotásról, amibe azonnal beleszerettem, ahogy elolvastam a hozzá csatolt információkat. Emlékeim szerint ez valamikor a bejelentést követő első esztendőben történt és a szerelem elsősorban annak volt köszönhető, hogy a finn fejlesztőcsapat óriási ígéreteket tett arra vonatkozólag, hogy egy minden vadonatúj technológiát felhasználó, a számítógépet teljes mellszélességgel támogató videojáték lesz belőle, ha egyszer végre elkészül.
A vonzalom kialakulásához természetes hozzásegített még, hogy az első információk alapján egy olyan szabadon bejárható környezettel rendelkező horrorjátékot ismerhettem meg az Alan Wake név alatt, amely éppen helyettesítőként szolgálhatott volna számomra az akkor már igencsak félresiklott Silent Hill-sorozat után. Aztán ahogy teltek-múltak a hónapok, az Alan Wake csak nem akart megjelenni, sőt, néhány évvel a bejelentést követően törölték is a számítógépes fejlesztéseket, hogy kizárólag Xbox 360-ra, exkluzív címként jelenhessen meg a program.
Mekkoa mi az!
Talán mondanom sem kell, hogy a bejelentéstől számolva legalább öt év telt el a projekt megjelenéséig, ami egy ember életében is hosszú idő, nemhogy egy rohamosan fejlődő iparág egyik szegmensének esetében. Így történhetett meg, hogy az általam sok-sok évvel korábban olvasott információk az Xbox 360-as premier időpontjában már árnyékaik sem voltak azoknak a konkrétumoknak, amelyekre emlékeztem, sem sandbox játékmenet, sem tényleges hangulat nem jellemezte a megjelenés előtt álló játékot, így részint örültem is annak, hogy elkerüli a számítógépeket, hiszen úgyis csak csalódást okozott volna. Majd amikor megjelent a Microsoft konzoljára szánt átirat, úgy határoztam, hogy mégis adok egy esélyt az alkotásnak és elkezdtem házilag készült gameplay felvételeket felkutatni róla az interneten, mert az nem lehet, hogy egy ekkora szerelem ilyen gyorsan tova szálljon. Ugyan már korábban kíváncsivá tett a Remedy azon álláspontja, miszerint ez a játék egy pszichológiai thriller és nem horror, de amit láttam, az számomra mindegy volt, hogy mi, de kellett nekem.
Na jó, most már tényleg fejezd be a hülyéskedést és ne kopogtasd a vállam!
Mint hardcore PC-s, egy másodpercig sem ötlött fel bennem az opció, hogy beruházzak a Microsoft konzoljába, így maradt a remény, hogy a Remedy meggondolja magát és végül leszállítja a játékot a jó öreg PC-re is. Sokaknak talán az év híre volt, amikor a finnek végre bejelentették, hogy szeretnék törleszteni régi adósságukat, aminek keretein belül elkészítik számítógépekre is az Alan Wake-et. Sajnos legtöbbünknek maximum néhány másodpercre jutott eszébe, hogy a fejlesztők előveszik a régi programnyelvet és azt alapjaiban átgondolva építi fel ismét a játékot, ezzel ugyebár könnyedén lehetővé téve a legújabb technológiák integrálását, azonban mivel megjelent az Xbox 360-as változat, ezért sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy "csak" egy portot kapunk majd "PC-s változat" címszóval. Sajnos igazunk lett és sajnos ilyen téren csalódást is okozott a játék, hiszen bár a látvány szép, de a direkt számítógép szolgáltatta technológiai újdonságok miatt mérföldekkel szebb, de sokkal inkább talán részletesebb is lehetett volna.
Valahogyan biztos lehet ezzel lőni is.
Alapjáraton jómagam irtózom a konzolos portolásoktól és bármennyire is örültem, amikor megkaptuk az Alan Wake (PC)-s tesztpéldányát, a telepítést követően nem tudtam leplezni ezzel kapcsolatos bánatomat. Elsőként például itt a grafika kérdésköre. A játék ugyanis szép és részletes, a kezdő jelenetek között megtalálható kompos rész valószínűleg mindenkinek örökre beírja magát az emlékezetébe, annyira hatásos és realista lett a küllem, azonban később találkozni fogunk majd olyan részekkel, amikor nem igazán tudjuk eldönteni, hogy most csúnya, amit látunk vagy csak egyszerűen túl sötét van ahhoz, hogy megállapíthassuk. Egyvalamire ennek ellenére is mérget vehetünk, a PC-s Alan Wake természetesen lényegesen szebb, mint konzolokon volt, mindemellett pedig optimalizált is lett a végeredmény, aminek köszönhetően nem élhetnek panasszal a játékosok, hiszen régebbi gépeken is teljes pompájával futtathatjuk majd a horroríró kalandjait.
Mert megérdemlem!
Hogy miféle kalandokról van szó, arról még egyszer nem kívánnék értekezni, hiszen annak idején, az Xbox 360-as változat megjelenésekor Yoyo kollégám alaposan beszámolt arról, hogy miféle kalamajkába keveredik Alan Wake, aki korának népszerű írója és alkotói válságának leküzdése céljából egy csendes amerikai kisvárosba menekül feleségével, aki időközben eltűnik, így a nyugodt írásból egy stresszes rémálom válik. A nagyszerű koncepció és a játékmenet helyett így inkább helyezzük a hangsúlyt a számítógépes átirat irányítására, hiszen azt már tudjuk, hogy szép lett ez a változat, ráadásul pedig optimalizált is, ezúton pedig kijelenteném még, hogy tartalmát tekintve sincs különösebb különbség a kettő között, az alábbiakban pedig megtudjátok, hogy akárcsak a Microsoft konzoljára készült átiratot, úgy a PC-s portot - mert mondjon bárki bármit, ez akkor is csak egy port - sem túl könnyű irányítani, akárcsak egy igazi vadlovat, úgy ezt is be kell törnünk majd ahhoz, hogy összemelegedjünk, utána pedig életre szóló élményeket szerezhessünk.
Én már oda sem merek nézni.
Hangsúlyoznám, hogy rengeteg, az Alan Wake-nél lényegesen rosszabb vezérléssel bíró PC játék került már forgalomba az elmúlt években, de az itt megtapasztalható bohókás, igény szerint a képernyő valamelyik széle felé irányuló kameranézet nálam az első percekben kiverte a biztosítékot. Alan terelgetése közben ugyanis gyakran volt olyan érzésem, mintha az író nem kikapcsolódással, hanem legalább huszonnyolc felessel próbált volna meg kikeveredni alkotói válságából, kiválóan lemintázott mozgása mellett ugyanis olyannyira nehéz, de sokkal inkább szokatlan volt kontrollálni, valamint ezt összehozni az érdekes kameranézettel, hogy elgondolkoztam egy kontroller beszerzésén. A kísértésnek azért szerencsére néhányszor fél óra múltán sikerült ellenállnom és jelentem tisztelettel, hogy kijátszottam különösebb hardversérülésektől mentesen, így nem lehetetlen feladat, de egy kontroller segítségével azért véleményem szerint kellemesebb élmény lett volna, annak ellenére is, hogy a célzás - mert mégiscsak egy hátsónézetes akcióról beszélünk - egérrel a legkönnyebb.
Gondoltam, hogy nem itt megy az M7-es.
A PC-s verzió sajátosságait ezzel ki is veséztük, hiszen minden más momentum teljes egészében megegyezik a konzolos átiratokkal. Amiről szólni kívánnék még, az a sok helyen említett Silent Hill hasonlat, ami annak idején, az első koncepciók vázolásakor talán megállta volna a helyét, de ahogyan a szabadon bejárható terület is csak a korai koncepciók része volt, úgy a Silent Hill párhuzam is butaságnak nevezhető. Tény, hogy az Alan Wake az utóbbi idők leghangulatosabb - mivel horrornak nem nevezném, ezért - félelemgerjesztésben érdekelt videojátéka, elképesztő atmoszféra lengi körül az első perctől az utolsóig, a nagyszerű történet pedig szó szerint tolja előre a játékost, ugyanakkor a Silent Hill nyomasztó, valóban ijesztő, fejtörőkkel dúsított és elmebeteg koncepciója itt nincs jelen. Az Alan Wake sokkal inkább olyan, mint egy televíziós sorozat, aminek köszönhetően fantasztikus eseményeknek lehetünk részesei sok-sok akcióval és kellő mennyiségű feszültséggel a fedélzeten.
Úgy beléd lövök, hogy szikrázni fogsz!
Egyáltalán nem túlzás kijelentenem, hogy az Alan Wake csak az atmoszféra miatt megérdemelné a maximális pontszámot - PC-n legalábbis -, hiszen stílusában párját ritkítja. Nem kell tőle ijesztő jeleneteket várni, sem telerakott alsónadrágokat, a Remedy egyértelműen nem erre hajtott. Hogy akkor mégis mire? Arra, kedves olvasó, hogy elhitessen velünk egy olyan történetet, amely bár velünk nagy valószínűséggel - ebben a formában legalábbis - soha nem történhet meg, mi mégis részesei lehetünk, elhisszük és együtt izguljuk át minden másodpercét. Az Alan Wake tipikus példája annak, hogy miképpen hat egy videojáték pszichológiailag és lelkileg az emberre. Ezt természetesen nem negatív értelemben kell érteni, hiszen itt nem a vérengzés és az erőszak a központi elem - sőt, effélék egyáltalán nem is csatlakoznak a játékhoz -, sokkal inkább olyan az élmény, mintha megtekintenénk egy horrorisztikus elemekkel megtűzdelt drámát, aminek a végét könnyek között éljük át. A PC-s játékosok szerencséjére - port ide, régi emlékek és koncepciók oda -, az Alan Wake egy rendkívül kellemes átiratot kapott erre a platformra, így vétek lenne kihagyni bárkinek is, habár a szüntelen akciók és a vérengzés szerelmesei garantáltan nem itt fogják megtalálni számításaikat. Számomra egy életre szóló élmény volt...
