Vén csontok filmkritika

2010. január 22.
72.3571
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa profilja, adatai
gocsa
A Vén csontok két címszereplője, vagyis a két "vén csont", Dan (Robin Williams) és Charlie (John Travolta), akik 30 éve jó barátok és egyben üzleti partnerek is. Dan elvált, ám sajnos még mindig szerelmes volt feleségébe, Charlie pedig elkötelezett szingli, és így tökéletesen meg is felel neki minden. Épp életük egyik legnagyobb üzletének megkötése előtt állnak egy japán céggel, mikor kiderül, hogy Dan hét évvel ezelőtt egyéjszakás afférja Vicki-vel (Kelly Preston) egy ikerpáros születésével végződött, amiről ő mit sem sejtett. Most, hogy Vicki-nek két hetet kell börtönben töltenie polgári engedetlenség vádjával, a gyerekekre, Zach-re (Conner Rayburn) és Emily-re (Ella Bleu Travolta), a rögtönzött pótpapáknak kell vigyázniuk. Az eredmény messziről könnyen kiszagolható, még csak igazán otthonosan sem kell mozognunk a mozik világában: Dan-nek és Charlie-nak azelőtt sose volt dolga 6 évesekkel, úgyhogy fokozatosan egyik galibából a másikba esnek, miközben a hőn áhított biznisz-kapcsolat a japánokkal egyre távolabbinak tűnik. Végül persze minden a helyére kerül, és két főhősünk ráébred, mik is az igazi értékek az ember életében, vagyis milyen fontos a család, a béke és a szeretet.

Vén csontok filmkritika - 2. kép

Bár nem szoktam ilyesmihez folyamodni, most mégis megteszem: igen, tudom, hogy a plakát, az előzetes, a történet, vagy az ismert sztárnevek alapján ez akár egy jónak ígérkező, szórakoztató családi vígjátéknak is tűnhet, de ne tévesszen meg mindez senkit, kerülje el jó messziről a Vén csontokat. Komolyan mondom, semmiképp ne nézzétek meg. Ha valamilyen elkerülhetetlen okból kifolyólag mégis be kéne ülni rá, megvannak a módszerek, melyekkel el lehet viselni. Érkezzünk később, és menjünk ki a teremből hamarabb. A film alatt látogassuk meg a büfét, amennyiszer csak lehetséges. Igyunk a kezdés előtt több liter folyadékot, hogy így garantált legyen a toalett többszöri látogatása. Remélhetőleg így nem fogunk soha többet emlékezni a Vén csontokra, csak halovány képek fognak megmaradni bennünk egy kellemetlen, de viszonylag rövid ideig tartó élményről. Képtelen vagyok felfogni, hogy olyan színészek, mint Travolta, Williams, vagy a mellékszerepben feltűnő Seth Green, hogyan tudtak ilyen pocsék, értékelhetetlen, kritikán aluli szörnyűséget összehozni, mi vette rá őket, hogy a nevüket adják a Vén csontokhoz.

Vén csontok előzetes




Valószínűleg sokan azt fogják gondolni, most túloztam, de nem, a film valóban ennyire rettenetes. Aki nem hiszi, járjon utána, ha mer. Másodjára belegondolva egyébként már nem is annyira meglepő, hogy a Vén csontok olyan, amilyen, sőt, az sem, hogy a két főszereplő elvállalta, hogy játsszon benne. Első számú bizonyíték: a Vén csontokat ugyanaz a rendező, név szerint Walt Becker, követte el, aki a Faterok motoron-t is. Ráadásul két éven belül másodjára nyúlt gyakorlatilag ugyanahhoz a témához - legalábbis a kapuzárási pánik határmezsgyéjén lépkedő férfiakat alakító kiöregedő színészekkel igyekszik megint levenni minket lábunkról.

Vén csontok filmkritika - 3. kép

A második számú bizonyíték pedig Travolta és Williams. Az egykoron hollywoodi megasztárnak és könnyedén eladható névnek számító öregurak évről évre rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak filmszerepeiket illetően, és egyúttal ők maguk is egyre rosszabb teljesítményt tudnak csak nyújtani. Travolta már a két évvel ezelőtti Faterok motoron-ban is feltűnt, bebizonyítva ezzel mennyire a béka segge alá került karrierje és mennyire az enyészeté lett erőteljes karizmája. Legutóbbi értékelhető filmje talán a 2001-es Kardhal volt. Williams hasonlóképpen körülbelül 7-8 éve nem tűnt fel igazán jó filmben, humoros pedig a vásznon egyébként sem gyakran szokott lenni - ezt úgy látszik inkább zseniális stand-up fellépéseire tartogatja.


Vén csontok filmkritika - 4. kép

Sokat emlegetett kérdés, mind kritikusok, mind a közönség által, a hasonszőrű, család minden tagjához szólni igyekvő vígjátékok, rajzfilmek esetében, hogy vajon hol húzzon határt. Mennyire legyen felnőtteknek is való, érett, és mennyire legyen gyerekes, hogyan találja meg egy film azt az ideális egyensúlyt, ahol még minden korosztály egyformán tudja élvezni a látottakat. Az Amerikában már bemutatott Where the Wild Things Are ugyan egy mesekönyv alapján készült, mégis sokan azt rótták fel legnagyobb hibájaként, hogy túlságosan sötét, nem kicsiknek való. Nos, a Vén csontok pont ennek az ellenkezője, olyan infantilis, hogy valószínűleg mindenki, aki csak két szónál képes már többet kimondani, jajveszékelve, fejét fogva fogja majd a viccesnek szánt jeleneteket nézni. A legkisebbek azért biztos jól fognak szórakozni, de ugye ismerjük a mondást: egy újszülöttnek minden vicc új. Egy rendező és forgatókönyvíró akkor garantáltan nem végezte jól a dolgát, ha csak egy szűk, nem túl magas értelmi szinten lévő közönséget tud megfogni munkájuk - a többi korosztálynak viszont kínszenvedés kibírni tudatmódosító szerek használata nélkül.


Vén csontok filmkritika - 5. kép

A Vén csontok mellett még a Faterok motoron is Oscar-díjra érdemes remekműnek fog tűnni. Mégis, mi a baj a Vén csontokkal? Helyesen úgy lehetne inkább kérdezni: mi az, ami jó benne? Bármiféle próbálkozás a humor irányában erőltetett, és fájdalmasan nyilvánvaló. Még esélyt sem adnak, hogy nevessünk, mert előre látjuk mikor mi fog következni, annyira kiszámíthatóak és bugyuták a poénok. Magától értetődően, hiszen amerikai és abból is a legrosszabb fajta vígjátékról van szó, a legtöbb humorforrás a fizikai komédia. Valaki nekirohan valaminek fejjel, valakit az alsóbb régión eltalálnak egy labdával, valaki lezuhan bizonyos magasságból, és a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Mindez rendkívül eredeti. A Vén csontok Disney-produkció révén elmaradhatatlan, hogy drámai, csöpögősebb momentumokat is biztosítson - ezek legalább annyira szofisztikáltak, mint ha Rob Schneider, a WC-humor koronázatlan királya próbálna Shakespeare-t hitelesen előadni. A melodráma-mutató néha annyira kileng, hogy azt se tudjuk, hogyan reagáljunk rá: én ajánlom a röhögést, a szemforgatást, esetleg hangos fújtatást, mást ugyanis nem érdemelnek ezek a kényelmetlenül üres pillanatok.

A Vén csontok szereplőgárdája furcsa összejövetele a Travolta-klánnak. Míg John Travolta játssza az egyik férfi főszerepet, addig felesége, Kelly Preston a női főszereplőt, lányuk, Ella Bleu pedig az ikerpár egyikét. Sajnos egyikük se nevezhető tehetségesnek. Robin Williams ugyanazt a két ballábas, mindent elrontó és össze-vissza beszélő kelekótya figurát hozza, akit már ezelőtt sok alkalommal, például az Áldatlan állapotban, vagy az Apák napja című filmjeiben. Szomorú apropó, hogy a Vén csontok egyben Bernie Mac utolsó filmje, 2008-as váratlan halála miatt lett a bemutató időpontja fél évvel későbbre tolva. Egyben ez Travolta utolsó filmje, amelyet még fia, Jett halála előtt fejezett be.

Vén csontok filmkritika - 6. kép

Az egészben a legtragikusabb mégis az, hogy egyáltalán létrejöhetett ilyen celluloidpazarló, szégyenletesen rossz komédia. Ráadásul mindez Robin Williams főszereplésével, aki valamikor réges rég még Hollywood legviccesebb színészei közt volt számon tartva. Hogy volt képes idáig lecsúszni? Igaz, ami igaz, a szintén 2009-es World's Greatest Dad-ben sokkal, de sokkal jobb énjét sikerült elővennie; egészen komoly, drámai oldalát mutatja meg, de az éjfekete humora is előtérbe kerül. Persze nálunk a World's Greatest Dad nem került bemutatásra, inkább a Vén csontokat kapjuk, a maga böfögős-fingós altesti poénjaival együtt.


Vén csontok filmkritika - 7. kép

Travolta esetében még inkább megértem, miért is vállalta el ezt a szerepet, hiszen a családjával tölthette az egész forgatási időt. Talán mégis jobb lett volna, ha csak előkotor néhány házi videófelvételt a feleségével és gyerekeivel a főszerepben - megkímélve minket az agóniától. A mellékszereplők között látható Seth Green, aki Dan és Charlie cégének zöldfülű újoncát játssza, Lori Laughlin, mint Charlie szerelme, illetve Matt Dillon, aki egy tábori vezetőt alakít. Róluk elég is annyi, hogy ők sem képesek megmenteni a filmet, sőt, úgy néz ki nem is nagyon igyekeztek ilyesmit elérni. A Vén csontokat szinte semmi sem képes megváltani, fájdalmasan unintelligens, humortalan, pocsék színészi játékokkal tarkított vígjáték, a legrosszabb, a Disney-féle szokásos leegyszerűsítések által felvizezett családi értékeket közvetíti, és mindezt olyan A-listás színészek segítségével teszi, akik ennél ezerszer jobb sorsra lennének hivatottak.

Vén csontok filmkritika - 8. kép

A Vén csontokat tényleg csak végső megoldásként, mentsvárként javaslom, ha már minden más érdemlegeset láttunk az aktuális mozis palettáról. Persze lehet, hogy tévedek, és nálunk is népszerű film lesz, végülis a közízlés olyan, amilyen, ráadásul Amerikában is szép summára tett szert a pénztáraknál, annak ellenére, hogy csúfos kritikákat kapott, mégis, ha egy kis józan ész van bennünk, inkább értelmesebb dologra költjük a mozijegy árát - például adjuk a Vöröskeresztnek, a földrengés sújtotta Haiti lakosainak megmentésére.
 

Vén csontok filmkritika / Old Dogs (2009)

  • Műfaj: családi vígjáték
  • Hazai premier: 2010. január 21.
  • Rendezte: Walt Becker
  • Hossz: 88 perc
  • Szereplők: John Travolta, Robin Williams, Kelly Preston, Bernie Mac, Seth Green, Lori Loughlin
  • Forgatókönyv: David Diamond, David Weissman
  • Operatőr: Jeffrey L. Kimball
  • Vágó: Ryan Folsey, Tom Lewis
  • Zene: John Debney
4 hozzászólás

Aidon Assassin

8 éve, 3 hónapja és 3 napja

Nagyon jó film mikor összecserélik a gyógyszereiket hatalmasat szakadtam a röhögéstől

válasz erre

Yoyo

10 éve, 3 hónapja és 18 napja

Szép gondolat volt a végén Haitiről! Általában hiszek neked, ez esetben meg kifejezetten elkerülöm a filmet. Nem sűrűn szoktál másokat arra ösztönözni, hogy hagyják el a termet, szóval tényleg gáz lehet. Ha pedig böfögős-fingós poénok vannak egy filmben, az garancia arra, hogy egy hulladékkal állunk szemben.

válasz erre

gocsa

10 éve, 3 hónapja és 18 napja

Fhú én inkább előszedem megint a live on broadway-t vagy valami még régebbi stand-up fellépését. De akármelyik talk show-beli interjúja is felér egy stand-up-pal, iszonyat gyorsan vág az esze és szinte minden poénja akkorát üt, hogy ejha. Ezt filmjeibe nagyon ritkán sikerült átültetni, talán a Jó reggelt, Vietnám!-ban legjobban, de azt is érdemesebb eredeti hanggal nézni épp emiatt.

válasz erre

marco

10 éve, 3 hónapja és 18 napja

Pedig nem úszom meg, Robin Williams-t annyira csipem, hogy nem hagyom ki.

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

marco profiljaHellblade profiljagery1113 profiljaWarriorAutobot profiljamarco profiljaManiac profiljababem profilja