A 80-as évek közepét írjuk, a videojáték-ipar összeomlása után ismét kezd szárnyalni az iparág, köszönhetően Mario személyének. A Nintendonak ki kellett találni más címeket, hiszen csak a vízvezeték szerelőre nem lehet alapozni egy konzol jövőjét. Ekkortájt alkotta meg a cég két nagyágyúja, Miyamoto Shigeru és Tezuka Takashi a mai napig tartó sikersorozatát, a Legend of Zeldát (LoZ). A két fejlesztő egy vérbeli akció-kalandjátékot akart megalkotni, Tezuka rajongott a fantasy-ért, így egy kitalált mesebeli világ lett a játék helyszíne. Érdekesség, hogy a fejlesztés korai szakaszában sci-fi világban is gondolkoztak.
Az elsők
1986-ban tehát megjelent a Legend of Zelda NES-re (Nintendo Entertainment System), mely forradalmi játékelemekkel bírt. Az oldal scrollos irányítást elvetették, nem akartak még egy Mario-t alkotni, egy komplexebb játék volt a cél. A képernyő minden sarka bejárható volt, nem kevés tárgyat kellett használnunk küldetésünk és harcaink folyamán. Menteni lehetett (ha jól tudom először a konzoltörténelemben), amivel megmentettek egypár játékost az agyvérzéstől.
Mondanom sem kell, a játék nagy siker lett, így jöhettek a folytatások, az elsőre nem is sokat, csupán egy évet kellet várni. A LoZ: The Adventure of Link azonban nem hozta meg a várt sikert. Nem csoda, hisz komoly játékelembeli változás történt, a térképen továbbra is úgy haladhatunk, mint eddig, viszont ha beérünk a városba, barlangba vagy megtámadnak minket, a játék átvált horizontális nézetbe - úgy kell elképzelni, mint a később megjelent Super Mario Word-ben. Tanulva a hibákból a következő rész visszanyúlt az első darabban lefektetett alapokhoz.
Az új epizód már SNES-re (Super Nintendo Entertainment System) jelent meg, így sokkal szebb grafikával rendelkezett. Nagy bejárható terület, rengeteg titkos hely, és sok tárgy állt a rendelkezésünkre küldetésünk során. A LoZ: a Link to the Past bombasiker lett. Innentől kezdve a Zelda őrületet nem lehetett megállítani. Mai napig ez a játék etalon, aki egy kicsit is gamernek gondolja magát és nem próbálta, pótolja!
Bővül az univerzum, de mi az ára?
A gépezet beindult jöhettek a TV mesék, figurák miegymás, minden amiből pénzt lehet kicsikarni a kedves rajongóktól. Közben megjelent egy rész kézikonzolra is, a The LoZ: Link's Awakening. A Gameboy verzió egyáltalán nem volt rossz, sőt elérte a magas követelményeket, amit a rajongók vártak. Ekkortájt történt egy furcsa esett a Nintendo háza táján, ami olyan eseményekhez vezetett mely mai napig kísérti a szériát. Az 1990-es évek eleje-közepe táján a Nintendo tervezte SNES-re CD lejátszós külön megvásárolható kiegészítőjét.
Le is szerződött a Sony-val, viszont a későbbiek folyamán a szerződést felmondták (a Sony elkezdte a fejlesztést, később ebből lett a PlayStation), így a vállalat leszerződött a Philips-el. A Philips a kiegészítőért cserébe megkapta egyes Nintendo címek - Zelda, Mario - felhasználási jogait és elkészíthették saját konzoljuk, a CDI verzióit. A Philips CDI-ről sokan nem hallhattatok hazánkban, ami nem csoda, a konzol ugyanis óriási bukás volt.
Megjelent viszont 3 Zelda játék rá, még a cím leírása is bűn lenne... Játékmenete és mechanikája az összesnek ócska. A CD "hatalmas" tárhelyének köszönhetően animált átvezetők voltak benne, melynek rajztechnikája és szinkronja katasztrófa. Meg merem kockáztatni, hogy nemcsak a Zelda széria, hanem a világ legrosszabb játékai között is számon lehet őket tartani. Érdekesség, hogy a SNES CD sosem készült el, látva riválisa, a SEGA CD bukását, törölte a Nintendo a projektet.
Szép új világ
A rajongók számára böjt következett, nem jelent meg egy ideig kedvenc sorozatuk folytatása. 1988-ban végül elkészült a következő rész a The Legend of Zelda: Ocarina of Time, mégpedig az akkori csúcskonzolra, a Nintendo 64-re. Nagy mérföldkő volt, ez volt az első 3D-s Zelda játék. Ha nem sikerül a játék 3D-be átültetése, nagy valószínűséggel a fejlesztők lehúzhatják a rolót. Jelentem, bizony sikerült. Innentől kezdve bebizonyosodott, hogy az összes Miyamoto és Tezuka univerzumában játszódó kaland alapmű lesz sokak számára.
A játék hozta a régi részek hangulatát, azonban merőben új köntösben, kihasználva a harmadik dimenzió lehetőségeit nem csak a platformfeladatok de a harc során is. A mai napig a világ egyik legjobb kalandjátéka, tényleg kötelező darab. Ha nem szerettek nagyon régi stuffokkal játszani, akkor itt érdemes bekapcsolódni a történetbe. Két évvel később megjelent egy kiegészítője, immár szebb grafikával (talán a N64 legszebb játéka), de az emberek tudatában még erősen élt az előző rész. A LoZ: Majora's Mask szerintem egy remek darab, viszont az emberek véleménye megosztó, nehéz felülmúlni az alapjátékot.
2001-et írunk, hatalmas reklámkampánnal indult a Gamecube megjelenése, persze mindenki az új kalandot várta. Gyönyörű grafikájú jelenetekkel ámították a népet, akik kiéhezve várták az új kalandokat. Azonban Myamoto mester megpillantotta a cel-shaded rajzolt világát, beleszeretett, dobta az addig elkészült művet, és megalkotta a LoZ: Wind Waker-t. Kihasználva cel-shaded motor előnyeit, elképesztően hangulatos mesés világot alkotott. Az embereket ismét megosztotta az új irányzat, de utólag az idő a mestert igazolta. A Wind Waker nem csak méltó folytatása a szériának, hanem túl is szárnyalja elődeit.
Mivel Flashbacket írunk, az ezutáni új részeket nem taglaljuk, de bizton állíthatom, azok sem csorbítják az széria hírnevét. Természetesen vannak még további kézikonzolos és Wii-s változatok, sőt a régieket is meg lehet venni remake, HD vagy ilyen-olyan feldolgozásban az új konzolon. Ahogy Mario, úgy a Zelda is minden új rendszerre megkapja a kötelező 1-2 részét, így nem kevés alkotásról beszélünk.
Kedvet kaptam, hol kezdjem?
Az idő kezdetén a három istennő megteremtette a világot. Dyn az erő istennője megalkotta a földet. Nayru a bölcsesség istennője megalkotta a törvényeket. Farore bátorság istennője megteremtette az életfákat, melyek fenntartják a törvényeket. Mikor az istenek elmentek, hátrahagyták a Triforce-t. Ki birtokolja a Triforce erejét, az teremthet és pusztíthat, Ő lesz mindenható. Az alapsztori körülbelül ennyi. Zelda hercegkisasszonyban a bölcsesség, Ganendorfban, nemezisünkben az erő, bennünk játékosokban a bátorság testesül meg.
Természetesen Ganendorf meg akarja szerezni mind a 3 darabot, hogy uralkodhasson a világ felett. Főhősünk, a zöld ruhás idegen szinte minden részben más, egy másik hősnek a reinkarnációja, tehát bármely epizódba belefoghat az ember, csak nagyon laza kapcsolat van a különböző részek között. A Zöld ruha egyébként Myamoto ötlete, nagyon szerette a Disney meséket, a játékos kinézete Pán Péterről lett mintázva.
Sok más meseutalás is el van rejtve a játékokban, Zelda neve sem légből kapott, a hercegnő F. Scott Fitzgerald (amerikai író) feleségéről kapta a nevét, aki híresen gyönyörű nő volt. A sorozat sikere által bekerült e név a popkultúrába, a nemrégiben elhunyt Robin Williams is hatalmas Zelda fan volt, így lányát nemes egyszerűséggel Zelda Williams-nek nevezte el. Egy szó, mint száz, ha az ember rákap, úgyis játszani fog mindegyikkel, megjelenés vagy kronológia (a sok találgatások végett egy kiskönyvet is kiadott a Nintendo) sorrendben.
Magyarországot elkerülte a nagy "Zelda láz". Hazánk elég későn került bele az igazi konzolok világába, talán SNES és a PlayStation megjelenésére datálható. Addig általában az olcsó "sárgakazettás nintendó" volt a legtöbb háztartásban. Persze ezeknek semmi közük nem volt az eredetihez. A Mario-t lemásolták, de valahogy a hercegnő elkerülte a kalózok figyelmét - nem fért bele az 1000 játék egy kazettán koncepcióba :). Ha mégis létezik ilyen, írjátok meg. Remélem aki nem ismeri a sorozatot, annak kedvet adtam hozzá, aki már e történet részese, az nosztalgiával gondol vissza irományom olvasása után.
Kinek melyik rész a kedvence? Hol akadt meg gyerekként? Én bizony annak idején egyet sem tudtam befejezni :).
Ha vannak olyan videojáték-legendák, akikről szívesen olvasnátok, osszátok meg velünk! Várjuk a kommenteket!