Az IBM nem tér ki a SCO vádjai elől a bíróságon

2004. március 07.
1.8451
Advertisement
Figyelem! Ez a hír már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Hírblock profilja, adatai
Hírblock
Az IBM nem vonja kétségbe feltétlenül a SCO vádjait az IBM-SCO UNIX licencperben, hanem védekezni fog, így azt már a bírónő is befogadta, az 5 Mrd USD-s súlyosbítással együtt.

Ez a finom hangnemváltás új korszakot nyithat a szoftverlicencjog történetében? Lejárt a basáskodás és az izomból reagálás kora ebben az üzletágban is? Az viszont nem világos mindmáig, mi mennyi a szoftveriparban. A fejlesztőnek meg kell élnie valamiből, viszont a felhasználó sem lehet csak bárgyú fejős tehén.

Alexander Wolfe hírszerkesztő az IBM jogászainak a Utah állam körzeti bíróságához írott válaszait elemezte. A panaszokat nem utasítják el élből, de vitatják azok érdemi voltát (meritless), és az IBM védekezni tud és fog ellenük. Azóta február 27-én az ügyben eljáró Brooke Wells bírónő elfogadta azt a kiegészítő keresetet is, amit a SCO jogászai károkként pótlólagosan jelentettek be. Ezzel a kárigény 5 milliárdnyira dagadt.

Az IBM puhább reagálásához mindezt hozzá kell számítani, és - mint a SCO jogászai mondták - még mindig molyolnak a kódkazalban. A dologhoz hozzá tartozik, hogy a bírósági gyakorlatban ritkán fogadja el egy bíró a követelések emelését, de biztos, hogy a kárigényre vonatkozólag még sokkal alaposabb indoklást fog kérni a felperestől.

Az indítványban a SCO hangsúlyozza, hogy jogai kiterjednek a UNIX kódjára, programozási eszközeire, dokumentációjára és azok bármely változatára (ez így, sommásan, nagyon kemény, hisz még a "független" fejlesztést sem engedi licencvásárlás nélkül! - a cikkíró). Ezeket számos regisztráció támasztja alá, legutóbb egy explicit hatósági licencregisztrációval is megerősítve. A peranyagban egy táblázat 14 UNIX-változatot sorol föl, amelynek a végén olyanok állnak, mint a UNIX 5. változata (SVR5 kernel), a UnixWare 7.1.3 és a UNIX System V 4.2-es (nagyjából, a SunOS és Solaris alapja).

A perben a SCO-nak még mindig további részleteket kell letennie a bíróság asztalára a Linux rendszermagba került jogsértő kódokról. Közben, az IBM mellett, a SCO Linux-szállító cégeket is megvádolt licencbitorlással, a Novellt pedig megtévesztő nyilatkozatokkal vádolja. Legújabban két Linux tömegalkalmazó is pert kapott a nyakába: a DaimlerBenz autóipari konszern és az AutoZone kereskedőlánc. És a dolog még folytatódik, mert lejárt a SCO összes alkalmazóknak deklarált türelmi határideje.

Közben a SCO megint veszteséggel zárt egy negyedévet, viszont végre talált egy céget, amely hozzájárult ahhoz (a linuxosok várható arroganciáját kockáztatva), hogy nyilvánosságra kerüljön a neve a linuxos SCO UNIX licencvásárlásáról (amit eddig sokan vitattak). A nálunk kevésbé közismert netszolgáltató cég az EV1servers.net. A Linux-tábor lobbija egyébként már a a UNIX-osok ősi szervezetébe, a USENIX-be is befúrta magát, mert legutóbb épp onnan jött támadás a SCO Group ellen.

Eddig a tények a Linux körül zajló licencvitás ügyekről. Lobbik ide, lobbik oda, a vita nem a lényegről folyik.

Miért olyan drága a szoftver?
A Linux licencvita kapcsán nem az a fő probléma, hogy sérti-e bárkinek a licencjogát egy technológiai részlet vagy fejlesztő eszköz újbóli felhasználása, hanem a szoftvertermékek árképzése. Korábban minden szoftvergyártó korlátlanul fejhető tehénnek képzelte a vevőit, ami ellen azok most érezhetően elkezdenek tiltakozni, vagy, ahogy mostanában mondják, polgári engedetlenséget tanúsítani. A UNIX derivatív olcsó Linux tulajdonképpen az első ellenállási mozgalom volt ebben a csatában, de ez még csak a jéghegy csúcsa. Egyébként, a UNIX ősi nyílt forráskódú filozófiájára támaszkodva, hisz a Bell Laboratóriumból kiszabadulva a szelleme belengte az egész akadémiai világot, fejlesztése korántsem csak ott folyt. Sőt. A korszak legnagyobb együttműködéseként!

Egy biztos, eddig az összes nagy számítástechnikai gyártó a saját kénye-kedve szerint állapította meg az árait, mert ebben piaci versenyhelyzet alig korlátozta. Ugyanakkor árkartellről is értelmetlen beszélni, a helyzet inkább kaotikus, mint logikus.

A CAI-sztori
A szoftvernagyhatalmi gőgből először az egyik vezető nagygépes szoftvergyártó, a Computer Associates International (CAI) volt kénytelen valahogy kimászni, és ez elég tanulságos. A CAI a nagyszámítógép ipar beszűkülése után, az akkor még szintén drága, UNIX-piacra próbált betörni, a UNIX-ok korábban igencsak gyenge üzemeltetési problémáinak a feltárásával és a rájuk adott megoldásokkal ("A UNIX 50 sebből vérzik" című tanulmány). Az ennek kapcsán született CA-Unicenter nevű menedzserszoftver azután koncepcióként terjedt el az egész számítástechnikában, több implementációban és funkcionális továbbfejlesztési ötlettel. Egyeseket a CAI cégestül fölvásárolt, és megoldásaikat beleintegrálta a Unicenterbe (ami ezzel már hatalmasra dagadt), de néhány konkurense talpon maradt, ha olykor mások segítségével is (IBM-Tivoli).

A CAI egy darabig kihúzta a magas árnívójú a UNIX piacon, de ez kevés volt a túléléséhez. Be kellett lépnie neki is a PC-piacra, ahol viszont jóval alacsonyabb árakat lehetett csak érvényesíteni. Azért talpon maradt. Közben, főként az ingyen ígért Linux miatt, a UNIX arénában is kezdtek egyre kevésbé érvényesíthetők lenni a magas árak. Azért egyes régebbi nagykutyák (élen az IBM, a Sun, a háromból egy céggé lett HP, de még egyes tisztán szoftver cégek is, mint az Oracle, a Lotus, a Tivoli, a Borland stb.) máig is diktálják méregdrága áraikat. És élnek, mint Marci Hevesen - ahogy az Alföldön mondani szokták. Korántsem a Microsoft a legdrágább cég a piacon.

A PC-arénában, különben, épp ellenkező irányban, fölfelé szöknek az árak. Amit alapvetően a Microsoft vezényel. Legalábbis eddig vezényelt. Mivel sem az asztali operációs rendszerek, sem az asztaligép alkalmazói szoftverek kategóriájában nincs komoly versenytársa, egyelőre korlátlanul emelheti az árakat. A szoftvereibe beépített hatalmas mennyiségű, de a hétköznapi alkalmazónak csak minimálisan kihasználható funkciók fejlesztési költségeire hivatkozva. Nem beszélve a nyelvi lokalizálás költségeiről.

Árképzési elvtelenségek
Mindazonáltal sem a Microsoftnál, sem a többi régi nagy gyártónál, sem a milliárdnyi olcsó kategóriás bitfaragónál (beleértve a nyílt forrású szoftverek programozóit is!) semmi köze a fejlesztési költségeknek az eladási árhoz. Még az utolsó vacak kis beszélő óraprogramért is annyit kér a világhálón át terjesztő programozó, amennyit nem szégyell (jellemzően így fogalmaz egy webes pamflet: $9, $19, $39, $99, $199 vagy $34,95 lehet - fantázia kérdése, legföljebb később engedni kell belőle). Illetve, amennyiért el tudja sózni, leginkább a tisztességtelen reklámfogások valamelyikét alkalmazva (csak még néhány napig adom ezen az áron - és már egy éve kinn lóg a hálón a hirdetés; vagy, nekem eszméletlen sokba került, de neked, balga szörfölő, odaadom bagóért, csak vidd; a free-ről kiderül, hogy a valóságban kiesett belőle az R betű, mert csak árukapcsolásként ingyenes stb.). A "trükkös akciók", persze, a profiknál is egymást követik.

Megtört a jég?
Most nagyjából itt tartunk. Ugyanakkor, végre, az Európai Unió elkezdte a csatát a Microsofttal, és ha minden jól megy, sikerül kialkudnia legalább azt, hogy a Microsoft az operációs rendszereit a multimédia lejátszó nélküli változatban is szállítsa, hogy legalább ebben a kategóriában kialakulhasson végre valami verseny. Vagy ne kelljen megvenni a vevőnek olyan funkciókat, aminek az ég egy adta világon, de semmi haszna az adott alkalmazásban.

A Távol-Keleten, pedig a szegénység kényszere miatt állt kötélnek Bill Gates csapata, hogy - VÉGRE! - lecsupaszított, olcsóbb változatot is készítsen a szoftvereiből, a malajziai kormány követelésére. Egyébként, egy legutóbbi felmérés szerint az alkalmazók többsége képtelen kihasználni, például, a legutolsó technológiát fémjelző Windows XP újdonságait. Amit maga a Microsoft-főnök Jim Allchin ismert el, és a hiba okát mindjárt a marketingeseikre kente.

Egy londoni konferencián pedig arról elmélkedtek, hogy az egyre újabb szoftverváltozatokra követelt licencdíjak elviselhetetlenek (extra adóteherként nyögik az alkalmazók), és ezzel a tendenciával szemben (újraaktiválási procedúra) a nyílt forrású szoftverek használatát kellene szembeállítani.

A legutóbbi hír pedig arról szól, sajnos csak pletykaszinten, hogy a Microsoft, eltérően az eddig követett globális világ árképzési koncepciójától, területenként változó árképzésen gondolkodik. Ugyanakkor a Sun, a nyílt forrásúként épp most közreadni méltóztatott Java használata után akar lakosonkénti díjakat szedni az államoktól (miután a Microsoftot kiütötte a ringből!). Ezzel - a SCO után - a Sun is csatasorba állította a szoftverlicenc-haszonszerzési emberét, Jonathan Schwarz személyében. Egyébként tisztára kommunisztikus elképzelésekkel (országosan közös beszerzés - amit nálunk részben már egyszer megkíséreltek, csak tisztán a Microsoft kapcsán).

Jön a vörös programozó gárda?
A Microsoft árcsökkentési és jótékonysági igyekezetét növelheti, hogy Kína kezd önálló útra térni. Ha nem hallgat rá, hát hátat fordít neki (de lehet, hogy már el is késett vele). Egy kínai hadseregnyi kiváló és rendkívül szorgalmas programozó állhat csatasorba, a Red Flag Linux vörös zászlaja alatt. Ami aztán, mellékesen, akár az amerikai piacra is be tud törni.

De Indiába sem véletlenül látogatott át a Microsoft-császár a minap. Hamarosan a Távol-Kelet már nem csak a - ma már nem is olyan olcsó, és minőségbiztosítási garanciákkal (!) gyártott - tajvani hardvereiről lesz közismert, hanem a szoftvereiről is. Az áramköri morzsáik és berendezéseik meghajtóit már a legmagasabb színvonalon látják el szoftverrel ma is, az biztos. Így talán lesz végre árverseny a digitális arénában. Beleértve a tartalomipart is.

Ami valami reálisabb árképzést is magával hozhat, bár ez eddig még sosem sikerült. A hardverek ára zuhan, a szoftvereké pedig hihetetlen mértékben nő, és csak egyre csak nő. Holott értéke, a feladatok döntő többsége kapcsán, ettől semmivel sem lesz nagyobb. Ráadásul, sehol annyi haszon nem termelhető ki vele, mint Amerikában. Ami azt jelenti, hogy máshol nem is ér annyit. Még lokalizáltan sem! Ez elég keserű pirula a gyártóknak, de egyszer le kell nyeletni velük. Kérdés, hogy ki teheti meg? Senki? Megfékezhetetlenek

IT-alkalmazói Érdekvédő Egyesületet!
Csak remélhető, hogy az alkalmazók is létrehozzák majd végre az olyan érdekérvényesítő szervezeteiket, mint a szoftvergyártók (Shareware Alliance, Business Software Alliance) vagy a zenekiadók (RIAA és társai). A Távközlési Érdekegyeztető Fórumhoz (TÉF) hasonlóan. És el kell kezdeni megkérdezni, mire föl kérnek annyit a portékáikért a gyártók és a kereskedők, a digitális világteret eddig eluraló szállítók. Miközben a vevőiket a korlátlanul fejhető tehén sorsra kárhoztatják, a tőkeerő aránytalanul nagy lerablásával akadályozzák a fejlett technológia terjedését a világ fejletlenebb régióiba, tovább rontva az esélyegyenlőséget. A licencjogokat pedig de-fakto a posványba taszították a kapzsiságukkal. Kevesebb több lett volna! Tehát kisebb haszonréssel.

A sok elszigetelt alkalmazó egyébként csak nehezen tud egyesülni. Létrehozásához állami segédlet is kellene, akár a TÉF-nél történt. Mind itthon, mind az EU-ban, mind világszinten (netán ENSZ-fennhatósággal). Különben nem lesz béke soha a témában.

A most 1 éves IT-Business hetilapunk egyik cikke egyébként pont a szoftver minőségének az objektív méréséről szól, bár nem éppen az árképzés szempontjából (Schopp Attila: Mérhető fejlesztés - Gyimóthy Tibor, SZOTE, kutatásairól - csak papíron!). A szoftver (és más digitális korszakbeli termék) tisztességes árképzéséhez azonban az ott definiált metrika legalább valami támpontot nyújthatna. Be kellene vinni legalább valamelyik európai uniós érdekvédelmi fórumba.

Végszó
Ugye, ez akkor nem sima SCO UNIX kontra Linux-világ licencvita kérdése? A szoftver és a digitális tartalomiparban tisztázni kellene végre a tisztességes árképzés alapelveit! Hogy legyen miből fejleszteni és terjeszteni, és még a végfelhasználó zsebét se terhelje túl. Tisztán piaci módszerekkel, a tapasztalatok szerint, ez kezelhetetlen. Csak érdekszövetségek közti csatában volna kikovácsolható egy hosszabb távon élhetőbb megoldás. Méghozzá, mihamarább ajánlatos volna megteremteni!

Kapcsolódó linkek:
Linux official site
The SCO Group
1 hozzászólás

 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja