Matt Forbeck és Jeff Grubb - Guild Wars: Ascalon kísértetei

2012. július 31.
72.4081
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Maniac profilja, adatai
Maniac
A PlayON! nevét a múltban leginkább a videojátékokkal tudtuk párhuzamba hozni. Ez feltehetően a jövőben sem lesz másként, arra azonban mérget vehetünk - egyben pedig ez egy rejtett reményünk is -, hogy a kiadó neve az elkövetkezendő években a könyvkiadással is szorosan összeforr. Habár a PlayON! egyelőre még nem a legaktívabb ezen a téren, sokan azt hitték, hogy a Vaják könyvekkel ki is merült a tudományuk, de a csapat bebizonyította, hogy képesek még meglepetéseket okozni ezen a téren, néhány nappal ezelőtt ugyanis a boltok polcaira került a hamarosan megjelenő Guild Wars 2 felvezetőjének számító Guild Wars: Ascalon kísértetei című regény.


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az új Vaják könyv kevésbé érdekelt, mint a Guild Wars regény, hiszen sosem voltam nagy rajongója az ArenaNet alkotásának, de távolról mindig is tiszteltem a végeredményt, sőt, a béta tesztek alapján úgy gondolom, hogy a folytatás az idei év legjobbja is lehet MMORPG fronton. Mivel korábban rendkívül kellemes perceket töltöttem a tesztekkel, ezért a kettes Vaják regény kiolvasását követően nagy izgalommal vetettem rá magamat az Ascalon kísértetire, és bár nagyon nehezen tudtam megbarátkozni vele, nagyjából a harmadik fejezet után mégis könnyedén beszippantott és a fináléig képes volt fenntartani az érdeklődésemet az iromány.

Mielőtt belecsapnánk a történet ismertetésébe és megfogalmaznék egy rövidke véleményt a könyvről, érdemes a szerzőpáros munkásságáról néhány szót ejteni, hiszen számomra egyáltalán nem mindegy kinek a gondolatait olvasgatom, még akkor sem, ha egy kötött fantáziavilág szolgáltatja az alapokat, ahol nem sok helye van az írók személyes véleményének és így tovább. A könyv írói közül egyértelműen Matt Forbeck, aki talán nagyobb név a szakmában - ez mondjuk elég szubjektív vélemény. Az uraság idestova közel negyed évszázada aktív részese a játékiparnak, megfordult már a múltban a UbiSoft és az Atari soraiban is - természetesen csak többek között -, nevéhez köthető mindemellett több tucatnyi videojáték forgatókönyve, de regényei is számtalan díjat bezsebeltek a múltban. Matt jegyzi többek között a Mutáns krónikák című film alapján készült könyvet, vagy a bestsellerré vált Blood Bowlt. Az egyenjogú szerzőtársként feltüntetett Jeff Grubb szintén egy többszörös díjnyertes játéktervező, de regényírónak sem utolsó. Jeff neve többek között a Sárkánydárda univerzum megalapításával vált ismertté - társalkotó volt, hogy pontosak legyünk -, illetve olyan regények is az ő tollából szöktek elő, mint a StarCraft: Tűzkeresztség vagy a World of Warcraft: Az utolsó őriző.

Két ilyen múlttal rendelkező név láttán természetesen már egy fikarcnyi kétely sem maradt bennem azzal kapcsolatban, hogy a könyv bizony magas minőséget fog megütni. Habár egy rossz fordítással mindent el lehetett volna rontani, de valahogyan a PlayON!-nak sikerül a múltban is mindig a legjobbakat kiválasztania, hiszen a hazai fordításért felelős Sziklai István egyszerűen nagyszerű munkát végzett. Nagy általánosságban például gyűlölöm, ha egy fantasy regény esetében az angolul vagy különféle kitalált nyelveken jól csengő tulajdonneveket lefordítják magyarra, de a Guild Wars regényben egyáltalán nem erőltetve, inkább jól csengően, kellemes hatást keltve kerültek magyarításra ezek a nevek, ami már mosolyt csalt az arcomra. Az pedig csak hab volt azon a bizonyos tortán, hogy a Guild Wars világához minden téren teljesen hű maradt a magyar kiadás is, sőt, az amúgy szerintem kissé bonyolult világhoz - nem a szokásos fantasy klisékkel fogunk találkozni - még segítségeket is kapunk, így egy átlátható térképet, egy elsőre kissé érthetetlen, de a könyv olvasásával folyamatosan kitisztuló kronológiát, illetve aminek én különösen örültem, hogy az Ascaloni hely- és személynevek fordítása is bekerült az utolsó oldalakra.

Maga a könyv egyébiránt szintén nem egy klisés fantasy történetet kíván elmesélni számunkra, sőt mi több, a világ egyediségei mellett azt vettem észre, hogy rengeteg kreatív ötlet került elővezetésre a műben, leginkább a cselekményszálra értendően. A sztori gyökerei tulajdonképpen az elmesélt jelenhez képest 250 évvel korábban gyökereznek, amikor egy óriási háborúban, amely a charrok és az emberek között zajlott, Ascalont felégették, az akkori király haragjából elszabadult Gyiloktűznek köszönhetően pedig a királyság korábbi dicsőségének szellemjárta árnyává torzult. Negyedévszázaddal a történtek után a charrok és az emberek véres háborúja enyhülés helyett csak tovább tombol. A kor uralkodója, avagy Jennah királynő az emberiség fennmaradásának érdekében képes egyezkedni ősi ellenfeleivel, akik azonban csak és kizárólag akkor hajlandóak letenni a fegyvert, ha az emberek előkerítik számukra az Ascalon romjai között eltűnt Kán-Úr Karmát. Jennah királynő kétségbeesetten keresi és kutatja azokat a vakmerő harcosokat, akik elmerészkednek a szellemjárta királyságba, ahonnan a múltban még senki sem tért vissza. Vagy mégis? Egy feltételezett hős, habár állítása szerint csak puszta szerencséből, de épen és egészséges tért vissza Ascalon romjai közül, és bár sokáig hallani sem akar a visszatérésről, amikor megtudja, hogy ez az utolsó esély a charrok és az emberek közötti béke megteremtésére, meggondolja magát és egy maroknyi csapattal elindul felkutatni a Karmot.


Matt Forbeck és Jeff Grubb - Guild Wars: Ascalon kísértetei - 2. kép

A hős neve Dougal lesz, ő a történet főhőse is egyben, akit jobban megismerve hamar rájövünk, hogy mégsem olyan nagy hős, egy olyan daliás lovag és kardforgató ő, mint akit kinéznénk egy Ascalont megjárt veteránból. Később kiderül, hogy erények helyett inkább gazemberségével tudta túlélni Ascalont, de második alkalommal már nem blöffölheti el a nagy kalandot, ezúttal minden szem rászegeződik és mindenki tőle várja az útmutatást. Vajon képes lesz végigvezetni maroknyi csapatát az ezernyi veszélyt rejtő Ascalonon? Ha átrágod magad a könyvön, többek között erre a kérdésre is választ kaphatsz, méghozzá úgy, hogy a végeredményt tekintve egy rendkívül olvasmányos, pergő cselekményű, párbeszédekben és magyarázatokban is gazdag fantasy regény lesz a végeredmény. Ugyan a mélyen szántó gondolatok és a nagy számban előforduló irodalmi értékek nem jellemzők a könyvre - pontosítanék, a könyv nagy részére -, de ettől eltekintve is izgalmas és szórakoztató lesz a végeredmény, ami engem kicsit a klasszikus, lapozgatós fantasy regényekre emlékeztetett. Habár ide-oda lapozgatni itt nem kell, de az egyszerű, mégis tartalmas sztori azt a régmúlt korszakot juttatta eszembe.

Amint feljebb is említettem már, a könyv egy kicsit nehezen indul be, ami annak köszönhető, hogy a szokásos törpök, elfek vagy óriások helyett ezúttal teljesen új kinézettel és tulajdonságokkal bíró fajokkal kell megismerkednie az olvasónak, amelyek köszönőviszonyban sincsenek például Tolkien világával vagy éppen a Dungeons & Dragons univerzummal. Az első fejezet szinte teljes egészében ezeknek a bemutatására megy el, majd később a koncepcióhoz társuló világ kerül prezentálásra, így maga a sztori nagyjából csak a harmadik fejezet tájékán kezd el igazán beindulni, ami nem volt egy szerencsés felütés, a fajok és a világ bemutatóját én a kronológiához hasonlóan meghagytam volna kiegészítésként. Ezen kívül azonban egyéb negatívumot nem tudnék felhozni a könyvvel kapcsolatban, ha csak azt nem, hogy egyes reflektációk és néhány esemény körülírása elég felületesre sikeredett - ez inkább az írók hibája -, így lehetséges, hogy ők látták magukban, hogy egy adott helyszín miképpen néz ki - ez főleg Ascalonra igaz -, de azt valahogyan mégsem tudták átadni és kiírni magukból. Éppen ezért a játékok ismerete, ha nem is alapkövetelmény, de erősen ajánlott, hogy könnyebben fel tudjuk dolgozni és el tudjuk képzelni a könyv által bemutatott koncepciót.

Az Ascalon kísértetei egyébiránt egy közel 400 oldalasra hízott mű lett, ami a Vaják könyvekhez képes kisebb oldalakra lett nyomtatva, így az egész könyvecske lényegesen apróbbra sikeredett, a dombornyomott borító azonban itt is megmaradt, annak pedig külön örültem, hogy esetében nem ragaszkodott a kiadó különösebben a Guild Wars 2-höz. (Vagy csak én nem láttam minden koncepciós rajzot, ez is benne van a pakliban.) Mindent összevetve, az utóbbi évek egyik legeredetibb világában játszódó fantasy regényt kaptuk meg a Guild Wars: Ascalon kísértetei cím alatt, és bár ugyanez nem mondható el a történetről, de aki szereti a gyorsan zajló, sallangmentes és egyben izgalmas fantázia szülte sztorikat, az aligha fog majd csalódni benne. Nagyon remélem, hogy a PlayON! a jövőben sem fog letenni arról, hogy évente megjelentessen néhány videojátékos vonatkozású könyvet a hazai rajongóknak, hiszen nevük immáron minőség a garanciára, ezt pedig érdemes lenne időről-időre eszünkbe juttatni. Reméljük, hogy lesz folytatás, hiszen annyi jó játékos regény vár még lefordításra...
16 hozzászólás

Vendég

12 éve, 8 hónapja és 2 napja

Nekifekszem hétvégén én is!mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

12 éve, 8 hónapja és 2 napja

Király könyv, nem csak rajongóknak ajánlott!kacsintó smiley

válasz erre

Vendég

12 éve, 8 hónapja és 2 napja

Jó könyv lehet, én várok vele kicsit, haver berendelte, majd elolvasom övétmosolygó smiley

válasz erre

Vendég

12 éve, 8 hónapja és 2 napja

Hoppá! Erre nagyon kíváncsi vagyok!mosolygó smiley

válasz erre
12a(z) 2 -ből
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja