Oliver Bowden - Assassin's Creed: Alvilág

Mindeközben azért a franchise építése tovább folytatódik, így jönnek a kisebb-nagyobb mellékszálak, formálódik már az első film is, hovatovább befutott hozzánk a legújabb könyv, amelyet ismét Oliver Bowden jegyzett, és amit a Fumax jóvoltából ismét elolvashatunk magyarul is.

Az Assassin's Creed: Alvilág címet kapott kiadvány időrendben a legutóbbi videojátékhoz, avagy az Assassin's Creed: Syndicate-hez kapcsolódik, pontosabban akárcsak a legutóbbi regények, ez is egy előzményt kíván elmesélni számunkra, ami ezúttal minden eddiginél távolabb áll a játéktól. Hogy ez probléma-e? Természetesen egyáltalán nem, hiszen bár az sem volt egy utolsó dolog, amikor az első négy könyvben a videojátékok sztoriját olvashattuk el újra és újra, de a Ubisoft és Oliver is felismerték, hogy sokkal jobban örülnek a rajongók annak, ha inkább egy olyan spin-off formálódik a könyvekben, amelyek egy kis pluszt, egy máshol elérhetetlen extrát nyújtanak.

Már az Assassin's Creed: Egységre is igaz volt, hogy szinte alig kapcsolódott a játékhoz, de az Alvilág kapcsán ez határozottan igazzá vált, így aki azért nem vett eddig AC-könyveket, mert nem akarta kvázi újra elolvasni a játék cselekményét, az most mindenképpen tegyen egy próbát az új olvasmánnyal - méghozzá több okból kifolyólag is. Az első, hogy Oliver Bowden újra példátlan alapossággal ásta bele magát az ipari forradalom időszakába, ezáltal sokszor olyan alapossággal képes lefesteni előttünk Londont, az éppen aktuális közhangulatot, sőt a sokszor elképesztő mindennapokat, és olyan háttér-információkkal tud szolgálni az akkori időszak sajátosságairól, amelyeket a játék keretein belül nem rágtak ennyire a szánkba.

Másrészt pedig a könyv segítségével végre több olyan cselekmény is értelmet nyer, összeáll egy nagy egésszé, ami a játékon belül konkrétan nyitott kérdés maradt, hiszen hiába kaptunk végre két - na jó, inkább talán csak egy - szerethető főhőst, előtörténetükről nem igazán tudtunk meg semmit sem az alkotásban. Az Assassin's Creed: Alvilág által azonban, ha nem is mindent, de nagyon sok extra információt megtudhatunk róluk, méghozzá úgy, hogy nem is ők a könyv történetének főszereplői.

Az Alvilág egészen 1862-be, Londonba repít vissza minket, az imént említett ipari forradalom idejébe, amikor az Orgyilkosok és a Templomosok évszázadok óta tartó rivalizálása ismét kiújul, de úgy tűnik, hogy az asszaszinok most talán győzelmet arathatnak. Ennek a győzelemnek a kulcsa egy Szellemként ismert fickó, aki külsőleg a Templomos rend legelszántabb harcosa, ám csakhamar kiderül róla, hogy egy beépített orgyilkos ügynök, aki azt a feladatot kapta, hogy belülről cincálja szét az ősi riválisokat. A könyvből kiderül, hogy a Szellemként ismert ember nem más, mint maga Henry Green, akit később Jacob és Evie Frye mentoraként ismerhettünk meg. Az ő történetét fedezhetjük fel közelebbről a regény által!

Noha már kötetek óta nincs különösebb probléma Oliver Bowden írásmódjával és felkészültségével, összességében azonban az író stílusa talán most forrotta ki magát először igazán olyan mértékben, hogy a végeredményre valóban rá lehessen húzni a történelmi kalandregény jelzőt. A korábbi könyvekben ugyanis - az Egységre ez már csak részben igaz - a fontosabb dátumok és események leírása mellett szinte alig-alig kaptunk betekintést az adott kor sajátosságaiba, aminek az oka vagy az adott korból fennmaradt kevés ismeretünk vagy az író felkészületlensége lehetett, de most ennek vége. Néha valóban olyan, mintha ott lennénk London szénporos utcáin, a tüdőnkben éreznénk a gyárakból kiokádott szmogot, a nyomornegyedek bűzét, és látnánk magunk előtt az iparosodó társadalom első zsákutcáit.

Oliver Bowden ebben a műben soha nem látott reflektálással volt képes megeleveníteni előttünk az egykori brit főváros mellett az egyes eseményeket, ami nyilván esetünkben a magyar fordítók dicsérete is, hiszen újfent páratlan alapossággal, változatos nyelvezettel, kellemesen tagolt mondatokkal, jó olvashatósággal vértezték fel a művet. A magyar kiadásról érdemes még kiemelni, hogy a küllem tekintetében is folytatja a korábbi részekkel megálmodott sort, ezáltal a borító - ami végre nem egy szimpla koncepciós rajz lett -, a könyv méretei, de még az él is úgy lett kialakítva, hogy illeszkedjen a korábbi kiadásokhoz, ami egy gyűjtő számára igencsak fontos szempont lehet.

Mindent összevetve az Assassin's Creed: Alvilág egy újabb szintlépés a könyvsorozat életében - a minőség és az olvashatóság terén határozottan -, hiszen Oliver Bowden minden eddiginél jobban szabadon eresztette a fantáziáját, és az ipari forradalom témaköre érezhetően sokkal jobban az ínyére volt, mint eddig bármelyik másik kor, ahol az egyes regények játszódtak. Az Alvilág végre egy igazi történelmi kalandregény, ami nem csak a játékhoz és a franchise-hoz tesz hozzá egy óriási pluszt, hanem az adott korszak kedvelői számára is egy izgalmas, fordulatos, nem mellesleg pedig olvasmányos kalanddal szolgál.