Mario világa

2014. február 02.
74.1791
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Lac profilja, adatai
Lac
A hősök sokféle álruha mögé bújhatnak. Milliárdos playboyként élvezhetik az életet, magukat újságírónak álcázva deríthetik fel az alvilág bugyrait, vagy nappal éppen a tárgyalótermekben viaskodva folytathatják az éjszakai bűnüldözést. Hősök azonban nem csak természetfeletti képességekkel rendelkezők lehetnek. Nem kellenek különleges adottságok ahhoz, hogy az ember kiállva az elnyomottakért megmutassa, hogy van még jó a világban.
Advertisement


A videojátékokat lehet szeretni és lehet gyűlölni, egy valami azonban biztosra mondható: alig akad olyan ember, aki ne hallott volna az olasz vízvezeték-szerelő kalandjairól. Mario mondhatni a kezdetektől fogva a játékokra éhezők rendelkezésére áll, s ennek köszönhetően olyan szinten beleivódott a kultúrába, hogy az, ha valaki felismeri, már korántsem jelenti azt, hogy valaha is betöltött egyetlenegy játékot is, amelyben ő szerepel. A Nintendo kalandgyára emellett gőzerővel gyártja az újabbnál újabb részeket, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy a közeljövőben akár kicsit is megkopna a kertésznadrágos testvérpár hírneve. Jelen írás apropója nem más, mint a nyakunkon lévő legújabb csillag a Mario galaxis kiterjedt univerzumából, addig azonban nem árt, ha kicsit visszatekintünk a múltba, és megnézzük, hogy honnan is indult az idén harminchárom éves széria.

Jumpman, az építőmunkás
Meglepőnek tűnhet, de a legelső játék, amelyben feltűnt a mindig segítségre kész vízvezeték-szerelő, nem Mario nevével volt fémjelezve. Ugyan az 1981-ben megjelent Donkey Kongban az felállás eléggé hasonlított a Super Mario Bros.-ban megismert alapokra, néhány dologban lényeges eltéréseket láthatunk. Szakmáját tekintve a főhős ekkor még nem a vizesblokkokkal foglalatoskodott, hanem ácsként dolgozott, ezen felül a játékban horizontálisan kellett haladni, nem pedig balról jobbra, mint azt a későbbi címekben. A készítési fázisban neve sem volt még az egyénnek, és bár a japán megfelelőjeként Jumpman hívták, a készítők tisztában voltak azzal, hogy ha sikereket szeretnének elérni az észak-amerikai piacon, akkor bizony egy ennél megkapóbb elnevezéssel kell előállniuk. A legendák és az ősi tekercsek úgy tartják, hogy a nevet végül Mario Segale-től, a Nintendo észak-amerikai bázisaként szolgáló raktár tulajdonosától vették kölcsön, aki egy megbeszélésre berontva az ekkor már jócskán elmaradt bérleti díjat követelte.

Mielőtt az 1983-as Mario Bros-ban övé lett volna a főszerep, az akkor még piros gatyás hősünk feltűnt a Donkey Kong Jr.-ban, amelyben a főellenséget, Donkey Kong bebörtönzőjét alakította. Bár a készítők akkor még nem feltétlen gondolhatták így, utólag visszanézve bizony egy életre szóló leckére világított rá a játék: minden nézőpont kérdése.

Nem Bowser volt az első, aki utálta Mariót

Nem Bowser volt az első, aki utálta Mariót


Mario és Tsa.
Ugyan az 1981-es Donkey Kong óta több játék is megjelent, amelyben megtalálhatjuk az építőmunkást, Mario következő nagy dobására egészen 1983-ig kellett várni, amikor az immár testvérpáros nevével fémjelzett alkotás a polcokra került. Bár a Donkey Kong után mindenki azt várta, hogy a karakter ismét uralni fogja a piacot, a siker elég mérsékelt volt. Ugyan a játék meglehetősen jól sikerült, az amerikai piacon pont ekkor ütött be a krach, az Atari-sokként is ismert válság. Bár az árkád játékokra ez kevésbé volt hatással, az ekkor már elterjedtnek mondható otthoni konzolok játékeladásain bizony érezhető volt a hatása. Mindettől függetlenül a játék sikeres lett, azonban hosszú idő kellett hozzá, hogy behozza az előre vizionált elvárásokat.

A Mario Bros. a Donkey Konghoz hasonlóan számos portot és újrakiadást élt meg, így gyakorlatilag az összes létező platformra elhozva az olasz testvérpáros kalandjait. Mario mellett a játék ikonjává vált Luigi, a főszereplő öccse, valamint az ellenségekre való ugrálós játékmenet. A későbbi címekkel ellentétben azonban ekkor ez utóbbi mozdulat még csak a kegyelemdöfés volt, és az ellenségeket először az alattuk lévő platform megütésével kellett megbénítani. És kedves gyerekek, így született meg a fatality.


A kezdeti csatornatisztítás

A kezdeti csatornatisztítás


Jobbra át!
A Nintendo tudta, hogyha a csúcsra szeretne törni a konzolpiacon, akkor minden címéből a maximumot kell kihoznia, így nem meglepő módon a szilárd alapok jegyében a népszerű karakterei rendszeresen megjelentek olyan játékban, amelyekhez nem sok közük volt. A cameo-k mindig is népszerűek voltak, így nem meglepő, hogy Mario sem maradt ki a jóból. Ugyan a figura rajongóinak több évet kellett várniuk arra, hogy a Super Mario Bros. megjelenésével ismét egy Mario és Luigi központú platformerrel üthessék el az időt, a két nagy játék között több sportprogramban is viszontláthatóak voltak.

Úgy vélem, aligha túlzok azzal, hogy az 1985-ös Super Mario Bros. megjelenésével új irányt vett a piac. A program a korábban megszokott módszerrel szemben immár a vertikális játékra helyezte a hangsúlyt, és olyan bravúros pályatervezést vonultatott fel, amely az iskolapéldája lehetett volna, és ami azt illeti, lett is a későbbi platformereknek.

A gépezetet ezután végképp nem lehetett leállítani, így sorra érkeztek a folytatások. Meglepő módon azonban a Super Mario Bros. 2 cím alatt két teljesen eltérő játék jelent meg. Míg japánban egy, az alapjátékra nagyon hasonlító program jött ki, addig a nyugati piacra egy teljesen újat fejlesztettek. Ennek az oka utólag nézve meglehetősen érdekes, lévén a keleti változat a Nintendo szerint túlságosan is nehézre sikeredett a nyugati játékosok számára, így jobbnak látták, ha ők egy másik változatot kapnak. A dolog pikantériája azonban az, hogy a Nintendo ahelyett, hogy csak eltávolított volna néhány nehezítő tényezőt a japán verzióból (mint amilyenek például a mérgező gombák), végül egy olyan projektet "Mariósított", amely eredetileg egy Mario címnek készült, csak később lett módosítva. Bármelyik szappanopera megirigyelné ezt a huzavonát.

A "piaci Nintendók" legelterjedtebb játéka

A "piaci Nintendók" legelterjedtebb játéka


Forogjon a kamera!
Mint azt már többször írtam, Mario nem csak a nevével fémjelzett játékokban tűnt fel, és nem csak a hozzá kapcsolódó platformer stílusban láthattuk viszont. Ami azt illeti, a testvérpár gyakorlatilag a létező összes stílusban képviselte magát, legyen szó oktató játékokról, sportprogramokról, logikai alkotásokról, vagy éppen más platformerekről, amelyekben nem ők voltak a középpontban. Személyes véleményem szerint az univerzum (mármint a Mario, nem az általános) egyik legjobb címe a Yoshi, és csak aztán következik a Super Mario Bros.

A Super Mario Bros. nagyot robbant, és bár az azt követő folytatások is sikeresek voltak, nem csak a kritikusok és a játékosok szemében, hanem a pénztáraknál is, a következő igazán nagy újításig egészen 1992-ig kellett várni. Hét év telt el a Super Mario Bros. megjelenése óta, és a Nintendo úgy gondolta, hogy betör egy olyan piacra, amelyet korábban nem nagyon érintett. A frissen megjelent SNES erejét kihasználva kiadták a Super Mario Kart című játékot, amely nem meglepő módon elsöprő siker lett, és sokan máig a modern versenyjátékok alapjaiként tekintenek rá, és a folytatásaira.

Ugyan a Nintendo sikere töretlennek tűnt, és több riválisa is a süllyesztőbe került, sötét fellegek gyülekeztek az anyaország felöl. A Sony is beszállt a konzol gyártásba, és a fejlettebb PlayStation megállíthatatlanul vált egyre népszerűbbé. A PlayStation tervezésénél már a kezdetektől fogva a háromdimenziós élményre koncentráltak, és a fejlettebb technológia bizony a játékosok számára is vonzó tényező volt. A Nintendo válaszára ugyan várni kellett egy kicsit, de az 1996-ban megjelent Nintendo 64-et nem véletlenül emlegetik máig etalonként. Ugyan sokan kritizálták a kevés indulócímet, a platformerek fanjai megkapták az első három dimenziós Mario játékot a Super Mario 64 személyében, amely a már korábban említett papírforma szerint mindent elsöprő siker lett.

Egy legendás széria kezdete

Egy legendás széria kezdete


Szánsájn, bícs, tücsök...
Aki tudja, hogy mi következik a ciripelő művész után, annak jár a piros pont. Visszatérve a cikk témájához, az N64 ontotta magából a jobbnál jobb (és néhány kevésbé nyerő) játékokat, amelyek nagy része azonban vagy feldolgozás, vagy mellékszál volt. A Mario széria játékmenetét és felépítését tekintve sohasem volt igazán koherens, elég csak a cikkben említett címeket megnézni. A készítők minden nagyobb rész előtt alaposan átvariálták a korábban megismert alapokat, és hol a sztori lett teljes mértékben kicsavarva, hol pedig maga a játékmenet olyannyira, hogy néhány skin lecserélésével le is tagadhatták volna az eredetüket.

Hogy ez mennyire pozitív, vagy éppen rossz dolog, azt mindenki maga döntse el. A változtatások ugyanis nem minden embernek ugyanúgy jönnek le, és míg egy-egy újítás sokaknak tetszhet, mások irtózhatnak tőle. Személyes véleményem szerint az újítás, ha az a játék által felállított szabályoknak eleget tesz, akkor üdvözölendő, főleg annak fényében, hogy sokan, főleg az utóbbi időben, a biztos profit reményében meg sem próbálják felrázni a megfáradt szériáikat, és időről időre ugyanazt teszik le elénk - mostanában már arra sem véve a fáradtságot, hogy legalább új köntöst húzzanak rájuk.

Hős, szerető, showman

Hős, szerető, showman


Bár a folyamatos újrakiadások és mellékszálak miatt elmondható, hogy a Mario játékok legtöbbje bizony hűen követett egy-egy bevált sémát, a fő részek mindig is próbáltak valamilyen extra dolognak köszönhetően eltérni a korábbi címektől. A 2002-ben, immár GameCube-ra megjelent Super Mario Sunshine a Super Mario 64 alapjaira építkezve teljesen új környezetbe helyezte a már ismert karaktereket, megspékelve a már bevált játékmenetet egy érdekes újítással. Hőseink kaptak egy FLUDD nevű eszközt, ami leginkább egy vízzel hajtott tűzoltó készülékként lehetne leírni, amelynek jetpack funkciója is volt. Mivel ekkor még javában az volt az elképzelésem, hogy tűzoltó leszek, ha felnövök, ezért mosolyogva fogadtam az ötletet, és bár összességében tetszett a játék, valójában sohasem vittem végig.

A GameCube-ra megjelenő Mario játékok közül a Sunshine mellett két programot emelnék ki, amellyel igazán jól szórakoztam. Luigi mindig is a másodhegedűs volt az immár kék gatyássá "vedlett" bátyó mellett, ezért is volt örömteli, hogy végre ő került a középpontba a Luigi's Mansion című játékban. Az alkotást a Scooby-Doo és Szellemirtók csemetéjeként lehetne leírni, és bár meglehetősen rövidre sikerült, méltán vált népszerűvé. A másik cím, amely a formabontó mivolta ellenére, vagy éppen amiatt lett igazán sikeres, a Paper Mario folytatása, a The Thousand-Year Door volt. Meglepő módon az N64-es változat nekem nem igazán jött be, ellenben az új rész teljesen levett a lábamról, és töredelmesen bevallom, hogy máig ez az utolsó Mario játék, amelyet végig is játszottam... legalábbis azt hiszem.

Az egyik legérdekesebb mellékszál

Az egyik legérdekesebb mellékszál


Wiissza a gyökerekhez
A Wii megjelenése magával hozta az új Mario játékokat (gondolom ezzel a kijelentéssel mindenkit sokkoltam), s már 2007-ben két nagy címmel is találkozhattunk. Míg a Super Mario Galaxy a Sunshine és a Super Mario 64 nyomdokaiban lépkedve a három dimenziós játékélményre koncentrált, addig a Super Paper Mario a klasszikus "kettődés" platformerek táborát erősítette. Bár ez utóbbi a korábbi Paper játékokhoz hasonlóan is tartalmazott szerepjátékos elemeket, a készítők visszatértek a gyökerekhez, és a főbb szerepet ismét az ugrálás kapta. Azt már gondolom mondanom sem kell, hogy mindkét játék méltán vált a közönség kedvencévé.

Természetesen a Wii-ről sem hiányozhatott a versenyzős játék, így 2008-ban a Mario Kart Wii gondoskodott arról, hogy elpusztítsa a legszorosabb baráti kötelékeket is, és családi háborúkat robbantson ki. A papírforma szerint számos mellékszál, folytatás és feldolgozás jelent meg a konzolra, így ha valaki csak és kizárólag Mario játékokkal szeretné eltölteni az idejét, az is jobban teszi, ha csomagol pár hónapnyi uzsonnát magának, mivel nem kell félnie attól, hogy egyhamar elfogy az utánpótlás.

A leg U-jabbak
A 2012 végén megjelent Wii U természetesen már a nyitáskor saját Mario címmel rendelkezett, s a New Super Mario Bros. U hozta a papírformát mind fogadtatás, mind bevétel szempontjából - ez utóbbi számokat persze a konzol gyenge eladásaihoz mérten kell érteni. A Nintendo a 2013-as évet Luigi-nak szentelte, tisztelegve ezzel a karakter harminc éves pályafutása előtt, így hamarosan New Super Luigi U címmel egy DLC jelent meg az alapjátékhoz (ám stand alone címként dobozosan is megvásárolható), amely a mindig zöldben pompázó zöld öcsköst tette meg főhőssé. Természetesen már nem létezhet Nintendo konzol Kart játék nélkül, így bár sok rajongó bánatára kissé megkésve, de néhány hónapon belül ismét beindulhat a versengés a csak egyszerűen Mario Kart 8 néven futó program keretein belül.

Két dolog végtelen: az univerzum, és a Mario Kart játékok

Két dolog végtelen: az univerzum, és a Mario Kart játékok


Merre tovább?
Bár az írás meglehetősen hosszúra nyúlt, valójában alig érintettem néhány Mario játékot, más médiumokról nem is beszélve, pedig bármikor a gépemhez ülök, másfél méteres távolságon belülre kerül az univerzum talán egyik legmegosztóbb filmje...na ki találja ki, hogy mire gondolok? Nem esett szó a marokkonzolos változatokról sem, pedig a számos Nintendo DS kiadás mindegyikére jó pár játék jutott. Próbáltam az írásban a főbb címekre hagyatkozni, azokra, amelyek alapjaiban változtatták meg az olasz vízvezeték-szerelőről és az őt felsorakoztató játékokról alkotott képet.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy meddig lehet vajon húzni a szériát, mikor jön el az a pont, amikor ideje lesz nyugdíjba, vagy legalábbis kényszerpihenőre küldeni a figurát. Nos, a véleményem az, hogy Mario a Nintendo-val született, és a Nintendo-val is fog meghalni. Sok idő telt el Jumpman óta és számos változáson esett a széria, azonban képes volt mindig megújulni, amikor pedig azt csak kis mértékben tette, akkor is hozta a jól bevált papírformát, elég csak az utolsó néhány év részeire gondolnunk. Mario törhetetlen, Mario halhatatlan, Mario azonban egy a Nintendo-val, és az elpusztíthatatlanság a cégről bizony nem mondható el. A velük kapcsolatos spekuláció nem képezi jelen cikk részét, de ettől függetlenül szívesen várom a véleményeiteket, akár róluk, de inkább az írás alanyával kapcsolatban.

Mely Mario játék a kedvencetek, és milyennek látjátok a széria jövőjét? Mit újítást vinnétek a sorozatba, és mi az, amit mindenképpen benne hagynátok? És végül, de nem utolsó sorban: titeket is letört, amikor kiderült, hogy a hercegnő egy másik kastélyban van?
17 hozzászólás

Espio

8 éve, 4 hónapja és 16 napja

To the mario !

válasz erre

Vendég

10 éve, 8 hónapja és 9 napja

Én elég öreg vagyok ,de csak most jutottam el,hogy játszhassak.ismeritek a mondást "minden újszülöttnek minden vicc új"Igy vagyok én is.kacsintó smileykacsintó smiley

válasz erre

richie8

10 éve, 11 hónapja és 19 napja

Engem még mindig a Wii-s New Super Mario Bros fogott meg leginkább, az hasonlít a legjobban a gyökerekhez. Pont az egyszerűsége miatt szeretem a játékot, és ezek a 3D-s változatok nekem már túl bonyolultak.

válasz erre

Jatoo

10 éve, 11 hónapja és 27 napja

Mario Forever!kacsintó smiley

válasz erre

Vendég

10 éve, 11 hónapja és 27 napja

Hát kb. olyan szinten mozog ez a franchise, mint az elnyűhetetlen és örök Tetris játékokmosolygó smiley

válasz erre

Vendég

11 éve,

marco írta:
Mi is üdvözlünk, örülünk hogy idelátogattál!mosolygó smiley
Nekem a megtiszteltetés! mosolygó smiley

válasz erre

csirkee

11 éve,

Szerintem nincs olyan számítógép tulajdonos aki valaha nem játszott volna egyik résszel sem! mosolygó smiley

Én is nagyon szerettem.

válasz erre

totyak

11 éve,

Nálam a klasszikus Mario volt a nyerő, azóta csak korcsosul szerintem.

válasz erre

marco

11 éve, 1 napja

Vendég írta:
Hiába vagyok egy másik gameroldal tagja, de ezt kötelező volt elolvasnom! Ez a bajszos vízvezeték-szerelő a konzol világában életem legszebb élményeit hozta el nekem! Kedvenc karakterem, és mindig hozza az elvárt minőséget! Alapból nagy Nintendo fan vagyok, ezért is mondhatom, és tudom is, hogy Nintendo nélkül nincs Mario, Mario nélkül nincs Nintendo!!!!! A mai világban ahol már teljesen más stílusú játékok hódítanak, talán egy picit nehéz helytállnia a Marionak, de helyt kell állnia! Hatalmas retró játékosnak tartom magam, aki a Mario féle játékokat szereti, és sok-sok szerencsét kívánok neki, és a híres N-nek is! Aprópó állítólag a Super Mario 3D World nagyon-nagyon jó lett, a legtöbb helyen 9, vagy annál több pontot kapott, hihetetlenül ötletesnek, és szórakozatónak tűnik, és ebből a játékból is kiderül, hogy a Nintendo, miért is Nintendo!

Köszönöm Yanez kolléga a levelet, és Mindenkit sok szeretettel üdvözlök, jó egészséget nektek: Norbiii
Mi is üdvözlünk, örülünk hogy idelátogattál!mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

11 éve, 1 napja

Szívet melengető írás lett, minden Nintendo-s nevében köszönet érte!mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

11 éve, 1 napja

Rengeteg részével játszottam és egytől egyig olyan élmény ami maradandó. Voltak gyengébb részek persze, de a legtöbbet mindig élvezettel veszem elő évről évre!

válasz erre

Vendég

11 éve, 1 napja

Hiába vagyok egy másik gameroldal tagja, de ezt kötelező volt elolvasnom! Ez a bajszos vízvezeték-szerelő a konzol világában életem legszebb élményeit hozta el nekem! Kedvenc karakterem, és mindig hozza az elvárt minőséget! Alapból nagy Nintendo fan vagyok, ezért is mondhatom, és tudom is, hogy Nintendo nélkül nincs Mario, Mario nélkül nincs Nintendo!!!!! A mai világban ahol már teljesen más stílusú játékok hódítanak, talán egy picit nehéz helytállnia a Marionak, de helyt kell állnia! Hatalmas retró játékosnak tartom magam, aki a Mario féle játékokat szereti, és sok-sok szerencsét kívánok neki, és a híres N-nek is! Aprópó állítólag a Super Mario 3D World nagyon-nagyon jó lett, a legtöbb helyen 9, vagy annál több pontot kapott, hihetetlenül ötletesnek, és szórakozatónak tűnik, és ebből a játékból is kiderül, hogy a Nintendo, miért is Nintendo!

Köszönöm Yanez kolléga a levelet, és Mindenkit sok szeretettel üdvözlök, jó egészséget nektek: Norbiii

válasz erre
12a(z) 2 -ből
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja