A felfedezés segítségével lehetővé vált olyan szuper-érzékeny olvasófejek kifejlesztése, amelyek az egészen gyenge mágneses töltést is képesek érzékelni. Ez a gyakorlatban azért fontos, mert minél kisebb területre koncentrálják az adatokat egy merevlemezen, annál kisebb a váltakozó előjellel magnetizált egységnyi mikroszkopikus felületek mágneses töltése.
Így aztán a nagy adatsűrűségű merevlemezeken egy idő után lehetetlenné válna az adatkezelés a hagyományos eszközökkel, a két tudós felfedezésén alapuló technológia viszont az utóbbi időben lehetővé tette teljesítményükhöz képest minimális méretű merevlemezek gyártását.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia hivatalos közleményében kiemelte, hogy a GMR technológián alapuló merevlemezes meghajtók az alig néhány atomnyi vastagságú adattároló rétegeikkel az első olyan alkalmazások közé tartoznak, amelyekben a mindennapi gyakorlatban is megjelenik a korunk egyik tudományos áttörésének számító nanotechnológia.
A felfedezés jól illusztrálja, hogy a fizikának, mint tudománynak nemcsak a természeti jelenségek leírásában, hanem a mindennapi életben megjelenő valódi termékek kifejlesztésében is komoly és közvetlen szerepe van.