11-11: Memories Retold teszt

2018. november 07.
71.4651
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
adriano profilja, adatai
adriano
Sokunk örömére vannak játékok, amelyek a fékevesztett akció vagy mindenféle szuperhősök felvonultatása helyett a magával ragadó történetükkel és hangulatukkal igyekeznek kitűnni a tömegből. Akadnak olyanok is, amelyek valamilyen okból kifolyólag nem tudnak (vagy nem akarnak) élni a ma átlagosnak számító grafikai, technikai lehetőségekkel, helyette ötletet, egyediséget kínálnak. A 11-11: Memories Retold mindkettőt elmondhatja magáról, a végeredmény pedig egy zseniális háborús játék, vagy inkább élmény-persze nem a megszokott formában.
Advertisement


Már az elején tisztázzuk, hogy a 11-11: Memories Retold tényleg nem igazán tekinthető klasszsikus értelemben vett videojátéknak, inkább a mozihoz áll közelebb. Nem is csoda: a DigixArt fejlesztőcsapat segítségére az az Aardman Animations sietett, akik többek közt a Wallace és Gromit vagy a Shaun, a bárány című kultikus művekért felelősek. Szereplőink szerencsére most nem ezekből kölcsönözték a megjelenésüket, viszont a látvány így sem épp mindennapi.

Felesleges lenne róla sokat beszélni, elég, ha ránéztek a képekre, vagy megnézitek a trailert. Olajfestményszerű az egész, mosottas, szétfolyt, de mégis minden jól kivehető, szerintem akár még szépnek is mondható. Elsőre biztos, hogy furcsa lesz, de onnantól, hogy ráállt a szemünk és az agyunk, rájövünk, hogy ez a megoldás egy fontos hangulati elem, valahogy nagyon jól passzol a háború nyomasztó légköréhez.

Remélem, ez nem a Titanic.

Remélem, ez nem a Titanic.


Mint már említettem, a fő mozgatórugónk maga a sztori lesz. Más érdemleges dolog a grafikán kívül nem is nagyon van, de nehogy félre értsétek, ez több, mint elég, úgyhogy értekezzünk is róla kicsit. Bármiféle poént lelőni még véletlenül sem szeretnék, úgyhogy megmaradok szigorúan csak kedvcsináló, spoilermentes vonalon.

Történetünk 1916-ban kezdődik, már javában zajlik az I. világháború. Főszereplőink Harry, egy fiatal és tehetséges kanadai fotós, valamint Kurt, egy középkori német technikus lesznek, tehát ugyebár az ellentétes oldalon állnak. Megjegyzem, a szinkronjaikkal nem lesz gond, hiszen hangjukat Elijah Wood és Sebastiank Koch kölcsönzik, mindketten kiváló munkát végezve. Annyit azért hozzáfűznék, hogy bár Kurt a társaival németül beszél, érdekes, hogy amikor felolvassa a családjának írott leveleket, azt már angolul teszi. Nem igazán értem, hogy ezt miért így oldották meg, de ám legyen, végülis lehet, hogy angol az asszony, ki tudja.

Mosottváros utcáin.

Mosottváros utcáin.


Harry nyugodtan, ámde kissé unalmasan tengeti a mindennapjait, mígnem megismer egy a frontról hazatérő őrnagyot, aki finoman szólva is nagymenőként viselkedik, Harry titkos szerelme pedig valamennyire be is kajálja ezt. Hősünk ezt észrevéve kissé naívan eldönti, hogy ő is szeretne egyenruhát ölteni, mert akkor biztos lesz esélye szíve hölgyénél. Be is áll hadifotósnak, és elutazik az őrnaggyal a frontra.

Eközben Németországban megismerkedünk Kurttal is, akinek sokkal prózaibb melója van, technikusként dolgozik a Zeppelin léghajókat gyártó üzemben. Egy napon közlik vele, hogy a fia egységének ütközetben nyoma veszett, és a benne szolgálókat elesettként kell kezelni. Kurt ezt nem hajlandó elfogadni, amíg nem válik egészen biztossá, inkább jelentkezik ő is a seregbe, hogy tűt keressen a szénakazalban, azaz megtalálja a fiút. A nyugati frontra kerül, akárcsak Harry.

Akárcsak A Fal a Trónok harcában!

Akárcsak A Fal a Trónok harcában!


Őket kettejüket fogjuk tehát irányítani, és hamar kiderül, hogy amit látunk belőlük, az teljesen egy időben játszódik le. Meglepően gyakran váltunk köztük egyébként, kis túlzással szinte pár percenként. Azt hinné az ember, hogy ez kicsit kaotikussá teszi a narratívát és nehezíti a beleélést, de szerencsére egyáltalán nincs szó ilyesmiről. Néha egyébként még egy macskát is irányíthatunk majd, így akár kívülről is láthatjuk a főhőseinket, ezek a részek igazán üdítően hatnak a folyamatos feszültség közepette.

Mondanom sem kell, hogy előbb-utóbb a két teljesen különböző ember -és a macsek- sorsa a háború során keresztezi egymást. Ahogy a marketing-anyagokban írták: ?A tizenegyedik hónap tizenegyedik napján két embernek élete legnehezebb döntését kell meghoznia.? Történelemből persze mindannyian kitűnőek voltunk (abból IS, ja nem), tehát tudjuk, hogy 1918 11.11. a fegyverszünet napja. Jó kis felütés, nemde?

Átlagos este a harctéren.

Átlagos este a harctéren.


Viszont ha már játék, és nem film, akkor valamit csinálni is kéne benne, és csinálunk is. Harry ugyebár fotós, tehát vele az első számú feladatunk az események dokumentálása lesz. Közben persze mindvégig motiválja őt a lány is, úgyhogy igyekeznünk kell olyan felvételeket készíteni, amelyek hatására ledobja a...vagyis izé, le lesz nyűgözve és belénk szeret. Ez nem csak duma egyébként, tényleg ettől függ a vele való viszonyunk. Hogy éppen hol állunk nála, arról a levelezéseink hangvételéből kiválóan tájékozódhatunk.

Kurt ezzel szemben jóval praktikusabb ember, a seregen belül is más a szerepe, tehát vele nem lesznek ilyesfajta teendőink. Neki néha vizet kell hordania, vagy töltényért szaladnia, de technikusként legfőbb dolga a szerelés lesz. Amolyan karbantartóként működik, rádiókat, lifteket javít meg, többnyire egészen egyszerű minijátékok formájában. Teszi mindezt néha csata közben is, viszont sietni a játékban nem kell sehova, ráérünk, majd odaérünk valamikor, megvárnak minket.

Jó napot kívánok, a horgászengedélyt kérném.

Jó napot kívánok, a horgászengedélyt kérném.


Az interakciók a tárgyakkal és az emberekkel egyébként nem igényelnek különösebb fantáziát, sem gondolkodást. Az esetek kilencven százalékában csak odaállunk valaki vagy valami mellé, megnyomjuk az X-et, és pontosan az fog történni, amit szeretnénk.A maradék tíz százalékban az olyan esetek vannak, amikor időre meg kell nyomnunk valamelyik gombot, mondjuk valamilyen ügyességi játéknál, vagy egy gyors döntéshelyzetnél. Szándékosan nem neveztem őket quick-time eventnek, mert nagyon messze állnak attól, amit ezen a néven megszokhattunk.

A kihívás tehát veszélyesen tendál a nulla irányába, de ez szerintem kifejezetten jót tesz a játékélménynek. Itt nem a rohanás a lényeg, nem a siker érzése, hanem a cselekmény kibontakozása, a sokszor gyönyörű képek és a nemkülönben kiváló zene, egyszóval a nagybetűs Hangulat. Aki rajongója ennek a műfajnak, és hozzám hasonlóan inkább ezeket részesíti előnyben, az egészen biztosan nem fog csalódni.

A gondolkodó.

A gondolkodó.


Nagyon jól áll a grafikai megvalósításnak, hogy többféle környezetet is megcsodálhatunk. A frontvonal piszkos, lehangoló szürkesége szinte művészies kontrasztban van mondjuk a napsütötte réttel, amelyet persze valamilyen módon szintén körüllengenek a háború borzalmai. Aztán ott van a nagyváros, amelyben még béke honol, és a katonák is egy kis pihenésre lelhetnek. Itt a zene is könnyedebbre vált, vicces jelenetek is előfordulnak, úgyhogy a játékos hangulatát tényleg mesterien kezelték a fejlesztők. Nagyon érezhető az Aardman keze nyoma ezen a téren is.

Közel sem csak a frontvonalon játszódik a dolog, mivel a hőseinket ide-oda helyezgetik a harcok során. Néha csak méterekre, máskor meg több száz kilométerre vannak egymástól, így hát a háborúnak rengeteg aspektusát láthatjuk az ő szemükön keresztül. Hihetetlenül erős a dolog ezen része, ráadásul olyasvalami, amihez ebben a formában videojátékban még nem igazán volt szerencsénk.

Egeret fogtam, lájf.

Egeret fogtam, lájf.


Nagyon élvezetes kaland lett a 11-11: Memories Retold. A látványvilág ne szegje senki kedvét, ahogy a többi negatívum sem, minden perc élvezhető, és a végére igazi élménnyel lehettek gazdagabbak. Maga a játék persze -az alapötletével ellentétben- nem hibátlan, ahogy olvashattátok is. Láttunk már a műfajban ennél jobb darabokat, és kétségkívül kell hozzá az angol nyelvtudást is, de akinek ez megvan és kedveli az ilyesmit, az nem lő mellé vele. Ha pedig a tetejébe még a háborús történetek is érdekelnek, akkor már igazán nincs min gondolkodni.

11-11: Memories Retold / Tesztplatform: PlayStation 4

jó lesz ez!
  • Stílus: Kaland
  • Megjelenés: 2018. november 09.
  • Ár: 10.290 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Egyedi látványvilág
  • Hangulatos történet
  • Kitűnő zene és szinkronhangok
  • Nincs magyarítás
  • Sokszor lassú
  • Nagyon kevés kihívás
  • Hang
    9
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    8
7.8
11-11: Memories Retold mindkettőt elmondhatja magáról, a végeredmény pedig egy zseniális háborús játék, vagy inkább élmény-persze nem a megszokott formában. '>
11-11: Memories Retold mindkettőt elmondhatja magáról, a végeredmény pedig egy zseniális háborús játék, vagy inkább élmény-persze nem a megszokott formában. '>
5 hozzászólás

VaPe

5 éve, 9 hónapja és 26 napja

NAgyon érdekes játéknak tűnik. És végre árban is jó. röhögő smiley

válasz erre

Mordorer

5 éve, 9 hónapja és 26 napja

Végre valami játék, amiben van történet. mosolygó smiley Ritka manapság.

válasz erre

Direktor

5 éve, 9 hónapja és 26 napja

Hű de érdekes game! meglepett smiley Bejön.

válasz erre

Hentes

5 éve, 9 hónapja és 26 napja

Nagyon igényesnek tűnik ez a játék! meglepett smiley Traileren meg képeken nem jött át, de a teszt alapján ennek igen komoly hangulata van..

válasz erre

zender

5 éve, 9 hónapja és 26 napja

Ezt a grafikát szokni kell, az biztos! mosolygó smiley

válasz erre
11-11: Memories Retold
10.290 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
Kisember001 profiljamarco profilja