
Az vélhetőleg senki előtt nem nagy titok, hogy tesztünk alanya az AMD néhány hónappal ezelőtt megtartott rendezvénye kapcsán lett ismert, ebből kifolyólag pedig az nVIDIA riválisának megoldására épített az MSI is. Mielőtt néhány fontosabb adatot osztanék meg veletek, ahogy korábban is említettem, járjuk körül a témát. 2013-ban az AMD grafikus kártyákat érintő bejelentése igencsak nagy változást hozott magával. Itt elsősorban nem igazán a kimagasló teljesítménybeli növekedésre vagy egyéb extrém dolgokra gondolok, hanem például a Radeon család átalakítására, mely azok számára, akik nem igazán jártasak ebben a témában, kimerül az elnevezések megváltoztatásában, pedig néhány érdekességet és turpisságot tartogattak a fekete-pirosak.
A boltok polcain még mindig lehet találkozni a korábbi széria termékeivel, így számos HD 7000-re épülő elnevezés van még forgalomban, melyek természetesen nagyon is jó kártyák, sőt sok olyan van, mely simán felveszi a kesztyűt néhány új modellel szemben. Frissíteni, illetve fejleszteni azonban kell és higgyük el, hogy nekünk felhasználóknak csupa jót jelent ez. Mielőtt valaki félreértene, semmiképpen sem mondanám azt, hogy aki szeptember előtt befektetett egy korábbi MSI Radeon kártyába az azonnal cserélje le egy R-szériás modellre, csupán érdemes megfontolni egy erősítés keretében, hogy újabb modellt válasszunk, illetve nem árt tisztában lenni az erőviszonyokkal és a piac helyzetével. Összességében tehát az AMD új családjáról elmondható, hogy az elosztásuk tényleg dicséretet érdemel és véleményem szerint mindenki meg fogja találni a hozzá leginkább illő modellt.
A csomag tartalma
Sokak számára lehet ilyen modell tesztünk alanya, az MSI Radeon R9 280X OC, mely mostantól abszolút főszerepet kap. Az R9 jelző már utal arra, hogy az új széria királykategóriájával van dolgunk, ezt pedig tovább fokozza a 280X, mely a dobogó második fokára helyezi a kártyát, ugyanis az R9 szériában találkozhatunk még a 270 és 290 számokkal ellátott modellekkel. Az OC rövidítés pedig minden gamer és tuninghajhász álma, hiszen ha ilyen felirattal találkozunk, akkor nagy valószínűséggel egy remekül felpörgethető modellről van szó.
A névadás várakozássokká alakítása után jöjjenek a specifikáción található legfontosabb számok, melyek okot adnak arra, hogy ez a modell megkapja a fent említett számokat és jelzőket. Elsőként sokszor az órajel kerül szóba, pedig én azt figyeltem meg, hogy manapság valamiért a felhasználók inkább a memória méretet és néhány GDDR3-as modell elérhetősége okán a típusát nézik meg. Ennél a modellnél egészen pontosan 3072MB GDDR5 memóriával kell számolni, melyhez 384-bites interfész párosult. Persze van ennél nagyobb memóriával szerelt kártya a piacon, de senki ne kételkedjen abban, hogy lesz e olyan alkotás, mely a kártya miatt nem fog tökéletesen futni. A dobozból való kicsomagolás után nem egyből a gépbe tuszkoltam, hanem kicsit szemügyre vettem ezt a modellt. Egyrészt egy mestermű, hiszen az egy kilónál valamivel könnyebb kártya nagyon erős, másrészt pedig a minőség álló helyzetben is érzékelhető. Ezt az érzést Military Class IV-es komponensek megemlítése agyban tovább növelheti, mely gyakorlatban az élettartam terén nagyon nagy segítség a felhasználóknak.
Majdnem 1 kiló
Tehát a memória mérete és a 384-bites interfész garantálja a legkidolgozottabb játékok terhelésének elbírását. Most már tényleg következzék az órajel kérdése, mely egy OC változat esetében igencsak relatív értelmet kap. A hivatalos specifikációban is három különböző megjelöléssel találkozhattok az órajelet illetően, ezeket azonban nagyon egyszerű értelmezni, ráadásul tartalmilag olyan egetrengető különbségeket nem hordoznak magukban ezek a beállítások. Egy alapjáraton felpörgetett kártyával van dolgunk, így meg se lepődjetek az alap 1000MHz-es működésen, mely tulajdonképpen az úgynevezett Silent mode-nak (csendes üzemmód) felel meg. Ez elméletben kevesebb terhelést ad a kártyának, tehát egyfajta kímélő üzemmódként is hívhatjuk. Szerintem nem igazán kell kifejtenem, hogy én miért nem ezt a módot preferáltam a teszt során, no persze meg kell említsem azt a tényt, hogy egy napig így használtam és minden játék tökéletesen futott, tehát nem kell megrémülni, nem lesz semmilyen pixelesség és szaggatás.
A középső állás Gaming mode néven van feltüntetve, ez tehát a játékosoknak szánt optimalizált teljesítményt takarja. Itt megjegyezném, hogy alapjáraton ez a beállítás van érvényben, amin nem kell meglepődni egy vérbeli gamereknek szánt kártya esetében. Ilyenkor már 1020MHz-es boost-ról beszélhetünk, ez mind szép és jó, de tényleg egy olyan kártyával van dolgunk, mely talán még fordítva beszerelve (már ha lehetne ilyet) is állva hagyná sok társát. Legvégül pedig az OC jelző is megcsillantja mivoltát, hiszen az OC mode segítségével 1050MHz-re nő az említett érték. Persze itt nem muszáj megállni, ezek a gyártói értékek, az üzemmódok között pedig az MSI Gaming App segítségével válthatunk. Én kicsit jobban utánajártam a dolgoknak és bizony voltak akik, magasabb értékre húzták fel a kártyát. Ilyenkor persze a garancia elvész és akik egy ilyen kártyát választanak szerintem ne kockáztassák annak épségét, hiszen normális körülmények között hosszú évekig nyújt majd nekik abszolút felsőkategóriás teljesítményt ez a modell.
A cikk elkészülte után a fenti állítás helyreigazítása miatt az MSI magyarországi képviselete az alábbiakról tájékoztatta szerkesztőségünket:
Az MSI videokártyák órajele magasabb értékre húzható szabadon, a meghibásodás ellen a termékek védve vannak gyárilag, amelyek megakadályozzák például a szakzsargonban elfüstölés néven említett jelenséget. Amennyiben mégis ilyen eset fordulna elő, az MSI szakemberei megvizsgálják az esetet, és amennyiben nem történt hardveres modifikáció, vagy a kártyán lévő szoftver nem lett szándékosan módosítva, a garancia nem vész el!
Az MSI magyarországi képviselete határozottan állítja, az órajel magasabb értékre állítása nem jár garanciavesztéssel!
Twin Frozr és Military Class
A specifikációzás legvégén jöjjenek a csatlakozók, melyek manapság egyre fontosabb szerepekhez jutnak, hiszen már nem csupán egy monitort szokás a géphez kötni, hanem egyre többen kötnek még rá televíziót, vagy akár még egy monitort. A mostanság igen népszerű HDMI 1.4a csatlakozást bizonyára sok vásárló használja majd, de sokan szavazhatnak bizalmat a Dual-link DVI csatlakozónak is. A Mini DisplayPort már egy ideje jelen van a piacon, ám én úgy érzem, hogy sokan még nem igazán ismerik és így nem is használják ki, akik azonban szeretik, azoknak nagy kedvenc lehet ez a modell, hiszen két ilyen csatlakozó is helyet kapott rajta. Én a HDMI és a Mini Displayport csatlakozókat használtam, mindkettő tökéletesen tette a dolgát.
Jöjjön egy kis irigységre okot adó bekezdés, hiszen itt szeretném veletek megosztani a kimondva (és leírva is) sokkal kevesebbet jelentő élményeim. A teszt során már említettem, hogy néhány évig bőven elég lesz ez a kártya a Full HD-ban játszó gamereknek és ezt már arra alapoztam, amit itt most kicsit bővebben kifejtenék. Kipróbáltam a Battlefield 4-et, a rivális CoD legújabb részét és egyéb gyűjteményemben lévő nyalánkságokat. Igazából már a kicsomagolás előtt is sejtettem mire lesz képes ez a kártya, hiszen viszonylag sűrűn nyomon követem a grafikus kártyák piacán, így engem személy szerint nagy meglepetés nem ért. Minden általam kipróbált alkotás töretlenül futott, remek játékélményben volt részem. Ide kapcsolódik a halk működés is, mely külön öröm egy ilyen erős kártya esetében. Erről valószínűleg a két ventilátorral operáló Twin Frozr hűtés tehet, mely ezek szerint remekül teszi a dolgát.
Csak a játék...
Persze az említett remek játékélményt meg is kell fizetni, és természetesen azt is, hogy a 290 után a dobogó második fokán álló kártyával van dolgunk. Ez a piac azonban nem arról szól, hogy évente cserélgetjük a termékeket, tehát az adott kereten belül olyan terméket kell választani, mely időtálló és néhány év múlva is izmosabb darabnak fog számítani. Nos, az AMD új szériái közül pont az MSI Radeon R9 280X OC és társai azok a modellek, melyek az erőt és az hosszú távú biztonságot képviselik. Ára nagyjából 90-115 ezer Ft között mozog, míg a 290-es modellek tartják magukat minimum 130 ezer fölött. Aki tehát hozzá tud jutni 90 ezer Ft környékén, annak az erős GPU és a három év gyártói garancia olyan hosszú távú biztonságot nyújt játékbeli teljesítmény terén, melyre minden játékos vágyik.
Az MSI kínálatának egyik legjobban átgondolt kártyájával van dolgunk, mely sok erős gép alapja lehet.
