Verdák 2. filmkritika

2011. július 26.
90.7141
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
Elkerülhetetlen volt, hogy egyszer ne történjen meg, most mégis annyira megdöbbentő: a Verdák 2. a Pixar első igazi mellélövése. A nagysikerű animációs cég fennállása óta először a tőle már megszokott, és el is várt, gyakran minden szempontból tökéletes mestermunka helyett, amivel mindeddig sorozatosan újra és újra megörvendeztetett minket, ezúttal egy kifejezetten gyengécskére sikerült, jóindulattal közepesen szórakoztatónak nevezhető produkciót hozott össze. A gondok ott kezdődtek, mikor az illetékesek bejelentették, hogy a 2006-os Verdák folytatást kap. A finoman szólva is heves fejvakarásra késztető döntés előtt a nagy többség teljesen értetlenül állt. Miért éppen ez a film érdemelte ki ezt a megtiszteltetést, és térhet vissza a mozivásznakra? A Pixar történetében azelőtt a folytatásoknak nem igazán volt nagy múltja, a Toy Story-n kívül ugyanis valamennyi alkotásuk csak egyetlen epizódot, mindössze egy filmet ért meg. Látszólag bármelyik másik Pixar-film jobban megérdemelné, hogy második része készüljön, és mégis a Verdák, a stúdió leglangyosabb kritikai fogadtatásban részesülő és a box office mutatókat tekintve egyik leggyengébb eredményt felmutató filmje az, amelyik újra megpróbálhatja becsalogatni a nézőket a mozikba. Ha tehát sem a konvencionális hollywoodi, sem művészeti mércékkel mérve nem volt különösképpen nagy dobás a Verdák (legalábbis a stúdió saját korábbi teljesítményeivel összevetve), akkor mégis miért húznak le róla még egy bőrt?



Verdák 2. filmkritika - 2. kép

Az ok közel sem meglepő, és végül mégis csak a piszkos anyagiakban keresendő: ha a Verdák nem is tarolt akkorát a pénztáraknál, mint számos elődje (azért világszerte elért bevétele még így is megközelítette a költségvetés négyszeresét), és a kritikai elvárásoknak sem tudott megfelelni, a címhez kapcsolódó merchandising eladások értéke valószínűleg minden csalódottságukért kárpótolni tudta a befektetőket. Az igazi biznisz a játékokban, pólókban, bögrékben, uzsonnásdobozokban és egyéb, a mit sem sejtő, ezekért sokszor vaskosabb összegeket is kiperkálni kényszerülő szülők gyerkőceire rásózott kacatokban rejlik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a - kizárólag a Verdákhoz kapcsolódó termékeladásokból származó - több mint 8 milliárd dollár, amely az utóbbi években a Disney számlájára befolyt. Hiszen végül is a hangsúly az üzleten van, és lássuk be, a szép színes, beszélő autókról szóló franchise-t sokkal könnyebb pénzre váltani, mint például a Fel! 78 éves, Edward Asner hangján megszólaló zsémbes öreg főszereplőjét. A Disney, illetve Pixar név nyugodtan kijelenthetjük, hogy garantálja majd a mozis kasszasikert, ám ez, különösen ha egy ilyen nagy publicitást élvező, nagyköltségvetésű mainstream családi filmről van szó, mint tudjuk, még egyáltalán nem biztosíték arra, hogy a film valóban jó is lenne. Habár túlzás lenne a Verdák 2.-t nézhetetlennek titulálni, bizonyos szakaszai meglepően fárasztóak és unalmasak, míg az egészet tekintve közel sem olyan élvezetes, mint azt remélni szeretnénk. A Verdák 2. mellett az első Verdák már majdnem klasszikus darabnak tűnik.

Az első film ugyan kellő humorral bírt és megvolt a maga ártatlan bája, mégis talán Pixar-ék egyik legkevésbé ihletett, legüresebb és legsemmitmondóbb munkája volt. A látvány lenyűgözőségét és hibátlan részletességét senki sem vitatta egy percig sem, a sztori ugyanakkor sok újrahasznosított panelből építkezett, az autós poénok pedig a majdnem kétórás játékidő végére már igencsak unalmassá kezdtek válni.

Verdák 2. filmkritika - 3. kép

Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy Paul Newman, akinek a Verdák volt az utolsó nagy filmszerepe, 2008-as halála betölthetetlen űrt hagyott a cselekmény érzelmi magját jelentő mester/tanítvány kapcsolatban, ami a színészóriás által szinkronizált Doc Hudson és Owen Wilson Villám McQueen-je között állt fenn. A készítők mentségére legyen mondva, hogy a Verdák 2. történetét legalább megpróbálják valamilyen új irányba vinni, ahelyett, hogy szimplán ismét elénk dobnák az első részt, csak pepitában.


Verdák 2. filmkritika - 4. kép

Az új filmben a fókusz áttevődik Matukára, a vontató kocsira (magyar hangja Gesztesi Károly), és a fő szál körülötte, valamint két új karakter, Finn McMissile és Holley Shiftwell brit kémautók körül szövődik. Villám McQueen (Tóth Roland) jelen van ugyan, és fontos szerepet játszik ebben a részben is, de ez alkalommal a show valójában nem róla szól. Sőt, úgy látszik McQueen leginkább csak azért maradt benn a folytatásban is, hogy Matuka mellett állhasson, aki az új főszereplő lett, és rajta keresztül az írók rávilágíthassanak a barátság eszméjének szépségére és fontosságára. A Pixar túlnyomórészt kiváló munkát szokott végezni, ha a mögöttes üzenet, a mondanivaló közvetítéséről van szó, de ebben az esetben nincs miért méltatni kifinomultságukat. A sztori tanulsága kicsit sem árnyalt, sokkal inkább erőltetett és vajmi kevés eleganciával igyekeznek belénk diktálni (egy barátokról szóló magasztos beszéddel). A Verdákat követően Villám McQueen az autóversenyzés egyik legnagyobb bajnokává vált, ami egyenes utat jelent számára minden idők legnagyobb megmérettetésébe, az először megrendezésre kerülő Földgolyó Futamba. A verseny a tengerentúlon játszódik, méghozzá három helyszínen is: Japán, az olasz riviéra és Anglia. Villám legnagyobb vetélytársa Francesco Bernoulli, aki állítása szerint a világ leggyorsabb versenyautója. Az első film főhősét elkíséri a kalandra legjobb barátja, Matuka is, mint csapatának kiemelt tagja.


Verdák 2. filmkritika - 5. kép

Úgy tűnik azonban, hogy az elismert verseny kulisszái mögött ármány és cselszövés húzódik meg: egy kőolajban érdekelt nemzetközi bűnszervezetnek ugyanis egyáltalán nincs ínyére, hogy a Földgolyó Futam egy új, alternatív üzemanyag promócióját szolgálja, ezért készek bármit megtenni, hogy szabotálhassák a futamot. Villám és Matuka egyik pillanatról a másikra belekeverednek a bűnözők elleni, több országon átívelő harcba, oldalukon az egyértelműen a 007-es ügynök által inspirált Aston Martinnal, Finnel és hű társával, Holley-val. A Verdák 2. oly kevés eredetiséget képes felmutatni, hogy azt első pillanatra nehéz is elhinni. Ilyen szintű ötlettelenség eddig példátlan volt a Pixar-filmek birodalmában. A kreativitás szinte kimerül az első részben már unásig nyüstölt autókkal, alkatrészekkel, márkákkal kapcsolatos poénok további erőltetésében, és a viccesnek szánt, de valójában sokszor idegesítő utalásos nevek, szóviccek 2-3 percenkénti eldurrogtatásában. Igaz, a történet otthagyja Amerikát és most jóval szélesebb területet fed le a világ különböző tájaiból (Japán, Olaszország, Anglia és még Franciaország is befért), így több a látnivaló, na meg a poénforrás, és bőven adódik lehetőség az eltérő nemzetek jellegzetességein mulatni, a sztereotípiákon lovagolni, akár finoman gúnyt űzni belőlük, de még mindezek ellenére is a film inkább érződik kierőszakoltnak, mesterkéltnek, a kötelező körök lefutásának, semmint őszintének vagy természetesnek.

Örvendetes, hogy a folytatásban már nem minden a versenyzésről szól, és egy a nem amerikai közönség számára talán valamivel érdekesebb, izgalmasabb és akciódúsabb cselekményszál kerül előtérbe, de az igazat megvallva jó fél óra elteltével ez sem segít sokat az érdeklődésünk fenntartásában. A Verdák 2. hamar leül, izzadtságszagú igyekezete átlátszóvá válik, és fantáziátlan, lapos gagjeivel egyszerűen nem tudja a figyelmünket megragadni.

Verdák 2. filmkritika - 6. kép

A James Bond széria és más népszerű kém-thrillerek felé tett kikacsintásokkal a film készítői biztosra akarnak menni, hogy még az egyszeri nézők is képben legyenek az inspirációk tekintetében, de túl sokszor láthattunk már hasonló, és nem egyszer ügyesebben kivitelezett paródiákat ahhoz, hogy az ilyen jellegű kifigurázásnak bármi nemű újdonság ereje legyen. Ott van mondjuk Austin Powers trilógia, amely ugyan kizárólag felnőtteknek szólt, a Verdák 2. furfangosság és kimunkáltság szempontjából mégis példát vehetett volna a sorozatról.


Verdák 2. filmkritika - 7. kép

A Verdák 2. a humor mellett számos akciójelenettel is szolgál, amikből sajnos csak egy vagy kettő hagy majd bennünk maradandó emlékeket, a többi kiábrándító módon papírforma szerinti. Hála istennek, a Pixar legalább a vizualitás terén hozza csúcsformáját: bármekkora csalódottságot is kelt bennünk a Verdák 2. tartalma, az biztos, hogy a formával nincs semmi gond. Öröm ránézni a filmre, minden szereplő csodálatosan renderelt, a helyszínül szolgáló különböző világvárosok pedig bámulatos, ragyogó neonfényekben pompáznak. Tényleg káprázatos az, ahova eljutott napjainkra a számítógépes animáció, nehéz összeegyeztetni az élethű kifejezést egy élő, beszélő, antropomorfizált járművekkel benépesített fiktív világgal, de mégis ez a legjobb szó, amivel a film külcsíne jellemezhető. A 3-D vetítés tulajdonképpen irreleváns, a technika olykor annyira visszafogott hatásfokkal kerül felhasználásra, hogy már-már 2-D-ként hat. John Lasseter, a Pixar veterán rendezője szerencsére tökéletesen tudja, hogyan hasznosítsa a háromdimenziós vetítést úgy, hogy az filmjének előnyére váljon, elkerülve az olyan kellemetlen mellékhatásokat, mint a homályosság vagy fakó színvilág. Az "extra dimenzió" viszont vajmi kevés pluszt nyújt a látványosságot illetően, ezért felvetődhet a kérdés: minek kellett ebbe időt, pénzt és energiát feccölni?

Verdák 2. filmkritika - 8. kép

A Verdák 2., nincs mese, egy kellemetlen meglepetés: a Pixar stúdió eddigi legrosszabb produkciója. Való igaz, még így is felette áll a jelenlegi animációs filmpaletta legalább 70 százalékának, ha nem is forgatókönyv, de látvány tekintetében mindenképpen, de hiányzik belőle az a rétegzett szofisztikáltság, ami a Pixar védjegyévé vált az elmúlt 15 év során. A nem megújuló energiaforrások ellen szóló, leplezetlenül zöld, magától értetődő és kicsit sem burkolt mondanivaló minden csak nem mély. A Verdák 2. a kicsiknek így is ideális mozis élményt jelent, bár a közel két órát lehet, hogy nehezen fogják nyugodtan végigülni, az érettebb korosztálynak azonban nem szolgál sok érdekességgel.

Verdák 2. előzetes

 

Verdák 2. filmkritika / Cars 2 (2011)

  • Műfaj: animációs vígjáték
  • Hazai premier: 2011. július 28.
  • Rendezte: John Lasseter, Brad Lewis
  • Hossz: 106 perc
  • Szereplők: Owen Wilson, Larry The Cable Guy, Michael Caine, Jason Isaacs, Michael Keaton, Emily Mortimer, John Turturro
  • Forgatókönyv: Ben Queen
  • Operatőr:
  • Vágó:
  • Zene: Michael Giacchino
22 hozzászólás

juhaszandor

6 éve, 9 hónapja és 7 napja

Unokaöcsém két éves, előbb tudta kimondani, hogy Villám McQueen, mint a nevemet

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 25 napja

hülye aki ezt elolvassa

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 25 napja

*****

válasz erre

Vendég

8 éve, 4 hónapja és 25 napja


válasz erre

BDSAeron

8 éve, 7 hónapja és 17 napja

Nem volt olyan vészes, bár szerintem felesleges volt elkészíteni. De ha már itt van ... egész jó lett ahhoz képest

válasz erre

Vendég

8 éve, 11 hónapja és 23 napja

+1 a nem tetszett mellé.

válasz erre

lacyboy

9 éve, 3 napja

Szerintem jó film lett, legalábbis nekem tetszett

válasz erre

Braddock

9 éve, 10 napja

Az első rész tetszett!

válasz erre

Vendég

9 éve, 10 napja

Ezek szerint tényleg az első **** Pixar film.

válasz erre

Vendég

9 éve, 10 napja

Nekem sem tetszett. 5 éves gyerkőccel néztem meg, fél óra múlva már minden baja volt, pedig az első része 2 évig volt nagy kedvenc: heti rendszerességgel néztük dvd-n. Ez a mostani rész még annyit sem ér, hogy megvegyem neki a dvd-t. Hatalmas csalódás volt, nem a 10 év alatti korosztályt célozták meg a készítők...

válasz erre

Vendég

9 éve, 11 napja

nekem nagyon nem tetszett, pedig az első igen.

válasz erre

Vendég

9 éve, 11 napja

10 év alatti gyereket ne vigyetek el rá. A felét sem fogja érteni

válasz erre
12a(z) 2 -ből
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

marco profiljaWarriorAutobot profiljagery1113 profiljaManiac profiljaRobi022 profilja