Matthew J. Kirby - Assassin's Creed: Last Descendants - A New York-i felkelés

2017. január 29.
71.4421
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Maniac profilja, adatai
Maniac
Meglepően kellemes és határozott fejlődéstörténetet mutatott fel az első könyvek óta az Assassin's Creed regénysorozat, amely bár a videojátékokra nem volt igaz - a kritikán aluli mozifilmre pedig pláne -, így elérkeztünk az első olyan kiadványhoz, amelynek az alapját nem egy már ismert sztori adja. Merthogy az eddig megjelent Assassin's Creed könyvek közül a legelsők mindössze arra voltak jók, hogy újra elolvashattuk belőlük az adott játék történetét, és bár a későbbi regények már inkább kiegészítették vagy továbbgondolták azt, azért sokan elgondolkoztak azon, hogy milyen nagyszerű lenne, ha egy önálló sztorit is megismerhetnénk ebből az univerzumból.
Advertisement


Matthew J. Kirby regénye most ezt az űrt igyekezett kitölteni azzal, hogy egy olyan sztorit kapunk benne, amely bár sok-sok kikacsintást tesz a korábbi videojátékokra, de 99 százalékban egy teljesen friss élményt ad nekünk, ami pozitívum, hiszen a fiatal amerikai író így kötetlenül dolgozhatott, azonban én negatívumot is érzek benne, lévén olyan dolgok kerülhettek be a műbe, ami személy szerint nagyon irritált. Éppen emiatt vegyesek az érzéseim a Last Descendants - A New York-i felkelés kapcsán, amelyet ennek ellenére is nagyon könnyen meg tudtam kedvelni, hiszen rajongóként rengeteg adalékot tett hozzá a franchise ismeretéhez.

A regény egy fiatal fiúról, Owenről szól - legalábbis az első fejezetek, aztán a sztoriba egy halom másik fontos szereplő is érkezik -, akinek az élete teljesen megváltozik, amikor szeretett édesapja egy bankrablás miatt börtönbe kerül, majd ott rejtélyes módon meghal. Ő az egyetlen azonban a világon, sőt még a saját családjában is, aki képtelen elhinni, hogy édesapja ilyen szörnyű bűncselekményt követett el, így kapva-kap az alkalmon, amikor egy különc informatikus, bizonyos Monroe felajánlja neki a lehetőséget, hogy egy speciális szerkezet, avagy az Animus által felkutathatja az igazságot, és tisztázhatja édesapja nevét.

Az Animus ugyanis arra képes, hogy feltárja az emberek által hordozott DNS-ekben tárolt emlékeket, azonban amint Owen először befekszik a gépbe, rádöbben arra, hogy édesapjánál sokkal jelentősebb tetteket végrehajtó ősei is éltek. Csakhamar fény derül az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend évszázadok óta tartó csatározására, és arra is, de mint kiderült: Monroe nem csak jó szándékából ajánlotta fel hősünknek az Animus adta lehetőségeket. Az informatikus ugyanis arra kéri a fiút - és még néhány másik iskolás gyermeket -, hogy szerezzenek meg egy értékes ereklyét, mielőtt valamelyik ősi rivális megkaparintja és rossz kezekbe kerülne.

Matthew J. Kirby - Assassin's Creed: Last Descendants - A New York-i felkelés - 2. kép

Monroe így egy páratlanul összetett szimulációt indít, amivel egyszerre több embert is visszajuttat gondolati síkon a múltba, mégpedig az 1863-as New York-i felkelés idejébe, ahol Owen és a többi gyermek elképesztő dolgokra bukkannak, sőt mi több, csakhamar rádöbbennek arra is, hogy amit tesznek és megtapasztalnak, az bizony a jelenre is nagyon komoly hatást gyakorolhat majd. Maga a sztori tehát kellemesen összetettnek indul, sok-sok karakter és szál bukkan fel benne, amit talán még a Trónok harca is megirigyelhetne, csak míg George R.R. Martin képes bánni ezekkel a szálakkal, és páratlanul jó a karakterábrázolásban, addig Matthew J. Kirby ezen a téren bizony kudarcot vall.

Nagyjából a felénél ugyanis a könyv egy akkora káoszba torkollik, hogy az több helyen kellemetlennek tekinthető, így pláne, ha nem egyhuzamban verekedjük át magunkat a fejezeteken - hanem például egy-két napos kihagyással -, akkor sokszor azt sem tudjuk majd, hogy hol vagyunk, kikről beszélünk, egyáltalán azok mit is csinálunk éppen. Az író ugyanis nem hallott még a karakterfejlődésről, azok kidolgozásáról, egyszóval azon a néhány mondaton túl, amíg bemutatja nekünk őket, egyikükről sem hallunk semmit sem, így esélyünk sincs megismerni vagy megszeretni bármelyiküket. Sőt, nagyjából szintén a könyv felénél az addigi két főszereplő is elveszik szem elől, így teljes káoszba fullad a sztori, ami a végére bár összeáll egy kerek egésszé, valódi végkifejlete azonban nincs, hiszen azt a folytatástól várhatjuk.

Ami számomra nagyon sokszor meghiúsította a könyv élvezetét, az leginkább az volt, hogy kvázi gyermekek a főszereplők, de az író erről nagyon-nagyon sokszor megfeledkezik, és felnőtt gondolatokkal ruházza fel őket. Példának okáért, amikor Owen elkezd a rasszizmusról értekezni, az kis túlzással hiteltelen és olyan felesleges kikacsintás - a történelmi oldalon már nyilván nem, ott lényeges volt kiemelni -, ami egyfajta bizonyítványt akar kiállítani a mű kapcsán, hogy "jaj nem, mi nem is, mi politikailag korrektek vagyunk". Ezt elég lett volna eltérő rasszok alkalmazásával is érzékeltetni, nem kellene már-már South Park-os jelleggel - "A drog az rossz, értem?" - a szánkba rágni. Az erotikus gondolatokról és pillanatokról, vagy az erőszak és a halál ábrázolásáról már nem is beszélve, hiszen egy gyermek nem úgy éli meg ezeket a dolgokat, ahogyan a könyvben annak teret adtak.

Habár ezek jelentős negatívumok, A New York-i Felkelés mégis egy ajánlott olvasnivaló lett, hiszen egy egészen új oldalát ismerhetjük meg vele az Assassin's Creed univerzumnak. Tény, hogy ezzel a kis mellékszállal a fiatalabb korosztályt akarták megcélozni, ellenben a felnőtt rajongóknak is érdemes lecsapniuk rá, lévén olyan alapossággal ismerhetjük meg belőle az Animus működését, a gépben átélhető élmények és átalakulások sajátosságait, ahogyan azt korábban egyetlen játék, sőt a film sem tudta átadni. Ha megrögzötten rajongsz az Assassin's Creed világáért, érdemes tenned vele egy próbát, habár talán szerencsésebb, ha megvárod a többi rész megjelenését, mert a sztori vélhetően úgy alkot majd egy nagy, és ami még fontosabb: érthető egészet.
7 hozzászólás

Skyker

7 éve, 5 hónapja

Remelem, nem fogok csalodni. röhögő smiley

válasz erre

Tommy

7 éve, 8 hónapja és 25 napja

Már vártam az újabb kritikát! Nem terveztem hogy elolvasom (már túl sok volt belőle), de mivel más az irány ebben a könyvben, így mindenképp el fogom olvasni.

válasz erre

William

7 éve, 8 hónapja és 26 napja

A történet minden részben különbözik az alap viszont ugyanaz

válasz erre

totyak

7 éve, 8 hónapja és 27 napja

Az olvasottak alapján nekem az jön le, hogy a könyv is ugyanazt a vonalat követi, mint a játékok. Adott egy emberke, teljesen mindegy, hogy kicsoda, nem is kell kapcsolódnia korábban megismert karakterek történetéhez és ez az emberke az Animus segítségével átélheti ősi kalandjait. Nem látom ebben a potenciált már így tizedjére. Persze, teljesen más történetet lehet köré kerekíteni, meg teljesen más történeti korba lehet helyezni, de lényegében ugyanarra a vázra épül mind. Gyakorlatilag én is írhatnék ilyen AC könyvet, ha minimális tehetségem lenne az íráshoz. Ha már könyv és ha már elvonatkoztat a filmtől, játékoktól, akkor azt várnám, hogy nagyobb eltérések legyenek. Nem tudom mik, nem én vagyok az író, de szerintem kellenének.

válasz erre

Hentes

7 éve, 9 hónapja és 1 napja

5t3v3nk3 írta:
Ejha Könyvrovat GC-n..meglepett smiley röhögő smiley
Szerk.
A borító iszonyat gagyi..röhögő smiley
Eddig is volt, szinte minden AC könyv, sőt lehet hogy mindegyik volt. Veszem ezt is, de jobb lenne már ebookban kiadni őket...

válasz erre

[Tiltott felhasználó!]

7 éve, 9 hónapja és 1 napja

[Tiltott felhasználó!]

zender

7 éve, 9 hónapja és 1 napja

Felkerül a polcra a többi mellé! mosolygó smiley

válasz erre
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaManiac profilja