Andrzej Sapkowski - Vaják: A megvetés ideje

2014. január 15.
71.0371
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Maniac profilja, adatai
Maniac
Az európai, de még inkább a kontinens középső részéről származó művészeket általában mindig is jobban kedveltem és tiszteltem - érthető módon előnyben is részesítettem -, mint a nagy nyugat ideát, netán a romlás útját hirdető Amerika nagynak beállított, de többnyire deviáns alkotóit. Éppen ezért életem egyik meghatározó pillanata volt, amikor - nem titkoltan - a The Witcher videojáték-sorozat első epizódjával rátaláltam Andrzej Sapkowskira, akiről akkoriban a legtöbben csak annyit tudtunk, hogy egy lengyel író, akinek sikerült megálmodnia egy olyan sajátos fantáziavilágot, ami alapjául szolgált egy nagyszerű szerepjátéknak.


Jómagam szó szerint szerelmes lettem a The Witcher által közvetített élménybe, amit tetőzött a második epizód, de Sapkowski művészetét leginkább akkor zártam a szívembe, amikor a hazai PlayON! kiadónak köszönhetően megjelent itthon az író első, Geraltot a középpontba állító műveinek gyűjteménye. Emlékszem, hogy még az elolvasás után is napokig a kérdéses mű hatása alatt voltam, olyannyira tetszett Sapkowski sajátos megközelítése a fantázia világának irányába, illetve az is, ahogyan hozzááll a történetvezetéshez, valamint az olyan elemekhez, amelyek nem csak a könyvekben, hanem tulajdonképpen az élet minden területén gyakran tabunak számítanak.

Ő ugyanis egyike volt azoknak az íróknak, aki képes volt valódi eseményeket, vagy problémákat szőni egy fantáziaszülötte világba, lett légyen szó akár politikáról, akár árulásról, akár a rasszizmusról, ami ugyebár a mindennapokban is ütőkártya, de sokkal inkább kényes téma, de ebbe ne menjünk bele alaposabban. Amiről azonban az alábbi sorokban alaposabban is beszélni fogunk, az a legújabb Vaják-könyv, avagy "A megvetés ideje", ami szám szerint immáron a negyedik magyarul megjelent Sapkowski-kötetnek tekinthető, és jómagam olyan gyermeki örömmel vetettem rá magamat a megérkezést követően, mint súlyos évekkel ezelőtt a rejtegetett karácsonyi ajándékokra.

Nagy általánosságban a behatóbb ismerkedés előtt azt kell tudnunk a legújabb könyvről, hogy Sapkowski eredetileg még 1995-ben vetette papírra, de hosszú-hosszú évekig csak lengyelül és oroszul volt elérhető ez a nagyszerű mű, ám miután a The Witcher játékoknak köszönhetően egyre népszerűbbé vált Ríviai Geralt története, 2009-ben németre és angolra is elkezdték fordítani, most pedig a PlayON! jóvoltából, a szokásos minőségben magyarul is olvashatjuk. A könyv egyébiránt a Vaják saga második teljes kötete - ami összesen öt teljes és önálló regényből áll -, amely önmagában is érthető ugyan, de még nekem, aki kétszer is átfutotta az előző részt is gyakran el kellett gondolkodnom azon, hogy bizonyos utalások honnan is lehetnek ismerősek.

Az alapvető koncepció megértése miatt tehát azt mondanám, hogy mindenképpen ajánlott, de nem kötelező az előző könyv ismerete ahhoz, hogy megérthessük Ríviai Geralt, Yennefer és a kis Ciri történetének további alakulását, mert "A megvetés ideje" oldalain az ő izgalmas sztorijukat álmodhatjuk tovább. Aki nem akarja idő előtt megtudni, hogy milyen kalandok is várnak a három főhősre - illetve barátaikra -, az jobb, ha átugorja az alábbi néhány bekezdést, habár leszögezném, hogy súlyos spoilereket azért nem kívánok lelőni a könyvből, amely igencsak gazdag a fordulatokban és a váratlan eseményekben, így biztosan tönkretenném ezzel néhány olvasó élményét. Megnyugtatnék mindenkit: nem fogom!

Nos, Sapkowski legújabb magyarul megjelent művében szó szerint ott folytatódik a nagy kaland, ahol korábban abbamaradt. A történet az első pillanattól több szálon fut, így betekinthetünk előbb Ríviai Geralt aktuális életébe, valamint megbízásaiba, ezen felül pedig Yennefer és Ciri kalandjaiba, akik éppen úton vannak egy varázslóiskola, illetve még előbb egy óriási varázslótanács irányába, ahol az egész világ jövője is eldőlhet. Már az első oldalaktól kezdve folyamatosan érezzük, hogy a korábban még csak utalások szintjén létezett, illetve távolinak vélt háború valóban egyre közelebb került hőseinkhez, a Mókusok ugyanis egyre agresszívabban támadnak rá bárkire, a politika soha nem látott aljasságokat enged meg magának, a varázslók és varázslónők pedig egy olyan dologra készülnek, illetve egy olyan dolgot hajtanak végre, amire talán álmunkban sem gondoltunk volna egy efféle etikus társaságtól.

Andrzej Sapkowski - Vaják: A megvetés ideje - 2. kép

Természetesen Geralt számára továbbra is az a fontos, hogy Ciri épségben túlélje a kalandokat, és egy olyan helyre kerüljön, ahol mentesül a politikától, valamint az egyéb befolyásoktól. A dolgok azonban egy váratlan fordulatot követően kicsúsznak a kezei közül, így Ciri, avagy az Ősi Vér Gyermeke veszélybe kerül, és ahhoz, hogy a vaják megmentse, látszólag fel kell áldoznia híres semlegességét, ami olyan sokszor okozott már bosszúságot számára. Hogy sikerül-e a Vajáknak leküzdenie ezt a problémát is, az természetesen kiderül a könyvből, ami 300 oldalnyi izgalmat, és egy folyamatosan pergő, megunhatatlan történetet fest le előttünk.

A könyvről általánosságban egyébiránt az a véleményem, hogy egy sokkal inkább egy fantasy köntösbe bújtatott árulásokkal és ármányokkal teletűzdelt kaland, semmint egy klasszikus fantasy. Habár rendre felbukkannak benne különleges teremtmények, illetve már az alapból furcsa, hogy tündék, törpék és varázslók élik a Vaják univerzumát, de a kérdéses műben ezek olyannyira háttérbe szorulnak, és átadják a helyet a történetnek, illetve a sztori alakulásának, hogy minden más a háttérbe szorul, így éppen azok a nagy kalandok is, amelyeket a rövid novellákban szoktunk meg Geralttól.

Hogy ez negatívum lenne-e? Semmiképpen sem, hiszen mindeközben olyan alapos betekintést nyerhetünk Sapkowski fantáziavilágába, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valóban megismerhessük. Ezen felül fontos még, hogy "A megvetés ideje" több helyen is morális, illetve filozófiai kérdéseket is feszeget, szó szerint tanítja az embert, így például míg élek, biztosan nem fogom elfelejteni azt a részt, amikor Geralt és az egyik varázsló a halálról diskurálnak, és egy egészen sajátos formában közelítik meg a témát. Ez pedig csak egyetlen dolog azok közül az életre szóló, vagy sajátos igazságok közül, amelyek rendre felbukkannak a könyvben, szó szerint életre szóló élményt nyújtva ezzel az olvasó számára.

A magyar kiadással kapcsolatban annyit érdemes tudni, hogy a PlayON! ismét minden téren kitett magáért. Egyrészt például a külalak terén, hiszen a könyv tökéletesen odailleszthető a polcra, a többi olvasmány mellé. További pozitívum, hogy a borítót végre nem egy a játékból ismert koncepciós rajz díszíti, hanem egy magyar művész, bizonyos Dányi István műve, aki egy szó szerint csodálatos képpel járult hozzá ahhoz, hogy még értékesebb legyen ez a könyv.

Anélkül, hogy lealacsonyítanám a kiadvány létrejöttében segédkezett emberek tehetségét, mindenképpen ki kell emelnem a fordító és a nyelvi lektor munkáját is, hiszen szó szerint elképesztően átvették Sapkowski változatos és sajátos stílusát, tökéletesen megfogva ezzel a karaktereket, akik hol közönségesek, hol udvariasak, de mindig saját stílussal rendelkeznek. A könyv ráadásul minden egyes sora ízlésesen, választékosan került megfogalmazásra, így szó szerint minden egyes oldalt élvezettel lapoz az ember.

Végezetül nem is maradt más hátra, minthogy személyesen, és a The Witcher-sorozat rajongóinak a nevében is megköszönjem a PlayON! munkáját, akik számomra, és bizonyára még sokak számára egy életre szóló élményben részesítettek azzal, hogy elhozták Sapkowski legújabb művét, aminek köszönhetően egy újabb oldalát ismerhetjük meg nem csak az írónak, hanem magának a Vaják univerzumnak is. Őszintén remélem, hogy a saga következő kötete, avagy a Baptism of Fire is hamarosan kap majd egy ennyire minőségi magyar kiadást!
10 hozzászólás

Oturan

5 éve, 7 hónapja és 22 napja

Kedvencem!

válasz erre

Couretto

5 éve, 10 hónapja és 16 napja

wat?

válasz erre

Warusz

5 éve, 10 hónapja és 21 napja

Valóban nem rossz történet várom is az utolsó köttet.

válasz erre

Thensy

5 éve, 10 hónapja és 22 napja

Kiváló fordítás, remek történet Egyszerűen imádom mind a játékot mind a könyveket. Witcher rajongóknak kötelező! A Mágusbálnál én is fel kacagtam Yennefer hozza a formáját(bár ki nem?).

válasz erre

Maniac

5 éve, 10 hónapja és 25 napja

Vendég írta:
A könyv cselekményének van valami köze a játékok történetéhez?
Közvetlenül nincs, inkább háttérinformációk vannak benne bizonyos eseményekről, összességében különálló sztori.

válasz erre

Vendég

5 éve, 10 hónapja és 25 napja

A könyv cselekményének van valami köze a játékok történetéhez?

válasz erre

[Tiltott felhasználó!]

5 éve, 10 hónapja és 26 napja

[Tiltott felhasználó!]

totyak

5 éve, 10 hónapja és 26 napja

Én ugyan sem a játékokat nem játszom, sem a könyveket nem olvasom, de mindenhonnan azt hallom, hogy mennyire jó alkotások. Van egy jó barátom, ő nagyon imádja a Witcher univerzumot, szóval kétségem nincs afelől, hogy nemsoká nála is landol egy példány a könyvből. Korrekt dolog volt, hogy a teszt megemlíti a fordítók perfekt munkáját, hiszen hiába van az a könyv megírva lengyelül, azt ugyanolyan szellemben magyarra és egyéb nyelvekre is át kell ültetni.

válasz erre

Vendég

5 éve, 10 hónapja és 26 napja

Elolvasom!

válasz erre

Vendég

5 éve, 10 hónapja és 26 napja

Klasszak ezek a Vaják könyvek!

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WarriorAutobot profiljagery1113 profiljaManiac profilja