Az utóbbi években az Intel gyakran nyúl újabb és újabb gyártástechnológia után, ennek legújabb - kézzelfogható eredménye - a napokban immár hivatalosan is bemutatott processzorcsalád, melynek legfőbb újdonsága a 45 nm-es technológia a 65 nm-es csíkszélességgel szemben. A Core processzorok második generációja a keresztség alatt a Penryn nevet kapta, mely névvel hamarosan már a szaküzletek polcain is találkozhatunk. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon van-e létjogosultsága manapság két évente új vizekre eveznie az Intelnek. Ha azt az oldalát nézzük a dolognak, hogy ily - viszonylag - rövid idő alatt is komoly előrelépést hoznak az újabb és újabb lapkák a hardwarek terén, akkor a válasz egyértelműen igen.
Ha rosszmájúak szeretnénk lenni, akkor viszont mondhatnánk, hogy a gyakori váltás hátterében piacszerzési célok bújnak. Nem feltétlenül törvényszerű ugyanakkor, hogy sikerre van ítélve egy-egy ilyen forradalmi újítás, elvégre is láthattunk már ellenpéldát, még a vezető processzorgyártó háztájáról is. Az új processzorcsalád azonban minden szempontból jó előjelekkel érkezik: A beígért teljesítménynövekedés és a gyártó neve garancia lehet a sikerre. Bevallom férfiasan kisebb fogalmi zavarral küzdöttem a cikk írása során az Intel által használt kódnevek közepette. Ugyanis a Core 2-es család kapta a Penryn kódnevet ugyan, de a mobil számítógépekbe szánt változatok is Penryn néven futnak, az asztali verziók pedig a Wolfdale és Yorkfield kódnevű változatok. (Ez utóbbiak a fickósabb processzorok, majd mind négymagos.)
Ha a technikai újításokat vesszük sorra, mindenképp az új csíksélességet említhetnénk elsőként. Ez ugyebár 45 nm-re csökkent a korábbi 65 nm-el szemben. Ezen felül megváltozott a processzor tranzisztorainak felépítése is. A Szilícium-dioxid egy korábbinál tisztább változatát használták föl, ennek köszönhetően a tranzisztorok számának növekedése ellenére sem várható drasztikus áramfelvételi többlet, köszönhetően az ellenállás csökkenésének. Így körül-belül duplájára nőhet a tranzisztorsűrűség, vagyis ugyanazon helyen nagyjából kétszer annyi tranzisztor kaphat helyet, mint eddig. Az elektródák közötti szivárgási áram pedig mintegy negyedére csökkenhet. Vitathatatlan tehát, hogy komoly előrelépést jelent az Intel új genrációs termékcsaládja. A tranzisztorok anyagának módosítása már önmagában nevezhető forradalmi újításnak. A Penryn révén először kerül négymagos processzor hordozható számítógépekbe is. Persze ez is az új technológiának köszönhető, az új felépítésű tranzisztorok nélkül ez elképzelhetetlen lenne. (Egy négymagos processzor nagyjából 800-900 millió tranzisztort tartalmaz.) Az ilyen processzorokkal szerelt hordozható gépek elsősorban a játékos kedvű és vastag pénztárcájú célközönségnek készülnek, de gyaníthatóan csak a következő év második felében lesznek elérhetőek.
Az eddigiekből leszűrve azt is mondhatnánk, hogy miniatürizált Core 2-es processzorokról van szó, azonban a Penryn még ezen felül is tartogat újításokat. Az előző generációt tekintve mintegy másfélszeresére nőtt a másodlagos gyorsítótár maximális mérete, így például a kétmagos processzorok esetében már 6MB-ról beszélhetünk a korábbi négy helyett. A processzorba integrált gyorsítótár ugyebár arra hivatott, hogy a viszonylag lassú rendszermemória-elérést helyettesítse, a közvetlenül végrehajtás előtt álló utasítások számára. 6MB már igencsak megkönnyíti a központi egység dolgát, és minden bizonnyal látványos teljesítményt eredményez, nem is beszélve a négymagos változatok kétszer 6MB-os gyorsítótáráról. Az új processzorok sínsebessége immár eléri a 400MHz-et a korábbi 333Mhz-hez képest. Az utasításkészlet is frissült, új utasítások kaptak helyet az SSE4.1-esre keresztelt új készletben, ezek elsősorban a grafikus alkalmazások gyorsítása végett kerültek az új lapokba.
A Penryn processzorok a sebesség javulásának céljából további gyári szabványok egész sorát használják. Még felsorolni is nehéz lenne ezeket, de a teljesség igénye nélkül sorra veszünk ezek közül néhányat. Mint például a Core első generációjánál már rendszeresített Smart Memory Access, amely a soron kívüli műveleteket hivatott felgyorsítani. A Fast Radix-16 névre keresztelt szabvány a műveletek meggyorsítása és pontosságuk növelése céljából került bevezetésre. Az igazi újítás azonban a Deep Power Down Technology, amely a fejlett energiagazdálkodás jegyében került bevezetésre, így a processzorok képesek csökkenteni az órajelet, a feszültséget, avagy lekapcsolják a gyorsítótárat, amennyiben nincs rá szükség. Többek között ennek az eljárásnak is köszönhető a megjelenés előtt álló processzorok hihetetlenül jó fogyasztási értékei, melyet a teljesítményük látványos növekedése még inkább felértékel. Az okos energiafelhasználásnak hála pedig nem csak a villanyszámla rövidül meg, de jóval alacsonyabb hőfokon is dolgoznak az új processzorok. Terhelés alatt is csupán 40 fok környékén marad az üzemi hőmérsékletük.A képek között megtalálhatjátok a processzorok mérési eredményeit. Ezt az Intel még az év első felében adta ki hivatalosan. Azt hiszem különösebb kommentár nem szükséges az egyes eredményekhez, azok önmagukért beszélnek, azt hiszem egy hasonló konfigurációval bármelyikünk kibékülne. Érdemes megemlíteni például, hogy az új utasításkészletet, az SSE 4-est már használja a DivX legújabb, 6.6-os verziója. Ennek köszönhetően például a HD filmek konvertálásának ideje akár felére is csökkenhet.
A nagy felhajtás közepette tartott bemutató fórumon az Intel egyik első embere, Justin Rattner persze nem szerénykedett előhozakodni a legfontosabb adatokkal, vagyis a várható teljesítménynövekedéssel. Ha hihetünk a gyártónak, az új processzoral mintegy 10-15 százalékos teljesítménynövekedés érhető el, és a fogyasztás is jelentős csökkenést mutat a Core első változataihoz képest, vagyis mintegy 25 százalékkal esznek kevesebbet az új processzorok. A szoftverek pedig mintegy 15 százalékkal futhatnak gyorsabban, ha hihetünk az ígéreteknek. Minden bizonnyal nem a levegőbe beszélnek a cég vezető emberei, elvégre is több mint négy éves fejlesztői munka áll a most piacra kerülő chipek mögött. Van azonban egy másik mérce is a processzorcsalád előző generációján túl, vagyis a konkurencia. Nem szükséges hozzá különösebb jóstehetség, hogy az Intel komoly technikai fölénye nem a nagy rivális AMD malmára hajtja vizet. Néhány éve még jóval csekélyebb volt az Intel előnye, az új gyártástechnológiának köszönhetően azonban most alaposan lekörözte piaci ellenfelét. Arról nem is beszélve, hogy a négymagos AMD processzorok még mindig váratnak magukra. Gyanítom drasztikusan csökkenni fog a rivális processzorainak ára a közeljövőben...
Kereskedelmi forgalomban előreláthatólag csak a következő év elején bukkannak majd fel az Intel új processzorai. Főleg a hordozható számítógépekbe készült változat ára lehet majd szembetűnő a jelenleg futó szériához képest, ennek ellenére sem kell magas árakra számítanunk. A gyártó kora ősszel közzé tette árait az új termékcsaládját illetően, vagyis az új processzorok ára valahol 150 és 800 euró között mozog majd, ami az ár/érték arányt figyelembe véve barátinak mondható.
