Jonathan Douglas, az Intel egyik vezető mérnöke egy konferencián elmondta, hogy a cég első, "Smithfield" kódnevű kétmagos Pentium 4-es processzorai egy meglehetősen elsietett fejlesztés eredményei, ahol a fő cél a rivális AMD megelőzése volt.
A Smithfield (Pentium D) processzor mindössze kilenc hónap alatt készült el, ami szakértők szerint kivételesen rövid időnek számít az Intel esetében. A minél előbbi piaci megjelenés érdekében a cég komoly kompromisszumokra kényszerült.
Az egyik ezek közül az volt, hogy a két magot egyetlen félvezetőlapkán helyezték el, ami miatt egyrészt igen nehéz volt a működésüket összehangoló logikai áramköröket megfelelően elhelyezni, másrészt pedig külön eszközöket kellett beépíteni a chipbe a hőkibocsátás kontrollálására. A Smithfieldet emellett a korábbi egymagos Pentium 4-eseknél használt, a processzort a memóriaegységgel összekapcsoló előoldali busszal hozták forgalomba. Ez a busz ugyan képes támogatni két külön processzormagot, ám teljesítményben nem veszi föl a versenyt sem az AMD kétmagos termékeiben használt memóriakontrollerével, sem pedig az Intel saját következő generációs "Paxville" lapkáihoz tervezett buszokkal.
Douglas szerint a második félévben megjelenő, szerverekhez szánt Paxville esetében a fent említett problémákat nagyrészt kijavítják majd, ám a jövőbeni kétmagos lapkák újabb kihívásokat jelentenek majd a gyártóknak. Az újfajta buszok és memóriakontrollerek (például a Cell vagy az AMD Opteron esetében) ugyanis több processzorlábat igényelnek, ami viszont nagy tételek esetén jelentősen megnövelheti a termékek árát. Fogyasztói szemszögből ennél fontosabb probléma, hogy a felgyorsult piaci verseny és a modellek kifutási idejének csökkenése miatt úgy tűnik, hogy a félvezetőiparban is egyre kevesebb idő jut egy-egy termék kifejlesztésére és tesztelésére, ami nyilvánvalóan a minőség kárára van, ahogyan az például az autóiparban már hosszú évek óta tapasztalható.
Kapcsolódó linkek:
Intel Corporation
