Andrzej Sapkowski - Vaják: Fecske-torony

2017. december 27.
68.1741
Maniac profilja, adatai
Maniac
Amennyire szerettem évekkel ezelőtt Andrzej Sapkowski csodálatos univerzumát és műveit, olyan sikeresen megutáltatta velem az író az elmúlt néhány hónapban az általa megálmodott vajákvilágot. Bár talán erős kezdés ez egy könyvismertetőnek, de sokan vannak úgy, hogy sem filmet nem szeretnek nézni, sem zenét hallgatni úgy, ha tudják: az alkotó egy igazi bunkó, aki - Sapkowski esetében - képtelen belátni, hogy a videojátékok nélkül ma kis túlzással sehol sem tartana a karrierje.
 


Aki esetleg nem érteni a kemény sorok lényegét, Sapkowski pár hónappal ezelőtt nagyon csúnyán kifakadt a The Witcher-játékok ellen, olyan nyilatkozatokat tett, miszerint a CD Projekt RED alkotása csak ártott az ő sikerének, holott aki csak egy kicsit is ismeri a szituációt, az jól tudja, hogy ez nyilván fordítva történt. Emiatt pedig minden jó érzésű The Witcher-rajongónál kiverte a biztosítékot a lengyel író, és arroganciája miatt már egyszerűen képtelen voltam úgy olvasni a Vaják könyvsorozat legújabb tagját, mint a korábbiakat.

Nyilván a diplomámat is felgyújtanám, ha emiatt elveszítettem volna az objektivitásomat, szó sincs ilyesmiről, ha Sapkowski nem nyilatkozik ekkora baromságokat, akkor is a sorozat eddigi leggyengébb tagjának tartanám a Fecske-tornyot, ami bár egy újabb olvasmányos fantasy lett a sorban, de nekem személy szerint csalódást okozott, mert az író húzza-vonja benne a rétestésztát, miközben 431 oldalon keresztül konkrétan semmi sem történik benne.

A könyv végén ugyanis nagyjából ugyanott vagyunk, mint az elején, így sodródunk az eseményekkel, megy a küzdelem, a harc, hol élvezzük a kalandokat, hol elveszítjük a fonalat, néhol pedig unjuk is, azonban végül csak felmerül a kérdés: mikor történik már valami? Nagyjából az új Star Wars mozifilm megtekintése során éreztem hasonlót, hiszen hiába nyűgözött le a látvány, hiába volt óriási a várakozás, konkrétan megragadtak benne egy mellékszálat, és a film végén egy-két extra információt leszámítva ugyanott voltunk, mint az elején.

Andrzej Sapkowski - Vaják: Fecske-torony - 2. kép

A Fecske-torony esetében ugyanez a helyzet. A sztori az előző könyv egyenes folytatása lett, ezáltal Ciri és Geralt továbbra is külön utakon járnak, Geralt keresi a vajáklányt, ő viszont azt hiszi, hogy mestere és mentora elhunyt, de közben Yennefer is visszatér a halálból, és együtt indulnak el a kardforgatóval megkeresni a Meglepetés Gyermeket. Bár a könyv még mindig a Vaják címet viseli, ezúttal sokkal többet kalandozunk Ciri oldalán, aki újfent egyfajta visszaemlékezések formájában meséli el egy remete kunyhójában, hogy mi történt vele a közelmúltban, és miért is halt meg kis híján.

Ciri menekülése már-már idegesítően elnyújtott, nagyon sokszor eseménytelen lett, tele felesleges kikacsintásokkal, nem egyszer nagyon unalmas mellékszálakkal, sőt olyan történetek sem kerültek elvarrásra benne, melyek két-három kötettel korábban indultak el, és már nagyon itt lenne az ideje, hogy pontot tegyünk rá. Én például szentül meg voltam győződve arról, hogy Geralt és Ciri végre találkoznak egymással, de a Fecske-torony is csak az utolsó pár oldalon kap főszerepet, méghozzá egy olyan lezárás társaságában, ami határozottan csalódás, és már most előrevetíti, hogy a következő könyvben megint nem történik majd semmi.

Persze mielőtt bárki azt hinné, hogy Sapkowski könyve, avagy a Vaják-sorozat hatodik magyarul megjelent kötete rossz lett, azt gyorsan kizökkenteném ebből a nézetből, mert bár a sztori nagyon kusza, egyre érthetetlenebb, és túl vontatott, ha nem egy délután akarjuk lenyomni a történetet, akkor egészen kellemes élmények várnak benne ránk. A Vaják fantáziavilága ugyanis még mindig egészen elragadó és sajátos egyben, azonban hiányoznak belőle azok a kalandok, mint például a mostani vámpíros mellékszál, ami egyébként üde színfoltot és egy igencsak kellemes új karaktert is hozott a sztoriba.

A Fecske-torony tehát bizonyára nem okoz majd csalódást azoknak, akik eddig kedvelték a sorozatot, a magyar fordításra és kiadásra sem panaszkodhatunk, de Sapkowski érezhetően maga is többször elveszíti benne a fonalat, nem dolgozott ki megfelelően karaktereket és eseményeket, nem reflektált normálisan - gyakran azt se tudjuk, hogy ki beszél -, és a feleslegesen elnyújtott, gyakran eseménytelen vagy unalmas mellékszálakkal telepakolt sztori is nehezebben emészthető, mint máskor. Ennek ellenére viszont kell a sorba, mert hozzáad némi pluszt a sztorihoz, de ennél sokkal eseménydúsabb mesélésre számítottunk, mint a korábbi kötetekben.
8 hozzászólás

petrovicsz

3 hete és 4 napja

Nálam minden kötet kötelező, épp azért is vagyok meglepve hogy ez már megjelent! Nem nagyon tolták, gondolom volt rá okuk.

válasz erre

Santonio

3 hete és 4 napja

Mivel az összes eddigi regény megvan, ezt is megvettem. Amikor olvastam, azt gondoltam, csak nekem nem tetszik annyira, vagy már picit beleuntam vagy ilyesmi.

Ezek szerint nem.

válasz erre

Vidoros

3 hete és 5 napja

Megvettem de még nem kezdtem el oilvasni. Az előzőis gyenge volt már szerintem.

válasz erre

Tommy

3 hete és 5 napja

Eddig sem faltam ezeket a regényeket (erről például azt sem tudtam hogy megjelent), de az első kettő nekem nagyon tetszett. Sajnálom hogy azt az utat lezárta az író, mert azok cselekményes könyvek voltak, szerettem.

válasz erre

5t3v3nk3

3 hete és 5 napja

Én pont most kaptam meg az utolsó két regényt, és kezdtem olvasni a fecsketornyot. A nyelvezet kicsit szárazabb, (Adják vissza Szathmáry-Kellermann Viktóriát!!) és eddig nem nagyon történt semmi pedig elolvastam már 55. oldalt, de nagyon SETUP jellege van.
Nekem már az előző kötet sem jött be, de azt el kell ismerni, hogy az első három kötet az fantasztikusan jó. Nem egy akcióregény, hanem a kandalló előtt ülős elmélyedős, ott ragadós stílus, ami a hangulatával és a remek fordítói munkával (Adják vissza Szathmáry-Kellermann Viktóriát!!) fogja meg az embert.
Na, mindegy, el fogom olvasni mind a kettő kötetet. és kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.
Amúgy sokaknál az a baj szerintem, hogy GERALT-ot akarják látni, pedig a regények második fele már inkább Cirit tartja központban. Ami annyira nem nagy baj azért.

válasz erre

5t3v3nk3

3 hete és 5 napja

Direktor írta:
El kellett volna már rég venni tőle ezeket a regényeket. El van tévedve a pali, azt hiszi őstehetség, pedig csak kapott egy ***** nagy lehetőséget az élettől.
Tudnék még ilyet mondani...
George R. R. Martin

válasz erre

Direktor

3 hete és 5 napja

El kellett volna már rég venni tőle ezeket a regényeket. El van tévedve a pali, azt hiszi őstehetség, pedig csak kapott egy ***** nagy lehetőséget az élettől.

válasz erre

Hellblade

3 hete és 5 napja

Én most viszem a Witcher 3 at..

És a játékok hatására szereztem be a könyveket..
Kicsit érdekesnek tartom az író kifakadását..

Valószínűleg az a baja hogy jobb,élvezetesebb,intenzívebb élmény mondjuk a Witcher 3 mint a könyvei..
A Witcher 3 párbeszédei közben sokszor van olyan érzésem mintha mondjuk a Trónok harcát nézném..

Szóval ezek a játékok emelik fel inkább az írót..szerintem.

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Maniac profiljaiPet profiljakylx profiljaHellblade profiljaWarriorAutobot profiljagery1113 profiljaGargameth profiljaLaci721 profilja