A Forgotten Realms pixelvilága

Akár szomorú apropója is lehetne eme összeállításnak Gary Gygax halála miatt, aki a Dungeons and Dragons szabályrendszer megálmodója volt, és e héten hunyt el. Az igazság azonban az, hogy a cikk megírása jóval előbb tervben volt, mint ahogyan ezen szomorú eset híre napvilágot látott. Habár soron következő összeállítás a Forgotten Realms ihlette videójátékokról szól, mégis illik néhány szót ejteni róla, illetve munkásságáról, ezzel búcsúzva el a fantasy műfajának egyik emblematikus figurájától.

Gary Gygax (1938-2008)


A második nagy világégés kezdete előtti éven látta meg a napvilágot svájci emigráns szülők gyermekeként az Egyesült Államokban. Már gyerekkorától fogva rajongott a stratégiai játékokért, mint például az akkor népszerű Gettysburg, vagy az Avalon Hill társasjátékok. Legnagyobb hatást azonban a science fiction szórakoztató irodalmi témaként való megjelenése gyakorolta rá. Gygax a 60-as évek közepén indult el azon az úton, mely életművéhez a D&D megalkotásához vezetett. Ekkor tudatosult benne, hogy szenvedélye lesz egyben a hivatása is. 1966-ban többed magával megalapítja az International Federation of Wargamers-t, (IFW) melynek célja, hogy szövetségként fogja össze a stratégiai játékok iránt hasonló rajongással érző embereket szerte a világon. Egy évvel később Gygax már versenyeket szervezett, valamint megismerkedik Don Kaye-el, és Brian Blume-al, akikkel több évnyi munka után 1973-ban céget alapítanak Tactical Studies Rules (TSR) néven, majd egy esztendővel később kiadják a Dungeons and Dragons első szabálykönyvét. A megjelenés után a könyvecske ragályos mód indul el világhódító útjára, rövid időn belül kiadják az ezredik kópiát belőle.

Kaye 1976-ban bekövetkezett halála után özvegye eladja Gygax-nek a rámaradt üzletrészt, ezzel az ő neve gyakorlatilag egyet jelentett a TSR-el. Még a nyolcvanas évek megérkezte előtt megjelenteti az AD&D szabályrendszert, mely számos újítással bír az eredetihez képes, valamint rajzfilmet is készít világáról. Ekkorra már neve ismertté válik New York-tól Los Angeles-ig, és ebben évtizedben indul el a D&D világhódító útjára, ismertségét pedig csak növeli az első játékok megjelenése a 80-as évek második felében, melyek a nevével egybefonódó szabályrendszert használják.

1987-ben másodszor nősül meg, ugyanazon a napon, mikor szülei 50-ik házassági évfordulójukat ünneplik. Első felesége, Mary Jo Gygax öt gyermekét hozta a világra, hatodik gyermeke a másik házasságából való. Ez utolsó két évtizedében Wisconsinban élt, még néhány nappal ezelőtt, március 4-én el nem ragadta a halál. Munkáját egy olyan szabályrendszer őrzi, mely egybeforrott a Forgotten Realms fogalmával, és alapjaként szolgál, szolgál majd a jövőben is számos szerepjátéknak.



Az elfeledett birodalmak megálmodója szintén kultikus figurává vált a fantasy műfajában. Ő Ed Greenwood, kanadai író. Szinte hihetetlen, de Greenwood már 8 évesen leírta az első sorokat a gondolataiban rejlő fantáziavilágáról. Már ekkor leírogatta a maga kis történeteit az elfeledett világról, már ennyi idősen megalkotta annak ismertebb helyszíneit és figuráit. Egészen elképesztő a tudat, hogy az a fantáziavilágot, melyért milliók rajonganak, azt nem más találta föl, mint egy kisfiú. Szerencsére Ed maradt továbbra is gyerek, és a 80-as 90-es évek termékeny időszakát követően neve berobbant a köztudatba, könyveinek bérelt helye volt a The New York Times best seller listáin.

A Forgotten Realms igazi népszerűségét azonban nem Greenwood novellái hozták meg, hanem a PC-s szerepjátékok, valamint R. A. Salvatore novellái, aki regényeiben lerajzolta a sötét elf, Drizzt DoUrden világát (The Dark Elf Trilogy). Tucatszámra jelentek meg eztán a könyvek pontosan elénk tárva azt a világot, mely valahol túl a miénken egészen biztos, hogy létezik valahol. Aki ugyanis beleveti magát ebbe az univerzumba, nem igazán lehet eltántorítani azon hitétől, hogy a The Realms valóban egy létező hely. E rendkívül színes világot emberek, törpék, elfek, orkok, goblinok, félszerzetek, és ki tudja még hányféle faj lakja. Az elfeledett birodalmakat nagyjából a XIII-XIV. századi világunkkal lehetne megfeleltetni. Valaha ez a világ jóval közelebb járt térben a miénkhez, és e világ lakói is ismerhették valaha a The Realms-t, ez mára azonban oly távol került, hogy az emberiség feledésének homályába merült. A két világ közötti hasonlóság ezért is olyan nagy, de bizonyos téren alapjaiban tér el a miénktől. Abeir-Toril (ez a neve a planétának) világában a halott olykor életre kel, istenek teszik földjére lábukat, kik földön túli erővel bírnak, és nincs olyan történet e világból, melyet ne hihetnénk el, mivel itt aztán bármi megtörténhet. A The Realms világa az, amit valahol e földön vallásnak is hívhatnának, mert e világ a túlélésről, a jó és a rossz örök harcáról szól, és e világ minden rezzenése egy mitológikus történet, ettől is olyan különlegesek az Elfeledett Birodalmak meséi.


Visszatérni innen kissé egyhangú világunkba kiábrándító lehet ugyan a The Realms megszállotjainak, de nekik is felüdülésként szolgálhatott 1980-as évek vége, mikor is előszőr nagyobb lendületet vett a játékipar. Olyan nevek láttak ekkor napvilágot, melyeket az Elfeledett Birodalmak ihlettek, és alapjaiban határozták meg a későbbiekben a PC-s játékok világát.

Pool of Radiance (1988)
Kiadó: SSI


A legelső Forgotten Realms adoptáció 1988-ból. A játék egy halom díjat söpört be ebben az évben. Több platformra is megjelent, legnagyobb sikereit azonban a C64-esen érte el, mivel ez volt akkoriban a legnépszerűbb játékplatform. Gyakorlatilag ez a játék fektette le az RPG ezen műfajának alapjait, a továbbiakban pedig íratlan szabályként minden hasonszőrű játék ennek sémájára készült. A története pedig olyannyira eredeti, hogy könyv, sőt könyvtrilógia készült belőle James Ward tollából a megjelenést követően.

Eye of the beholder (1990)
Kiadó: Westwood Studios


A Westwood Studios játéka 1990-ban látta meg a napvilágot PC-re, majd Amiga-ra, SEGA CD-re, és SNES-re is megjelent. A játék kísértetiesen hasonlított a néhány esztendővel idősebb Dungeon Master c. játékra, Waterdeep városában irányíthattuk csapatunkat benne a ránk törő gonosszal szemben. Szintén remek sztorivonal, logikai feladványok egész sora várta a kalandorokat. Érdekesség, hogy a SEGA CD verzió soundtrack-eket is tartalmazott, ami akkoriban óriási dolognak számított. Később a játék GameBoy Advance-re is kijött.

Neverwinter Nights (1991)
Kiadó: AOL


Talán kevesen tudják, de ez a legelső MMORPG a történelemben. Az AOL játéka 1991-től 97-ig futott. Szinte hihetetlen, de a játék elindulásakor 6 dollárba (!!!) került egyetlen óra játék, ami azért elég keményen leterhelhette annak pénztárcáját, aki már annak idején ilyesmire vetemedett. 91-ben nagyjából 500 fővel indult a játék, mikor pedig 6 évvel később befagyasztották, már több, mint 110.000 játékost számlált a Neverwinter Nights tábora, igaz drasztikusan csökkentették idővel a tarifát is. Megalakultak az első klánok, és igaz ugyan, hogy a berekesztéskor már bőven idejét múlt darabnak számított, népszerűsége még ekkor is óriási volt, s mintegy bő tíz évvel előre vetítette a PC-s játékok fejlődését.

Eye of the Beholder II (1992)
Kiadó: Westwood Studios


The Legend of Darkmoon alcímmel jelent meg a második rész 1992-ben. PC-re jelent meg, története pedig egyenes folytatása volt az első epizódnak. Hasonló sikereket élt meg, mint az első rész, az Eye of the Beholder két része máig a legeredetibb RPG-k közé tartozik. Aztán jött a nagy csend, amely hosszú évekig tartott.


Baldurs Gate (1998-2004)
Kiadó: BioWare


Egészen 1998-ig, mikor is megjelent a Baldurs Gate. A játékról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Öt darab CD-n terjeszkedett, ami akkoriban hatalmas adatmennyiségnek számított. Ez a játék AZ RPG csupa nagybetűvel. Egyszerűen nem volt olyan része, melyet komolyabb kritikával lehetett volna illetni, s máig meghatározó szerepet tölt be saját műfajában. Egy évvel később kiegészítő lemez is megjelent hozzá, Tales of the Sword Coast (Kardpart meséi) néven, merthogy ugyebár a Baldurs Gate az Elveszett Birodalmak ezen részébe kalauzolta a játékost.


Shadows of the Amn címmel követte a második rész, mely méltó folytatása volt az első epizódnak. Ezen rész történetileg folytatása az elődnek, karaktereink itt már a 8-ik szinről indulnak, ennek megefelelően a nehézségi szint is magasabb volt jóval. Kiegészítő is megjelent hozzá Throne of Baal címmel. Aki esetleg nem érte volna be a játék két részével, az végignyúzhatta az Icewind Dale két felvonását, amely egy az egyben a Baldurs Gate játékmenetét, szabályait, grafikus motorját használta. A BG harmadik részéről azonban egyenlőre nagy a csend, csupán a licenszjogok feletti vitáról lehet néha hallani ezt-azt.

Pool of Radiance: Ruins of Myth Drannor (2001)
Kiadó: Ubisoft


Egy Forgotten Realms regény adta a címét az Ubisoft játékának. Kevésbé jól sikerült darab, mint a Baldurs Gate, de neve ismerősen cseng bármely RPG-t kedvelő játékosnak. A fejlesztők első sorban a látványra helyezték a hangsúlyt, szellemi atyját, a Baldurs Gate-et pedig le sem tagadhatná, itt is ugyanabból a nézetből követhetjük például az eseményeket. Az eladások csalódást keltettek a szépreményű játék piacra kerülése után, így Ubi-ék gyorsan fel is hagytak a hasonló probálkozásokkal.

Neverwinter Nights (2002)
Kiadó: ATARI


Nem sokáig váratott magára a trónfosztó játék megjelenése a BG után. A Neverwinter Nights új perspektívákat nyittott a műfajban, és teljes egészében áthelyzte 3D-be a Forgotten Realms világát. Az első rész nagyot szólt, köszönhetően a nagyszerű grafikai megvalósításnak, az öt csillagos történetének, egy jól csengő név feltámaszátásának, és baráti gépigényének is. Windows, Linux, és MAC platformok alá készült átirata. Három kiegészítő lemez is megjelent hozzá, és online módban is nagyszerű játékélményt tudott nyújtani, noha elsősorban a single player volt az erőssége a játéknak.

Neverwinter Nights 2 (2006)
Kiadó: ATARI


A második rész nem is oly rég jelent meg a MAC gépekre, ezen felül csak Windows platformokra készült. A Dungeons and Dragons szabályrendszer 3.5-ös verzióját használja, és mindent összevetve méltó utódja az első résznek. Számos újdonságot is tartogat, játszhatunk benne alkasztokkal is például, csodálatos grafikai megvalósítással készült, viszont volt egy komoly hátránya: 2006-os mércével mérve igen-igen komoly erőmű kellett hozzá, hogy elfogadható játékélményt nyújtson, melynek köszönhetően kevésbé lett népszerű, mint a Neverwinter Nights első része.