Mielőtt bárki megkérdezné, hogy netalántán ismét egy "remake"-hez van e szerencsénk, biztosíthatok mindenkit, hogy nem, ez egy teljesen új játék; szomorú is lett volna, ha négy évig készítették volna egy régebbi játékuk frissített verzióját.
Sajnos itt nem egy tökéletesen különálló sztorit kapunk, mint, ahogy azt a Tales sorozatban megszokhattuk, de nem kell attól félni, hogy lemaradunk akármiről is, ugyanis mikor megkezdjük a kampányt, egy segítőkész női karakter felvilágosít minket a jelenlegi helyzetről. Egyetlen bökkenője a dolognak, hogy mivel a harcoló felek nevei túlságosan is hasonlóak, ezért nehéz lesz eleinte kiismerni magunkat a cselekményben, de a játékélmény emiatt nem fog egyáltalán romlani.
Segítségképp azért felvázolom kicsit a helyzetet; a történet az Ace Combat 04, és az Ace Combat 5 eseményeinek közvetlen folytatása (Play Station 2 korszak, mikor volt az már). A Föld egy fiktív változatán találjuk magunkat, melyet "Strangereal"-nek hívnak... találó. Itt két nagyhatalom, az Osea-i Föderáció és Erusea (akik az Usea-i kontinensen tartózkodnak) újra fellángoló konfliktusát élhetjük át első kézből.
Félretéve a nevekből fakadó zavart, úgy ahogy érthető az eleinte két oldalról mesélt sztori, melyek egy ponton nagyszerűen összefolynak és egy vonalon haladnak a végkifejletthez. Az általunk irányított karakter, aki az Osea-i Föderáció egyik ászpilóta (fedőneve "Trigger"), egy színtelen, szagtalan gáz, és bárki könnyedén beleképzelheti magát a helyébe. Kicsit sajnáltam ezt a megoldást, ugyanis jobban preferálom, ha van némi íz is abban a valakiben, akit én alakítok, de eleget éltettek a csapattársak ahhoz, hogy hamar elfelejtsem, és bugyután vigyorogjak azon, hogy ejj de jó pilóta vagyok.
Összesen húsz küldetés vár ránk a kampányban, melyek, egy-kettőt leszámítva, relatíve könnyedén teljesíthetőek. Ami nagyon tetszett az a pályák változatossága: nincs két ugyanolyan, és bár a feladatok itt-ott ismétlődnek apró-cseprő nehezítésekkel, a környezet és ezzel együtt a hangulat is mindig más; ennek a kettőse miatt nem bírtam sosem abbahagyni a játékot, hiába bosszantott fel alkalomadtán.
Jó, jó, hangulatos, nagyszerű, de milyen az irányítás, hm? Nos, könnyű. Ha nem akarjuk túlbonyolítani az egészet, akkor az egérrel irányítjuk a gép orrát (fel, illetve le), a "W" a gáz, az "S" a fék, az "A" és a "D" pedig az éles kanyarodás gombjai. Lehet a rágcsálónkkal is kanyarodni, de nekem jobban ment ezt a billentyűzeten csinálni, továbbá a "Q"-val és az "E"-vel lehet a függőleges tengely körül is forogni, de ez botrányosan lassú, és végső soron semmi hasznát nem láttam.
Emellett a "High-G-Turn" manővernek sem láttam túl sok értelmét, bár lehet azért, mert rosszul csináltam. Ha egyszerre nyomjuk a gázt és a féket (vagy két gomb helyett csak a 2-est tartjuk lenyomva), és "A-D"-vel irányt váltunk, akkor sokkal élesebb kanyarokat lehet venni mintha normálisan fordulnánk, cserébe viszont jelentős sebességvesztést szenvedünk el. Erre egyébként mindig érdemes figyelni, hogy ne kezdje el a fedélzeti számítógép mondogatni a "Stalling" vészjelzést, ugyanis ekkor annyira lassan megy a gépünk, hogy bármikor zuhanásba kezdhet.
A bal egérgomb a gépfegyverrel tüzel, a jobb pedig a speciálissal, mely alapjáraton egy sokoldalú, nagy töltényszámú rakéta szett, de minden küldetésre vihetünk emellett egy másik, különlegesebb rakétafajtából is egy adagot, mely lehet légelhárító, vagy szárazföldi. Természetesen ezeknek rengeteg altípusa van, nagyobb robbanóerejű, több célpontra is irányítható, és ehhez hasonlók, úgyhogy lesz választék rendesen. Erősen ajánlott a multizás előtt a kampányt végigcsinálni, mert amellett, hogy bele tudunk tanulni az irányításba, és megismerhetjük a kiegészítők és a fejlesztések rendszerét is, meg tudunk nyitni néhány vadászgépet, többek között egy csúcskategóriásat is, ha jól osztjuk be a küldetések után megszerzett pénzt.
Maga a kampány nem nehéz, és közepes fokozaton minimális fejfájással ugyan, de végig tudtam vinni. Általában ott voltak problémák, mikor valamit időre kellett csinálni. Legyen szó egy bizonyos pontmennyiség összegyűjtéséről, vagy bizonyos célpontok leszedéséről, de némi gyakorlás, és előre tervezés után ezek sem jelentettek akadályt. Mindez, azonban csak enyhe frusztrációval járt volna, ha nincs a játék egy aspektusa, ami nagyon hamar olyan méretűre tudta ezt erősíteni, hogy gyakorta előbújt belőlem a csapkodó óvodás pedig végtelenül türelmes ember vagyok... általában.
Ez pedig a vészjelző. Persze, lehet mondani, hogy végülis elérte a célját ez a mechanika, hisz odafigyelünk rá, de a probléma nem azzal van, hogy észreveszem e vagy sem, hanem annak gyakoriságával és intenzitásával. A vészjelzőnek három szintjével fogunk nagyon gyakran találkozni: mikor bemérnek minket, amikor rakéta jön felénk, illetve mikor az a rakéta túl közel kerül. A beméréssel még nincs baj, de mikor jön a rakéta, főleg ha egyszerre több, akkor olyan visítóparádét rendez a fedélzeti számítógépünk, hogy konkrétan belefájdult a fejem.
A riasztó sípolása mellett egy barátságtalan női hang is megállás nélkül közli, hogy "Missile, missile, missile..." mikor a rendszer észleli a közelítő problémát; biztos sokat Cybermorph-oztak a készítők fiatalkorukban, de ez kombinálva a bántó visongással rendkívül frusztrálóvá tette a halált, ugyanis tudtam, hogy ismét hallgathatom ezt a rákfenét, anélkül hogy haladtam volna akármennyit is előre. Kár, hogy nincs a hang menüben egy külön csúszka, amivel lejjebb lehetne venni ennek a hangját, mert nemcsak a gondolataimat, de a mesteri muzsikát sem lehet hallani ettől a hangzavartól.
A fejfájáson kívül nagyon sok veszélyt nem fognak a rakéták jelenteni számunkra. Eleinte, mikor gyengébb géppel hasítunk, hamar el kell kanyarodni, nem lehet az utolsó pillanatig várni, de mivel nem követnek a végtelenségig, minimális odafigyeléssel vagy a "G" benyomásával ("Flare") egyszerűen lehet védekezni ezek ellen. A mesterséges intelligencia nem feltétlenül okos ennyire, őket könnyebb leszedegetni a saját rakétáinkkal, főleg ha sikerül tökéletesen elkapni az ellenséges gépeket hátulról, vagy szemből.
A kampány és a multi mellett megtalálható a repülés szerelmeseinek kedvező "Free" mód is, ahol nincs ellenség, csak mi vagyunk és a látványvilág, így szabadon repülhetünk, mert repülni jó. Bár én jobban szeretem, ha lehet valamire lőni is, de sajna a kampány után csupán egy igencsak egyszerű többjátékos élmény vár ránk. Battle Royale vagy Team Deathmatch között válogathatunk; remélhetőleg ezek kiegészülnek majd. Szezonos rendszerrel van dolgunk, így a "Season Pass" tulajdonosok minimum hat csomagnyi új tartalomra számíthatnak.
Az Unreal Engine 4 hozza azt, amit elvárhatunk tőle. A repülők dögösen néznek ki, részletesek, és a környezet is elég csinosan fest... főleg, amikor az esőfelhőben repülve belénk vág a villám, és megbolondul a radar; ilyenkor lesz idő gyönyörködni a látványban, mert mást nem nagyon fogunk tudni. Kicsit bökte a szemem, hogy az átvezetőknél nem a szövegre mozogtak a karakterek ajkai, illetve az, hogy a városi és erdei területek sem voltak túl részletesek, de az utóbbi esetben érthető, ha nincs aprólékos munka, hisz legfeljebb egy villanás erejéig látjuk ezeket.
A muzsika azonban lenyűgöző és nagyon hangulatos, főleg, mikor egy kifejezetten veszélyes ellenféllel, vagy meghatározó feladattal állunk szemben. A hangokkal, fent olvashattátok, voltak problémáim, de alapvetően, néhány szinkronszínészi laposságot leszámítva, kielégítő volt az élmény. Remélhetőleg idővel kezdenek valamit a vészjelzővel, mert lehet, hogy apróságnak tűnik, de attól félek, hogy a fejemen megjelenő két partizán őszhajszál emiatt nőtt ki.
Repülő-fanatikusoknak egyértelmű választás lesz az Ace Combat 7: Skies Unknown, de, aki eddig még legfeljebb a GTA-ban tapasztalt repülőgép irányítást, azt is könnyedén be tudja szippantani a játék. A Namco Bandai új üdvöskéje bárkivel meg tudja szerettetni a repülés, és a levegőben történő pusztítás élményét. A gond az árral lesz, ami a Season Pass nélkül is a konzolos verzióéval vetekszik, úgyhogy, mikor Február elsején elérhetővé válik, talán jobb a Deluxe verziót megvenni, mert ugyan az még drágább (Captain Obvious ismét lecsap), de legalább számíthatunk biztos kiegészítőkre.
Ace Combat 7: Skies Unknown / Tesztplatform: PC
a polcon a helye- Stílus: Szimulátor
- Megjelenés: 2019. január 18.
- Ár: 19.790 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Kellemes prezentáció
- Változatos pálya-, és fejlődésrendszer
- Magával ragadó játékmenet
- Könnyű beletanulni
- Irritáló a vészjelző hang
- Van néhány bosszantó pálya