Watchmen, 1. rész

2009. március 03.
74.4691
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Március 5. a bűvös dátum, amikor hazánkban is bemutatásra kerül az év egyik legjobban várt mozifilmje, a rajongók milliói által szentnek és érinthetetlennek tartott kult-képregény adaptációja, a Watchmen - Az őrzők. Minden valamirevaló geek kívülről-belülről ismeri a forrásművet, és évek (vagy akár évtizedek) óta ezt a napot várja (vagy épp rettegi), de mit tud az átlagos, Kockáson és Rejtő-füzeteken szocializálódott magyar átlagember erről az egészről? Mire a nagy felhajtás? Mi különíti el a Watchment az összes többi képregénytől és teszi formailag és tartalmilag egyaránt kiteljesedett irodalmi alkotássá? Erről, és még sok más érdekességről - mint például a filmváltozat elkészülte körüli huzavonáról - igyekszik ez a kétrészes cikksorozat képet adni, a teljesség igénye nélkül. Avagy Watchmen gyorstalpaló kezdőknek.


Keletkezés, megjelenés, utóhatások


Watchmen, 1. rész - 2. kép

Ahhoz, hogy a Watchmen létrejöttének háttértörténetét jobban megismerjük, érdemes egy kicsit visszább lépnünk az időben. 1983-ban járunk: az amerikai képregények háza táján ekkortájt jelentős változások mentek végbe, amelyek legfőképpen a forgatókönyvírás területét érintették. Merőben új megközelítés kezdett egyre inkább kibontakozni, a komorabb, pszichológiailag összetett, mélységgel, mondanivalóval bíró, a korábbinál jóval realisztikusabb történetek kerültek előtérbe. A Megtorló, A Sötét Lovag visszatér vagy a Fenegyerek szakítottak a konvencionális hősképpel, ízekre szedve azt. Természetesen ezek a változások magukkal hozták a jóval érettebb, merészebb rajzstílusokat is. A független kiadók tucatjával alakultak meg. A folyamat részeként a mainstream füzetek palettáján olyan, azelőtt hiányzó műfajok jelentek meg, mint a horror, a sci-fi, vagy a fantasy. Évtizedeken át sikeres karakterek - sőt, akár egész univerzumok - sorozatai szűntek meg, illetve kerültek teljes átalakításra. Végre az alkotókra került az igazi hangsúly, ők kerültek előtérbe, John Byrne, Chris Claremont, Frank Miller és Art Spiegelman neve ismertté vált a mainstream közönség körében is.

Watchmen, 1. rész - 3. kép

Vitathatatlanul ez volt a képregény mint művészeti forma legforradalmibb, legfontosabb időszaka. Térjünk vissza a konkrét időponthoz, ahonnan indultunk, vagyis 1983-hoz. Ebben az évben került ugyanis az angol származású Alan Moore, a modern képregényírók legkiemelkedőbb személyisége, szabadúszóként a DC Comics kiadóhoz. A közismert szuperhősök revizionálása mellett a DC céljai között volt az elhanyagolt horror-fantasy címek felfuttatása is, Moore pedig pontosan ezt vitte véghez az éppen megszűnés előtt álló Swamp Thing (Mocsárlény) kirobbanó sikerű újragondolásával.


Watchmen, 1. rész - 4. kép

Az azelőtt hazájában a Marvel UK-nek, a 2000 AD-nek és a Warriornak egyaránt dolgozó író olyan nagy hatású munkáival, mint az Ian Gibson által rajzolt futurisztikus, abszurd, fekete humorú The Ballad of Halo Jones, a közel húsz éves szünet után 82-ben feltámasztott és drasztikus módosításokon áteső Marvelman vagy a disztópikus V for Vendetta (V, mint vérbosszú), brit olvasók garmadáját hódította meg. Egyúttal sikerült felhívnia magára Len Wein, a DC akkori szerkesztőjének figyelmét, aki elsőnek a már említett Swamp Thing-et adta Moore kezébe, aminek kritikai és közönségsikere után a megbízások megállás nélkül folytak be hozzá. Moore az elfeledett, obskúrus karakterek újraértelmezése mellett nagy nevek, mint Superman és Batman, magasan elismert és kiemelt jelentőségű különszámaival is beírta magát a képregénytörténelembe.


Watchmen, 1. rész - 5. kép

Ám a mű, amely megváltoztatott mindent és Moore hírnevét végérvényesen bebetonozta a képregények, a popkultúra és az amerikai irodalom világába egyaránt, csak 1986-ban érkezett meg. A Marvelman nyomvonalán haladva Moore ismételten elfeledett, nem használt szuperhősök főszereplésével kívánta történetét elmesélni: egy izgalmas detektívsztori ötlete pattant ki a fejéből, amely egy holtan talált közismert hős gyilkosának a felkutatása körül forog. Az eredetileg az Archie Comics Mighty Crusaders elnevezésű csapatának tagjaira írt képregénytervezet átdolgozásra került a Charlton Comics karaktereire, amelyeket épp akkor, 1985-ben vásárolt fel a DC. Dick Giordano szerkesztő odavolt Moore sokkoló erejű, nem-konvencionális történetéért, az éppen csak megszerzett, sokat érő bevált karakterei közül azonban egyet sem akart feláldozni, ezért arra biztatta az írót, alkossa meg saját, új szereplőit. Moore először ódzkodott, félt, hogy munkája elveszti érzelmi töltetét, hiszen az egész koncepció a hőn szeretett megmentő elvesztésén, egy az olvasókban mélyen gyökerező hőskép megtámadásán nyugszik, ám idővel rájött, ha eléggé kidolgozza karaktereit, és mindenki számára ismerős jegyekkel ruházza fel őket, ugyanazt a hatást érheti el.

Watchmen, 1. rész - 6. kép

Dave Gibbons rajzoló, aki korábban már több alkalommal is dolgozott Moore mellett, a projekt hírének hallatán egyből felajánlotta szolgálatait Giordano-nak, aki Moore beleegyezéséről tudva, el is fogadta azt. A színező John Higgins-szel és Len Wein szerkesztővel teljesedett ki a Watchmen alkotógárdája, akik azon nyomban neki is láttak a munkának.


Watchmen, 1. rész - 7. kép

Egészen pontosan Gibbons és Moore látott neki: kidolgozták közösen a főbb szereplők kinézetét, jellemét, illetve nagyvonalakban felvázolták a történetet. Gibbons javarészt szabad kezet kapott Moore-tól nem csak az emberi alakok, hanem a helyszínek és hátterek megalkotásában is. Moore lassú, egyenetlen munkamódszere és hihetetlenül részletes forgatókönyvei (egy átlagos füzeté kb. 30 oldalból áll, nála 150 oldalnál kezdődtek) miatt a csapat a negyedik számmal kezdődően nem kis lemaradást hozott össze, a késések elkerülhetetlenné váltak, ennek következtében a megjelenési dátumokat több alkalommal is át kellett rendezni. Moore - akit honfitársa, a szintén elismert képregényíró Neil Gaiman segítette kutatómunkájával, idézetek, utalások kikeresésével - apránként, 1-2 esetenként 5-6 oldalanként látta el Gibbons-t rajzolnivalóval, aminek sem ő, sem Higgins nem örült, hát még a kiadó. Mindezek ellenére 1986 júniusától 1987 októberéig tartva a miniszéria mind a 12 száma megjelent végül, hiba nélkül.


Watchmen, 1. rész - 8. kép

A Watchmen ámulatba ejtő megmunkáltsága, mérhetetlen hatása egyből az első rész megjelenésével érződött. Mindenki erről a képregényről beszélt, az eladási számok minden várakozást felülmúltak, a Watchmen-mánia eluralkodott az embereken - mindez jócskán az Internet kora előtt, pusztán a word of mouth-nak köszönhetően. A kritikai fogadtatás hasonlóan pozitív volt, ám nem csak a szakmán belül, azon kívül is. A Watchmen 1988-ban Hugo-díjat nyert. Moore és Gibbons munkáját a Time magazin, a The New York Times vagy a The Wall Street Journal is a formátum szeminális darabjaként, mesterműként méltatta. A Watchmenre hivatkoznak a képregények képregényeként, míg sokak szerint a médium határait átlépve a posztmodern irodalom egy remekműve született meg vele, a művészeti ág olyan nagyjai, mint Thomas Pynchon és Don DeLillo alkotásai mellé sorolható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Time az évszázad 100 legjobb angol nyelvű regényét tartalmazó listájára felkerült, illetve az Entertainment Weekly magazin az utóbbi 25 évben megjelent 50 legjobb regény közé sorolta.

Watchmen, 1. rész - 9. kép

Moore Watchmenje, Miller Sötét Lovagjával egyetemben, végérvényesen megváltoztatta az emberekben a képregényekről élt negatív, előítéletekkel teli képet. A Watchmen lenyomatát otthagyta mindenütt a popkultúrában: megjelenése után a többi képregény is egy csapásra komor és felnőttes akart lenni, a másolatok legtöbbször persze nyomába sem értek az eredetinek; Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért) és Richard Kelly (Donnie Darko) rendezők egyik legfontosabb inspirációjukként hivatkoztak rá; ha nincs Watchmen, Joss Whedon, a Buffy és a Firefly kitalálója, valamint Damon Lindelof, a Lost egyik társkészítője, ma nagy eséllyel sehol sem tartana.
6 hozzászólás

Vendég

12 éve, 21 napja

tök jó képregény

válasz erre

Vendég

12 éve, 3 hónapja és 18 napja


válasz erre

Vendég

12 éve, 3 hónapja és 21 napja

heló

válasz erre

Vendég

12 éve, 3 hónapja és 21 napja

júúúúj

válasz erre

nemabob

12 éve, 3 hónapja és 25 napja

biztos hogy megnézem a filmet és amint lehet meg is szerzem

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

gery1113 profilja