David Gibbins - Attila kardja

2015. április 04.
69.0761
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Maniac profilja, adatai
Maniac
Mielőtt a kezembe vehettem volna David Gibbins immáron második olyan történelmi regényét, amit a Total War-sorozathoz kapcsolódóan írt - sajnos az elsőt nem olvastam, így szűz voltam a témában -, hosszasan elgondolkoztam azon, hogy vajon milyen történetet is lehetne írni egy történelmi stratégia alapján. Különösen foglalkoztatott a téma azért is, mert jóérzésű magyarként érdekelt Attila ezen története, és hogy őszinte legyek, nem akartam csalódni, nem akartam azt, hogy esetleg bugyutának, valamiféle primitív barbárnak állítsák be az egykori hun királyt, hiszen elegendő csak egy kicsit utánaolvasni - természetesen hiteles forrásokból -, hogy megtudjuk: egy briliáns elme volt ő nem csak hadvezérként, hanem gondolkodóként is.


Visszatérve a kezdeti dilemmámra, el sem tudtam képzelni előzetesen, hogy miről szólhat ez a könyv, de reménykedtem benne, hogy Attila nézőpontjából megismerhetem sajátos gondolkodásmódját, haditechnikáit, stratégiáit, és ha a történelem kiszínezésével is, de közelebb kerülhetek hozzá ilyen formában. Aki hozzám hasonlóan ezt várja a könyvtől, az sajnos egy kicsit csalódni fog majd, hiszen az Attila kardja egyáltalán nem erről szól, sőt mi több, születését leszámítva egyetlen alkalommal, akkor is csak néhány oldal erejéig találkozhatunk majd konkrétan Attilával, de szerencsére ezeken az oldalakon legalább nem úgy állítják be, mint közönséges barbárt, így a minimális csalódás ellenére egy jó pontot máris felírhattam a végeredmény számlájára.

Hogy mégis miről szól a könyv, ha nem közvetlenül Attiláról? Összességében közvetetten Attiláról, méghozzá néhány római katona oldaláról, akik közül kiemelkedik Flavius, mint a sztori főhőse. A történet maga nagyon nehezen, vontatottan indul be, így bár Attila megszületése nagyon drámaira, sőt eltúlzottan hatásosra sikeredett, de az azt követő karthágói összecsapást nem kellett volna egy egész fejezeten keresztül húzni azért, hogy Gibbins érzékeltesse velünk: nagy bajban van a Római Birodalom, hiszen keletről közelednek a rettegett hunok, méghozzá Attila vezetésével.

Noha Gibbins már az első fejezetben tanúbizonyságot ad arról, hogy óriási lexikális tudással rendelkezik az adott korszakból, azért még a források feltüntetése ellenére is bele lehetne kötni néhány dologba, amelyeket jobb lett volna mellőzni, vagy csak nem kiszínezni. Mivel a könyvben nem a történelmi hűség a legfontosabb - pontosítanék: nem minden esetben -, ezért felesleges ezt negatívumként felhozni, de aki egy kicsit is járatos a hun mitológiában, az jókat fog mulatni példának okáért a tradicionális fegyverek bemutatásakor, vagy esetleg azoknak a rómaiak haditechnikájával való összevetésekor, de szerencsére azért az író megpróbált folyamatosan megmaradni a realitás talaján annak ellenére is, hogy a történetet gyakran a fantasztikum magasságába emeli.

Mi sem jobb példa erre, mint maga a fő sztoriszál, amelyben Flavius néhány társával együtt azt a rendkívül veszélyes feladatot kapja vezetőitől, hogy nagy megpróbáltatások árán jussanak el Attila udvarába, és egy kis cselszövés, valamint ármánykodás társaságában férkőzzenek a bizalmába, majd lopják el legendás kardját, aminek még a Római Birodalom is akkora jelentőséget tulajdonított, hogy abban látta a hun hadsereg minden erejét és reményét. A könyvben végigkövethetjük Flavius és társainak megpróbáltatásait, akik csúnyán elárulták Attilát - ebben az uralkodó lánya is szerepet játszott -, így miközben testvérét kegyetlenül lemészárolják, nem csak híres és félelmetes erejű kardját lopják el tőle, hanem rettegett hadi stratégiáit is első kézből ismerhetik meg.

David Gibbins - Attila kardja - 2. kép

Ennek a tudásnak és a misztikus fegyvernek a birtokában a Római Birodalom - néhány szövetséges társaságában - már megfelelő magabiztossággal sorakozik majd fel Attila ellen a csatamezőn, de hogy elég lesz-e mindez a győzelemhez, és a birodalom elkerülheti-e a történelemből ismert végzetét, vagy Attila a kard nélkül is győzelemre vezeti a félelmetes hun sereget, az kiderül a könyvből. A könyvből, ami annak ellenére is képes volt lenyűgözni, hogy nagyon elfogultan viseltetek a történelem iránt, vagyis szeretem, ha az írók és az emberek a hiteles múltat ismertetik meg olvasóikkal, és nem azt a múltat, amit egy adott hatalom szeretne megismerteti másokkal. Ha az Attila kardjában van is ilyen ferdítés, az mind csak és kizárólag azért történt az író részéről, hogy izgalmasabbá varázsolja az egyes fejezeteket, de semmiféle rossz szándék nem állt mögötte.

Hogy ez minden esetben sikerült is neki? Összességében igen, de ezt csak azok érzik majd leginkább, akik járatosabbak a történelemben, hiszen annak ellenére, hogy rengeteg magyarázat, forrás, térkép és egyéb kiegészítés jár a regény mellé, gyakran még így is nagyon nehezen érthető, hogy most éppen hol járunk, mit csinálunk és mi, miért is történik. Kicsit olyan ez az egész, mintha a Trónok harcát a második kötettől kezdenénk el olvasni, méghozzá kínzó másnapossággal. Szerencsére az utolsó két fejezetre teljesen letisztul majd, hogy Gibbins mit is szeretett volna a könyvvel elmondani, de addig ide-oda dobál minket az időben, a helyszíneken, és közben ember legyen a talpán, aki tudja, hogy mi történik.

Hangsúlyoznám azonban, hogy az Attila kardja ennek ellenére is könnyen a szívünkbe zárható, hiszen bár David Gibbins nem teremtett túl emlékezetes karaktereket - jóformán csak Flavius marad meg bennünk az olvasás után -, azonban amennyiben imádjuk a történelmet, akkor folyamatosan ott motoszkál majd bennünk a lapok forgatása közben, hogy "mi lett volna, ha tényleg így történik az adott esemény". A regény ezért nyújt nagyon kellemes összhatást, hiszen egy képzeletbeli utazásra visz minket egy valódi történelmi környezetben, és mindvégig képes megmaradni a valóság talaján, tehát az író egy pillanatig sem vetít elénk hihetetlen történéseket, ami nagy pozitívum a könyvre nézve.

Hogy mégis miként kapcsolódik az Attila kardja a Total War: Attila videojátékhoz? A történelmi koron kívül semmiben, de ez összességében nem is baj. Ugyan a karthágói összecsapás, és a végső nagy csata - amit egy kicsit azért alaposabban is kifejthetett volna Gibbins - gyakran azt az érzetet keltették bennem, mintha éppen a játékban zajló eseményeket olvasnám, hiszen szóba kerül a taktika és a stratégia fontossága, az egységek, azok képessége, amelyek ugyebár a játékban is alapvető dolgok, ugyanakkor ezen felül nincs közös pont, de jól is van ez így.

A könyv magyar kiadása egyébiránt fantasztikusan néz ki, a PlayON! szokás szerint nagyszerű munkát végzett, legyen szó akár a fordításról, akár a kifejezések átvételéről, akár a nagyszerű borítóról, amit rendkívül ízlésessé tesz a dombornyomás, illetve az aranyszínű betűk. Noha David Gibbins talán sokkal összeszedettebben is megvalósíthatta volna ezt a regényt, összességében azonban mégis azt kell mondjam, hogy a fináléval együtt tetszett az egész könyv hangulata és üzenete, noha jobban örültem volna, ha inkább ténylegesen és közvetlenül Attiláról szólt volna, és nem a haldokló Római Birodalom utolsó bukdácsolásairól. Ha szereted a történelmet, a "mi lett volna, ha" történeteket, és érdekes, izgalmas, mi több különleges sztorit szeretnél megismerni az adott korszakból, akkor az Attila kardja garantáltan számodra sem okoz majd csalódást.
5 hozzászólás

zender

3 éve, 11 hónapja és 6 napja

wegh írta:
Tetszik, a leírtak alapján. Remélem szerztek a Shopba pár példányt belőle
Támogatom az ötletet egy kézemeléssel!

válasz erre

totyak

3 éve, 11 hónapja és 6 napja

Értem én, hogy egy ilyen történetet Attila nevével könnyebb eladni, hiszen mindenki ismeri a Hun vezér történetét, de azért komolyabb szerep is juthatna neki a könyvbe. A játékhoz meg ezekszerint nulla köze van, kár a borítóra írni, hogy Total War, de ugye így meg talán jobban fogy a játék is, a könyv is.

válasz erre

wegh

3 éve, 11 hónapja és 6 napja

Tetszik, a leírtak alapján. Remélem szerztek a Shopba pár példányt belőle

válasz erre

zender

3 éve, 11 hónapja és 6 napja

Wow! De jó volt ezt olvasni! Ezek után be kell szereznem a könyvet is!

válasz erre

Terminator

3 éve, 11 hónapja és 6 napja

Ez a kritika most nagyon meghozta a kedvem a könyvhöz!

Szuper ajánló!

válasz erre

 

kapcsolódó hírek, cikkek

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WarriorAutobot profiljarDAVE profiljaWickedSick profiljagery1113 profilja