Gears of War 2 launch party

/>A Citadellánál keresve sem találhattak volna jobb helyet a bulihoz, hiszen az emlékmű belső része valamelyest emlékeztet a GoW világában látott épületek belsejéhez. Katakombaszerű teremeloszlás, nyirkos falak, és egy egyéni hangulat jellemzi a Gellért-hegyen található építményt. A bejáratnál már egészen nagy sor fogadott minket, annak ellenére, hogy a nyitásra értünk oda. Némi sorban állás és a kabátok leadása után bevonultunk Marcus Fenix szentélyébe, ahol izgatott tömeg várta az első képkockák felvillanását a több paneles kivetítőn.

Az összesen négytermes helyszín kicsinek bizonyult, főleg, mivel a legnagyobb szobában volt a konkrét show. Az emberek nagy része (köztük mi is) azonnal megrohamozták a bárpultot, hogy ki-ki a magának kedves italát kortyolgatva várja a buli kezdetét. Mikor ténylegesen elkezdődött a bemutató, szinte alig lehetett megmozdulni a teremben. Egyik pillanatról a másikra egy kevés füst kíséretében egy igazi láncfűrészt lobogtatva megérkezett az egyik szervező, aki egy rövid, de annál hatásosabb produkcióval készült a bemutatóra. A közönségből kiválasztott egy újságírót és egy hölgyet, majd utóbbit megkérte, hogy rejtse el a fiatalembert a színpadon felállított három kartondoboz egyikébe. Miután ez megtörtént, a szervező megfogta a leányzó csuklóját, és azt mondta, hogy a pulzusából fogja kitalálni, melyik dobozban tartózkodik a másik kiválasztott.

Némi gondolkodás után emberünk felkapta a láncfűrészt, és egy laza mozdulattal kettéfűrészelte a harmadik, majd az első dobozt. Természetesen az újságíró srác a középsőben tartózkodott, így semmi bántódása nem esett. Egy pillanatra azonban sokan elgondolkoztunk azon, hogy vajon mi lett volna, ha valami hiba csúszik a számításaiba, és a szerencsétlen delikvenst úgy vágja ketté, ahogy Marcus barátunk szokta Lancerével pusztítani a sáskákat. Bár tragikus lett volna az eset, valószínűleg a játékbemutatók történelmének egyik leghatásosabb Launchpartyjaként emlegették volna ezt az estét.

Közben lekerültek a termekben elhelyezett játékállomások képernyőiről a játékot takaró plakátok, így mindenki kipróbálhatta azt, amire már közel két éve várt. Az emberek sorban álltak azért, hogy belekóstolhassanak a Gears of War kampányába, valamint a multiplayer élménybe. Az érdeklődés azonban csak rövid ideig tartott, ugyanis a fentebb említett produkció után nem sokkal megérkeztek az este sztárvendégei, nevezetesen a táncos lányok. A három grácia mindegyikén csak egy miniszoknya, egy csizma, valamint az idomaikat éppen csak eltakaró GoW-os testfestés volt, ami a nagyrészt férfiakból álló közönséget arra ösztönözte, hogy a kontrollereket félre téve tátott szájjal bámulják a színpadot. Minket is annyira lenyűgöztek a hölgyek, hogy egy pillanatra megfeledkeztünk arról, miért is jöttünk, és azonnal a legelső sorban kötöttünk ki. Marco alig győzte fényképezni a lányokat, így szinte biztos vagyok benne, hogy több tucat képen át csodálhatjátok majd ti is a szépségeket.

Egy idő után elfogyott a poharamból a sör, így a színpadról ismételten a pult felé tévedt a tekintetem. Miután kiálltam a sort, úgy döntöttem, hogy az emberek más irányú érdeklődését kihasználva jómagam is kipróbálom a játékot. A gépen, amit kiválasztottam, a Deathmatch mód futott, egy-egy elleni, osztott képernyős formában. Mivel jóformán senki nem volt a körzetemben, így kénytelen voltam magam ellen játszani, ami felettébb érdekesen vette ki magát. Először az egyik karakterrel mentem be a pálya közepére, majd a másikkal, mindezt azért, hogy kipróbáljam a sokat emlegetett láncfűrészes harcot. Mindkét kontrolleren egyszerre nyomtam meg a B gombot, majd addig nyomogattam azt, amíg meg nem nyertem a csatát? Valószínűleg egy másik ember ellen élvezetesebb lett volna a párbaj, de én így is remekül szórakoztam. Nem sokkal később ismét elkezdtek játszani az emberek, így egy rövid időre be tudtam csatlakozni egy másik gépen futó campaign játékba is, ami már izgalmasabb volt. Frissen szerzett barátommal egy épület belsejében kezdtük el irtani a hordát, és pár perc után nyugtáztam magamban: igen, ez valóban egy Gears játék. Az irányítás semmit nem változott, de nem is kell neki, hiszen úgy jó, ahogy van. A hangulata pedig még jobban büntet, mint a nagy elődé, így esélyes lesz az év Multiplayer játéka címre. Hosszabbat, többet a játékról nem fogok most írni, két okból sem: az egyik az, hogy nem akarok semmit sem elárulni a történetből, a másik az, hogy hamarosan érkezik az oldalra a GoW2 cikk is, ahol a játék minden szépségét és hibáját részletesen kitárgyaljuk majd.

Tizenegy óra körül már jelentősen megcsappantak az emberek, aminek köszönhetően végre normális hangerővel lehetett beszélgetni az asztalok körül. Enyhe sörmámorban elkezdtem körbejárni a helyszínt, és szóba elegyedtem néhány újságíróval, hogy mi a véleményük az eddig látottakról. Nem meglepő módon mindenkinek tetszett a játék, egyetlen negatív kritikát sem hallottam róla. Szebb, jobb, változatosabb és izgalmasabb: ezektől a jelzőktől visszhangzottak a termek. Bár a táncos csajok még láthatóan lekötötték az emberek figyelmét, azért jó volt nyugtázni, hogy sokan elégedett mosollyal irtották egymást, illetve a hordát a konzolokon. Ebből már sejthető, hogy igen jó kritikákat fog kapni a játék, amelyről már most nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy minden tekintetben feljebb emeli a lécet elődjénél. Kevés olyan cím lesz novemberben, amely meg tudná szorongatni a Delta csapat újabb hősies küzdelmét.

A Launch partyról végül fél egy körül indultunk el, rengeteg élménnyel gazdagodva. A Citadella tökéletes választás volt a bemutatóhoz, a hangulat a plafont verdeste, és olyan emberek is megjelentek a pinceszerű helységben, mint Majka, vagy éppen a Lúzer FC-ből ismert Noki, akiről kiderült, hogy nem csak a sört, hanem a Need for Speed-et és a Simset is szereti. A Gears of Warnak ugyan nincs szüksége arra, hogy ilyen bulikat szervezzenek a siker elérése érdekében, azonban ez a party is megmutatta, hogy kezd itthon is kialakulni egy olyan gamerközösség, akik már nem az interneten, hanem a boltok polcain keresik a játékokat. A Microsoft mindent megtett azért, hogy ezt a bulit emlékezetessé tegye, így elégedett szájízzel távoztam a Gellért-hegyről. De elég a szövegből: beszéljenek inkább a képek helyettem. A fekete hajú táncoslányt különösen ajánljuk FutuRetro kollégánknak;), aki sajnos ezen a partyn nem tudott részt venni!