Ilyen az, amikor jelenkorunk alakítja egy-egy cikk témáját. Múlt héten ilyenkor még egészen más forgott az agyamban, de azután történt valami, amit semmiképpen sem hagyhattam ki. Lehet páran már hallottatok róla, én azonban csak a cikk végén leplezem le az okozat okát. Addig törjétek csak szépen a kis buksitokat.
Azóta olvastam egy elmés megjegyzést is - szakmabelitől -, aki szerint a nyugati kultúrkörben az olyan konzoloknak mint a NES, vagy a Sega Megadrive nem volt nagy keletje, lévén itt volt nekünk az Amiga, a C64 no meg a kezdeti 386-ok. No most ehhez csak annyit, hogy a 90-es évek elején én addig toporzékoltam, míg apám nem vett nekem egy Nintendo Famicomot és egészen az első számítógépemig azt nyüstöltem 5-6 éven keresztül. És egyáltalán nem voltunk burzsujok, vagyis egy Nintendo megfizethető volt a lengyel/kínai/szerb piacon, és hozzá a sárga kalózkazetták is, melyeken egymillió meg hatmillió játék volt, legalábbis a matrica szerint.
Ráadásul akármennyire kardoskodom néha a PC mellett, egy óriási hátránya mai napig van. Elidegeníti az embert a társaságtól. Persze régen is voltak LAN partyk, amikor hónunk alá csapva utaztattuk a gépet, ma meg már ott van az internet ami "összeköt". De akkor is egymagad ülsz a gép előtt, eleve kevés az olyan játék amivel ketten is szórakozhattok egy gépen (nagy favorit pl. Worms) de mégis billentyűzeten osztozni kicsit görcsös, és hiányzik belőle az felszabadult érzés, mint amikor egy Contrát toltunk ketten, mert eleve két gamepad járt a Nintendo mellé. És mindegyik játék a Tetristől kezdve a Super Marion át az Arkanoidig, mindegyiket lehetett ketten játszani, cooperative vagy competitive módban.
Hol adja vissza ezt a felhőtlen szórakozást akármelyik PC játék? És főleg hol adta ezt vissza a 90-es években? Ott van melletted az egyik barátod, vagy a testvéred, esztek, isztok, és kényelmesen hátradőlve - nem görnyedve - szórakoztok. Sőt, én emlékszem egy Elektor Kalandor című tévéműsorra, ahol Dévényi Tibi bácsi képes volt beöltözni Super Marionak, a családokhoz pedig külön autóval szállították ki a gépet, hogy premier plánban láthassa mindenki az első három pályát a Super Mario Bros.-ból - ugyanis a játékidő alatt max eddig juthattak el a tehetségesebbek, a kevésbé tehetségesek meg az első teki katonáig.
Továbbá emlékszem, egy Segasztok című műsorra is, ahol meg Martin mutatta be a Sega Megadrive játékait Let's Play módban. Szóval engedtessék meg nekem a feltételezés, hogy igenis eléggé elterjedt volt a konzol a 90-es években. Noha Famicomot már 1983. július 15-től lehetett kapni Japánban, NES néven az USA-ba csak 1985 októberétől, Európába pedig 1986 szeptemberétől tört be. Majdnem 62 milliót értékesítettek a gépből - és ebben nincs benne a Szovjetunió és a Keleti Blokk, ahol bojkottálták a gép árusítását ideológiai okok miatt. Ezért jelenhetett meg nálunk is a gép a rendszerváltás után és ezért lett ez a 80-as évekbeli gép tipikusan 90-es évekbeli nálunk.
A NES abszolút egyeduralkodó volt a harmadik generációs konzolok között - mert akármennyire is réginek tűnik ez MÁR harmadik generációs modell -, legnagyobb vetélytársa valóban a Commodore 64 volt. Azonban sokkal szebb képet produkált mint akármelyik korabeli PC, - ez MÁR 8-bit, ugye érzed a különbséget - és egyik másik játéknak olyan fantasztikus zenéket komponáltak, hogy a PC-speaker öngyilkosságot követett el dühében. De a legtutibb a gamepad volt, ami valóságos felüdülést jelentett az Atari 2600 két napot se bíró joystickjaihoz képest, sokkal kényelmesebb volt, az irányítás azon nyomban magától értetődővé vált, és ami a legjobb még tíz év múlva is működött!!!
A játékok fejlesztését 2003-ban szüntették be végleg, amikor már tényleg csak nosztalgiából játszottak ezen a gépen, hiszen már a PlayStation volt az abszolút sztár. Így a NES kerek húsz éven át volt stabil zászlóshajója a manapság igen betegeskedő mamut vállalatnak.
A több mint 2000 fejlesztett játékból természetesen kiragadni tízet meglehetősen botor dolog, de feltaláltam magam, és szűkítettem a versenyzők számát, így olyasmivel nem foglalkozom ami sosem jelent meg nálunk, nem lesznek veretes sorozatok, pl. Mario, Metroid, Contra, stb. ezek meglehet külön cikket is elbírnának. Valamint az adaptációkat is kihagytam, pedig az egyik kedvencem a Darkwing Duck volt, de lehet egy későbbi alkalommal 10 adaptációt szedek majd össze.
10. - Battle City (1985) - Namco
Na ez egy tipikus játék, ami magában foglalja a legtöbb Nintendo játék sikerének receptjét. A Battle City - kalózverzióban tank, de ez az eredeti cím - a NES játékok első hullámában érkezett, népszerűsége miatt az összes alapgépen ott volt, és egyike volt az első játékoknak ahol egymást segítve egy azon képernyőn is játszhattunk. Sőt ha nem lett volna elég a 35 pálya saját magunk is készíthettünk újakat - a Battle City ebben is úttörőnek számított - noha sajnálatos módon ezeket a készített pályákat nem lehetett elmenteni. A játék nem rendelkezett történettel, vagy befejezéssel, ha túléltük a 35 pályát, kezdhettük elölről az egészet. A Namco 1980-ban már fejlesztett egy Tank Battalion című játékot, és annak lett volna ez a folytatása, valamint 1991-ben, amikor Game Boyra is portolták, elkészült a harmadik rész Tank Force címmel.
9. - Excite Bike (1984) - Nintendo
E játékot a Nintendo először a NES előfutárára a Famicomra készítette, de egyike volt a NES indítócímeinek, így a legtöbb alapgépen ez is megtalálható volt. Sportjátéknak azért nem nevezném. A bravúros trükkök és röhejes esések mellett a leghangsúlyosabb rész a különfélébb pályák kreálása volt, amivel órákat el lehetett tökölni. Ez egyébként mindig nagy vonzerőt jelentett egy játéknál, ha volt beépített pályaszerkesztő. A kiváló hangok és zörejek már csupán ráadást adtak.
8. - Wild Gunman (1984) - Nintendo
A Nintendo igazi szenzációját kétségtelenül a fénypisztolyos játékok jelentették. Gyerekként valami fantasztikus érzés volt, hogy mint egy igazi westernhős, rálövök a monitorra - természetesen csípőből! -, és jééé egy halott bandita. A Wild Gunman megfelelő ideig lekötötte az embert, bár a Zapper strapabírása már korántsem volt olyan időtlen mint a gamepadoké. De a vadnyugati hangulat, a háromféle játékmód lényegében még több is volt, mint amit egy ilyen játéktól elvár az ember. Ez az igazi casual játék, nem kell menteni, nem kell történetet figyelni, csak bele kell ereszteni az ólmot a gazfickókba, már ha van fölös öt percünk.
7. - Ice Climber (1985) - Nintendo
Ha ezt a játékot fordítják, nyilvánvalóan Eszkimóka lett volna címe. Egyedül, avagy ketten küzdhettük át magunkat 42 szinten, még akár egymást is lehetett szívatni, ugyanis ha az elöl haladó játékos nem várta be a társát, az szépen belezuhant a semmibe és életet veszített. Az Ice Climber szintén egyike volt az alapgép játékainak, és a Nintendo egyik első fejlesztése mindemellett.
6. - Yie Ar Kung Fu (1985) - Konami
Ez egy verekedős játék. A 80-as években tombolt a küzdősport láz, gondoljunk csak a Karate kölyökre, vagy Jean Claude Van Damme felemelkedésére, és ezek hatására készült el ez a kedves kis beat'em up. A játék igen egyszerű volt, egy dojoban le kellett verni az adott ellenfelet. Meglehetősen sportszerűtlen játék volt, lévén már a második szinttől mindig használtak ellenünk valami fegyvert - bot, láncos buzogány, stb. - miközben nekünk csak a két kezünk maradt. Ugyanakkor akár 16 különféle mozdulatot is előcsalhattunk, és mindössze 13 genyát kellett földbe döngölnünk a végső győzelemig - természetesen ez nekem sohasem sikerült, rendszerint a negyedik "Pole" állandóan elintézett.
5. - Nuts & Milk (1983) - Hudson Soft
Nem is tudom mit gondoljak erről a játékról, egyszerre gügye, bárgyú, gyermeteg, mégis kétségtelenül rendelkezik valami bájjal. Itt még gyilkolászni sem kell, az ellenfelekkel úgy lehet kitolni, hogy azok lekövetik a mozgást, és jól belepottyanthatjuk őket a folyóba, muhahahahaha. A játék egyébként a Lode Runner és a Donkey Kong bizonyos elemeit ötvözi, és egyben az első játéka a Hudsun Softnak mely eleve Nintendora készült. Amiért viszont mindenképpen itt a helye, mert ez volt a legelső third-party NES játék, vagyis amit már nem a Nintendo készített, és nem is ő adta ki a saját gépére.
4. - Dig Dug (1982) - Namco
Eredetileg Árkád játéknak íródott de hamar megtalálta számítását NES körökben is ez a végtelenül egyszerű, de annál mókásabb játék, aminek külön jót tettek a harsány színek. A játékban egyetlen feladatunk van, addig nevettetni a föld alatti szörnyecskéket, míg azok ki nem pukkadnak. Talán az egyetlen NES játék aminek akárhány folytatása készült, mindegyik megbukott, bizonyítván az eredetinél nincs jobb, és nem is kell, a Dig Dug 30 évvel később is ugyanolyan fergetegesen szórakoztató mint amikor kiadták.
3. - Werewolf: The Last Warrior (1990) - SAS Sakata
Egy kései NES játék, ami szerintem ráadásul totál ismeretlen is egyben, pedig felettébb baljós hangulattal rendelkezett - a NES játékok azért meglehetősen derűsek 80-90%-ban -, és a játékmenetet piszkosul feldobta, hogy karakterünk három különböző formában is irthatta ellenfeleit. Egyrészt ugye emberként, másrészt farkasemberként, harmadrészt szuper vérfarkasként. Méltatlanul tűnt el a süllyesztőben, de még mindig jobb az ilyen vég, mint amikor egy sikeres játékot folytatnak egészen addig, míg lerombolják az eredeti nimbuszát is.
2. - Duck Hunt (1986) - Nintendo
Itt a másik Zapper jómadár. Ez a játék annyival volt bonyolultabb a Gunmannél, hogy a kacsák röpködtek össze vissza, és nem egy helyben álltak, viszont lényegesen több időnk volt eltrafálni őket. Egy vagy két kacsa ellen szólt a móka, és volt egy agyaggalamb lövészet, de az már a nagyobbaknak készülhetett, lévén abban semmi vicces nem volt. A játékot annak idejét lehúzták, hogy az ember pár perc után megunja - de érdekes módon minden bekapcsoláskor nyomott vele pár menetet -, a vadász eb pedig megkapta a "minden idők legirritálóbb játékkaraktere" megtisztelő címet. Ugyanis nem volt elég, hogy veszítesz, ez mocsok még ki is röhögött.
1. - Mighty Bomb Jack (1986) - Tecmo
Az egyik létező legjobb NES játék ez a kaland platformer volt, ahol egy piramisban kellett mindenféle kincset összeharácsolni, és a játék volt olyan szemét, hogy még ebben akadályozott is. Ugyanis ha bizonyos mennyiségű kincsnél többet szedtünk össze, azonnal beküldött minket egy kínkamrába, ahonnét csak akkor tudtunk szabadulni ha ügyesek voltunk. 16 különböző szintet kellett bejárni, de a legjobb mégis a titkos kincseskamrák felkutatása és a nem lineáris játékmenet volt - egyetlen helyen megválaszthattuk hogy balra vagy felfelé megyünk e. Hoppá! Ráadásul cselekedeteink befolyásolták a történet végét is, így nem kevesebb mint négy különféle befejezést oldhattunk fel. Már aki rájött.
Na és mert voltatok olyan kitartóak, és eljutottatok idáig, van szerencsém közölni, azoknak akik évek óta azon agyalnak hogy is tudnának ezekkel a játékokkal játszani, amikor már sehol nem lehet kapni NES-t...
Hogy ezen az oldalon az összes játék fent van és böngészőn keresztül azonnal játszható. Billentyűzettel, vagy csatlakoztatható Gamepaddal, sőt még mentési lehetőséget is kapunk. Úgyhogy akinek ezek a játékok kimaradtak, menjen és nézzen körül, hátha talál valami érdekeset. Aki pedig csak hozzám hasonlóan szeret nosztalgiázni, nos az szintén menjen guberálni egy kicsit.
Ez volt a heti múltidéző, jövőhéten innét folytatjuk, sziasztok!
