Joy-nak azonban egyáltalán nem kellett messzire mennie érdeklődése terén, lévén hogy ő nem más, mint Jonathan Nolan felesége, így Christopher Nolan a sógora. (A fáma szerint Joy és Jonathan a Memento c. Chris Nolan mozi bemutatóján találkozott először.) Jelen esetben a Westworld című sci-fi sorozat alkotógárdája segített életre kelteni Joy elképzelését, aki írói, rendezői és ügyvezető produceri feladatokat egyaránt ellátott a szériában (amiért már több Emmy-díjra is jelölték.)
Az Új múlt egy disztópikus jövőképet tár elénk, melyben Amerika nagyvárosai víz alá kerültek a globális felmelegedésnek köszönhető tengerszint-emelkedés miatt. Miami még megmaradt, fallal védett részén Nick Bannister elme-magándetektív (Hugh Jackman) emlékek között kutat egy felettébb sajátos szolgáltatás keretében: segít megbízóinak felidézni azok rég elfeledett múltjának részleteit, hogy újra felfedezhessék vagy átélhessék azokat.
Az üzlet nem is megy rosszul, egy napon azonban betoppan a szemrevaló Mae (Rebecca Ferguson), és a férfi segítségét kéri. Bannister igyekszik eleget tenni a kérésnek, és közben teljesen rabjává válik a nőnek, társa, Watts (Thandiwe Newton) rosszallása és figyelmeztetése ellenére. Amikor Mae ugyanolyan váratlanul eltűnik, mint ahogyan érkezett, hősünk nem képes annyiban hagyni a dolgot, és válaszok után sóvárogva maga is egyre több időt tölt emlékek között kutakodva.
Noha Bannister mindent elkövet, hogy felkutassa elveszített szerelmét, minél mélyebbre ás a múltban, annál szövevényesebb és rejtélyesebb lesz a történet. Ám a férfit még az sem tántoríthatja el céljától, hogy egy veszélyes összeesküvés nyomaira bukkan, melyben vágyai tárgya is érintett. Egyre jobban kínozza a kérdés: miért tűnt el Mae, illetve milyen is a titokzatos nő valójában?
Az Új múlt, noha megközelítésében és hangulatában teljesen más, mint a múlt heti kritikánk tárgyát képező Free Guy, annyi hasonlóságot kétségtelenül mutat, hogy a filmes műfajok sajátos egyvelegéből áll. Miközben története egy félig-meddig virtuális világban játszódik - még ha annak keretét nem is egy mesterségesen előállított programkód, hanem maguk a hús-vér emberek emlékképei adják -, tudományos, egzisztenciális, társadalmi és etikai kérdéseket egyaránt feszeget.
Van-e éles határvonal a képzelet és a valóság között? Mennyire hihetünk a saját emlékeinknek? Mennyire vagyunk befolyásolhatók saját agyunk sebezhetősége által? Egyáltalán mennyire vagyunk urai önmagunknak? E kérdések legfeljebb sejtetés szintjén kerülnek felvetésre, s bár választ nem kapunk rájuk, annyi bizonyos, hogy képesek elgondolkodtatni bennünket - pláne a lassú folyású és igen komoly hangvételű cselekmény közepette.
Arról, hogy a civilizáció, illetve a civilizáltság csupán önámítás-e, már valamivel konkrétabb véleményt hallhatunk, a film egyik antagonistája szerint az ember ugyanis folyamatosan csak a saját túléléséért küzd, és a világ mindig is ilyen volt. Ezért végső soron senki sem rosszabb vagy jobb másoknál, így senki sem áll mások felett morális értelemben. Ugyanakkor a narratíva közvetve arra is rámutat, hogy az efféle felfogás sokszor ürüggyel szolgálhat ahhoz, hogy egyesek szörnyűségeket kövessenek el másokkal szemben.
E téren az alapsztoriban is találhatunk némi ellentmondást, lévén Bannister és társa tulajdonképpen az emberek függőségét kihasználva tesz szert nyereségre (lényegében mint a cég az Emlékmásban), ami erkölcsileg felettébb aggályos és megkérdőjelezhető. Azt, hogy hősünk tudós-feltaláló és egyúttal magándetektív, teljes egyértelműséggel kezeli az író-rendező, inkább a jótékony köd homályába borítva a történet ezen aspektusát.
Mindazonáltal tény, hogy filmjében nincsenek tökéletes, hibák nélküli, szimplán jó vagy rossz karakterek, hisz végső soron mindegyikük a saját boldogulásáért, egyéni céljai megvalósításáért küzd, ha szükséges, akkor akár mások rovására. Ettől a szereplők alapvetően életszerűek maradnak, amit a kiváló színészgárda már csak rutinból is képes elhitetni velünk.
A társadalmi vonatkozások tekintetében a narratíva úgyszintén világossá teszi számunkra a megosztottságot, illetve a vagyoni és státuszbeli különbségek hatásait. Míg egyesek (többnyire a szegényebbek) mindig hoppon maradnak - mint ahogy az történt a "nagy gátszakadás" idején -, addig mások a város védett részein élik külön világukat, jobbára az előbbiek kihasználásával és kizsákmányolásával.
Ezzel kapcsolatban csak az a probléma, hogy bár Miami és a tengerparti civilizáció jövőbeli körülményeinek bemutatása a tényekben és az aktuális tendenciákban (lásd klímaváltozás és tengerszint-emelkedés) gyökerezik, végül mégis nagyon messzire rugaszkodik azoktól. Számomra legalábbis túlságosan nagy, mondhatni erőltetett volt a kontraszt a hipermodern, az emlékek vizuális megjelenítését lehetővé tevő technika és a múlt század végét, vagy legalábbis a második felét idéző retro díszletek között (lásd régi autók és bútorok, analóg órák stb.).
Furcsállottam továbbá, hogy az emberek éjszaka élnek a nappali meleg és a magas páratartalom miatt, ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy tetőtől talpig felöltözve, elegáns nadrágban, ingben és akár ballonkabátban járjanak. Maga a katasztrófa utáni, egyébként a maga lesújtó módján gyönyörű városkép részben szintén megalapozott, ugyanakkor nem mindig hat igazinak. (Hova tűntek a madarak?)
A látottaknak sajnos technikai szempontból sincs túl sok köze a realitáshoz. A dolgok sokszor egészen máshogy működnek a valóságban, mint ahogy az a produkcióban bemutatásra kerül. (Hogyan láthatjuk például a múltbeli eseményeket egészen más szemszögből, mint ahogyan azt maga a visszaemlékező látta?)
A hangsúly tehát igazán nem a sci-fi, pláne nem a tudományos megközelítésre került - a krimi, a pszichológiai thriller és a film noir sokkal inkább meghatározza a film műfaji besorolását. Leginkább olyan az összhatás, mintha az Eredet koncepcióját házasították volna össze a Szárnyas fejvadász sajátos ábrázolásmódjával, és ennek tetejére húzták rá egy új narratívát, a jól bevált közhelyektől sem mentes módon.
A stílus és a hangulat láthatóan jóval fontosabb volt Joy számára a realitásnál - hiszen nyilvánvaló, hogy a valóságban ilyesmi jó eséllyel sosem történik majd Miamival vagy bármely más nagyvárossal, de legalábbis semmiképpen sem ebben a formában.
Mindazonáltal annak ellenére, hogy a film lassan építkezik, végül nagyon is meg tudja érinteni a nézőit, ha csak egy kicsit is érzékenyek az ilyesmire. Az érzelmi tetőfok kétségtelenül a történet végére esik, ahol a sztori nem egyszerűen romantikus, de már-már költői magasságokba emelkedik. Kár, hogy a filmesek már megint feláldozták a hihetőséget a művészi kifejezés oltárán, ami sajnos igencsak megnehezíti a kétkedésünk felfüggesztését.
Az Új múlt tehát rétegfilmnek nevezhető, mivel aligha fogja elnyerni a többség tetszését. A mai akció- és szuperhősös őrületben képes üdítően hatni, ha az ember valami másra vágyik - a lényeg, hogy nem szabad sokat gondolkodni az összefüggéseken és a dolgok működésén, ehelyett inkább a hangulatra és az érzésekre kell koncentrálni.
Új múlt / Reminiscence (2021)
egy jegyet megér. egyet.- Műfaj: Sci-fi
- Hazai premier: 2021. augusztus 19.
- Rendezte: Lisa Joy
- Hossz: 116 perc
- Szereplők: Hugh Jackman, Rebecca Ferguson, Thandiwe Newton, Cliff Curtis, Daniel Wu
- Forgatókönyv: Lisa Joy
- Operatőr: Paul Cameron
- Vágó: Mark Yoshikawa
- Zene: Ramin Djawadi
- IMDb: 3272066
- Gyártó: FilmNation Entertainment
- Forgalmazó: Warner Bros. Pictures
- Honlap: www.reminiscencemovie.net