Noha Pókember következő fellépésére még egy kicsit várnunk kell (a Nincs hazaút majd decemberben érkezik a mozikba), annyit már most leszögezhetünk, hogy valójában még a Venom folytatását sem vették olyan durvára az alkotók, mint amit mondjuk a címben szereplő Vérontó jelenléte és tevékenysége sugall számunkra. A film ugyanis lényegében teljesen vértelen, az erőszak ábrázolása nem túl durva vagy naturalista, és még csak káromkodást sem igen hallhatunk benne.
Azt nem tudhatjuk, hogy az első rész figyelemreméltó teljesítményében (világszinten 850 millió dollárnál is több bevételt hozott a kasszáknál) mekkora szerepet játszott az effajta visszafogott ábrázolásmód, a stúdiófőnökök azonban ragaszkodtak a már bevált koncepcióhoz. A folytatás valójában szinte minden szempontból elődje receptjét igyekszik lemásolni, mely elsősorban fekete humorának köszönhetően vált népszerűvé. De vajon ezúttal elég lesz-e ennyi az üdvösséghez?
Az oknyomozó újságíróként tevékenykedő Eddie Brock (Tom Hardy) nem igazán tud közös nevezőre jutni vicces, ám igencsak vérszomjas alteregójával. A földönkívüli szimbióta Venom ugyan rendkívüli képességekkel ruházza fel őt, ám közben hatalmas egóval rendelkezik, és hajlamos minden jót, ami Eddie életében történik, saját magának tulajdonítani.
Míg a lény Halálos Védelmező akar lenni, aki tettei jutalmául elfogyaszthatja a rosszfiúk agyát, gazdája inkább a megszokott módon élné az életét. Eddie azonban már nem olyan sikeres az újságírásban, és még volt barátnője, Anne (Michelle Williams) is egy másik, jóval kiegyensúlyozottabb és megbízhatóbb fickóhoz, Danhez (Reid Scott) készül hozzámenni.
Amikor Eddie egyik régi forrása, a sorozatgyilkosságért börtönben csücsülő Cletus Kasady (Woody Harrelson) hajlandó exkluzív interjút adni, úgy tűnik, minden jobbra fordulhat hősünk számára. Egy váratlan "baleset" miatt azonban Kasady-ben életre kel Venom pszichopata alteregója, Vérontó, aki ellen esélyük sincs a hatóságoknak...
Az első rész mondhatni bűnös élvezet volt nem túl erős forgatókönyvvel és dialógusokkal, melyben sem a cselekmény, sem a jellemfejlődés nem állt túlságosan erős lábakon. Mivel a folytatás alapvetően annak receptjét követi, aligha meglepő, hogy ugyanezek a hibák ezúttal is visszaköszönnek. A baj az, hogy a Venom 2. humora sem igazán ütős, sőt gyakran inkább kínosnak mondható jelenetekbe fullad.
Sokan talán már ti is tapasztaltátok, hogy vannak történetek, amelyek képregény formában ülnek, élőszereplős filmként viszont igen nehéz komolyan venni őket. Ha nincs meg a kellő egyensúly a humor és a horror, az akció és a dráma között, akkor Eddie vívódása önmagával, illetve a beléköltözött szimbiótával sem tud átjönni igazán.
Vagyis miközben maga a téma részben komoly és felnőttes lenne (amire még a viszonylag visszafogott erőszak és nyelvezet is ráerősít), a narratívája inkább gyerekesnek mondható. Van tehát egy filmünk, melynek célközönsége alapból a 18 éven felüli korosztályra korlátozódik (mivel nálunk rejtélyes módon még a 16-os karikát sem tartotta elegendőnek az illetékes hatóság), ugyanakkor az elbeszélés szintje alapján sokkal inkább kiskamaszoknak való.
Ráadásul a sztori és a szereplők tekintetében is főleg klisékkel találkozhatunk. Kasady szerelme, a mutáns lévén nagyenergiájú hanglöketeket kibocsátani képes Shriek (Naomi Harris) például gyermekkori traumái, illetve a meglehetősen sötét és magányos Ravencroft Intézményben eltöltött időnek köszönhetően vált közveszélyessé. Azon túl azonban, hogy Kasady vágyainak tárgyát képezi, a figura totál sablon, a puszta kellék kategóriájába sorolható mellékszereplő.
Ám maga Kasady is a nehéz gyermekkorát idézi fel, mint abnormális jelleme okát, vagy legalábbis egyfajta mentségét, miközben azt hangoztatja, mennyi hasonlóság van közte és Eddie között. Ez a szál azonban eléggé erőltetettnek hat, ugyanakkor az teljesen világos, hogy antagonistánk szimbióta énje, Vérontó tulajdonképpen nem más, mint Venom kaotikus verziója.
Tény, hogy Woody Harrelson kirázza a kisujjából a tőle már megszokott rosszfiú-karaktert, ami persze most is jól áll neki, viszont nem tesz hozzá semmi egyedit. Tom Hardy pedig újfent jól hozza a kettős énnel küzdő figurát - ami lényegét tekintve nem is különbözik olyan sokban egy normál skizofréniától -, de valódi feszültséget ő sem igazán képes kelteni bennünk, netán valóban úgy eladni nekünk Venomot, mint szentimentális gyilkológépet.
A rendező Andy Serkis, akit elsősorban a számítógépes animáció és mozgásrögzítés miatt szerződtettek. E téren nincs is különösebb gond a produkcióval, a látvány éppen annyira hihető, amennyire szükséges.
Viszont amíg az alakítások terén (A Gyűrűk Ura, A majmok bolygója stb.) Serkis maga is mindig a maximumot nyújtotta, sajnos nem a legjobb filmes történetmesélő, így ő sem volt képes - vagy talán elég bátor - kiküszöbölni annak a forgatókönyvnek a hiányosságait, amihez egyébként Tom Hardy is nagyban hozzájárult.
Míg a narratívában minimális mértékben felfedezhetünk olyan üzeneteket, mint mondjuk a barátság, az önelfogadás vagy az önmegtartóztatás fontossága, az összképre sokkal inkább az üresség és a súlytalanság a jellemző. Habár a Venom 2. mérsékelten szórakoztató, az abszolút feledhető kategóriába tartozik - azaz újfent tipikusan olyan film, amit bőven elég egyszer tévében megnézni.
Venom 2. - Vérontó / Venom: Let There Be Carnage (2021)
majd tévében, az ismétlést...- Műfaj: Szuperhősfilm
- Hazai premier: 2021. október 14.
- Rendezte: Andy Serkis
- Hossz: 97 perc
- Szereplők: Tom Hardy, Michelle Williams, Woody Harrelson, Naomi Harris, Reid Scott, Stephen Graham
- Forgatókönyv: Kelly Marcel
- Operatőr: Robert Richardson
- Vágó: Maryann Brandon, Stan Salfas
- Zene: Marco Beltrami
- IMDb: 7097896
- Gyártó: Marvel Entertainment
- Forgalmazó: Sony Pictures
- Honlap: www.venom.movie