Az emberiség egy társas faj, egyedeit lelombozza a magány, nyomasztja a bezártság érzete és demotiválja az elszigeteltsége. Szeretünk egymás közelében lenni, jól eső érzés szólni valakihez, és kikapcsolódás gyanánt is előszeretettel időzünk, kisebb-nagyobb társaságokban. A távkommunikáció formái rengeteget változtak az elmúlt évszázadban, a technikai forradalom szinte elsőként hozta magával a távírót, a rádiót, majd a telefont, annak mobil változatát, és végül jött az internet, a postagalambok kora lejárt. A világ, ezáltal egyre kisebbé vált számunkra, mégis a trendek szerint sokkalta elszigeteltebben élünk, mint korábban. Elektronikus úton érintkezünk a legtöbbet, minden lehetőség adott arra, hogy ki se kelljen mozdulnunk a négy fal öleléséből, ám láttuk, hallottuk egymást, virtuálisan találkoztunk.
A virtuális valóság létrehozásának gondolata talán a kilencvenes években foglalkoztatta leginkább a filmiparosokat, emellett komoly szakemberek is boncolgatták annak lehetőségeit, hogy az embert egy napon csapdába ejtik az elektronikus hálózatok és eluralkodnak felettünk a teremtményeink. Nos, ha nem is a Matrix-hoz hasonlatos formában, de már jó ideje vagyunk rabjai az általunk teremtett, nem létező, digitális univerzumoknak. Egyre életszerűbb külsővel felruházott játékaink vannak, melyek egyre szélesebb körökben hódítanak, és az online forradalomnak hála, már élő kép és hang formájában is érintkezhetünk a többi játékossal. Nem kell átrohanni a fél városon, térdig érő hóban, vagy 40 fokos kánikulában, hogy áthívd Pistikét egy szaftos Mortal Kombat party-ra, hiszen egy gombnyomással invitálhatjuk őt a játékba, az otthonunk kényelméből. A kérdésen, hogy ez valóban a javunkat szolgálja-e, évekig lehetne vitatkozni, pro és kontra, érvek és ellenérvek záporában. Elgépiesedünk és a masináink rabszolgáivá válunk. Akik most legyintenek a levegőbe, kapcsolják ki a mobiljukat, húzzák ki a TV kábelt a készülékből és küldjék szabadságra a számítógépeket, konzolokat, nem tovább, csupán egyetlen hétig. Ha valaki ezen időszak alatt is perfektül feltalálta magát, és remekül elboldogult elektronika nélkül, akkor az máris kivételt képez, a többiek pedig rabjai a modern életmódnak, kórosan és csaknem menthetetlenül.
Valódi közösségek bomlanak fel, és újak jönnek létre a hálózat segítségével. Több, közösségeket összefogó alkotás is fejlesztés alatt áll, amely lehet játék, vagy csupán egy digitális élet lehetősége. A LittleBigPlanet a jelen generáció egyik jeles úttörője előbbinek, egy olyan közösségi összetartozást kovácsolt, amely úgy, ahogy van, forradalmi, digitális mérföldkő és egyben zseniális. A Sony egy másik közösségre kihegyezett project-en is dolgozik gőzerővel, amely a PlayStation Home cím mögé bujdokol és kiválthatja unalmas, magányosan töltött óráinkat egy masszív, társasági élménnyel. A PlayStation Home-ot definiálni sem könnyű, pedig szinte mindaz egyben, amit mi naponta teszünk az anyagvilágban, szórakozás és kommunikáció címszó alatt. Körbeírni a The Sims, a Shenmue és a Yakuza házasításának elméletével lehetne, ez ily módon szemléletes, valamint kimerítő. Végy egy általad kreált, digitális kivetülést, alkosd meg küllemét, ruházd fel tetszés szerint, majd kelj vele életre. Fedezd fel az általad ismert világ, virtuális toldalékát, ahol megannyi szórakozás, potenciális barát és pénzköltési csábítás vár rád. A PlayStation Home zártkörű bétájával töltött hosszú órák után bemutatjuk, hogy mi mindent rejt magában ez a szintén forradalmi elképzelés kezdetleges csírája. A telepített alkalmazás a PlayStation Store ikonja felett kap helyet a Cross Media Bar-ban.
Ahogy a nevéből is leszűrhető, a PlayStation Home egy otthon, a virtuális életmódot előnyben részesítők gyűjtő tégelye, ahonnan kiindulva számos közösségi élmény vár, légy a világ bármely pontján. Kiindulópontunk egy bútorokkal, ízlésesen berendezett lakosztály lesz, ez a mi kis háborítatlan, privát szféránk. A PlayStation Home kezdő csomagját letöltve, majd telepítve ez máris a rendelkezésünkre áll. Ha belaktuk, a kilátást megcsodáltuk, és körbe rohangáltuk a saját, digitális lakhelyünket, irány a közösségi élet. Az ajtó kilincset megragadva megkapjuk az első letöltési lehetőséget, a Home Square-t és így lesz ez minden, újonnan felfedezni kívánt lokációval, eldönthetjük, hogy szükségünk van-e a szóban forgó helyszínre és letöltjük, kibővítjük-e vele a mozgásterünket, ezáltal a lehetőségeinket, vagy inkább passzoljuk azt. Persze a letöltési lehetőség bármikor adott lesz, ha úgy döntünk, hogy később mégis látogatni szeretnénk az adott helységet. A Home Square (amerikai account-nál Central Plaza, küllemében, elrendezésében eltérő, modernebb, urbánus környezettel és tágasabb bejárható területtel) lesz az a tér, amelyet mindenképp szükségszerű lesz lerántanunk, hiszen erről a szabadtéri zónáról ágazik szét az egész digitális világ, itt futhatunk először emberekbe és merülhetünk beszélgetésekbe, vagy heves sakkjátszmákba, esetleg egyszerre mindkettőbe. Tudni érdemes, hogy minden egyes embert, valós időben egy valós személy irányít, akárcsak egy netes multiban, annyi különbséggel, hogy itt közösségi életet élünk, kommunikálunk, lógunk és szórakozunk, nincs bunyó, nincs bűnözés, maximum verbális alázgatás, volt rá precedens, a magyar embert itt sem mindenki zárja a szívébe. Az európai, valamint az amerikai Beta, három további lokációt kínál fel, van egy többtermes mozi, egy kisebb pláza, és egy játékterem, bowling, billiárd illetve árkád élményekkel. Legtöbbet ebben a helységben volt érdemes időzni, hiszen itt az említett játékokat játszhatjuk is, a bowling-ot maximum négyen, a billiárdot ketten ugyebár és az árkád gépeket egyedül nyüstölhetjük.
Van Echochrome automata is, érdekes volt ily módon meglesni a cuccot, kissé más, mint amit megszokhattunk. A japán PlayStation Home árkád gépei között még klasszikus Pac Man-t is találtam, a retro fanok nagy kedvencét. A mozi még nem áll készen arra, hogy szolgáltasson, a tizennéhány teremből csak 2-3 teremben vetítenek, persze még nem teljes filmeket, viszont a belépés ingyenes. Az egyik termet, a Eurogamer TV-nek tartják fent, ahol egy Media Molecule-os interjút ültünk végig. A pláza is erősen foghíjas, hiszen csak arra nem használható, amire termett, a vásárlásra. Vannak már üzlethelységek, ahonnan hamar távozunk, persze üres kézzel, a PlayStation Store felületére alapozó boltok még nem árulnak tartalmakat. Hogy pontosan mire is tudjuk majd elverni a hitelkártyánkra spórolt pénzünket, az még jelenleg nem tiszta, gyaníthatóan mindenféle ruházatra, lakberendezési tárgyakra és hasonlókra. A terek díszei az óriás kijelzők, mindenütt láthatunk belőlük szép számmal, ezeken játék videók pörögnek folyamatosan, persze masszív hanggal és zoom-olható képpel. Nagyon komolyak, nem egyszer láttam előttük seggelő, csápoló figurákat, mint valami nappali kertmoziban. A zsebünkben lapul egy kézi számítógép, melynek több, kiemelt szerepe is lesz, ezzel tudunk például navigálni a helyszínek között, mint valami teleport eszköz, telefonálni, üzenetet küldeni is tudunk vele, valamint létrehozhatunk klubokat, tagokat toborozhatunk és invitálhatunk, nagyon hasznos kis jószág ez. A napszakok egyelőre nem változnak, az időjárás is állandó napsütéssel bombázza a virtuális gyülekezetet, a parkban tartózkodni nagyon felemelő, egyszerre modern, ugyanakkor természetbarát, a hangulat teljes mértékben idillinek titulálható.
Öröm volt a szemnek olyan apró részleteket felfedezni, mint a szellőben szálldosó növényi pollenek, az égen hasító repülőgép, a halakkal teli, kis parki tavacska, a szappanbuborék masinák, vagy a vízesés falak a szabadban és a bevásárló központban. A grafika egészében véve kellemes, modern és letisztult. Emberünk sok-sok érzelem és cselekvés kifejezésére képes, ezeket egy menüből tudjuk kiválasztani, alkalmazni. Ha úgy tetszik, lecsüccsenünk bárhová és csak úgy elmélkedünk egymagunkban. Gesztusok formájában is tudtára adhatjuk a környezetünket, hogy éppen milyen hangulatban vagyunk, sőt, még táncra is bírhatjuk a virtuális önmagunkat. Mókás látvány, amikor többen összegyűlnek egy hatalmas kivetítő elé, és együtt ráznak a trailer zenéire. Bár ahhoz zene sem kell, bármikor és bárhol bedobhatunk egy csábos dance-t, ismerkedés, figyelemfelkeltés, vagy csupán móka gyanánt. A text chat funkció-t használva válogathatunk előre eltárolt frázisok közül és persze saját szövegeket is bevihetünk, egyelőre kényelmetlen módon, a kontroller és az on-screen klaviatúra segítségével, de érkezik a mentőöv hamarosan, a SIXAXIS/Dual Shock 3 kompatibilis wireless keypad képében. Nem sikerült mostanáig helyre tennem, hogy a rendszer mi alapján választja ki azt, hogy mi éppen mely körzetbe kerülünk, a belépésünk után. Az európai Beta teszt alatt bejárható terület egyelőre nem nyűgözött le (az amerikai és a japán már lényegesen tágasabb tereket kínált, főleg utóbbira igaz a megállapítás), és hozzávetőlegesen 50-80 ember tartózkodik átlagban egy-egy, ebből következik, hogy a maradék több tízezer felhasználó valahol más körzetekben van elszórva, persze a helyszínek gyakorlatilag ugyanazok, csupán más emberekkel találkoznak.
Párhuzamos világok hatását kelti, de a kapocs közöttük még nem igazán világos számomra. Erre a tumultus elkerülése érdekében van szükség, hiszen majd több millió látogatót számlál későbbiekben a system, akik fizikailag nem férnek el egyetlen körzetben, nem beszélve arról, hogy a gépünk is meghasalna a teher alatt. Nagyon pozitív számomra, hogy a PDA segítségével meglelhetjük barátainkat, rábökünk, hogy kit szeretnénk megtalálni, és máris odarak minket a program, a kiszemelt ?áldozat? mellé. Több esetben is hibázott már a rendszer, de legtöbbször valóban sikerült meglelnem azt, akit kerestem. A community jelentős része angol, olasz és német illetőségű, ez sokszor okozott kommunikációs nehézségeket. Próbáltam barátokra szert tenni, akikkel mókás a lógás, próbálkozásom nem eredménytelen, leltem olyan tagokat, akikkel napi rendszerességgel tartom a kapcsolatot, billiárdozunk, bowlingozunk és megvitatjuk az élet nagy kérdéseit közben. A felvezetésnél három játék címet említettem, amelyekkel jogos a párhuzamvonás, kifejtem bővebben. A The Sims koncepció a karakterünk megalkotásánál villanhat be, valamint a saját lakással való rendelkezés és annak kedvünk szerinti variálása, majd későbbi bővítgetése. A Shenmue feeling a szabadon bejárható területek és a játéktermi játékok játszhatósága során kerít hatalmába, míg a Yakuza mintájára, szövegbuborékokban láthatjuk, hogy miről beszélgetnek az emberek körülöttünk. Nem tudok privát csatornáról, minden párbeszéd publikus a Beta-ban, amennyiben azt in-game folytatjuk le. Hatalmas egyének lakják be a PlayStation Home-ot, akik masszív röhögésre késztettek jó néhányszor.
Az Elton John mintára faragott srác például folyton táncikál és sexuális kisugárzását firtatja, vagy említhetném például azon társas összeröffenéseket, amikor 10-12 ember láncot képezve sorban áll és a WipEout HD zenéjére tolják az electro dance-t, azonos táncstílusban, szerintük ez már világrekord, én nem voltam ebben olyan biztos. Óriási élmény volt az első pár nap a Home-ban, legalább ilyen hangulatot remélek a továbbiakban is. A LittleBigPlanet-hez hasonlóan nem lehet még jelenleg megjósolni azt, hogy mivé növi majd ki magát ez az egész virtuális közösségesdi. Van egy alapkoncepció, amelyre majd ráépül és folytonosan bővül, illetve változik egy komplett, digitális világ. A lehetőségek tárháza végtelen, a benne rejlő potenciál hatalmas reményekkel kecsegtet, ha ezt ügyesen aknázzák ki az alkotói, akkor történelmet írnak, ez nem vitás. Semmit sem fognak úgymond ránk erőszakolni, amit a közösség nem lát majd szívesen, az nem képezi részét a rendszernek, a Sony csupa olyan tartalommal és lehetőséggel kívánja felruházni, amelyeket a kollektíva befogad, igényel, megkedvel, és rendre használatba vesz. Az ígéretek szerint még decemberben elstartol majd a publikus Beta verzió, amit bárki leránthat a gépére és elkezdheti élni benne a saját kis életét. Kezdjetek el szelektálni a merevlemezekről, mert masszív 3GB-nyi szabad kapacitásra lesz szükség az alkalmazás futtatásához, ennyit foglal le magának a rendszer, ennek persze a töredékét sem hasznosítja jelenleg a PlayStation Home.
A Beta alap csomagja 80MB körüli, majd területenként 20-40MB-nyi adat csatlakozik a letöltések után, amiből eddig csupán négy darab van (mozi, játékterem, bevásárló központ, park). A hibáit egyelőre nem firtatnám, hiszen az már eleve egy bravúr, amit összedobtak a fejlesztők, ami persze még rengeteg csiszolásra és javításra szorul majd. A folytonossággal bajom nem volt, ami némileg zavaró tényező, hogy amikor új helyszínre érkezünk, idő kell, míg az embereket betölti, ?felöltözteti?, addig átlátszó szellemként jelennek meg, név, arc és külső ismertetőjegyek nélkül, mozognak, de felismerhetetlenek, szerver túlterheltségtől és a sávszélességtől függően ez általában 10-20 másodpercet vesz igénybe és onnantól kiválóan muzsikál. Értékelem továbbá azt, hogy a készítők igyekeznek a különféle földrészen élőknek kedvezni a központi tér variálásával, az adott régióra jellemző stílusban alakították ki őket, amely a Beta során más és más volt angliai, amerikai, valamint japán account-nál is, sőt, ez utóbbinál minden célhelységet újból le kellett cibálnom, mert elrendezésben és tartalomban nem egyeztek meg a már korábban, angliai és amerikai profillal letöltött lokációkkal. Számomra leginkább a hazai pálya volt tetszetős, az amerikait ridegnek, míg a japánt túlzottan Feng Shui-snak találtam, ha már otthon, legyen is valóban otthonos. Én a Home Square-en leltem lelki békére és nem utolsó sorban igazi barátokra. Már csak hetek, napok kérdése és csatlakozhattok a Home-hoz Ti is, bírjátok ki addig valahogy.
#tv#
