A World of Warcraft alapjáték 2004-ben jelent meg a Warcraft univerzumát továbbvíve és a mai napig állja a sarat az MMORPG-k tengerében. Ez volt az első játék a Warcraft univerzumon belül, mikor mi magunk, saját hősünkkel vehettük fel a kesztyűt Azerothot fenyegető ellenséggel szemben. És erre szükség is volt.
Mozgolódó hatalmak
4 évvel járunk az után, hogy Azeroth népei összefogtak és közös erővel legyőzték Archimonde-ot. A Burning Legion inváziója újra meghiúsult, de a night elfek (éj elfek) örök életet és fiatalságot adó fája, a Nordrassil megsemmisült. A hatalmas pusztítás után lassan az egymással szemben álló felek mozgásba lendültek a kontinenseken.
Ilyen volt például az, hogy Stormwinds városa újjáépült, de az ember város megújulása a kőművesek lázadásával koránt sem volt békésnek mondható. Ennél is nagyobb probléma volt azonban az, hogy a király, aki ekkor már Varian Wrynn volt, egy diplomáciai útján, feltehetőleg a Jaina Proudmoore által vezetett Theramore felé rejtélyes körülmények között eltűnt. A város és a királyság irányítása az ekkor még gyerek Anduin Wrynn kezébe került névlegesen, de a hatalmat valójában régensként Highlord Bolvar Fordragon (aki később igen jelentős szerepet fog játszani) és Lady Katrana Prestor mágusnő gyakorolta.
Jelen szituációban felmerült az is, hogy a királyság romba dől, ráadásul a helyzeten csak rontott a Welfastban tevékenykedő Defias, a Dark Riderek és a worgenek megjelenése Darkshire-ben, valamint a Blackrock orkok lakeshire-i tevékenykedése. Patt helyzet alakult ki a gnómok fővárosában is, Gnomereganban, ahol egy árulás és a föld alatt tanyázó troggok támadásai miatt a lakosság Ironforge-ba menekült a törpökhöz.
A Horda oldalán is mozgás támadt a népek között. 4 évvel korábban megalapították Durotart, ami a Horda központi területévé vált. Thrall, aki ekkor már a Horda feje volt, szövetségeseinek javaslatára - főként a taurenek sugalmazására - befogadta a Hordába Lady Sylvanas vezetése alatt csoportosuló undeadeket. Ekkor már Vol'jin is a Darkspear trollokkal és Cairne Bloodhoof a taurenekkel már a szövetség részét képezte.
További fenyegetést jelentett egy fanatikus csoport, a Scarlet Crusade. Azokból a túlélő emberekből verbuválódott katonai egység voltak, akiket nem ért el a Forsakeneket sújtó kórság, s pont ezért a Scourge és a Sylvanas vezette undeadek között nem látva különbséget (és nem is nagyon akartak látni), Scarlet Monastery-ből hadjáratot indítottak az élőhalottak legyőzésére.
Az Alliance-hez visszatérve a night elfekre is kellően rájárt a rúd. A Nordrassil megsemmisítése után elvesztették halhatlanságukat, ami valljuk be, elég nagy csapás lehetett. Épp ezért Fandral Staghelm azt szorgalmazta, hogy hozzanak létre egy új világfát (mert az ilyen tervek mindig olyan simán és nagyszerűen szoktak elsülni). És hol volt eddig kedvenc fődruidánk, Malfurion Stormrage? A druidák egykori vezetője rejtélyes okokból álomba szenderült, kedvese, Tyrande Whisperwind legnagyobb sajnálatára.
Tyrande és Fandral nem alkottak olyan ütőképes csapatot, mint ahogy Malfurionnal megszokhatták a night elfek, és Elune főpapnőjének erős titakozása ellenére Fandral végül meggyőzte a népét, hogy hozzák létre az új világfát, melynek Teldrassil lett a neve. Ugyan a fa a night elfek új fővárosának bázisát adta - Darnassust - de amiatt, hogy a dragon aspect-ek nem áldották meg és a Well of Eternity sem táplálta, ahelyett, hogy örök életet adott volna, sötét árnyak rejtőztek a lombjában. A fa körüli konfliktus kellően lekötötte Fandral és Tyrande figyelmét ahhoz, hogy a környező területeket - így Azsharát is - felügyeljék, ahol az ősi Highborne elfek már javában készültek valamire.
Amikor a helyzet fokozódni látszott
Láthatóan mindenkinek megvolt a maga problémája a háza táján, így senki sem figyelt fel az árulkodó jelekre, többek közt arra, hogy a Shadow Council, melyet Gul'dan (egyik kedvenc szemétládánk) alapított, az árnyak közt nekilátott, hogy kidolgozza a tervet, hogyan lehetne az orkokat megint a démonok szolgálatába állítani. Thrall, aki valamennyire szemfüles volt e téren, hagyta, hogy a sötét mágiát használók is csatlakozhassanak a Hordához. Ők voltak a Warlockok. A taktika az volt, hogy szem előtt tartva a kétes elemeket hamarabb kiszűrhette a veszélyforrást.
Sylvanasék nem lazsáltak, olyan területeket kezdtek megszállni és az ott élő embereket elpusztítani, amelyek már nem is Lordaeron (a törzsterület, ahonnan származtatták magukat) részei voltak. Tevékenységükkel a Hordát és az Alliance-t egyre jobban egymás ellen hangolták (pl. Alterac Valley, Arathi Highland, Warsong Gulch - ez a nosztalgia helye PVP-ző társaim!). Ugyanakkor a két frakció már látta a komolyabb fenyegetést, a Lich Kinghez hűséges Scourge és Kel'Thuzad necromancer személyében, akik bevették magukat Scholomance-ba és Stratholme-ba.
Égető probléma: Blackrock Mountain
Blackrock Mountain, amely igazából egy aktív vulkán volt, fontos szerepet játszott már a történelemben. A hegy belsejében éltek a Dark Iron törpök, akik Blackrock Depths néven egy majdnem akkora várost hoztak létre, mint Ironforge. A törpökön kívül a hegy adott otthont annak az Alliance elleni összeesküvésnek is, melyben a Blackrock orkok keze volt (nem csak az Alliance-ra, de a Hordára is veszélyesek voltak, miután kijelentették, ők az igazi Horda, megkérdőjelezve ezzel Thrall hatalmát).
A hegy mindenesetre meg lehetett átkozva, mert a két furcsa népen kívül egy sokkal komolyabb veszélyforrás is tanyázott a hegy gyomrában. Ha a sok név között elfelejtettétek, lapozzatok fejlebb, ahol említettem egy bizonyos Lady Katrana Prestort. A hölgy, aki Anduin Wrynn feje felett irányította az embereket és behálózta Bolvar Fordragont, nem volt más, mint a fekete sárkány, Onyxia, Deathwing lánya. Amikor Marshall Windsor felfedte a mágusnő kilétét és megtörte varázslatát Bolvar felett (és sajnos közben Windsor életét is vesztette), a fekete sárkány Blackrockba menekült.
Csak hogy tovább forrósodjon a helyzet, a hegy mélyébe vezetett expedíciók arra is fényt derítettek, hogy Ragnaros, a tűz elementál lordja (Firelord) a Blackrock orkok élén harcban áll a Dark Iron törpökkel és vezetőjükkel - Lord Victor Nefarius-szal - a hegy feletti hatalomért. A Dark Iron törpök császára, Dagran Thaurissan ráadásul, ha még nem lett volna elég bonyolult a helyzet, elrabolta Magni Bronzebeard (igen, a törpök uralkodója) lányát, Moira-t.
Szerencsére ez utóbbiról kiderült, hogy Moira maga szegődött társul a Dark Iron törpök vezéréhez és terhes is lett. A hegyben való konfliktus megoldása két fázisú volt. Először Ragnarosszal számoltunk le és visszaűztük Firelandsre füstölögni. Majd a hegy csúcsát meghódítva Onyxiával és Lord Victor Nefariussal is végeztünk, aki nem mellesleg Onyxia testvére, a fekete sárkány Nefarion volt.
Bogaras történelem
A szó szerinti tűzoltást követően (legyőzve Blackrock összes létező uralkodóját, sárkányát, minden tüzes kedvű ellenfelét), nem is lepődhetünk meg, ha Azeroth hőseként nem pihenhettünk egy szemhunyásnyit sem. A magam részéről különösen örültem, hogy a képernyőn nem tudnak kimászni az ellenfeleim. Az első komolyabb fenyegetést négy korruptálódott zöldsárkány okozta (Ysondre, Taerar, Emeriss és Lethon), akiket az Emerald dreamben (Smaragd álom) lappangó Rémálom ronthatott meg. Ugyanebbe az álomba szenderült Mafruiron is (és aggódhattunk mi is kellően érte Tyrande mellett).
Az igazán nagy problémát azonban a bogarak jelentették. Nem olyan kicsik, amiket újságpapírral lecsapsz, ha nagyon muszáj. A hordás és allis felderítők jelentették, hogy bizony Dél-Barrens és Feralas területén szükség van rovarirtásra. A probléma központja úgy tűnt Silithus elhagyatott sivatagjában keresendő.
A "kisebb" (ja, éppen hogy csak embernagyságú) rovarszerű Silithidek mellett ott állt Ahn'Qiraj hatalmas serege (Qiraji = böhöm nagy űrlényrovarok), akiknek szentnek éppen nem nevezhető célja az volt, hogy leigázzák a földünket és rabszolgasorba vessenek mindannyiunkat, mint ahogy ezt ezer évvel ezelőtt megpróbálták (War of the Shifting Sands idején).
A rovarinvázió hátterében egy sokkal ősibb gonosz állt. Akár felkiáltással is mondhatnánk, az öreg istenit! De maradjunk annyiban, hogy a világpusztító terv eszmei szerzője egy Old God, C'thun volt, aki Qiraji romjai alá vette be magát. Egy Horda és Alliance hősöket is összefogó alakulat Varok Saurfang vezetésével behatolt ennek a Templomvárosnak a mélyére és végül gigászi csatában legyőzte az istenséget.
Ezzel párhuzamosan Stranglethorn dzsungelében Hakkar, a Blood God (Véristen) szelleme e világra szabadult és a dzsungelben élő Zandalari trollok a mi hősi közbenjárásunkhoz folyamodtak, hogy Zul'Gurubban megakadályozzuk az istenség hatalomra kerülését. E két komolyabb feladat (mert ugyan, két isten legyőzése mi nekünk?!) csak egy szusszanásnyi ideje maradt a hőseinknek.
Kel'Thuzad akcióban
A nekromancer a Scourge-dzsel bevette magát Scholomance-be, illetve Stratholme ellen támadást intézve magára vonta őseink figyelmét. Naxxramas, mely egy lebegő erőd volt, pont Stratholme felett "szinte" észrevétlenül ontotta magából a Scourge seregeit, melyeket a Lich King Kalimdorra és Eastern Kingdomra szabadított. Az ellentámadás nem váratott sokat magára, hősként az Argent Dawn (és egy kicsit a Scralet Crusade) lovagjaival vállvetve legyőztük Kel'Thuzadot.
Szezám tárulj
Naxxramas a necromancer csúfos vége után eltűnt és végre reménykedhettünk benne, hogy a béke kora köszönt ránk. Vagy legalábbis azt hittük. A Dark Portal (Sötét Portál) aktiválódott több évtizedes nyugalma után, köszönhetően Doom Lord Kazzaknak, aki eddig Blasted Lands-en pusztított, majd a Portált aktiválva meglógott előlünk. Ezzel egy időben Portálon Azerothra érkezve Highlord Kruul vezetésével nekiálltak a démonok városainkat a földdel egyenlővé tenni. Ugyan a fenyegetést idővel a Horda és az Alliance elhárította, egyértelművé vált, hogy a támadás valami nagyobb baj előrejelzője.
A Dark Portal nyitva állt, és két irányba működött. Elérkezett az idő, hogy ezúttal Azeroth hősei lépjenek át rajta...
A folytatásban kiderül az is, hova jutottunk.