A Game Channel a magyarországi gamer magazinok közül elsőként próbálhatta ki tartósteszten a legújabb játék masinát, az Xperia Play-t, amit sokáig csak psp telefonnak hívott a nagyvilág. Személy szerint a Sony Ericsson telefonok régóta nagy kedvenceimnek számítanak, a régi szép időkben, először nekem lett ilyen gyártmányú telóm, aztán édesapámat is rábeszéltem egyre. Jelenleg ugyan nem ezzel a márkával a zsebemben mászkálok, de a mostani teszt lehetővé tett egy kis nosztalgiázást és egyben jövőbe tekintést is.
Itt van hát az
Xperia Play, a készülék, ami új színt kíván hozni a mobiltelefonok amúgy is pörgős életébe! Veszélyben van a PSP, vagy a 3DS? Elmondom. Következzék az
Xperia Play beszámoló.
Első szemrevételezésre a telefon erősen hasonlít a többi Xperia készülékre, hűen követi a sorozat által képviselt formavilágot. A mérete és súlya azért feltűnő lehet, a pontos adatok: 119 x 62 x 16 mm, és 175 g. Így van, 16 mm vastag eszközről van szó, de ez természetesen nem véletlen. Amint kicsúsztatjuk a telefon alsó részét, egy igazi konzol kontroller bukkan elő. Van itt minden: akciógombok, iránygombok, középen pedig egy touchpad-es joystick felület. A jól ismert start és select is megtalálható rajta, oldalt pedig két ravaszt nyomkodhatunk.
Ez a slide kivitelezés szerencsére nem rontja el a használhatóságot, összecsukva nem érezzük úgy, hogy szét akar csúszni a telefon. A kontroller felületét fémszerű, ezüstszürke műanyagból készítették, szerencsére nem túl koszolódós anyagról van szó. Ez sajna nem mondható el a készülék többi részéről, ami jókedvvel bőséggel gyűjti össze az ujjlenyomatokat. A hátlap eleve kicsit gyenge pontnak tűnik nekem. Vékonyka műanyagból készült, ami könnyen megroppanthatónak látszik. Oké, induljunk ki abból, hogy a júzer nem fogja leejteni, de mi van ha mégis?
Hardverkiépítése röviden:
- Egymagos, 1 GHz-es Qualcomm MSM8255 Snapdragon processzor
- Adreno 205 GPU
- 512 MB RAM
- 8 GB-os microSD (32 GB-ig bővíthető)
- 4 inch-es, 480 x 854 felbontású LCD kijelző
- 5 MP-es fényképező, 1280 x 720 HD videofelbontás
Operációs rendszerként a tesztpéldányon Android 2.3.2 (Gingerbread) futott, de úgy tudom a boltokba kerülő példányokra már az eggyel újabb változatot telepítik. Bekapcsoláskor (mintegy 50 másodperc várakozás után) az Android-ra jellemző kezdőképernyővel találkozhatunk. Google fiókunkat érdemes azonnal beállítani (vagy ha nincs, csinálni egyet), hiszen sok funkciót csak így tudunk 100%-ban kihasználni. A menürendszer szerencsére átlátható, a funkciók legnagyobbrészt logikus helyen vannak. Persze szabadon pakolgathatjuk az ikonokat, alkalmazásokat, mappákat, ízlés szerint.
Alkalmazásokból a szokásos kínálat áll rendelkezésünkre, néhány SE specifikus applikációtól eltekintve. Ilyen például a Sony Ericsson Androidos telefonjain már megszokott Timescape. Ennek segítségével nyomon követhető mindenféle aktivitásunk: üzenetek, hívások, valamint a Facebook és a Twitter is integrálható a szoftverbe. Grafikus felületén keresgélhetünk a különböző üzeneteink között, akár egy pertnerhez kapcsolódóan, akár átfogóan. Aztán ott van még az OfficeSuite dokumentumkezelő lite verziója, a TrackID zeneszámok azonosításához hangmintából, vagy a Sync az adataink lementéséhez.
De térjünk ki inkább a számunkra fontosabb részletekre! Egy játékos számára a legfontosabb újdonság, hogy az Xperia Play az első PSP Certified mobiltelefon. Ezt a minősítést azok a készülékek kapják meg majd a jövőben, amik teljesítik a PSP által előírt kívánalmakat. Ilyenek például a speciális PSP kezelőszervek, a Start gomb és társai. Nem meglepően természetesen a saját készülékük kapta meg elsőként a minősítést, megteremtve ezzel az alapot a megjelenő készülékeknek. A PSP Certified telefonok különlegessége, hogy bár Android alapúak, lesznek játékok, amik kizárólag az ilyen készülékekre jelennek meg, illetve olyanok, amik bár megjelennek más Androidos telefonokra is, de elsőként a Play-hez hasonlóan speciális irányítókkal felszerelt mobilokon fognak futni. Tehát egy ízig-vérig gamer készülékről beszélünk, ami bár nem váltja ki a kézikonzolokat, átmenetet képez azok és az okostelefonok között.
Ha előpattintjuk a kontrollert, a telefon máris kiírja nekünk az Xperia Play címke alatt futó játékok nevét. Ezek a hazai példányokon alapjáraton:
Bruce Lee (nem meglepő módon bunyós játék)
, FIFA 10, Star Battalion (űrhajós shoot 'em up)
és Sims 3. Megtalálható még a telefonon a kötelező
Tetris :D, és a
Crash Bandicoot portja. Ez utóbbi már nem az Xperia-s menüben, hanem egy másik felületen jelenik meg, ahova a többi, nem Xperia név alatt futó játékot gyűjti a telefon. Persze az Android Market-re csatlakozva számos játékot letölthetünk, az egyszerűbbeket párszáz forintért, vagy akár ingyen, és ott a Játékok letöltése funkció, ahol további vásárlási lehetőségeink vannak. Azért komolyabb címek is elérhetőek lesznek az Xperia-ra, néhány a teljesség igénye nélkül:
Battlefield, Guitar Hero, Dead Space, Avatar HD, Need For Speed Shift HD, Assassin's Creed: Altair's Chronicles HD, Worms HD, Tom Clancy's Rainbow Six. Gyakorlatilag minden műfajt kipróbálhatunk hát, kinek mi a szíve csücske.
Az elérhető játékok száma egyelőre elég limitált, de folyamatosan növekszik. Kíváncsi leszek, mennyire hangolják össze az Xperia-s játékmegjelenéseket a PSP-vel. A játékélmény leginkább PS1-et, PS2-t idéz, ne számítsunk semmi lélegzetelállítóra, de azért abszolút szórakoztató. Szerencsére arra nagyon figyelnek, hogy olyan játékokról legyen szó, amik zökkenőmentesen futnak a telefonon, úgyhogy a játékélményt nem rontja el a belassulás, szaggatás. Az Xperia Play koncepciója alapján több olyan játék is lesz, ami kifejezetten az Play kezelőgombjaira lesz kihegyezve, de olyanok is lesznek bőségesen, amik először a Play kínálatában jelennek meg, később pedig a többi Androidos telefonon.
Kritikus pont az irányítás, hiszen ebben különbözik az Xperia Play a többi okostelefontól. A kontroller összességében tényleg hasznos ötlet, de valószínűleg nálam kisebb kezű embereknek szánták. A PSP oldalt elhelyezkedő kezelőszerveit sokkal szerencsésebbnek tartom ergonómiailag, így viszont olyan 30-40 percnyi játék után erősen fárasztónak találtam az irányítógombok nyomkodását. A touchpad-es megoldás sem olyan kényelmes, a kicsit érdes felszín hosszú távon kellemetlen lehet, és szokatlan is azoknak, akik inkább az analóg joystick megoldást preferálják. Ezektől eltekintve nincs sok okom a hisztire, hiszen kiküszöbölték az eddigi okostelefonok "hibáját" (a touch technológia ugyanis nem vált be mindegyik játék esetében).
A másik kérdés ami fölmerülhet bennünk, hogy meddig bírja az akkumulátor a különböző játékok futtatását. A Sony Ericsson azt állítja, közepes mértékű fogyasztás esetén 24 óráig bírja egy töltéssel a telefon (ez azt jelenti, hogy a Wi-Fi, GPS stb. azért használhatóak, de nem folyamatosan). Beszélgetésre 8,5 órát, játékra pedig 5,5 órát ígérnek. A játékoknál azért ez ritkán megvalósítható, inkább 3 óra körül bírja az aksi, főleg maximumra állított fényerő mellett. Az 1500 mAh szerintem azért kevés egy ilyen funkciót betöltő telefonba, persze ezt ki lehet küszöbölni egy nagyobbra való cserével. Összességében azonban - a többi Androidos telefon mellett - nem lehet okunk panaszra.
Telefonálás szempontjából kitűnő választás a készülék, két mikrofonja és a zajszűrő segítségével abszolút jó minőségű beszédhangot produkál, megszünteti a háttérzajt. A sztereó hangszórók szintén teszik a dolgukat, a hangminőség kiváló. Beépített kamerából szintén kettő van, a hátlapon lévőre semmi panasz nem lehet, jó minőségű képeket és videót készít. Az előlap objektívével viszont sehogy sem kapunk igazán jó képet, foltos és sötét marad a felvétel minden beállításnál, persze ez a kamera nem is fotókészítésre, hanem például a Skype maradéktalan kihasználására van a készüléken.
Az Android sebességével nincs gond, akár multitaskban is egész jól futtatja az alkalmazásokat. Játék közben gond nélkül fogadhatunk hívásokat, csak helyre csattintjuk az irányító egységet, a beszélgetés végén pedig kihúzzuk és folytatódhat a szórakozás. Ötletes apróság a tervezésben, hogy az aksi eltávolítása nélkül is hozzáférünk a SIM-hez és az SD kártyához, ezt követendő példának tekinthetnék minden telefon esetében. A háttérvilágítás nélküli gombok a telefon alján (vissza, otthon, menü, keresés) kezdetben kellemetlenséget okozhatnak, amíg fejből meg nem jegyezzük a sorrendjüket, sötétben nem igazán találjuk a megfelelőt. A bekapcsológomb enyhén mélyre került, nekem néha macerás volt megtalálni.
Kellemesen elszórakoztam ezzel a csodahibriddel, de azért az igazi hanyattesős élmény elmaradt, tesztelés közben nem túl sok meglepett "Óóó" és "Ááá" hagyta el a számat. Bár a telefon nem olcsó mulatság (pontos ár most még nem ismert, de olyan 120.000 Ft-ot kell a kártyafüggetlen verzióért leszurkolnunk), igazi játék- és techmániás embereknek azt hiszem bátran ajánlhatom, de nem gondolom, hogy szélesebb rétegek fogják rendszeresen vásárolni az eszközt. Azon kívül kötve hiszem, hogy a Sony Ericsson dobása a kihalás szélére sodorná hordozható konzolokat, természetesen nem is ez a célja. A nem túl távoli jövőben érkezik a PSP Vita is, és nagy valószínűséggel a két vonal majd inkább kiegészíti egymást, mintsem konkurenciát teremtene egymásnak. A lényeg a PSP Certified Androidos mobilokkal egy új kategória megteremtése volt, ami első látásra (sőt másodikra is) sikerült.
Ilyen kütyü nem volt eddig, és valószínűleg a Certified címkét nem nagyon fogja dobálni a Sony más gyártók készülékeire, így egy ideig biztosan egyeduralkodó lesz a piacon az Xperia Play. Azt mindenképpen elmondhatom, hogy kétségkívül valami újnak a kezdetét tarthattam a kezemben.
